Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-20 / 41. szám
ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 évre 1200 lej, félévre 6000 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ára 5 ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. Telefon: 5-08, 6-94. XIV. évfolyam 4U-5k szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON : 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Király a szegénynegyedben Károly király, mint egy modern Harun al Easid, gyalogszerrel indult el az uccán, végigjárta Bukarest szegény-negyedeit, bekopogtatott a nincstelenek ablakán, kihallgatta beszédeiket, igy akarván meggyőződni népének nyomorúságáról. Lehet, hogy fölismerték az uralkodót, lehet, hogy nem. Elhatározásánál nem is az inkognito volt a fontos, hanem maga: az elhatározás. Királyi gesztus: íaképnél hagyni egyszer a tanácsnokokat, az udvari kullancsokat, merész rajtacsapással meggyőződést szerezni, hogy mit is csinálnak a hivatalnokok, ha hivatalaikban vannak, vagy ha nincsenek a hivatalaikban, néhány órára elmerülni a szegény ember kísérteties alvilágában, amely akkor is megrendítő, elképzeléseket felülmúló, ha nem egy uralkodó ereszkedik le mélyébe, hanem magunkfajta, szegény ember, újságíró, aki valahogyan életének minden szakában eleven érintkezést talál a nyomor félelmetes rétegeivel. A király razzián... Igen, ebben az elhatározásban az a szép, hogy valaki a saját szemével akar látni. Ma már túl vagyunk az időkön, hogy ennek az elhatározásnak — mint hajdanán, amikor a királyok, császárok, padisahok oly magasságban tündököltek népük felett, mint állócsillagok a magas égep — éppen a romantikája, az ezeregyéjszerüsége bűvölje el a közönséget. Európa alkotmányos uralkodói — és ez különösképpen áll a mi uralkodónkra, — már megszűntek oly módon élni királyi hivatásukat, hogy az elszigetelődést, kikapcsolódást, egy más égitestre való elhelyezkedést jelentsen a néppel szemben. A ma királyainak nap-nap után módjuk van bepillantani az államkormányzás gépezetébe, fokozottabb mértékben vesznek részt az együttélő ország szünetlen hétköznapiságában, az újságokat cenzurázatlanul terjesztik elükbe, nem csodálkoznak, hogy a szegény ember miért nem kalácsot eszik, ha nincs kenyér, a királyok: látnak. Károly király pedig néhány óv keserves emigrációjából is kivette a részét, külföldön, mint magános embernek, alkalma nyílott bepillantani az európai társadalmak szövevényeibe. Nemcsak a fogékonysága volt meg, hogj uj impressziókat befogadjon, de az élet egyre- rnásra olyan bőségben termelte ki számára az impressziókat, a világháború utáni korszak, akár benn minálunk, akár külországokban oly gyorsasággal peregtette le filmjét, hogy az igy nyert tapasztalatok nála ősz államférfiak lassanként felrétegeződő életbölcsességével válhattak egyenértékűvé. És ha feleslegessé is válik a király magányos sétájához odaképzelni a romantika köpenyegét, odahaliucinálni mesesze- rünek-tetsző párbeszédeket a -király és pór, a trón és a kunyhó között — a mahalák, zöldségárusok, husbódék titokzatos látogatójának gesztusában, a fejedelmi gondolat nagy realitása, a férfiasságnak igazi ereje csillan meg. Sokat nem láthatott a király és talán semmi olyat sem észlelt, amiről már jó eleve ne tudott volna, hogy igy lesz. Még azok az Upton Sin- clair-ek, Londres-ek és nagy internacionalis újságírók, akik bányazubbopyt öltenek magukra, munkásokká kendőzik át magukat, még azok is csak egy darabkáját láthatják az életnek, biztonsági lámpájuk csak parányi köröket emelhet ki a hatalmas árnyékból. Egy tizenhétmilliós országnak óriási szenvedései, egy olyan országnak, amelynek oly sokfajtáju népe van s amelynek különböző földrajzi területei az általános bajokon kívül egészen sajátságos bajokkal teté- ződnek, nem tárulhatnak fel egy rövid séta alatt és egy ilyen szűkre szabott expedíciónak a taGyárfás Elemér a szenátusban a kormánytól! kérte számon a vasúti nyeivrendeietet Yállalják-e a felelősséget a tábornok rendeletéért, vagy a nemzetközi fórum elé utalják a kérdést — Ä kormányprogramba, az alkotmányba és a nem- , zetkőzi szerződésbe ütközik a rendelet (Bukarest, február 18.) Jonescu tábornoknak, a vasutak uj vezérigazgatójának ismeretes nyelvrendelete megdöbbentő hírként járta már be a félvilágot. Ez a nyelvrendelet, amely a vasút éléről diktál alkotmányellenes elnyomó politikát, nem olyan kisjelentőségü eset, mint amilyennek talán azok hitték, akik egy-két nap alatt napirendre szerettek volna térni felette. A szenátusban elhangzott az első interpelláció, amivel Gyárfás Elemér, a Magyar Párt szenátora fordult a kormánynak azokhoz a tagjaihoz, akik politikai df5r»*Ms£ggel tartoznak ezért a rendeletért. A választ, vagy a válaszokar u legnagyobb érdeklődéssel kell várnunk, mert tudni kell, hogy ki csinálja a valóságban a politikát: a tábornok-e, vagy a kormány? A szenátusi interpellációról a következőkben számolunk be: (Bukarest, február 18.) A szenátus szerdai ülésén Gyárfás Elemér dr., magyarpárti szenátor a közlekedésügyi miniszterhez, a belügyminiszterhez és a miniszterelnökhöz interpellációt intézett Jonescu, vasúti vezérigazgató ismeretes nyelvrendeletével kapcsolatban. — Van szerencsém interpellációt intézni a közlekedésügyi miniszter, a belügyminiszter és a miniszterelnök urakhoz. Közbekiáltások: Nem lesz-e sok? Talán szerényebben kellene. — A kérdés eléggé fontos ahhoz, — folytatja Gyárfás Elemér, — hogy minden illetékes és ebben az ügyben felelős tényezőt figyelmeztessek rá. Kérdem tehát: 1. Igaz-e, hogy a vasúti vezérigazgató az igazgatóság tudtával és hozzájárulásával körrendeletét adott ki a vasút összes szerveihez, amelyben megtiltotta ezeknek, hogy az utazó- közönségnek hozzájuk intézett bármilyen és bármely kisebbségi nyelven feltett kérdésére feleletet adjanak, még abban az esetben is, ha az illető szerv történetesen ismeri a kérdéses kisebbségi nyelvet. 2. Igaz-e a vezérigazgatónak az a kijelentése, hogyha az utas nem tudja magát román nyelven kifejezni, úgy tolmácsot kell vinnie. (Nagy zaj és felzúdulás. Egyes hangok: Ez helyes.) — Ki fogom fejteni önöknek, hogy ez pasztalatai csak egyes konkrét esetekre nyújthatnak tanulságot az uralkodó számára. Mesz- szemenő kombinációkat a király inkognito látogatásához fűzni nem lehet, mindaz, amit a király tapasztalhatott, csak egy parányi mozaikszem ahhozképest, amely a királyi agyban mint képek, benyomások összessége felraktározódik és irányt ad a további cselekvésnek. De valahogyan szimbolikus és meggondolkoztató a király razziakörutja — mások számára. Úgy érezzük, hogyha a királynak elhatározását mindazok a tényezők, akik ma légüres térben politikát csinálnak, akik ma papíron tervgazdaságok fellegvárait építik ki, akik párnázott ajtók mögül kalkulálják ki a jövő nagy eshetőségeit, mint mennyire nem helyes. Kérdem továbbá: 3. Igaz-e, hogy Jonescu tábornok ur Kolozsváron, folyó év február 16-án eszközölt inspekciója alkalmával az újságírók előtt elismerte, hogy ezt a körrendeletét valóban kiadta és hogy azt úgy kell magyarázni, hogy a vasúton bármely nyugati nyelv használata megengedett, csupán a kisebbségek, különösen a magyar nyelv használata tilos. 4. Ha ezek a hihetetlen dolgok mégis megfelelnek a valóságnak, kérdem a közlekedés- ügyi miniszter urat, aki eddig széles látókörű európai embernek mutatkozott, magáévá teszi-e Jonescu tábornok körrendeletét és hajlandó-e ezért a politikai felelősséget vállalni? 5. Kérdem a közlekedésügyi miniszter urat, egyetórt-e azzal, hogy az állam egy ilyen kereskedelmi jellegű vállalata, mint a vasút, amelynek kötelessége minden állampolgárnak, minden különbség nélkül szolgálatra állani éa amely vállalatnál már a mult évben is több mint egymilliárd lej deficit mutatkozott, — amely ismételten csak az ország, polgárainak vállára nehezedik, — megengedheti-e magának azt a fényűzést, hogy ilyen vekzaturákkal megnehezítse a személyforgalmat, amikor éppen ellenkezőleg a vasútnak szigorú kötelessége volna minden eszközt felhasználni arra, hogy a közönség számára minél kényelmesebbé tegye a vasút vonalain való utazást. 6. Kérdem a belügyminiszter urat, különösen pedig Calinescu államtitkár urat, aki nehány nappal ezelőtt bizonyos nyilatkozatokat tett a kisebbségi nyelvek szabad használata ügyére vonatkozólag a hivatalos életben és a közigazgatásban: nem ismeri-e el, hogy jonescu tábornok ezen intézkedése szöges ellentétben áll az általa kifejtett elvekkel épp úgy, mint azokkal az elvekkel, amelyeket a nemzeti parasztpárt állandóan hangoztat? 7. Kérdem a belügyminiszter urat, nem győzi-e meg őt ez a fájdalmas incidens is arról, hogy a kisebbségi törvény, amely megállapítaná a kisebbségi nyelvek használatát, a ci(i. olytatása a második oldalon.) ahogy az iskolásgyermek a hexameterek ütemeit skandálja ki, követnék, ha az ő körükben, személyes tapasztalatok megszerzésétől hevítve leereszkednének a legmélyebb rétegekig, ha az egyszerű emberen mérnék fel, helyszíni szemlék alapján rendeleteik, elhatározásaik gyakorlati hatását, ha nem sajtóik cél- zatos beállításain keresztül győződnének meg egyes néprétegek, gazdasági csoportok, egyének gondolatvilágáról, ha mindenki, aki sorsokkal gazdálkodik, át tudná érezni a király gesztusában rejlő kötelességérzést, példamutatást és kollektiv jóakaratot, úgy ennek az országnak döbbenetes válsága is könnyebben pldódna fel éa válna elviselhetőbbé.
