Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-01 / 24. szám

XIV. ÉVF. 24. SZÁM. t Petringenarin, a szélhámosok királya volt ..-a mmşgyitáradi főkoartese (Bukarest, január 80.). A Kolozsváron is jólismert Petringeuariu, akinek különféle mi­nőségéről és viselt dolgairól éppen eleget Írtak már a lapok, ismét megjelent a közszereplés színpadán: mint Teianu, volt pénzügyminisz­teri államtitkár nagyváradi kortese a részleges választásokon. Hogy Petringenariu megfelel ebben a sze­repkörben, az kétségtelen, hiszen a választási propagandában való szakavatottságáról már tett tanúbizonyságot jó néhány évvel ezelőtt, mikor Averescut sikerült nem várt kudarchoz juttatnia. Bennünket Petringenariu személyé­vel kapcsolatban nem is annyira az a nyereség vagy veszteség érdekel, amely Teianuval a ro­mán parlamentet éri vagy érinti, hanem az a többmilliós kár, amelyet Petringenariu bőr­ipari szaktekintély-minőségében, — most már úgy látszik, végérvényesen — okozott az egész romániai sajtónak és más érdekeltségeknek. Petringenariu „kiállítása“. anyagi felelősségünkre adja ki. Ez volt az első lépés. Azóta Peringenariu a szövetségünknek vezértitkára lett és mint ilyen orrunknál fogva vezet mindannyiunkat. Igen, Petringenariu „professzor“ — aki egyidőben nagyobb előszeretettel viselte az új­ságírói cimet — csakugyan hatalmas szak­könyvet adott ki a bőriparosok költségén, ami végeredményben nem is tartozik az e szakmá­ban elkövetett legerősebb stiklii közé. Sokkal mulatságosabb, hogy a bőripari kiállítást meg­előzően 200.000 lej kíutalványozására bírta rá a bőriparosokat a külföldi kiállítók megszervezé­se céljából. Hetekig utazgatott, szórakozott bankettezett Petringenariu a világraszóló nem zetközi kiállítás megrendezéséről álmodozó ro­mániai bőriparosok költségén, kitűnő miniszté­riumi papirosokkal ellátva. És az eredmény? Egyetlen külföldi cég sem futott be a kiállítás­ra. Amint hogy nem is futhatott. Mert bizo­nyos vámdiferenciák merültek fel, amelyek­nek elsimithatatlanságáról senki sem volt job­ban értesülve, már eleve is, mint Petringena­riu. Ez azonban nem gátolta őt a külföldi kéj­utazás megrendezésében. Hogy maga a kiállítás milyen szánalmas volt, azt úgy hisszük, nem szükséges újságolni most, hónapok múltán, mikor csak az ügy lik­vidálásáról, illetve likvidálhatatlanságáról kí­vánunk beszámolni. Mindössze négy nyomorú­ságos pavillont sikerült összeeszkábálni. Teljes volt a kudarc. Az ismételten elhalasztott s vég­re nagy részvétlenség mellett megtartott ün­nepélyes megnyitón nem képviselte magát sem a főváros, sem az iparügyi minisztérium... Min­denki nyílt botrány kitörésétől félt. A bőripa­rosok dultak-fultak, és a sikertelenség miatti elkeseredésükben azon a ponton voltak már hogy pozdorjává zúzzák az árva négy pavil lont és darabokra tépik Petringenariut, aki a kiállítás eszméjének felvetője és a rendezés mozgató motora volt. Csak a főbünös, Petringenariu állt nyu godtan a morajló indulatok hullámai közt.. Más pirult volna... elkotródott volna... föld alá sülyedt volna... De Petringenariu nem az a? egyéniség. És különben is: a kiállítástól vár­ható jövedelmet még nem inkasszálta be... Nem vesztette el hát hidegvérét és a semmiféle ipari megnyilatkozásról nem hiányzó Trancu-Iaşi beszéde után a szónoki emelvényre lépett nagy megnyitó beszéde elmondására. A két ügy csak látszólag áll messze egy­mástól. Mert ez az országszerte ismert fezőr a minisztériumokban való ugyanazon bejáratos­ságánál fogva nyerte el a volt államtitkár kor­tesének kitüntető és nyilvánvalólag jövedelme­ző pozícióját, amely hozzájuttatta a mult év őszén ahhoz, hogy a minisztérium állítólagos égisze alatt, az iparüg; i minisztérium anyagi jótállásának pecsétes bizonyítékával nemzet­közi bőripari kiáillitást rendezzen a bukaresti Károly-parkban, és őzzel súlyosan megkárosít­son mindenkit, aki ennek a vállalkozásnak pénzt, munkát vagy más teljesítést hitelezni mert. Hónapokig húzódtak a kiállítás likvidálá­sának munkálatai és egyesek szerint még ma sem nyertek befejezést. De egy ma már vilá­gos: A kiállításnak helypénzekből és belépti- dijakból befolyó jövedelmét zsebrevágta Pet­ringenariu és szükebb vezérkara, mig a ren­dezés, főleg pedig a reklamirozás, a sajtópro­paganda költségei mai napig is fedezetlenek maradtak. A bőriparosok szövetségének elnök­sége az iparügyi minisztériumhoz küldi a hite­lezőket, a minisztérium pedig a bőriparosok­hoz. Mindenki mossa a kezét, senki sem akar tudni a terhekről, a legkevésbbé Petringenariu, aki nyugodtan fejébe nyomja széles karimáju müvészkalapját és a jól végzett munka öntuda­tával lép át a közgazdaságiról a politikai térre Akit nem izgat, hogy szélhámosnak mondják. — Egyáltalában nem izgat, — mondja, — ha valaki szóban vagy Írásban szélhámosnak, kalandornak nevez. Hiszen már annyit írták ezt rólam, hogy nem újság sem előttem, sem a hatóságok előtt. Tessék: jelentsenek fel. Tes­sék megpróbálni: el tudnak-e záratni engem. őszintén szólva, csodálkozunk, hogy ezt nem kísérli meg sem a bőriparosok szövetsége, amelyet ez az ember óriási költségekbe ugra­tott bele, sem pedig a minisztérium, amelynek pecsétjeit Petringenariu illetéktelenül hasz­nálta a kiállítás megszervezése közben kötött szerződések aláírásakor, sem pedig az ily mó­don becsapott magánfelek, sajtóvállalatok. A bőriparosok szövetségének egyik vezető tagja ezzel kapcsolatban ezt mondta munkatár­sunknak nemrégiben: A „vezértitkár ur“. — Dehogy is gondolunk mi megtorlásra. Sokkal jobban szégyeljük az ügyet, semhogy bűnvádi feljelentéssel és hasonló más lépések­kel még nagyobb nyilvánosság elé teregessük azt. Világ nevetségévé tettük magunkat a Pet- ringenariuval való kapcsolatunkkal. Akkor kellett volna bennünket, vezetőket agyonütni, mikor hozzájárultunk ahhoz, hogy ez a kalan­dor a cipészeti és bőripari szakkönyvét a mi A suszterek védszentje — Rendben van — mondta tragikus póz­zal, — nem jött el a polgármester és nem jött el a miniszter. Nem baj. Megszoktuk mi ezt. Mi csak suszterek vagyunk. Lekicsinyelt, lenézett ága az iparnak... Ha valami buta nebuló nem mutat fel eredményt az iskolában, azzal ijeszti a szülő is, a tanító is: „Suszterinas se lesz be­lőled“... Ha orvos, iró, piktor, nyomdász, vagy akárki más nem ért a mesterségéhez, ezt mond­ják neki lesújtó kézlegyintéssel: „Suszter vagy“... Nem mondják az ostoba iskolásgyerek­nek, hogy „Elküldelek asztalosinasnak“. Nem mondják a kontárnak, hogy „Te kerékgyártó“... Hanem azt mondják neki: „Te suszter“... Mert megvetnek bennünket, susztereket... Ezért nem jön el a kiállításunkra a miniszter, meg a pol­gármester... De éppen ezért kell nekünk meg­mutatnunk magunkat felemelt fővel, büszkén: „Igen, suszterek vagyunk és minden kezdeti nehézség ellenőre is, ime, kiállítottuk azt, amit a mi kezünk alkotni tud“... Végül: kortes. Könnybelábadtak a szemek, egy darabig ismét meg voltak nyergeivé, ki voltak bókitve a bőriparosok. ...Aki ilyen mesteri szónoki fogásokkal tud kényelmetlen tényeket elfeledtetni, arról ket­tőzötten könnyű feltételezni, hogy igen jól meg­felel kortesi minőségben is. És Teianu bizo­nyára nem lesz hálátlan az értékes szolgálatok ért. Az is lehet, hogy Petringenariunak sikerül majd keresztülvinni politikai érdemeinek ju­talmazásaként, hogy a pénzügyminisztérium amely törölte az iparügyi minisztérium ez évi költségvetéséből a bőripari kiállítás megma­radt adósságainak fedezésére előirányzatba vett milliókat, mégis csak talál módot a hite­lezők kártalanítására. Hátha most már mégis elismeri a kormány, hogy a kiállításhoz nem­csak a jóakaratu patronátust adta a kereske­delem és iparügyi minisztérium, hanem as anyagi garancia Ígéretét is. Valahogy erre enged következteni az, hogy Petringenariu nemrégiben ajánlatot tett egyes hitelezőknek a követelésük féláron való meg­vételére... A politika dzsungelében niinden le­hetséges. KIS TŐKÉVEL ■ m minden szorgalmas férfi, vagy nő havi m legkevesebb 5—6000 Lei biztos jövede­lemre tehet szert Szép otthoni foglal­kozás Megkeresések „Biztos jövedelem üt Lei 5000. Rbsa 10:13*- jeligén RUDOLF MÜSSE SIBIU-NAGYSZEBEN továbbit. m giiiiiiiiiiniiimiiEiiiiiiEiimiEiEiíCüsnümimiiisiiiuüifimismiiimiiMMnininisnmninnisiniinnniiis I F Jfusp ţ-ig jelentkBzhetift a Keleti Újságnál, I I vagy a „HERMES“ menetjegyirodában, Kolozsvár, § Calea Kerete Ferdinand No. 13. |?eiefon: 29). 8 Budapesten 2 napig. I I Nizzában 8 napig f tartó társas-kirándulásunkra. 1 I Részvételi dij személyenként 12.500 lei. a j§jjj Küldje be állampolgársági bizonyítványának másolatát február 4.-éig, a részvételi fs Fp összeggel együtt a Keleti Újság kiadóhivatalához, vagy a Hermes menetjegyirodához. ^ ©ll!SI!!iUI!l@lllilÍUiIE!l@íll3Slllilil@ll!!S!ISIiii!S]IIIIIIíif!!S@ll!llllil!IIIS}l!lllllflllii@i]SIIIIUil!ll!(S!ll!IIUmi^

Next

/
Thumbnails
Contents