Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-18 / 39. szám
XIV. ÉVF. S3. SZÁM. lonescu tábornck mint Harun ai Rasid megjelent a kolozsvári vasúti munkások között, hogy újabb elbocsátások bejelentésével és ai áldozati adó jelentéktelenségével nyugtassa meg őket A magyarokat Bes-íilz-iskolába küldi, mert franciául és németül beszélhetnek a vasutasok, csak éppen magyarul nem (Kolozsvár, február 1G.) Hétfőn délelőtt a kolozsvári vasúti állomás egész tisztitó személyzetét a perronra rendelték ki. Ki volt adva a parancs: olyan legyen a beton, mint a tükör. A munkásasszonyok szorgos kézzel láttak neki a tisztítási manővernek, súroltak, sepertek s 11 óra után már valóban fénylett az állomási perron, sehol egy papírdarab, eldobott cigarettavég, ételhulladék, még a falakról is leszedték a pókhálót. Újra kavicsozták a sinek közti területet s a síneket is éppen csakhogy ki nem smirglizték. Mindez azért, mert a 12 órás bukaresti gyorssal jelentette be érkezését Jonescu generális, a CFR uj vezérigazgatója. Jonescu generális-vezérigazgatónak kolozsvári utazásával tulajdonképpen az volt a célja, hogy a mii- helyalkaimazettak néhány nap előtti hangos tüntetése ügyében vizsgálatot tartson s «menynyire lehet, lecsendesitse igen feszült állapotban levő idegeiket, melyek az áldozati adó jótékony hatására kerültek ebbe a szituációba. A bukaresti gyors ezúttal pontosan érkezik. Jonescu vezérigazgató nem szalonkocsija, hanem az étkezővagon lépcsőjéről lép le s miután sorra kezet szőrit a kolozsvári igazgatóságtól megjelent néhány úrral, azonnal a műhelyek felé siet. Kísérője, Negulescu miihelyigazgató, akinek vezetése mellett halad végig a ragyogó perronon s az állomás után következő, múlnom a tisztaságtól, hanem inkább a cuppanós sártól fénylő vidékeken. A vasúti műhelyekben. A vezérigazgató csendes tempóban ment végig az összes munkahelyeken, egy-egy pillantást vetett a fekete, dolgozó emberekre, azok is egy-egy pillantást rája s egyéb semmi sem történt. Lehet, hogy sokan a munkások közül nem is tudták, hogy ki az a szigorú nézésű, gazdag aranyozási! egyenruhát viselő ur, aki mellettük elhalad. A szemleut végén kiadta az ordrét, hogy minden műhelyből két-három embert rendeljenek eléje s ezek aztán adják elő panaszaikat. A mühelyfőnök ismertette előtte a helyzetet, mely szerint a műhely munkásai egyesületbe vannak tömörülve s jobb lenne talán ennek a vezetőivel beszélni, a vezérigazgató azonban megmaradt eredeti szándéka mellett. így rövidesen eléje kerültek a munkások, akikkel körülbelül egy óráig beszélgetett. Sajfófogadtatás. Negyed háromkor hagyta el a műhelyek területét s miután a vasúti étteremben teljesen egyedül elköltötte ebédjét, bejött a városba a Newyork-bávéházba, végigolvasta a friss lapokat, megivott egy feketekávét, majd visszatért az állomásra s hat órakor a kolozsvári sajtó képviselőit fogadta. Igen barátságosan kezdett a beszélgetéshez s jóelőre megmondta, hogy esetleg nem mindenre fog válaszolni, ez azonban reméli, nem lesz baj. Mindenekelőtt a CFR jelenlegi helyzetéről esik szó. — A helyzet egyáltalában nem kielégítő. Igen csekély a CFR forgalma s különösen az export nagyarányú csökkenése van igen nagy kárára a vasútnak. A mult évben majdnem semmi más exportcikk nem foglalkoztatta a1 Â család részére a legkedvesebb ajándék egy fő rádió Muzsika, színház, komoly és vidám előadások. a legérdekesebb hirek mind, mind megkaphatok a rádióban. Forduljon a MINERVA-hoz (Cluj-Kvár, £tr. Baron L. Pop, Brassai ucca 5.) A legjobb és a legolcsóbb gépek gyári raktára! CFR-t, mint a petróleum s az is igen csekély mértékben. — És mennyi a deficit? Jonescu vezérigazgató a kíséretében levő — ez a teljes kiséret — bukaresti CFR mérnökhöz fordul s ketten megállapítják, hogy 1 milliárd lej körül van az 1930. évi ráfizetés. — Ebben az évben tulajdonképpen jobban ment, mint azelőtt, mert 1929-ben jóval felülhaladta az 1 milliárdot a veszteség. Hogy most sikerült valamennyire csökkenteni, annak magyarázata a szén olcsóbbodásává tizezer emberrel való leépítés s azután az is, hogy az utasok csökkenésével csökkentettük a vagonforgalmat is s így kevesebb a rezsiköltség. Félrevezetik, ka „OLLA“ helyett silány utánzatot ajánlanak. — Mi igaz a tarifaredukcióból? Tarifaleszállitási tervek. — Elhatározott szándékom a jegy árak le- leszállítása. Rövidesen meg is valósítom ezt a tervemet, 150 kilométerig bezárólag lényegesen csökkenteni fogom a tarifát, hogy ilyenképpen az autóbuszokkal felvehessük a versenyt. Március 15-ével azután a szállítási tarifát is redukálni fogom, hogy fellendüljön az export. Egyébként külön exporttarifát fogok készíttetni, mert tudom azt. hogy tulajdonképpen a szállítási dijak magassága az oka annak, hogy Románia faexportja majdnem teljesen megszűnt. Szóba hozzuk a vezérigazgató előtt azt a nem egészen tiszta dolgot, hogy az egyes vasúti pénztáraknál tíz és húsz lej értékű, úgynevezett biztosítási bélyegeket ütnek hozzá a jegy árához, amely kis összegek az egész ország területén nehéz milliókra nőnek fel. A vezérigazgató nem ismeri ezt a kérdést, de: — Majd foglalkozni fogok, vele — mondja. Ufalhh elbocsátások lesznek Most meglehetős nagyarányú érdeklődésre számottartó kérdés következik: a további leépítések ügye. Jonescu vezérigazgató megnyugtat: — Még körülbelül 1000 embert fogunk elbocsátani. Ötszázat márciusban és ötszázat áprilisban. Ezek azonban olyanok közül fognak kikerülni, akiknek nincs meg még az öt éves szolgálati idejük, mert szigorúan respektáljuk a tisztviselői törvénynek azt a pontját, amely kimondja, hogy öt éven felüli szolgálati idővel senkit sem lehet az uccára tenni. — És éppen úgy fognak többségieket is elbocsátani, mint kisebbségieket? — kívánkozik ki a kérdés, amely meglehetősen jogosult a leépítések terén szerzett eddigi tapasztalatok alapján. — Én nem teszek különbséget állampolgár és állampolgár között, mindenkit egyformán kezelek. Ezután elmondja a vezérigazgató, hogy mit végzett a kolozsvári műhely munkásaival. Igen furcsának találja, hogy mozgolódnak a munkások, hiszen alig harminc százalékukra vonatkozik az áldozati adó — (csak háromezer lejen felül alkalmazzák, mert az állam szerint háromezer lejből szépen meg lehet élni egy családnak) s azok, akikre vonatkozik, sem vesztenek valami sokat. — Mondtam nekik, hogy tőlem tízezer lejt vonnak le minden hónapban, a király pedig önként mondott le vagyona egy negyedrészéről, tehát nem mondhatják, hogy a munkások kivételek a teherviselésben. Következik a kényes kérdés, amelyre a vezérigazgató nem felel. Ez: volt-e a Vidrighin rezsimnek valami haszna? — Erre igazán nem válaszolhatok — mondja mosolyogva a vezérigazgató s elhárító mozdulatot tesz a kezével. „A magyar beszéd sérti az állam presztízsét!“ A végén csattan az ostor, sor kerül a nyelv- rendeletre. Miért adta ki, mivel indokolja, miért van szükség erre? — Nem akarom és sohasem akartam mások érzelmeit megsérteni — mondja a vezérigazgató — most sincs egyáltalán szándékomban, hogy a személyzet magánéletébe behatoljak, azonban azt igazán nem tűrhetem, hogy a szolgálatban más nyelvet használjanak, mint az államét Nem lehet megengedni, hogy idegen nyelveken beszéljenek, mert ez az állam presztízsét rontja (?) — De talán lehetne valami engedményt tenni ebben a tekintetben? — hangzik a következő javaslat. — Semmiesetre sem, — válik keménnyé a vezérigazgató hangja, — ez csak kibúvónak, visszaéléseknek az előidézője lenne. Különben nem tudom miért a nagy felzúdulás, hiszen a magyarok kilencven százaléka tud románul, igy tehát nem ütközik nagyobb nehézségekbe az, hogy szükség esetén az állam nyelvét használják. — Ez nem egészen úgy van, azonban, ha valóban igy lenne, az a tiz százalék hogyan kérje a jegyet a pénztárnál, hogyan beszéljen a kalauzzal s hogy kérdezze meg a vonat indulásának idejét, mert azt hisszük, ehhez joga van, mikor pénzt adott a jegyéért, pénzt, mint egy vásárló a kereskedőnek, mert a CFR sem lehet más, mint üzleti vállalkozás. Ezt a jogot meg kell adni az utasoknak. — Az utasnak meg van a joga. hogy használja a vagont addig, amig akarja s ha nem tud románul, úgy vannak internacinnalis nyelvek, amelyeken beszélhet. Beszéljen franciául, vagy németül. Én magam sem beszélem tökéletesen ezeket a nyelveket, de azt a pár szót tudom, ami ahhoz szükséges, hogy jegyet kérjek, vagy ami ezzel még összefüggésben van. — S ha a kalauzok nem éppen annyira müveitek, hogy idegen nyelveken társalogjanak? Erre nem válaszol a vezérigazgató s éppen kapóra jön neki, hogy az állomásfőnök belép a szobába és tiszteletteljesen jelenti, hogy a vonat befutott, indulásra kész. Ionescu vezérigazgató és tábornok szívélyesen búcsúzik, megtörhetetlen és kikezdhetetlen nyelvrendeletével. Még annyit mond úgy távozóban:-— Lehet esetleg tolmácsokat használni. TTgylátszik, a vezérigazgató ur kenyérhez akarja juttatni a munkanélküli tolmácsokat. (szb.) Valutapiac 1931. febuár 16. Kolozsvár ZSríc h 1 Ecriin 1 1 ! Pü&sract: Rndanod Bécs Prága 1 ! Lenloa i nyitás 1 zárlat 1 utó 1 MlUfrl. Ui, 1 ‘I"““"*""” Zürich __ _ 51840 8115 3230 1105375 1 13732 j 65190 25)83 3275 16380 81875 665 886 501 2355 301 2331 4022 Newyork 51843 51845 2518 42075 16815 57300 ! 71170 i 3379 43349 London 251/3/9 251750 203150 20410 8:650 278-125 1 345737 j 1646 8 7— Páris 203125 2032 271325 16490 650 221550 ! 27393 i 13242 12395 Milánó 21:4 2714 — 22025 88.50 2999 j 3725 ! 17684 9277 Prága 1534 153425 — 12450 4935C 169575 i 2106 1 — 16415 Budapest 904250 904250 — 7.343 29 4 J — 12420 : 18953 2785 Belgrad Bukarest 9128Q 30325 31275 30S»/s 30812 2300 293 1009 1 34062 i 125337 j 42312 ! 5950 :-o:85 817 Becs 7 2? 3 72815911 2346 80 '»0 I — i 474575 3459 Berlin 12318 12313*— 40 135175 : 16910 i 80285 20442 Száz lej árfolyama: Zürichben 30822 Londonban 817 Budapesten 3136'
