Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-05 / 27. szám

X/F. ÉVF. 27. SZÁM, mammmmmm Egy bánáti származású limai hajóorvos szenzációs levelében > hogy egy perui falucska közelében megtalálták az inkák kincsét Dr, Szentiványi Béla tudósítása a tudományos világ nagy eseményéről A babonás bennszülöttek a rejtekhely felfedezőinek kivégzését követelik (Kolozsvár, február 3.) Rendkívül érdekes levelet kapott egy bácskai magyar lap. A Peru fővárosában, Limában működő dr. Szentiványi Béla bánáti származású hajóorvos, a levél író­ja, aki nem kisebb szenzációról számol be, mint arról, hogy évszázadokon át folytatott sikerte­len kísérletezések után egy perui falu köze­lében megtalálták az inkák kincsét. Az érdekes levélben közli dr. Szentiványi, hogy Nizah falucska mellett sikerült egy dr. Torres nevű panamai ügyvédnek rátalálnia Atahual- pának, az utolsó inka királynak sírboltjára, amelyben megtalálták az inkák regebeli kin­csét: számtalan szebbnél-szcbb ékszert, fogla­lat nélküli csiszolt drágakövet, gyémán­tokkal kirakott fegyvereket és remekbe- készült arany ijjakat, valamint nyilakat. Közcpamerika őslakóinak, az inkáknak me­sebeli gazdagságáról — mint ezt minden újság­os könyvolvasó ember tudja — századról-szá- zadra, apáról-fiura szálltak a legendák, ame­lyek a szerencsevadászok és a komoly tudósok egész sorát indították arra, hogy megpróbálják felkutatni a kincsek maradványait. Az inká­kat, mint ismeretes, a középeurópai hódítók embertelen kegyetlenséggel kiirtották és a va­laha gazdag nép megmaradt fiai elrejtették a hódítók elől kincseik egyrészét. Amerika felfe­dezése után, amikor a spanyol hódítók Cortez Ferdinand vezetésével bevonultak az akkor ha­talmas inka birodalomba, még csodálatos kin­csek birtokában volt az őslakosság. Az Írásos feljegyzések tanúsága szerint az inkák templo­mait szinaranyból készült oszlopokkal látták el, aranyból voltak az oltárhoz vezető lépcsők és drágakövekkel voltak kirakva a kegyszerek. A gazdagabb polgárok lakóházaiban is kiló­számra állt az arany, miután a közelben fekvő rendkívül gazdag aranyérctelepek lehetővé tet­ték a drága sárgafém nem túlságosan fáradt­ságos módon való megszerzését. Az inkák — aránylag magas kultúrájú, er­kölcsös és jószivii nép — szívesen osztogatták kincseiket a messziről jött hódítóknak, akiket azonban az arany káprázatos fénye teljesen el- vakitott, hatalmába kerítette őket a hírvágy, felülkerekedett, bennük a kapzsiság ördöge és a kincsek láttára irtózatos pusztítást vittek véghez a bennszülöttek között és egész városok lakosságát mészárolták le a legembertelenebb kegyetlenséggel, hogy ilyenmódon hozzájuthas­sanak a felbecsülhetetlen értékű aranytömegek­hez. Sikerült is rengeteget zsákmányolnak a--S'-'fc'S/ţD/ \G5s<î''i—5r~ bármilyen nyelven, legponto­sabban, leggyorsabban és leg- jutányosabban készülnek a LAPKIADÓ NYOMDAI VÁLLALATNÁL Cluj-kolozsvár, Str. Universităţii (Egyetem ucca) 3 szám. TÉZáH sárga fémből, a kisebb térfogatú, de nagyobb értéket képviselő drágakőtárgyak, ékszerek és kegyszerek nagyrészét azonban a bennszülöt­tek különböző helyeken elrejtették a vandál hó­dítók elől. Minderről hiteles írásos feljegyzések tanús­kodnak és ennek tulajdonítható, hogy nemcsak kalandorok és szerencsevadászok, hanem ko­moly tudósok is számtalanszor megkísérelték már egy-egy ilyen rejtekhely felfedezését. A tudósoknak mindenesetre nehéz dolguk volt, mivel a legenda és a szájhagyomány meglehe­tősen kiforgatták eredeti valóságakból a törté­nelmi tényeket, abban azonban valamennyi tu­dós megegyezett, hogy az inkák valóban elrej­tettek mérhetetlen értékű kincseket és ezeknek a kincseknek valahol meg kell lenniük. Dr. Szentiványi Béla szenzációs levelében azt írja többek között, hogy dr. Torres, pana­mai ügyvéd, aki már évtizedek óta behatóan tanulmányozza az inka-problémát, felfedezte az egyik legnagyobb rejtekhelyét, Atahualpa- nak, az utolsó inka királynak sírboltjában. Ecuadorban kutatott Torres a kincsek után és noha a tudósok közül többen azon a vélemé­nyen voltak, hogy a drágaságokat egészen másutt kell keresni, nem vesztette el kedvét, hanem tovább folytatta a munkát. Saját költ­ségén egész munkáshadsereget toborozott és ásatásokat végeztetett apró equadori faluk és sátortáborok közelében. 1929 december 27-ikón végre siker koronázta fáradozásait, Nizah mellett volt egy csaknem megkö­zelíthetetlen magasságban fekvő bar* langodu, amelynek nyilasa elől évszá­zadok óta nem távolították el a mohos sziklaköveket. 1 ; Az odút a bennszülöttek babonás félelemmel kerülték, mert azt tartották, hogy a rossz szel­lemek tanyáznak benne. Dr. Torres hirtelen öt­lettől megkapatva, elhatározta, hogy megköze­líti a sziklabarlangot. Dinamittal szabaddá, tette a bejáratot és a többszáz méteres barlang mélyén rábukkant a sirkamrára, amelyben mérhetetlen értékű kincsek voltak. Amikor a környéken hire futott, hogy a rosszhirü sziklaoduban kincseket talaltak, a bennszülött indián lakosság fellázadt és köve­telte, hogy dr. Torrest és társait végezzék ki, mert szerintük tettével megbolygatta a halott király nyugalmát és magára vonta az égiek haragját. A fővárosból több század katonaságot ve­zényeltek ki a helyszínre és jelenleg fegyvere­sen őrzik a sirkamrát, áruig a tudósokból álló bizottság kiérkezik a lelet megvizsg' lAsára éa átvételére. A jövő háború borzalmairól tartott előadást Paul Laiigevin francia professzor Lehetetlen menekülni a biztos halát elől (Párizs, február 3.,) A Nemzetközi Barátság Propaganda Bizottsága meghívására Paul Langevin, a Collége de France professzora elő­adást tartott „A tudomány és a háború“ címen. Az elegáns és előkelő közönség mindvégig bor­zalommal hallgatta a professzor szavait, ame­lyek a jövő háború minden kegyetlenségét fel­idézték. — A jövő háborúja, — mondotta a kiváló professzor, — három dimenzióban fog lefolyni, a fronton, a frontmögötti országban és a leve­gőben. Ezután ismertette a kémia legújabb vívmá­nyait a háború szolgálatában: a robbanó, gyúj­tó és mérgező anyagokat. A mérgező gázokból sokféle van, egyesek izgatnak, vagy fullaszta- mvk, mások pedig a bőr felületén hólyagot húz­nak vagy pedig közvetlenül mérgeznek. A pro­fesszor szerint a jövő háború taktikája a követ­kező lesz: először is robbanó bombákat dobnak le, hogy a lakosság idegeit felizgassák, majd gyújtó és gázbombák következnek. Egészen kis számú ellenséges repülőgépre lesz majd csak szükség, hogy Párizs mihamarább a tűz és gáz­bombák hatása alatt lakhatatlanná váljék. Arra a kérdésre, hogy lehet-e a gázok ellen vé­dekezni, Langevin professzor határozott „nem“- mel felelt. A technikusok véleménye egybehang­zó: sem a gázmaszkok, sem a menedékhelyek nem nyújtanak elegendő védelmet. Az elmúlt évben London felett teoretikus légi hadgyakor­latot tartottak és kitűnt, hogy még a város hir­telen kiürítése sem mentené meg a lakosságot a gázbombák pusztításától. Washingtonban 1922-ben, Géniben pedig 1925-ben hiába tanács­koztak; a lakosság megvédésére, egy kémiai háború esetén, semmiféle biztos módot nem ta­láltak. A konferencia azonban nem tilthatta meg a kémiai szerek gyártását, mert sok van közöttük olyan, amely háború esetén borzal­mas hatású ugyan, de békében szüksége van rá az emberiségnek. A kormányok hivatalos köz­lései szerint minden ország előkészületeket tesz egy kémiai háborúra. Minden háború pedig olyan lesz, amilyennek előkészítik. — Miután a kémiai háborút nem lehet re­dukálni, sem emberiessé tenni, — mondja Lan­gevin professzor, — akkor egy ilyen háborút meg kell akadályozni. Ha az emberiség nem akar abba a nagy veszedelembe kerülni, amely­be a modern tudomány mindnagyobb előrehala­dása viszi, úgy öntudatára kell hogy ébredjen a jövő veszélyének és minden lehetőt meg kell tennie, hogy egy kémiai háború lehetőségét megszüntesse. Meg kell akadályozni a háborút egy nemzetközi igazságszolgáltatás létesítése által. A háború mindig esztelen és kegyetlen volt, de a jövő háborúja sokkal borzalmasabb les::. Pusztításai mindig véglegesek. És éppen ezek a kegyetlenségek, ezen borzalmak és pusz­títások miatt egy újabb háború megakadályo­zását már nem csak az emberi ész és szív dik­tálja, hanem a szükségszerűség is. Langevin professzor hisz az uj nemzedék fáradozásában. A kérdés élet vagy halál kérdése, — fejezte be előadását — nemcsak a mi számunkra, ha­nem az összes nemzetekre nézve is, amelyek ép­pen úgy, mint mi, vagy elvesznek, vagy meg­váltják magukat. A hallgatóság hosszan és lel­kesen ünnepelte a kiváló tudóst. NEM TRÜKK, Jü _______________________T ► > WHLOSMÜ! ► 1 Meleg barátságos tiszta Bőséges, Ízletes házi s SZOBA 20% i ÉTKEZÉS íft! ENGEDMÉNYT kap Ön, mint ezen lap olvasója, BUDAPESTEN, a Park Szállodában Vili. Baross tér 10. Szemben a Ke­leti Pályaudvar érkezési oldalával

Next

/
Thumbnails
Contents