Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-27 / 47. szám
Tir. Em. v. mim. Az ország legmodernebbül berendezett uj magánklinikája, sebészeti, szülészeti, bel», ideg-, nő-, gége-, stb. betegek részére- — Röntgen, Quartz. Diathermie, villany- és vizgyógyá zat. Nyilvános gyógy- (kén, szénsav, stb.) fcáct- és gőzfürdő. — liPiüiiiPÉifl Szanatórium Ápolási és ellátási díj külön ssob&ban 430, kétagyortaq 300 lei Klinikai osztályon napi 150 lei, nyolc napra össze# költség orvosi díjjal együtt, belgyógyászati, szülészeti stb. esetekben legfennebb 2000 lei. operáció esetén 5000 lei. — Szabad orvom választás. Groza Péter a kritikus tógájában Addig nem lehet takarékosságról beszélni, amíg le nem építik a diplomáciai meghatalmazottak, sajtóaítasék légióit és a hasznavehetetlennek bizonyult és rengeteg pénzt felemésztő gazdasági testületeket — Groza szerint á gazdasági kamarák felállítása óta beteg a román közgazdaság és minél több a külföldi megbízott, annál rosszabb Románia külpolitikái helyzete (Déva, február 25.) Groza Péter dr. volt ave- reseánus miniszterrel beszélgettünk. Elképzelhető, hogy Grozának nincs valami jó véleménye a kormányról és takarékossági programra járói. A kritikusi szerep mindig hálás és Groza él is ;az alkalommal, hogy ebben a szerepben nyilatkozatot adjon. Arról nem beszélünk, hogy mit 'tett Groza, mint aktiv kormányférfiu, milyen .bokros érdemeket szerzett, de meg kell állapítanunk, hogy kritikája eléggé megállja a sarat. Ezeket mondja: — Az a véleményem, hogy a tisztviselők, különösen a kis tisztviselők fizetésének megnyirbálása gyáva és antiszociális megoldás, mert pdanyulnak, ahol nincsen ellenállás, nem fenyegeti a kormányt veszély. Pedig volna hely, 'ahol takarékoskodni lehetne, sőt kellene is. Jokahamától Berlinig az egész világon feltalálhatok a kormány diplomáciai megbízottai, sajtóattasék, rendkívüli meghatalmazottak, akiknek egyszerre való visszahívása százmilliók megtakarítását jelentené s ezt annyival is inkább meg lehetne tenni, mert szolgálataiknak reális értéke alig van. SEBESI SAMU AZ ELHUNYT KITŰNŐ SZÉKELY ÍRÓ: fi cimü izgalmas, romantikus regénye megrendelhető a „Keleti Újság“ könyvosztályától Cluj-Kolozsvár, P. Unirii 4. „ERDÉLYI MAGYAR KÖNYVI ÁR“ kiadás 6® LEI m „RICA Gazdasági és politikai helyzetünkből Ítélhetjük meg munkájuk értékét és láthatjuk, hogy milyen konszolidáltak a viszonyaink, — különösen a nemzetközi piacon. Barátaink nem szaporodtak és ellensé: geink száma sem fogyott. S ilyenformán bátran állíthatom, hogy a közpénzekből táplált propaganda-funkciójuk egyértelmű a semmivel. A gombamódra kreált különböző testületek, ipari és kereskedelmi, gazdasági kamarák stb. stb. sok-sok milliós költségvetése szintén felesleges. Miért van szükség Romániában hetvenkét-hetvenkét kereskedelmi és gazdasági kamarára? Soha annyira nem ütközött ki iparunk és kereskedelmünk, sőt egész gazdaságunk betegsége, mint amióta a gazdasági kamarák megalakultak. Csakhogy — ez itt a bökkenő — ezek a testületek főfészkei a mindenkori kormányok korte-> seinek. Ez a gondolat önkéntelenül is tovább jut a parlamentarizmus degenerálódásának régióiba s az áldemokráciától túlfűtött dzsungelbe. Szívből kívánom, hogy mindezt egy csodaember mielőbb kiirtsa. Akkor és semmiesetre sem előbb, lehetne igazi takarékosságról beszélni. A írass c£a kormányt leszavazták, de a leszavazásnak elites politikai következménye (Párizs, február 25.) A Lavale-kormányt szerdára virradó éjszakán leszavazták. A leszavazás azonban politikai következmények nélkül maradt, mert a kormány nem vetette fel a bizalmi kérdést. A kormány elleni hangulat megnyilatkozás a munkanélküliség enyhítésére folyósítandó segélyösszeg megállapításánál történt, amikor is ezt az összeget a kormány javaslata ellenére 281 szavazattal 265-el szemben, huszonötmillió frankról százmillióra emelték fel. Támadják a hadügyi költségvetést. (Párizs, február 25.) A francia kamara tegnapi ülésén szociáldemokrata részről szóvátet- ték, hogy a költségvetés több mint egyharma- dát hadügyi és tengerészeti kiadások fedezésére fordítják. Ez álláspont szerint helytelen, hogy évente állandóan több mint 19 milliárd frankot fordítanak a fegyverkezési kiadások fedezésére. Anglia és Franciaország elhatározták, hogy megnyitják erszényeiket. (Berlin, február 25.) A lapok párizsi jelentései szerint az angol és a francia kincstár között folytatott tárgyalások a két állam pénzügyi együttműködéséről és a jegybankok aranykészletéről eredményre vezettek. Úgy francia, jnint angol részről hangoztatják, hogy a pénzügyi helyzet most már lehető^ vé teszi Európa két vezető hitelező állama részére Európa súlyos gazdasági helyzetét köny- nyiteni célzó kölesönnyujtó tevékenységük uj- rafelvételét. Franciaország tiltakozása a szovjetkormányhoz. (London, február 25.) Varsói lapok közlése szerint Herbette, moszkvai francia nagykövet, kormánya képviseletében tiltakozást jelentett be a szovjetnél öt francia katonaszökevény ünnepélyes fogadtatása miatt, akik orosz gőzös fedélzetén hagyták el Franciaországot. A de- marsra a szovjetkormány még nem válaszolt. Dr. iréí Bethlen László m gazdßsitfii ii Faiskolája és szol- * iooStvány telepe. Kívánatra ingyen küldi árjegyzékét. Reteag, Jud. Someş rotwt rcjc^ec'.TMi ta\-ppac-m Jól tudta ezt a bojtár s hálás maradt a szerétéiért. Jól tudta a bojtár, hogyha megtréfálták is olykor-olykor, de pártját fogta mindenki, senki nem nézte magánál alábbvalónak, a kiruccanásait nem Írták rovásul, legfeljebb, ha mosolyogtak rajta. Sőt legutóbb, mikor valami mulasztása miatt a szolgabiró öt pengőt akart Jehuzni az elsejei fizetségéből, Omode méltósá- gos minden fölkérés nélkül, csak úgy jószántából, rögtön közbelépett s Csopak József mégis fsak megkapta elsején az öt forintokat is . És ahogy ilyenformán a harmincötödik év Jiatárához érkezett volna a bojtár, nem maradt egyebe, csak a kora, meg egy névaláírás. Az aláírásról még szó leszen később. És ahogy mindezt végiggondolta magában Csopak József és ahogy ott heverészett a patak oldalában, régen-régen kiszállt már a fejéből minden haragtartás: nem neheztelt többet Hal- my Tamásra se, Laczkó Palira se, Tarján Lacira se, egyáltalában senkire se, Felhő Klári is Jvilebbent az eszéből, sőt, ahogy elmélázva az erdőt kezdte figyelni, lassan-lassan lágy engesz- telődés szállta meg a lelkét. A tarjáni erdő teljes szélcsöndbe merült ebben az időtájban, csak messziről és csak igen ritkán hallott valami tompa és halk ütemii dobbanást. A rengeteg legmélyéről jött feléje ez a hang s Csopak hallomásból tudta, hogy ott, az ,erdő méhében, kisztei favágók fejszéi alatt dön- genek a tölgyek. Később valami elnyújtott, sa- ’játszerü morgás rezgett át a vadonon. Igen-igen nagy; közökben... Erről is tudta a bojtár, hogy a nagykövesdi bányában sziklákat robbantanak vasizmu és rerény munkásemberek... A feje körül két kicsi méh döngiesélt kitartó és bájos szorgalommal, a bojtár ezen is eltűnődött keveset, aztán félkönyökre dőlt s a szélső fák között kipislantott a határba... A kánikula vakító világa tündökölt a vidék fölött, a Sátorhegyen túl reszketve táncolt a délibáb s igen messze, nyugat felé, a füzéri vár merengő romjait látta, ahogy kékes-szürkén méláztak a sikság felé... Magasan-magasan tenyérnyi felhő balíagdált valamerre. És mialatt igy szemlélődésnek adta át magát a bojtár s elámult a hatalmas Isten csoda- dolgain, egyszerre szellő sétált el a tarlók felől s pillanattal rá zúgó hárfába kezdett a tarjáni erdő... Csopak odahallgatott, elnézte a tölgyek bókoló, integető koronáit s mig a szeme nehezülni kezdett, valahonnan, az emlékezés egyre egyre fakuló ködtakaróján át, nagyon halavá- nyan, alig-alig éledezve felütközött benne három sora egy régi-régi iskolás-versikének: Tölgyerdők zúgásán, Vadgalamb bugásán Nevelt fel jó anyám... Elsnttogta magában egyszer, kétszer, aztán elaludt... * ... Ahogy fölriadt, először az árnyékra esett a szeme: alig nyúlt meg három arasszal, tehát jókor délután lehetett még... Igazság szerint nem is tudta, miért ugrott föl ilyen váratlanul, de egyszerre úgy rémlett neki, mintha hangokat hallaDa s egész közelről. Erre óvatosan a szélső fákig osont, de ott rémülettel látta, hogy tőle alig öt lépésre Tarján Laci áll a patak mellett. Tarján Laci szembenézett vele s intett neki: — Szervusz, Jóska! Csopaknak azonban rossz előérzete volt s durván kiáltott rá a jogászra: — Mit keresel itt? Miért nem hagytok békén? — Haza kell jönnöd, Józsi, — mondta szelíden a Tarján-fiu. — Én! Haza? Egyet ugrott, fölkapta a cipőjét s nyargalni kezdett a vadon belsejének. De még volt ideje, hogy visszakiáltson: — Nem fogtok látni többet! Tarján Laci pedig ugyanakkor szájába dugta begörbített ujját s vészjelet adott. A füttyszó visítva hasított át a levegőn s az erdő Iába egyszerre megmozdult. Egymásután bukkant fel a cserjésből a Kobzos-fin, Laczkó Pali s a többiek is mind, mind. Tarján Laci ugyanakkor elkiáltotta magát: — Elibe! S igy történt, hogy Csopak Jóskát két perc múlva lefülelték. Játszva ment, mert mezitláb volt az öreg s nem tudott menekülni. De erre már komolyan felhördült a bojtár: — Takarodjatok! Persze n8m takarodtak, sőt magukkal vitték Csopak Jóskát is, azaz-hogy vinni sem kellett, mert Jóska velük ment a saját akaratából és a saját lábán. S még csak nem is kellett nagyon kapacitálni. Egyszerűen elmagyarázták neki hogy Halmy Tamás üzent érte, hogy Tamás eligazít mindent és hogy Tamás becsületszavával kötötte meg ezt az Ígéretét. m. A kastély ebédlőjében két órát jelzett egy nehéz falióra. Omode fölpillantott a falra, egy percre kinézett az ablakon, hol a kert pázsitján piros virágok égtek a déli hőben, aztán becsengette a huszárt: — Marci fiam, szaladj íe Gelb Jakabhoz g hívd föl egy szóra! Marci összebokázott, tisztelgett, átvágott a kerten s kilépett az uccára. Onnan ötven lépés volt csak a kocsma. Az ivóban Gelbné búslakodott ... • (Folytatjuk.)
