Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-25 / 45. szám
2 XBscsMBMi XIV. 1VF. U SZÁM. A temesvári városházán rendezték a nyelvhasználat kérdését A kisebbségi lakosság beadványokban is anyanyelvén fordulhat a városhoz — Marsieu dr. aradi prefektus a vasúti nyelvrendeletről (Kolozsvár, február 23.) A nyelvkérdés rendezetlensége egyik súlyos akadálya annak, hogy az erdélyi lakosság a mai súlyos időkben szükséges Összefogással és összemiiködéssel tudja a maga közügyéit megfelelő odaadással felkarolni. Hogy milyen akadály ez a rendezetlenség, annak élénk példája a kolozsvári városháza, ahol a folytonos botránysorozatok teszik lehetetlenné azt a komoly munkát, amire az egész lakosságnak és magának az államnak is szüksége volna. Kőt jelenség kívánkozik a napikrónikák közé, példaadó feljegyzésképpen. Temesvár állást foglalt. Az egyik: Temesvár város állásfoglalása a nyelvkérdésben. Temesvár tanácsának működése a megalakulás napján Balta Coriolan polgármester székfoglaló beszédével kezdődött s ez a beszéd leszögezte — a tanács helyeslése mellett — hogy ngy a magyar, mint a német lakosság képviselői anyanyelvükön vehetnek részt a tanács munkájában. Most városi szabályrendeletet készítenek, a tanács februári folytatólagos gyűlésein. A szabályrendelet tervezetének 204. pontjához a magyar tanácstagok azt a kiegészítést indítványozták, hogy a város kisebbségi polgárai a saját anyanyelvükön adhassák be beadványaikat, kérvényeiket a városhoz. Ami némi vita volt, az akörül forgott, hogy nem elégséges-e az, ha a románul még nem tudó polgárok személyesen jelennek meg a városházán és az anyanyelvükön élőszóval előadott kérésükről jegyzőkönyvet vesznek fel? A német tanácstagok az eredeti indítványt támogatták és azt fejtették ki, amiről Kolozsváron is sokszor szó volt már, hogy a magyar nemzetiségi törvénynek a nyelvhasználatra vonatkozó rendelkezéseit a Consiliul Dirigent érvénybe léptette s a későbbi törvénybeiktatások a Consiliul Dirigent e rendeletét is törvényesítették, tehát e rendelkezés hatályban van. A magyar nemzetiségi törvény értelmében pedig nemcsak szóban, de írásban is használhatják a polgárok anyanyelvűket. A tanács az indítványt, hogy beadványokat magyar éa német nyelven is elfogad a város, megszavazta. Az aradi prefektns nyilatkozata. Az egyik aradi lapban Marsieu Justin dr., aradi és aradmegyei prefektus nyilatkozik a vasúti nyelvrendeletről. Nyiltan megmondja, hogy a rendelet nem vonatkozhatik a románul nem tudó közönség kiszolgálására. — Ez a rendelet nem gátolhatja meg azokat, akik a magyar nyelvet tudják, hogy azt meg ne értsék. Ezt a rendelet nem tiltja el. Minden körülmények között ki kell szolgálni a közönséget, ez a véleményem, de ugyanakkor biztositani kell az állam nyelvének a szuveré- nitását... Ha a leérkezett rendeletet félreértették és azt túlzottan alkalmazzák, ez eltarthat két-három napig, esetleg egy hétig, de azután rendes kerékvágásba jön minden. Egy iskolai esetre pedig ezeket mondta a prefektus többek között: — Az a tanügyi közeg, aki pénzbüntetést ró ki a gyermekekre, mert anyanyelvükön beszélnek, túllépi hatáskörét. Különösen áll ez az elemi iskolára nézve. Viszont nem kell megfizetni, mert erre senki sem kötelezheti a szülőket. UJ Mihály Ernő: m Autójavítás 170 Lei. és az autójavitó-mühelyek berendése, vezetése, autógumim javítása, vulkanizálása. Klein Sándort a nyíregyházai törvényszék tizenkét évi fegyházra Ítélte Vidékre után= véttel küldi: Lepage, Kvár. (Nyíregyháza, február 23.) A nyíregyházai törvényszéken hétfőn délben hirdették ki az ítéletet a gyilkos Klein Sándor ügyében, akit a bíróság 12 évi fegyházra Ítélt. Amikor az elnök felállott az Ítélet kihirdetésére, a feszült csendben Klein, mint a rugó pattant fel és merev testtel, de állandóan rángatózó arccal hallgatta végig az ítélet kihirdetését. Amikor a biró odaért, \ogy a büntetés 12 évi fegyház, Klein arca megenyhült, majdnem mosolyra húzódott, látszott rajta, ahogyan fellélagzik és felszabadul, a halálos ítélet elleni félelemtől. Az Ítélet indokolásában a törvényszék enyhítő körülménynek vette az önkéntes jelentkezést, a büntetlen előéletet, sulyosbitó körülménynek a nagy kegyetlenséget és kitartást, amivel a gyilkosság történt és azt, hogy Klein a halott emlékét meg akarta gyalázni, mivel olyan levelet irt, amelyben sikkasztással vádolta. Az Ítélet ellen az ügyész súlyosbításért és a minőség megállapításáért félébbezétt, a védő pedig a bűnösség megállapítása miatt. Az elnök kérdésére Klein bejelenti, hogy csatlakozik védője felebbezéséhez, majd a fogházőrök között megroggyanó térdekkel hagyta el a tárgyalási termet. Délután a fogházban felkereste védője, akinek zokogva mondott köszönetét. Klein a 12 évi fegyházon kivül 10 évi hivatalvesztést is kapott. Vizsgálati fogságából 3 hónapot számitottak be. A biróság elrendelte, hogy a bűnjelek között levő papircsomagot és fadarabot semmisítsék meg, a baltát, amellyel a gödröt ásta, a telepőrnek adták ki, mig az aranyórát és két tárcát Stark hozzátartozóinak. Az Ehrenfeld-család Szatmárra költözik, Hir szerint az Ehrenfeld család véglegesen elhatározta, hogy elköltözik Nyíregyházáról. A család uj lakóhelye valószínűleg Szatmár lesz. Fatelepüket már bérbeadták egy vásárosnemé- nyi cégnek, a házukat pedig eladták. IRTA. __ KOMÁROMI JÁNOS ...A gimnázium alatt szünetlenül a leghá- tulsó padban szurkolt Csopak József s nem birta továbbvinni a hatodiknál, igaz, hogy nem is igen akarta. Itt történt vele, hogy Tuberó professzor kiszólitotta egyszer a pódiumra s ezt mondta neki: — Jóska, ragozd el a sum igét! S Jóska ragozni kezdett: — Sum, sus, sut... A tanár pedig rávágta: — Summus, suttis, suttyurunt! Mars be, 'Jóska, istentelen szélhámos vagy, mert ezt már öt évvel ezelőtt tudnod kellett volna. Megbuksz Jóska! Jóska megbukott. Az apja nem csinált jelenetet, hanem segédjegyzőnek küldte. Tizennyolcéves volt ekkor a Jóska-fiu: harmincöt volt máma, de azért ma is segódjegyző volt még. Nem, mintha nem vihette volna többre, hanem mert ő maga sem akarta többrevinni. Hónapok és esztendők mentek el, azalatt semmit nem tanult Csopak József, sőt amit nagy kínnal a fejébe vertek azelőtt, apránkint azt is kieregette onnét. Pedig nem volt rossz gyerek, csöndes, tartózkodó és hálás ember maradt mindvégig s a kántor ur pipaszagu viccei könnyekig meghatották. Egy peche volt mindössze Csopak Jóskának, hogy szüntelenül lemaradt mindenünnen. Ő ezért nem haragudott senkire, még csak nem is morgott, egyszerűen előkotorta a feeteske-dphányt, cigarettát csavart belőle, rátogyujtott s nekifohászkodván az asztalnak, vábbszerkesztette a mezőrendőri kihágást... Vagy öt évvel ezelőtt meghalt az apja. Maradt utána egy ház, meg egy ködmön. A házat a leányára testálta az öreg, a fiú ellenben, már mint Csopak Jóska, a ködmönt örökölte. Jóska természetesnek találta ezt, sőt még örült is neki, mert téli éjszakákon, mikor ottkint jajgatva tombolt a Magúra szele, ezzel a ködmönnel ta- karódzott. De ismét csak nem volt szerencséje, mert a rákövetkező nyáron, hátralékos hadiadó fejében, elárverezték tőle a bekecset. Ami a szerelmet illeti, ettől sem maradt mentes Csopak Jóska. De etekintetben is egyedül állott. Szerelmes alapjában inkább elmélet szerint volt, csak úgy távolról s józan állapotában nem is igen gondolt az ideálokra. Tizenöt évvel ezelőtt esett meg vele, hogy a tarjáni fürdőben, egy majálison, mikor a bojtár Rezes András kántortanitónak egy Dugonics András- korabeli szellemességét adta tovább, Ebergényi Mártha hajadonleányzó rámosolygott Csopakra, sőt huneutkodva az állát is megsimogatta: — Józsi, maga olyan szellemes! Csopak Jóska megjegyezte magának ezt a pajkos nevetést s attólfogva meg volt győződve, hogy ő igazság szerint tetszik az Ebergényi- kisasszonynak. És attólfogva tizenöt esztendőn keresztül minden elsején készülődött a bojtár, hogy most már végérvényesen átnéz Bári falujába s megkéri a Mártháoska kezét, A Csopak szin-idealizmusát csak az komplikálta némileg, hogy Márthának ezer forint hozománya volt, rónesben. Mellesleg talán erre is pályázott a nótáriusvice, de ezt most ne feszegessük. Csopak József minden elsején begyalogolt a székvárosba, ott személyesen vette föl az egyhónapi salláriumot: nyolcvankét korona és hatvanhat fillért, mielőtt azonban nekivágott volna Bárinak, egy; kis bátorítás céljából benézett az Arany Liter-be. A Literben viszont ott székelt ilyenkor a Vércse Marci barmadfeles ban- dásnépe s mivel Csopak élt-halt a kisbőgőért, a bőgős ilyen alkalmakkor mindent kibrugózott a Csopak mellényzsebéből s reggelre a bojtár olyan pucéron csapott neki újból és gyalogszerel a hazavezető országúinak, mint a lekop- pasztott liba. Ebergényi Mártha harmadéve ráunt a várakozásra s férjhez ment. Ez még nem lett volna baj Csopakra, ezt a szívügyet még csak ki tudta volna heverni valahogy. A haj ott kezdődött, hogy Csopak elseje után krajcár nélkül vetődvén haza, Terka néni, a kosztadó háziasz- szonya, attólfogva egész hónapon át morgott rá, mint a szelindek. Ebben az időben anyagi terhek is jelentkeztek már Csopaknál: Terka néni két hónap óta csak könyörületből volt hitelezője, mert nyolcötvennel tartozott neki s azonfelül a szövetkezeti boltban is pár koronát kellett volna kiegyenlítenie. S ezalatt haladt minden a maga utján. Csopak reggel az irodába ment, délben hazament, ebéd után megint iroda s este nyolc körül bekapta a vacsorát. Utána elbeszélgetett még keveset a Terka néni urával, leginkább a Sobri Jóska viselt dolgairól s azután lefeküdt. S ezalatt vállbán kicsit meghajlott, a bajusza ritkulni kezdett s ebben az egyenhanguságban csak farsangkor, vagy majálisok idején következett el némi változás. Mert olyankor derüre- borura kurjongatott a bojtár s fizetni sem kellett érte. A nemes urfiak famíliái összeverődtek ilyenkor, a cigány is előbujt valahonnét, tánc jött rá, virradatig tartó 8 az öregedő bojtárt kézről-kézre adogatták a kisasszonyok. Csopak nem számított, ezért eibolondoztak vele s mert a légynek sem .ártott volna, mindenütt szívesen látták. (Folytatjuk.)
