Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-02 / 25. szám
20 XIV. C\'F. 25. BZLU. SAKK Rovatvezető: Dr. Bródy Miklós. SÁS. sz. tcladvAny. Dr. Delpy E.-től. Sötét: Kdl, Bd7, Fe2 és I18, He2, gy.: a2, a 3. (7.) abedefgh a b c d e í g h Világos: Kh3, Vb3, Bal és h5, Fel és f3, Ha4 és g2, gy.: h7. (9.) Matt két lépésben. Fenti feladvánnyal nyitjuk meg ezévi feladvány-megfejtési versenyünket. A szabályok és feltételek teljesen azonosak, mint megelőző versenyünkéi. A Keleti Újság negyedik feladványmegfejtési versenye. A verseny a mai naptól kezdve f. évi október hó 1-ig tart. Az eredményt és a díjasok sorrendjét október folyamán hirdetjük ki. A versenyen mindenki résztvehet. A megfejtések levelezőlapon a Keleti Újság szerkesztőségébe küldendők, „Sakk" megjelöléssel. A verseny dijai: I. Lapunk egy teljes évi ingyenes előfizetése. II. Lapunk háromnegyedévi ingyenes előfizetése. III. Lapunk félévi előfizetése. IV. Lapunk negyedévi előfizetése. V. , VI., VII., VIII. Értékes sakkönyvek. A verseny eredménye az elért pontszámok sorrendjétől függ. Egy korrektül megfejtett 2 lépéses után 2 pont jár a megfejtő javára, 3 lé- péses után pedig 3 pont. (4 lépéses után 4 pont stb.) A végjátékok (tanulmányok) megfejtéséért 6 pont jár. Mellékmegfejtések beküldéséért ugyanannyi pont jár, mint az eredeti megfejtéséért. (Mindkét megfejtés beküldésénél természetesen a pontszám megduplázódik.) Az október 1-ig beküldött összes helyes megfejtések pontösszege szolgál egyúttal mértékül a díjasok sorrendjének megállapítására. (Egyenlő pontszám esetén a sorrendet sorshúzás fogja eldönteni.) A megfejtések mindenkor legkésőbb a megjelenés után 3 bét alatt küldendők be. Később érkezett, vagy nem korrekt megfejtések nem vehetők figyelembe. Kétlópéseseknál elegendő világos kezdőlépésének megjelölése, de a 3 és többlépéseseknél, valamint a végjátékoknál az összes fontos változatok közlése elengedhetetlen. A rovatvezető üzenetei P. M. (Kolozsvár.) A kettest közlésre elfogadjuk. Pár napon belül értesítem a könyvjutalomról is. G. Z. (Budapest.) A lap megindításáról intézkedtünk. M. L. (öhelar.) Hármasa (Vil. Kf3, sőt. Ke6) még nem elég finom kidolgozású, matt képeiben itt-ott statisztaként szereplő bábok vannak (pl. Bh7, mely csak egyszer szerepel). Duálok, vagyis kettős mattok is bőven vannak benne. Gazdaságosabb és finomabb feladványt szeretnénk Öntől kapni. C. J. (Dés.) Kettese ügyes kidolgozású, de kisebb hibái is vannak. így pl. miután Hg5 matt fenyeget, 1. b4—b3 után nemcsak IIc3, hanem a fenyegetés is megy. 1. g4Xf3-ra pedig 2. Bf5—g5 ön kívül Bh5 is matt. Próbálja kijavítani feladványát, mert az tehetséget árul el. B .E. (Dicsőszentmárton.) Két feladványa még nem egészen üti meg a mi mértékünket. De csak próbálkozzék, talán jobbak is sikerülnek majd. Hibán a halhatatlanság felé — fM’tangelo a Mcálci-háiban — Dría: Jf. JBritter* JRustin (3) Angolból fordította: Kristóf Sarolta — Mit mondasz, Messer Giovanni! Az ifjú filozófus elragadó udvariassággal mosolygott: — Borgia kardinális emeli rád poharát, Madonna! Az asztal másik oldalára mutatott. A lánnyal szemben bibornoki díszben feltűnő szép, idősebb férfi ült, — egyike Flórenc azon illusztris vendégeinek, kiket a Lorenzo il Magnifieo asztalánál mindig meg lehetett találni. Felemelte serlegét, mosolyogva, éreztetve a lánnyal személyének azonnali és különös hatását. — Madonna Lucrezi a, Venus és Minerva egy személyben, — hódolatom a kettős istenségnek! A pír eltűnt a lány arcáról, amint mosolyogva koccintott a bíborossal. Az egyházi ember ajkáról elhangzott köszöntés világi tartalma egyáltalában nem lepte meg. A nagy egyházi férfiak sokkal inkább hercegek voltak, mint papok s a hercegek privilégiumaival éltek. — Grazie, Monsignore Borgia, — felelte hirtelen visszanyert önuralommal — a nyájasság valóban Exeellenciád egyik tulajdonsága. Szeretném, ha úgy hasonlíthatnék Minervához bölcsességben, mintahogy Exeellenciád hasonlít az olimpiai Jupiterhez jótékonyságban. A bibornok megelégedetten mosolygott erre az ügyesen viszonzott bókra. Igen fontos dolog volt kiengesztelni a római egyház leggazdagabb férfiát, aki a Szent Kollégiumban szabadon és foglalkozásszerűen gyűjtötte a szavazatokat arra az időre, mikor a most súlyosan beteg pápa el fog hunyni. Tőle függhet a Lucrézia öcs- cséaek, Giovanninak kardinálissá való elismerése, melybe Ince pápa már bét évvel ezelőtt beleegyezett. Giovanni most tizennégy éves, de létezését még egy esztendeig kiközösítés átka alatt titokban kell tartani. Egyáltalán nem véletlen volt ez a futó látogatás Floreneben. A rettenetes kardinális a két megelőző pápa alatt teljhatalmú volt, de most teljesen elkülönítette magát a jelenlegi pápai politikától, nyilvánvalóan azért, hogy minél zavartalanabbal űzhesse a magáét. Éppen ezért engedte meg magának azt : okos lépést, hogy meglátogassa egyikmásik — jótéteményeivel többszörösen lekötelezett — alattvalóját. Már látnivaló volt, hogy az egyformán ambiciózus Borgia és Medici-ház le fog számolni egymással — vagy mint ellenségek, vagy mint szövetségesek — abban a nagy játékban, melyben nemcsak az Itália feletti hatalom, hanem az egész keresztény világ feletti fönhaíóság volt a tét. • A bibornok elbűvölően mosolygott. Veszélyesen szép szemeit egy pillanatra becsukta. — Tuttavia, Venusra ürítem poharamat, — mondta. Az asztalon keresztül egy másik idegen vendég könyökölt, zajosan vonva magára Luc- rezia figyelmét. Kinos előkelőséggel öltözött francia ur volt. Valami követ. Azt suttogták, hogy a fiatal VII. Károlytól jött, attól, akit csak a következő évben fognak felszabadítani a bosszú gyámság alól. Émelyítően diszes olasz nyelven megdicsérte a lány szépségét, buzgón bizonyította neki, hogy ha királyi ura tudná, mily szeretetrérnéltóab az olasz hölgyek, bizo nyara csak nehezen lehetne visszatartani őt egy olaszországi lovagias kalandtól. Lucrézia, — mint az összes quasi királyi, Medici gyermekek, már jó korán hozzászokott ahhoz, hogy apjának fáradhatatlan, ügyes diplomáciájából ő is kivegye részét — a lovagra is mosolygott, jól begyakorolt ügyességgel és bájjal vidáman beszélgetve vele. Senki sem tudhatta biztosan, mily intrikát képvisel a francia lovag. Lorenzo mindig ügyelt arra, hogy barátságban legyen Franciaországgal, mindig megígérte, hogy odaadja Milánót és a most aragoniai nápolyi királyságot, — erre Franciaország mint örökös tartott jogos igényt — de soha sem engedte át sem a francia, sem a spanyol monarchiát, azt i hozván fel ürügyül, hogy igy a franciák esetleg beleszólhatnának Itália ügyeibe, de ezzel a csalogatással bizonytalan ideig fenntartotta a békét a Milánó, Nápoly és Flórenc közti Medici féle szövetségben és igy sakkban tartotta Ve-, lencét és az ingadozó pápai politikát. Lucrézia sziporkázó szellemességgel és páratlan művészettel beszélgetett felváltva a franciával és a bíborossal, ki gúnyos megjegyzéseket tett, amin miudketten igen vidáman kacagtak. Néha-néha a jobbján ülő udvariasan komoly Pico della Mirandolához fordult. Úgy látszik, teljesen elfelejtette a másik oldalán ülő ifjúnak még a létezését is. Michelangelo úgy, érezte magát, mint aki előtt a mennyország félig megnyilt kapui hirtelen bezárultak. Szeretett volna meghalni. Egy szolga jött az asztalfőn ülő Lorenzp de Medicihez és valamit súgott neki. A Magnifieo, fölemelkedett. — Barátaim, — mondta, — közeledik a menet. Menjünk az ablakhoz. Vidám lármával tolták félre a székeket és a Via Largara néző ablakhoz siettek. Alattuk a csak homályosan világított uccáp sürü néptömeg tolongott. Tülekedtek, hogy kiki minél jobb helyet biztosítson magának. Már hallani lehetett a távolból a közeledő zene hangjait. Volt idő, —- még sokáig azután is, hogy 6 lett Flórenc elismert autokratája, —- volt idő, mikor maga az ifjú Lorenzo de Medicié volt a vezetőszerep ezeken a pompás farsangi felvonulásokon, mikor a kiállításra méltóan kidolgozott gyönyörű szekereken, szellemes allegóriákban csoportosulva — melyért Flórenc legkiválóbb művészei dolgoztak — vonultak fel. Volt idő, mikor ő maga irta meg a vidám, sőt léha, féktelen canzonekat a dorbézoló tömeg számára, annak a gyönyört szerető népnek a számára, moly imádta őt. Azok voltak csak a napok amikor ő és a szintén fiatal Angelo Poliziano kimentek az uccára és erővel kényszeritették a csinos, fiatal munkáslányokat, hogy körbe álljanak s kéz a kézben táncoltak velük ének és zene mellett, és a lányok üde, fiatal hangjukon azokat az énekeket, balladákat, táncdalokat énekelték, melyek csak azelőtt egy órával születtek és amelyeket ő és Poliziano alkottak. De szép napok is voltak azok, mikor még az élet fűszere megrészegítő volt számára, mikor könnyen el tudta felejteni a magas államtitkárokat, vagy : pénzügyeket, vagy az idegen királyokat, csak azért, hogy ezeket a vidám, könnyed, bolondos tréfákat űzhesse, mikor úgy tetszett, hogy határtalan és örök ez a heves, mindent fel- és átölelő ifjúi életöröm. Most már, — dacára, hogy még mindig elég fiatal hozzá, — nem vehetett személyesen is aktív részt ezekben a dorbézolásokban, öt is megtámadta már a köszvény, mely apját, Pierot is előbb nyomorékká tette, majd megölte. A sok, nehéz államügy mély barázdákat szántott arcára, 8 mintha kiölte volna belőle a régi, fiatalos, heves élénkséget. Most fia, Pietro az, — ki majdan őt követni fogja — ki a menetet vezeti, nagyúri nemtörődömséggel nézve a pazarlást és dorbézolást. Anyja, Orsini vére volt benne, anyjáé, ki drága, szép és erényes volt és aki most halott. Kínlódva, de vendégei elől mosolyogva rejtve el a betegség gyötrelmeit, FlóreE: ura az ablakhoz sántikált és megmutatta magát a népnek. Elragadtatás- és gyönyör-orditással fogadtak: „Viva! Viva! Vivano le Palie! Ev vi va Lorenzo! Evviva il Magnifieo! Viva! Viva!“ A menet közeledett. A homályban elhagyta először az Oltr’arno-t, átment a Ponte Vecchion, keresztül a Piazza della Sigoorian, hol — a várfallal körülvett Flórenc legmagasabb tornyu épületénél, a Palazzo Publico-nál a városi tanácsúnak — kiket mind Mediái tett azzá, amik voltak, — üdvözölték őket. Innen a menet bosz- szan kígyózott keresztül a város keskeny, kanyargós uccáin s végül a Duomonál, — melynek karcsú, fehér márványoszlopai gőgös fehérségben villogtak elő a sötétségből, — a Via Largara értek. Egyszerre hallhatóvá lett a dobok pergése, a trombiták harsogása, a cimbalmok zengése, a l'lóták muzsikája. A különböző huros hangszerek és emberi szájak hangja kórusba tömörült és áttört és uralkodott a tömeg mormogása, a zavar, lárma, az izgatottság és tetszéskiabálá- sai felett. Hirtelen, az ingadozó fáklyák fényében láthatóvá vált egy csomó gyönyörűen öltözött, fiatal patrícius, kik igazi telivér lovakon ülve, kényesen, büszkén vonultak el a nekik utat nyitó tömeg előtt. (Folytatjuk.) Nyomatott a Uphiadótulajdonos LAPKIADÓ. R.~TS körforgóién Clni-KoJozsvér Sir, Universităţii (Eyyetem-u.) 3, Tjdeípm 694, Jfl8»
