Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-22 / 43. szám
2 ţttiXMWrlSfJÉ; Alevra tábornok még súlyosabb kisebbségi politikát ajánl A szenátus pénteki ülésén Alevra tábornok intézett interpellációt a hadügyminiszterhez. Kifogásolja, hogy a kormány nem valósította meg egész katonai programmját. Igaz, hogy Európa államai túllicitálják egymást bóketörekvések hangoztatásával, ezzel szemben azonban Magyarország nem szűnik meg a legélesebben tovább folytatni reviziós politikáját, amit Románia nem tekinthet másként, mint területi offenzivának. Brosürákat és térképeket mutat fel, a magyar propaganda termékeit, amelyeken Erdély, mint Magyarország része szerepel. A kormány a megígért 18 katonai törvény közül csak ötöt szavaztatott meg. Kéri a szövetségesekkel való kapcsolat minél intenzivebb kimélyitését, a propaganda erőteljes fejlesztését, a nemzeti szellemű kisebbségi nevelést, nacionalista irányban erélyesebb kisebbségi politikát. A hadügyminiszterek gyors váltakozása megnehezíti az egységes elgondolást és egységes katonai politikát. Ellene van a katonai szolgálati idő csökkentésének. Helytelennek tartja, hogy a katonatisztek között sok középiskolai ne- veltségü van és csak kevesen kerülnek ki a katonai líceumokból. A mozgósítás pontosabb előkészítését kívánja. A bevonulások között rendetlenségek vannak. Alevra beszédére Costachescu közoktatás- ügyi miniszter válaszolt. A kormány a legmeg- feszitettebb munkával sem volt képes több törvényjavaslatot megszavaztatni, hiszen igy is gyorstalpaló munkának nevezték a törvény- alkotást, Még ha idő lett volna, akkor sem tanácsos a törvények tömegesebb gyártása. A törvény nem minden. A minisztériumoknak adminisztrációs munkát is kell végezniük és ez sok esetben még fontosabb, mint a törvényalkotás. A katonai programm megvalósításánál óvatossággal kell eljárni. Románia védelmi politikát folytat és nem plakátirozbat harcos politikát akkor, amikor mindenütt békés búrokat pengetnek, A kisebbségi politika kérdését állandóan szeme előtt tartja a kormány és tudja azt is, hogy a külföld kedvező megítélése nagy mértékben függ attól a civilizált bánásmódtól, amit a kormány a kisebbségekkel szemben tanúsít. Az iskolai nevelés ellen nem hozható fel az a vád, hogy az nem volna eléggé nemzeti. A katedrákon ott vannak a háborúból hazatért tanárok, akik fenntartják a többiek mellett a nemzeti szellemet. Védelmére kel a középiskolából kikerült tiszteknek, akik a háború alatt is megmutatták, hogy mire képesek. Alevra azt is kifogásolta, hogy Costachescu fogadta a L’Europe Nouvelle egyik munkatársát és vele pacifista témákról folytatott beszélgetést. — Csak nem dobhattam ki azt a hölgyet — mondja Costachescu, — a szenátus derültsége között. A propagandára feltétlenül szükség van. Kétségtelen azonban, hogy a háborúban sem a propaganda ereje győzött. Condescu hadügyminiszter röviden válaszol Alevra beszédére. Alevra megállapításai elméletileg lehetnek helyesek, de gyakorlatban nem mindig valósithatők meg. A háborús előkészítés nem illeszthető bele egy pártprogrammba. A katonai szolgálati idő leszállításának ő sem hive. ÁDi Vasárnap, február 22. BUDAPEST. 11: Katolikus istentisztelet. 12.15: Evangélikus istentisztelet, majd az Operaház zenekarának hangversenye. 15: Gramofonzene. 16: Rádió Elet gyermekjátszó órája. 16.30: A földmivelésügyi minisztérium rádióelöadássorozata. 17: Rádió Szabad Egyetem. 18.15: Bodán Margit magyar nóta délutánja Ma- gyari Imre kíséretével. 19.25: Kosztolányi Dezső novellái. 19.50: A munkás dalegyletek hangversenye. 20.45: Sporteredmények. 21: János vitéz a Stúdióból, utána Fejes-szalonzenekar. BECS. 11.30: Modern orgonamü- vek. 12.05: Szimfónikuszenekar, 14.40: Mildner Földi zongoraművésznő előadása. 15.10: Gangelberger-zene- kar. 18.25: Haydn két vonósnégyese. 20.30: Puccini: Tosca c. operája. 23.15: Macho-zenekar. BERLIN. 16.05: Régi kamara kettősök. 17.40: Népszerű zenekari hangverseny. 19,45: Jazz-darabok, 22.10: Filharmonikus zenekar. 23.05: Tánczene. 11.45: Egyházi zene. 12: Házi zenekar. 13: Gramofon. 17: Modzoi-zenekar, 20: Gramofon. 21.15: Chopin-est. LIPCSE. 17.15: Gramofon. 19.15: R. Günther zeneszerzeményei. 21: Lehár: Szép világ c. operettje. 24: Tánczene. MILANO. 20.30: Zenekari hangverseny. 21.30: Könnyűzene. 22: Operaátvitel. MÜNCHEN. 16.30: Citerazene. 17.30: Rádiózenekar. 20: Kor- nauth Egon hangversenye, 21.05: Népszerű-est. 24: Esti hangverseny. PRÁGA. 9: Reggeli zenekar. 10.30: Egyházi zene. 13.05: Déli zene. 16: Massanet Werther c. operája. 19: Gramofonzene. 20.05: Tamburicazene. 20.40: Fuvószene. 21.35: Fuvolaverseny. 22: Szimfónikuszenekar. 23.20: Tánczene. ROMA. 15.30: Operaátvitel. 21.40: Operettközvetités. t v ,i — Na látod! Hát idejön majd s keresni fogja Csopak földbirtokost, ezt a nyavalyás és szerencsétlen Jóskát. De Jóska nem földbirtokos, csak egy kopott segédjegyző s azóta úgyis megszökött. Hát akor kihez száll®m éjszakára a nagysága? Laczkóékhoz, vagy Tarjánékhoz talán? Beszélni se lehet róla! Ezek a kölykök csak röhögni fognak rajtad, mert tirajtatok fog száradni a kisasszony. Hallgass meg, Tamás! Kocsit már muszáj eléje küldeni, mert a kocsit ő várni fogja s már akárki legyen is az a vászoncseléd, fedél nélkül nem lehet hagyni reggelig, mert olyan pert akaszthatna a nyakatokba, hogy abból lenne még csak a félországra szóló skandalum! Mondom, a kocsinak muszáj kimenni, kocsitok pedig csak nektek van... Hát kinél fog megszállni a kisasszony, Tamás? Tamás vállat rántott, hogy neki semmi köze hozzá. — Nálatok, Tamás. A többit aztán intézd el vele magad! A cséplőgépek felől éppen akkor haladt el arra az öreg Halmy. Végszóra érkezett: — Az én házamba be ne hozzatok holmi színésznőket! Én nem tartok ki senkit. Tartsa ki a szeretője! Tamás az apjára nézett: — De édesapám! Hiszen nem is látta még. Hátha valami derék urilány... No, felfortyant erre az öreg: — Derék urilány! Derék urilány nem az újságokból keresi ki a vőlegényét, ha pedig kere&i, nem utazik hozzá. Amikor úgy sem hívta senki! Szólt és ingerülten ballagott el a gazdasági gdvar felé. A Halmy-kertből ekkorra kiszállingóztak a fiuk is, leghátul a jegyző. Két láda fiaskó maradt utánuk üresen, a szemük keresztbefeküdt már s dehogy is gondoltak többet Felhő Klárival! Még egyre a száz farkason mulattak. De nem mulatott a jegyzőné. A jegyzőné megvetett minden kalandos női személyt s egyébként is tartott tőle, hogy a végén még az ő nyakába szakad az ismeretien hölgy s akkr. jól benne lesz a szószban! Ezek a zöld fink éret- ienkedtek s utoljára még rajta fog kacagni a környék. Már pedig ezt minden körülmények között ki akarta kerülni a jegyzőné. Azt látta már, hogy fenyegetéssel semmire sem megy, tehát kérlelni kezdte a fiatalokat, az eszükre próbáit hatni: — Gyerekek, most már elég volt a bolondozásból. Gondoljátok meg, hogy tenni kell valamit, mert nagy csúnyaság lehet a vége. Estig még van egy félnapunk. A fiuk félkaréjban álltak körülötte, a poros akácfák alatt. A félkaréj oldalán ott pislogott a jegyző is és taktusra helyeselt. — Te pedig lódulj az irodába! — intett neki az asszony. — Ne fülelj ide, hanem bújj el és szégyeld magad! A jegyző eloldalgott, az asszony pedig komolyan oktatgatta a fiukat: — Most már nem szabad vesztegetni az időt, gyerekek, mert hét prókátor sem bűz ki a bajból, amelyet csak magatoknak köszönhettek majd. No vigyorogj, Tarján Laci, mert szégyen lesz ebből raindenképen, ha ki nem okoskodunk valamit. — Hogy gondolja azt Limra néni? — kérdezte Tarján László. Einka néni éppen felelni akart, mint gondolja az okoskodást, amikor a vén Dohos Zsófi totyogott el mellettük. Száraz galy alatt szuszogott az öreg: csakis a tarjáni erdőből jöhetett. Halmy Tamás utánaszólt, kötekedve: — Na, Zsófi néni, mit jövendölnek a csillagok? Az öreg asszony rávetette kócos fejét, elZZF. ÉVF. 43. SZÁM. nnHKaaa«MnMB»raanHRranaBEaBaBH0RD 9 bánffyiiunpdi polgármester-választás Igen t. Főszerkesztő Ur! A Keleti Újság pénteki, február 20-iki számában „Moldovan tartományi igazgató fog dönteni a bánffyhunyadi polgármester választás ügyében“ — cimmel közölt cikkben személyemben vagyok érintve s ezért kérem a következő helyreigazítás közlését: Rágalomnak minősítem a cikkírónak azt az állítását, hogy á város vezetésében „valóságos közigazgatási anarchiát“ teremtettem, hogy Bánffyhunyad fejlődését több évre visszadobtam s hogy „a becsületes polgári közvéleményben kiirthatatlan ellenszenv“ alakult volna ki személyem ellen. Valóban feljelentettek engem a vármegyénél, minek következtében három vizsgálat volt ellenem. A legelsőt dr. Joe Germán vármegyei állandó választmányi elnök személyesen, a másodikat az ő megbízásából a huedini járás prim- pretorja vezette le. Egyikük sem talált semmi visszaélést a város közigazgatásában. S minthogy emiatt a följelentők részrehajlással vádolták a primpretor urat, harmadszor Lengyel Mór vármegyei főjegyző ur volt kiküldve vizsgálatra. A harmadik vizsgálatot a följelentők jelenlétében folytatták le, minden hozzászólást tekintetbe vettek s a vizsgálat eredményeképpen Lengyel vármegyei főjegyző elismerő jelentést tett, — a följelentőknek pedig kijelentette, „köz- szolgálatban megőszült öreg tisztviselői becsületszavára“ — hogy semmi visszaélés nincs. A város fejlődésének több évre történt visz- szadobására vonatkozó állitással szemben megállapítom, hogy Bánffyhunyadon emberemlékezet óta összesen nem történt annyi középitkezés, gyalogjáró és uccakövezés, hidjavitás és uj hid- épités, mint amennyit én másfél év alatt csináltam. A város élére jutásom alkalmával, igazán anarchiát és egy egész sereg hallatlan merészségű visszaélést fedeztem fel a pénzügyi kezelésben, még pedig abból az időből származó visszaéléseket, amikor az én jelenlegi ellenségeim kormányozták Bánffyhunyadot. Huedin, 1931. február 19. Kiváló tisztelettel: Eugen Moga. Lesz alkalmunk még visszatérni a nyilatkozat állításaira, amikor aztán módot fogunk találni az ügy teljes megvilágitására. eresztette magáról a köteg fát s megnyálazta kétfelől a haját: — Jaj, urfi, rosszat jövendölnek most az égi jelek! A mult héten láttam, hogy a felhők éjfél körül egymásnak mentek az égen. Egyik felhő Tavarna felől jött, a másik felhő a Hallgatóhegy felől jött s úgy repültek egymás ellen. Pedig olyan szélcsend volt, hogy a levél se mozdult. — Szóval háború lesz, — ugratta Halmy Tamás. Zsófi néni akaratosan hajtogatta a magáét: —■ Háború lesz, urfi, merţ egyebet is láttam. Tegnap virradat előtt arra ébredtem, hogy távoli harangszót hallok valahonnét. Do olyan volt az, mintha a föld alól jött volna, olyan messze volt és olyan siket volt. Erre kimentem az udvarra, mert nagyon megijedtem s azt hittem, valahol ég s azért verik félre a harangot. Kint pedig csend volt, messze járt még a hajnal, de én azért egyre hallottam a harangot. Ekkor véletlenül felnéztem az égre s jaj Istenem, szögnek állt a hajam, úgy összeborzadtam. Urfi, urfi, mennyei csodát láttam: két sápadt üstökös viaskodott Lengyelország irányába-s a farkukkal csapkodták egymást... Jaj, urfi, háború lesz, vér lesz a világ... De sietek már!... — Várjon csak, Zsófi néni, — szólt utána a jegyzőné. — Honnét jön? — A tarjáni erdőből, tekintetes asszony. —■ S mondja, Zsófi néni, véletlenül nem látta valahol a segédjegyző urat? — Nem láttam, tekintetes asszony, de hallottam róla. A gróf Andrássy juhásza emlegette, hogy a segéd ur délelőtt varnyufészket szedőit az erdő szélén, aztán mikor visszajött a fáról, elkószált a Sikolya-patak mellé -s ott lefeküdt a fűbe. — Ma délelőtt? — Igenis. Vagy tiz óra lehetett. De most már igazán sietek. Hátára kapta a rozsét s mégegyszer vissza- bólintgatott: (Folytatjuk.)
