Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-04 / 26. szám
9 XIV. ÉVF. 26. SZÁM. Garoflid felelős a romániai szeszipar válságáért! Tárgyilagos szakvélemény a feketeszeszről Popovici pénzügy miniszter figyelmébe l (Kolozsvár, február 2. Saját tud.) Hónapok óta különösen az erdélyi sajtó alig foglalkozik egyébbel, mint az úgynevezett feketeszesszel. Nincs az a nap, hogy cikk ne jelennék meg erről a témáról, a legszélesebb és legkülönbözőbb rétegekben egyébről sem beszélnek, mint a feketeszesz divatcikkéről. A cikkek nem bírtak a szakszerűség jellegével. Csak úgy dobálóznak a 4 és 5 milliárdot is meghaladó elmaradt bevételekkel, amikor a legbetegesebb optimizmussal a kormány sem számított többet 2 és fél milliárd lejnél a tulajdonképpeni ipari szesznél, tényleg azonban még ennek az összegnek a felét sem vették valaha is be; az 1000 és 1000 vagonok csak úgy folynak, amikor az országos kontingenst 2500 vagonban állapították meg és olyan elnököket állítanak a Szeszszindikátus éléré, akinek kevesebb közük van a szesziparhoz, mint a Szeszszindikátus elnökének a söriparhoz. Most legutóbb pedig pozitiv formában közölnek híreket miniszteri rendeletről, amely a szeszgyártást betiltotta és a szeszgyárakat lezáratta volna, amikor csak a finomitókészülékek tekintetében adtak ki egyáltalában nem fontos rendeletet. Ennek a hangos és gyakori cikkezésnek az a következménye, hogy a közvéleményt teljesen félrevezették, nem lát egyebet a komoly szesziparban, mini a bűn fészkét, amelyben már egyetlen becsületes ember sem ténykedik és hogy a hatóságok, különösen a vidékiek, hol felsőbb felhatalmazással, hol anélkül, oly drasztikus intézkedések megtételére ragadtatják el magukat, amelyek már alig méltók kulturállamhoz. Ez azonban a kisebbik baj. A legnagyobb baj az, hogy éppen ezen cikkezés következtében maga a pénzügyi kormány leikéből meg van győződve, hogy a szeszipar tönkremenetelének egyes egyedüli oka, a feketeszesz, amikor ez a vélelem tévhit. Katasztrófa ez a tévhite a kormánynak a szesziparra nézve, mert a helyes megoldást hosszú hónapokra kitolja. Azok, akik a kérdés iránt valóban érdeklődnek és igy legelsösorban a pénzügyi kormány, valamint az összes hatóságok vegyék végre valahára tudomásul, hogy nem a feketeszesz a szeszipar gyilkosa, hanem a feketeszesz az egészen természetes, logikus és evolúciós következménye a szeszipar mai helyzetének. Ez az alapigazság, amelynek helyességét minden objektiv szakember elismeri és csak azok lehetnek más nézeten, akik nem ismerik, avagy nem akarják ismerni a kérdés lényegét. A szeszipart egyes egyedül a szeszadónak tulmagas volta és a Garoflid és Madgearu-féle törvényben foglalt, a szesz szabadforgalmát korlátozó Intézkedések tették tönkre és mindaddig, amig a szeszadót le nem szállítják ugyanarra a mélypontra, amelyen közvetlenül a züllés! progreszus beállta előtt állott, vagyis tehát literenként 25 lejre, javulásról szó sem lehet. A feketezést ipari gyárakban okos intézkedésekkel még a mai ellenőrző gárdával is legfellebb egy hét alatt teljesen meg lehet szüntetni. De tovább megyünk. Tessék a szeszgyártást minden gyárban bármily hosszú időre beszüntetni. Lehet ezt nyugodtan megtenni, minden különös jogsérelem nélkül, de még ennek árán is, mert a kérdés van olyan fontos, hogy a helyes megoldás megér kisebb jogsérelmet is, amely — ha már nagyon kényesek vagyunk — csekély pénzösszeggel amúgy is kiegyenlíthető. Ha ezt megteszi a kormány, tehát ha a feketeszesznek még a lehetőségét is kizárja — feketeszeszkészletek nincsenek, mert nem lehetnek — meg fog győződni a kormány arról, hogy a legális szesz fogyasztása egyetlen literrel sem fog emelkedni. Ha a kormány nem ad hitelt ennek az állításunknak, úgy kövesse továbbra is tévhitét. Ha eddig tudta nélkülözni a havi legalább is 60 millió lejt kitevő szesz- adóbevételeket, fogja bírni nélkülözni még nehány hónapig, amig igazunkat be nem látja. Ennél rosszabb eset nem következhetik be. De ha követi tanácsunkat és sürgősen leszállítja a szeszadót, biztosítjuk, hogy a normális bevételek már az első hétben megindulnak. Úgy véljük. hogy ha a kormány befolyásoltatta magát a hírlapi cikkektől, amelyek a feketeszeszt tárgyalták, jogosan tarthatunk igényt arra, hogy a kormány vegye figyelembe a mi jóindulatú, komolyan át- érzett szaktanácsainkat is. Ha már nekünk nem hinne, higyjen a legális szeszipar előkelő és minden gyanún felülálló reprezentánsainak, Neumann bárónak, Grigorceánalt, Eadulescunak és nem tudjuk még hány ilyen puritán és súlyos jellemű szakembernek. Hivassa őket magához, hallgassa meg őket, hiszen őket kell meghallgatni és nem idegeneket Állítjuk, hogy akkor som lesz legális szeszfogyasztás, ha a szeszgyárakból egy liter feketeszesz sem jő ki. Ezzel szemben tény az, hogy szeszfogyasztás mégis van, még pedig elég tekintélyes mennyiségben. Pontos számszerű adatok a fogyasztás mérvére nézve nincsenek. De ha figyelembe vesszük csak a mai Magyarországot, amelynek fejkvótája 3 és fél liter, a még nálunk is súlyosabb gazdasági viszonyok közepette é3 amellett, hogy lakossága inkább bor- mint pálinkafogyasztó. nem beszélvén Csehszlovákiáról, ahol a fejkvóta még nagyobb, úgy következtethetünk arra, hogy nálunk 17 millió lakosunk mellett az alkoholfogyasztás legalább is évi 6000 vagon. Es ha ebből 150C vagont vesszünk a legális gyümölcs- és borpárlatra, úgy maradnak ipari szeszben 4500, de legalább is 4000 va- gonos fogyasztás. j A legális fogyasztás a mult évben 250 vagon volt, ma nulla. Pontosan tudjuk, hogy a szeszgyárak két csoportjában (ipari és mezőgazdasági) évente legfeljebb 450 vagon feketeszesz termeltetett. Tudjuk tehát, hogy a 4000 vagonos minimális fogyasztásból 700 vagon honnan került ki. Adódik tehát az a kérdés, hogy honnan nyert fedezetet a még hiányzó 3500 vagon szesz. 70-000 kisíist 3300 vafon szeszt főz évente Válaszunk erre az, hogy ezt a mennyiséget a faluhelyeken levő, legalább is 70.000, szóval hetvenezer kisüst szállítja. Nem gyümölcsből termelnek ezek az üstök, mert hiszen ennyi gyümölcs nem terem az egész országban még rekordtermés esetén sem, hanem pozitiv tudomásunk szerint gabonából. A cukorból kisi\stön készült szesz bennfoglaltatik a 3300 vagonos tételben. Most kutassuk azt, hogy miért keletkeztek ezek az üstök és miért szaporodtak el? Az 1924. és 1925. évben a tengeri ára kb. 700 lej volt 100 kg.-ként. Ugyanabban az időben a legális és a 25 lejes adótétellel terhelt 30 alkoholfoka gabonapálinka korcsmaára literenként 25 lej. Vásárolhatott tehát a fogyasztó 100 kg. tengeriért 28 liter kiváló minőségű pálinkát. A mai 110 lejes adótétel mellett a 30 fokú legális gabonapálinka legolcsóbban 60 lejért mérhető ki literenként. Ezzel szemben a tengeri mai ára 100 kg.-ként 240 lej körül mozog. Tehát ma a fogyasztó az általa eladott 100 kg. tengeriért csupán 4 liter pálinkát vehetne a korábbi 28 liter helyett. Azt hisszuk, nem kell fejtegetnünk, hogy a parasztfogyasztó ily árban nem veheti meg - pálinkát, mert még a 15—20 holddal rendelkező parasztok egész termésmaradványa sem any- nyi, hogy pálinkaszükségletét fedezhetné. A paraszt elég élelmes és csakhamar reájött arra, hogy legjobban jár, ha pálinkaszükségletét egymaga gyártja, avagy gyártatja. Csakhamar létesültek minden községben kisüstök, amelyeknek tulajdonosai nem is saját számlára, hanem bérben főznek pálinkát. Az üsttulajdonosok a községbeli parasztoktól átveszik a tengerit és cserében minden 15 kg. tengeriért 2 liter 40 fokú pálinkát adnak. Az üsttulajdonos, aki 15 kg. tengeriből 8—9 liter 40 fokú pálinkát főz, nagyszerű üzletet csinál, viszont a parasztnak 1 liter pálinkája 30 fokú szesztartalomra visszaszámítva és alapul véve a 240 lejes tengeri árat, nem kerül többe 14 lejnél. Es ha megfordítjuk a tételt, a paraszt a tengerijét a 60 lejes legális pálinka árat véve alapul, pálinkává átalakítva, 240 lej helyett pontosan 1600 lejjel értékesítette. A fonti tények a napnál is világosabban igazolják, hogy a paraszt kénytelen volt ezt a pálinka főzési módot meghonosítani és kifejleszteni és pedig abban a pillanatban, amelyben a pálinkaárak az adóemelés következtében túlhaladták azt az árat, amely a paraszt vásárlóképességét meghaladta. A feketepálinka tehát természetes, logikus és evolúciós következménye a magas szeszadónak. Hogy a parasztságot ezért az önvér delmi harcért érheti-e valamelyes kritika vagy sem, erre nézve a választ nem akarjuk megadni, hanem másokra bízzuk. Azt az egyet határozottan állítjuk, hogy ha ez a rendszer még egy ideig fennmarad, úgy a paraszt ezt a rendszert, mint az őt megillető jogát fogja tekinteni, mely esetben a szeszipar soha többé fel nőm támasztható, a szeszadóbevételek pedig a mult emlékei közé fognak tartozni. A hírlapi cikkek a kérdés ezen részébe nem hatoltak be és csak a szeszgyárosokra kiáltották a cetter mordlót, amikor az ipari szeszgyárak tört részét sem gyártották a feketeszesznek. Távol álljon tőlünk, hogy mi védői lennénk az úgynevezett feketéseknek; ellenkezőleg, elitéljük őket. Azonban az enyhítő körülmények egész sorozatát kell figyelembe venni. Isten és ember előtt, Garoflid a felelős. Törvényes rendelkezés folytán Szeszszindikátus létesült, amely fennállása éta állandóan azt kiabálja: adót leszállítani és adót leszállítani, mert tönkre megy a szeszipar. Soha sem hallgattak reá, de még a véleményét sem kérték ki,, .valahányszor a szeszkérdés szőnyegre került. A legkülönbözőbb helyekről kilószámra készültek a, legobjektivebb, a lagszakszerübb memorandumok, még csak el sem olvasták őket. A nemtörődömség folytán napról-napra rosszabbodott a szeszipar helyzete, a szeszgyárosok több mint 90 százaléka ennek folytán koldusbotra jutott. Végig kellett nézniök, hogy szemük láttára, hogy pusztul öröklött, avagy évtizedes szorgos munka eredményekép megszerzett vagyonuk. Csoda-e, ha egynéhány gyöngébb jellem hozzányúlt a legelsősorban saját tulajdonát képező javakhoz és nem tekintett a törvény tilalmára? Ha becsületesek maradnak, biztosan tönkre mennek; ha bűnbe esnek, még van remény az élethez. Ezek között az alternatívák között választottak. Tessék visszaemlékezni az 1926. évi parlamenti tárgyalásokra. Nyiltan, minden kertelés nélkül kimondták, hogy a szeszgyártásnak ipari gyárakban élvezeti célokra teljesen el kell tűnnie Romániából. Tanúként hivatkozunk ezen állításunk valódiságára Garoflid volt földmivelésügyi miniszterre, aki Isten és ember előtt felelős a mai helyzetért. Azóta jöttek és mentek kormányok, egyetlen egynek sem jutott eszébe a helyzeten segíteni. Ellenkezőleg, még rosszabb törvényeket hoztak. Ha tehát bekövetkezett az, amire kormánykörök expresia verbis reádolgoztak, mily jogon és milyen ethikai alapon reklamálják a legális szeszfogyasztást? Nem történt semmi egyéb, mint a helyzet kényszerítő hatása alatt kifejlődött, kialakult egy uj ipar, amely ipar felé most a legutóbbi hónapokban már oly előkelőségek is kacsintottak, akiket eddig szenteknek tekintettek. 25 lej legyen a szeszadó! Most az a legfontosabb kérdés, hogy mikép lehet a szeszipart szanálni. A válasz az okfejtésekből világosan kitűnik. A szeszadót a lehető legsürgősebben le kell szállítani 25 lejre azért, hogy a 30 fokú pálinka legfeljebb 25 lejért legyen a fogyasztóhoz eljuttatható. Szó se róla, még mindig olcsóbban termel a kisüst, de részben a minőségbeli különbség, részben pedig a főzéssel járó izgalmak és fáradságok kiegyenlítik ezt az árkülönbözetet, de nagyobbat nem. Semmiféle uj és újabb ellenőrzési intézkedések eredményre nem vezetnek, mert nincs az a pénzügyi gárda, amely 70.000 üstöt ellenőrizni tudna. A szeszgyárak ellenőrzése gyerekjáték, de magától is meg fog szűnni a gyárakból kikerülő feketeszesz, mihelyt a gyáros becsületes megélhetésre tehet szert és erre a lehetőséget az állam neki megadja. Azok a honmentö obskúrus alakok, akik most legutóbb gyárak ellenőrzésére valamelyes utón módon megbízást kaptak, nem annyirá a hont, mint inkább saját magukat akarják megmenteni, ilyen obskúrus alakokra nincs szüksége a kormánynak, ezek nem emelik az állam tekintélyét éa nem akadályozzák meg a feketé- zést. A külföldi töke sohasem csinál román politikát, hanem mindig pénzpolitikát a saját javára. Amit a külföld tud ebben a tekintetben, azt mi jobban tudjuk idehaza. De különben sem képzelhető el, hogy a külföld minimum calculo 2 milliárd lejt igénylő invesztícióval be fog ide jönni olyan üzletbe, amelyről tudja, hogy maga a kormány nem képes azt eredményesen vezetni. A külföld invesztíciójának amortizációja céljából legalább is 60 lejes adót kellene szedjen, holott a szesz ma magasabb adót 25 lejnél nem bir el. A belföldi töke szintén nem azért szólna a monopólium kérdéséhez, hogy erre valamelyes szimpátiából reáfizessen, hanem, hogy azon keressen. Az államot megillető és az állam által könnyen kezelhető bevételek teljes összegben az államot illetik, abból senki semmiféle címen nem részesedhetik. A Szeszszindikátussal sem tárgyalható a monopólium kérdése, garancia alakjában, mert a Szindikátus csakis 25 lejes alapon tárgyalhatna és ha megvan az elhatározás a szeszadó leszállítására, monopólium nélkül fokozottabb mértékben kapja meg az állam azt, ami őt megilleti közvetlenül a fogyasztótól, mint közbevetett intézménytől, amely nem akar és nem tud reáfizetni. Nem is szólhatna hozzá a Szindikátus a monopólium kérdéséhez az államhatalom egyidejű átruházása nélkül, ez pedig alkotmányellenes is. A borosok, akik a mai helyzetet szülték, ismerjék be végre valahára eddigi demagógiájukat és ne tartson a kormány az ö politikai fenyegetéseiktől.,. .. . Tudni kell a kormánynak, hogy az ipari szesz nem ellensége, hanem egyenesen előmozdítója a gyümölcs- pálinkának. Kell, hogy a szesz olcsóbb legyen a gyümölcspálinkánál, mert csak a vegyítés következtében olcsóbbá téve, kelhet el a gyümölcspálinka jő áron. A szeszszel való vegyítése a gyümölcspálinkákat ártalmatlanabbá teszi az egészségre, mert a szesz, mint azt a szeszkérdésben sajnos sokat szereplő egyetemi profesz- szorok is beismerték, kevésbé ártalmas, mint a gyümölcspálinka, Tudni kell az igen tisztelt bortermelőknek, és megtanulhatták a saját bőrükön, hogy a rendelkezésre álló gyümölcspálinka legnagyobb termés '■setében is csak részben tudja fedezni a szükségletet. Ezt a tényt, úgy látszik Garoflid ur maga sem tudta, pedig kellett volna, hogy tudja, mert ha volt bátorsága az államot milliárdos jövedelmektől elütni és egy virágzó ipart tönkretenni, más ideálok érdekében, legalább az követelhető tőle, hogy ismerje saját szakmájának legelemibb szakkérdéseit. Nincs más megoldás! Nyomatékkai felhívjuk a kormány figyelmét arra a körülményre és ismételjük, hogy a gyümölcspálinka még a rekordtermés esetében is csak igen csekély részben tudja fedezni a szükségletet. Ebből a tényből lo~
