Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-06 / 28. szám
.1 XIV. ÉVF. 28. SZÁM. Mégis kitolták február 10-ig az adóvallomások benyújtásának terminusát (Kolozsvár, február 4.) Tegnap a reggeli órákban tekintélyes számú adófizető érdeklődött a pénzügyigazgatóságnál, hogy nem érkezett-e meg a pénzügyminisztérium rendelkezése, amely február 10-éig elhalasztja az adóvallomások benyújtásának határidejét. Az első érdeklődők negativ választ kaptak. Délelőtt azonban már a kolozsvári pénzügyigazgatóságnak hivatalosan is tudomására hozták, hogy február 10-éig kitolták az adóvallomások terminusát. Sokkal kellemetlenebbül érinti azonban az állampolgárokat az a körülmény, hogy több, mint bizonyosan a parlament elé kerül az a tör vénytervezet, amely intézkedéseket tartalmaz az 1931. évi adókirovásokra vonatkozólag. A törvényjavaslat ugyanis nem mond kevesebbet, minthogy ebben az évben nem lesznek adókivetések, hanem a mult évit tekintik megállapított adóösszegnek. Abban az esetben viszont, hogyha a kincstár, vagy az adófizető nincsen megelégedve az adómegállapitással, jogában áll feleb- bezni, bármely félnek. Talán felesleges is hangsúlyoznunk, hogy ezelőtt egy évvel lényegesen kedvezőbb gazdasági körülmények között éltünk, mint jelenleg. Tehát igazságtalanság lenne, hogy a mai körülmények között is éppen azt az összeget fizetné az a kereskedő, iparos, földmives, és szabadpályán működő állampolgár, mint akkor, amikor a depresszió hatását nem éreztük annyira. A pénzügyigazgatóságokhoz természetesen még semmilyen erre vonatkozó rendelkezés nem érkezett, ellenben a törvény szelleméhez híven már kezdik összeállítani az adókivető bizottságokat, amelyeknek február 15-én kellene akcióba lépniök. Ugyancsak itt Írjuk meg, hogy ezután három nyugtát állítanak ki minden egyes adófizetés alkalmával. Ez a helyzet a kettős könyvvitel bevezetésének következményeképpen jelentkezik. Az egyik nyugta a számvevőszékhez kerül, egy példány a pénzügyigazgatóságnál marad, a harmadik, az adófizető birtokába jut. Szakkörökben azt hiszik, hogy a kettős számvitel teljesen lehetetlenné teszi a panamákat. Elsősorban azonban az adófizetőknek kell vigyáz- niok. Mindig vizsgálják felül, hogy a kiállított nyugtában feltüntetett szám pontosan egyezík-e a befizetett összeg mennyiségével? (Bukarest, február 4.) Teianu pénzügyi államtitkár ma délelőtt értekezletet tartott a pénzügyi inspektorokkal az adóbehajtás és az adókivetés ügyében. Az adóbehajtást illetőleg utasítást adnak az adminisztrátoroknak, hogy szigorú intézkedéseket foganatosítsanak, az adókivetésre vonatkozólag pedig általában a tavalyi megállapítást kell irányadónak venni. Azokat a tisztviselőket, akik a pénzügyminisztérium vonatkozó rendeletéit figyelmen kívül hagyják, felfüggesztik. Az adókivető bizottságok február 10-én kezdik meg működésűket. Akik adóvallomást tesznek, azok adóamnesztia alá esnek, viszont a pénzügyi közegeknek teljes energiával kell oda hatniok, hogy mindenki tegyen adó vallomást. Á pattanások számára,,. A Cadum kenőcs leszáritja es lehullasztja a pattanásokat s helyükön fehér és finom bort hagy. Megnyugtató, feríötlenitő és használatől kezdve be- heggedést idéz elő. Mint hathatós gyógyszer állta ki a próbát #z egyének ezreinél, akik eveken át áldozatai vol Uk az ekcémának, somomét, pattanásoknak furunkutusoknak, kelevenyeknek, kiütéseknek, csalánkiütéseknek, _ hólyagosoknak, aranyereknek, viszketegségnek, rühnek. talyognak, kipállásoknak, bőr-ingerlékenységnek, kérgese- désnek, koszosodásnak, úgyszintén sebeknek, vágásoknak, karcolásoknak, felhorzsolódasoknak, sajgásoknak» égési sebeknek, stb. Ara... Kiadó Kolozsváron nagy üzlethelyiség főutcában, 140 kvadrátméter, nagy kirakattal, minden üzletnek alkalmas, különösen engros üzletnek, vagy lerakatnak. Cim Rudolf Mosse kolozsvári fiókjánál. — Vig ar visszament táncoskomikusnak... Azt is Írhatnánk, hogy elégtétel számunkra a Vig-társulat szezon derekán való összeroppanása. Ha elégtétel, akkor nagyon szomorú elégtétel. Mert hiába ugratott be bennünket Reb- reanu vezérfelügyelő ur abba, hogy színházi ankéteket tartsunk a magyar színészet betegágyánál, hiába jelentettük ki, hogy a színtársulatok számát limitálni kell, a szinikerületeket pontosan körül kell határolni, nem hallgattuk el pesszimista jóslásunkat, hogy a hatra-vakra kiadott koncessziók összeomlásra fognak ve-* zetni. Különösen azt kifogásoltuk, hogy Bukarestben csak úgy gyártják a „portyázó“ koncessziókat, ami azonban a Vig-féle színtársulat körül történt, az igazán jellemző. Vig Ernő táncoskomikus ur addig mászkált Bukarestbe és addig előszobázott Rebreanunál, amig „félidős“ koncessziót csakugyan sikerült kijárnia magának s erre meg is szervezett egy színtársulatot- Bizonyára abban bízott, hogy majd ki fogja járni az engedély meghosszabbítását a — második félidőre is. Rebreanu közben megbukott és Vig Ernő reményei füstbementek. Az újdonsült direktor ur erre fogta magát és visz- szatért a színházi titkár és táncoskomikus irigyelt pozíciójába. Társulatát pedig egyszerűen faképnél hagyta. Sajnálatos csak az a dologban, hogy a borbélylegényekből színészekké előlépett ál-müvészek mellett néhány régi és jónevü szinésze is volt a társulatnak, igy Izsó Miklós, a kolozsvári színház volt főrendezője és Kőszeghy Margit, a jóhangu primadonna. Ezek a derék és tehetséges művészemberek tehát a Rebreanu-rezsim lelkiismeretlensége miatt most az uccán vannak. Vig ur pedig könnyű szívvel és könnyű lábakkal visszalejt színigazgatói kirándulásából a táncoskomikusi horizontra, ahova egyébként minden valószínűség szerint valamelyik becsületes vidéki rőfös- kereskedő pultja mellől ugrott ál ___________ lítban a halhatatlanság felé — Michelangelo a Medici-házban — Drta: JF* Sntten jRustin (6) Angolból fordította: Kristóf Sarolta — Dacára, hogy ő Flórencben a legtiszteletreméltóbb szerzetes, bolond ő. Ne is törődj vele, Giovanni. Sokoldalú az igazság s ez a barát csak egyik oldalát ismeri annak. Isten tehetséget adott neked, hogy az ő dicsőségére alkoss. Bűn lenne, ha tehetségedet nem tökéletesítenéd. Mert jegyezd meg, hogy szép, tökéletes, művészi alkotás a legnagyobb tisztelet, mit az Alkotónak adhatunk, aki maga is tökéletes. így a művész alázatosságában Istenhez emelkedik fel. Nem igy van-e Angelo? — Polizianohoz fordult. — Azt hiszem, figyelmeztetnem kell a szerzetest, hogy vigyázzon a szájára, különben művészeimet mind tönkre teszi. — Egész Flórencet tönkre teszi, uram, — felelte Poliziano bosszúsan —- és nem lehet őt elhallgattatni. Bolond ő — és egy bolond százat csinál. — Valóban, — mondá Lorenzo — a barát inkább államügyekkel törődik. Meg fogom üzenni neki, hogy maradjon csak a maga területén. Flórencben nincs szükség tömegőrületekre. Luerezia lépett a szobába. Apja hivatta, hogy nézze meg Michelangelo uj müvét. — Ó, mily gyönyörű, — kiáltotta. — Bizonyára Michelozzo, igen nagy művész lesz belőled! De most ám nekem kell már valami gyönyörűt faragnod. A fiú ránézett. Elfelejtette már Lorenzo megnyugtató szavait. A szerzetes mennydörgő hangja újra megcsendült lelkében. Exaltált, rémült volt a hangja, de azért ezt mondta: — Neked, Madonna, neked megteszem, még akkor is, ha a lelkemmel kell megfizetnem érte, mintabogy Savonarola mondja! A leány megvetően kacagott. — Savonarola! Csodálkozom, hogy tud Pico egy ilyen agyalágyult, kesernyés, bigott emberrel barátkozni! Minden szépséget kiölne ő a világból, mindnyájunkból rövidhaju apácákat és szerzeteseket csinálna és a pokol tüzével ijesztgetve megtiltana nekünk minden örömet és szerelmet. Mosolygott, keserű hangját hirtelen vidámra fordította: — Nem, Michelozzo, nem akarom én a lelkedet veszélyeztetni. Én csak szeretetedtől kérek valami szeretetre méltó müvet. Ki utasíthatná vissza őt, még akkor is, ha lelke a pokolba is kerülne. Még akkor is, ha Savonarola tényleg az Isten kiválasztott és félként küldöttje is. • Az év kereke újra tavaszra fordult. Flórenc a neki éppen nem szokatlan, tarka pompával ünnepelt. A renaissance fénykorát élte. Egész Itáliában nem volt még egy ilyen város, mint ez az aránylag kicsi, körülfalazott község, melyet az Arno aránytalanul osztott két részre és amelynek mása csak a Pericles aranykorabeli Athén volt. Itáliában mindenütt örökös bizonytalanságban volt az emberi élet, a véres, bosz- szuálló egyéni intrika az ölést szépmüvészetté tökéletesítette, a városok közti állandó ellenségeskedés végül is háborúban tört ki s minden város szánalmasan függött egy-egy kicsiny, felelőtlen, a kegyetlenségben zseniális zsarnoktól. Flórencben egész más volt a helyzet. Itt as emberek nyugodtan, békésen, félelem nélkül élhettek annak a szelíd és vaskezü kormányzása alatt, akinek nem volt eime, aki egyedül csak első volt polgártársai között, akiknek szellemi és művészi felsőbbsége különböztette meg Flórenc városát., már századok óta. Mint egy évszázaddal ezelőtt, még piost is épugy virágzott a művészet, mindennaposak voltak a halhatatlan mesterművek. Élénk kiváncsisággal és szenvedélyes elragadtatással gyűlt össze a nép, hogy megcsodálja a Santa Maria Novella templomban Domenico Ghirlandajo uj freskóit, vagy a Sandro Bottieelliét, vagy a Pollajuolo testvérekét és még száz, meg száz kisebb nagyobb mester alkotását, vagy az olvasóteremben gyűltek össze, hogy Plato misztikus filozófiájáról vitatkozzanak. Fiatal művész soha sem nőhetett volna fel kedvezőbb környezeben, mint amilyenben az ifjú Michelangelo növekedett, ki ebben valósággal Fortuna kegyence volt. Művészképzés és nevelés volt már magában véve az is, hogy a Me- liei-asztalnál ülhetett, hol a Magnificent köré csoportosult vidám társaság, mindent, ami tárgy, emberi, vagy isteni volt, mindent megvitatott. Michelangelo legyőzve vallásos lelkén rágódó szomorú kétségeit, égő szenvedéllyel, fáradhatatlan buzgósággal tanulmányozta a Medici-kertben talált antik szobrokat. Addig tanulmányozta őket, mig róluk nem álmodott, mig magába nem szivta őket, mig akaratlanul is az lett élete célja, hogy saját müveivel fölül múlja azoknak fönségesen egyszerű formáit. A Via Largán levő Medici Ház a kor legszebb és legritkább alkotásainak kincsesbáza volt és az ifjú Michelangelónak szabad volt a végtelen sok, gyönyörűen kifaragott drágakövet megvizsgálni, szabad volt megnézegetni a végtelen hosszú kéziratos könyvespolcokat. Ezek közt töltötte Michelangelo életét s megesküdött, hogy vagy ilyeneket, vagy még ezeknél is tökéletesebbeket fog alkotni. Néha, a hosszú, meleg estéken elfutott a Duomo és Baptisterio közt levő Santa Liberata térre, hol a széles márvány- lépcsőkön tradicionálisan gyűlt össze Flórenc fiatalsága, hogy versengve meséket és énekeket rögtönözzön. Néha még Luigi Puici is eljött, hogy egy-egy i'ögtönzött költeményével mindnyájukat túlragyogja és olyankor mindnyájan elhallgattak s legyőzőiteknek érezték magukat, (Folytatjuk.), I
