Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-18 / 39. szám

•vi Képviselőim«.

n >ALV

Cloj-KoIozs vár, 1931 február 18. Szerda

1

ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN;

8 Itte 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 1«% egy hóra 100 lej.

Ára 5 lej.

ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Bsorkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtár). I Telefon: 5-08. 6 N54, *

XIV« évfolyam 39-ik szám

ELŐFIZETÉS MAGYAEOftSZÁGON;

övre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévre 16 pengő.

Egyes szám ára 20 fillér.

Némák teszünk

Az erdélyi városok rendezetlen

adósságai miatt nem irták még

alá a kölcsönszerződést

csoport a városok rendezetlen külföldi tartozásait is íe akarja vonni a kölcsönösszeg bot ~ Több nehézség merü’tfs! még a párizsi tárgyaláson

(Bukarest, február 16.) A stabilizációs külföldi kölcsön második részi ötének a megkötése még nem befejezett tény. A kölcsönszerződés aláírása szombatról elmaradt s ez az elmaradás rossz jelként hatott. Tényleg nehézségek, újabb akadályok merültek fel, amelyek ha elintéződnek, az elintézéssel a kormány képtelen újabb kötelezettségek teljesítését vállalni. A külföldön önmagától felmerülő nehézségek mellett úgy látszik, egyes bukaresti ellenzéki politikusok is elkövettek olyan közbenjárást, amely a kormánynak akar kellemetlenkedni azzal, hogy a kölcsön megszerzése elé akadályokat gördítenek. Bukarestbe vezetik vissza Pertinax francia publicistának a : "tettely szerint erősebb kezű román kormányra volna szükség a kölcsön garanciájaként. Ez a kölcsön csak apró foltozásra lenne elégséges. A külföldi tőke a kölcsön egyik feltételének állította fel azt is, hogy ebből az összegből rendezendők az erdélyi j városok háboruelőtti, elhanyagolt tartozásai. .

Az elmaradt aláírás.

A kölcsön tárgyalásokról állítólag a kormány az utóbbi két nap alatt nem kapott Párizsból semmi hirt. Valószínű azonban, hogy csak titokban tartják a kapott értesüléseket. Az Adeverul párizsi magántávirai alapján azt Írja, hogy a kölcsön megkötése útjába újabb akadályok tornyosulnak és igy a végleges megegyezés nyolc-tiz napnál hamarább nem is jöhet létre. A lap szerint

még arra is lehet számítani, hogy ha a kölesonnyujtó pénzcsoport megmarad eddigi magatartása mellett, úgy a tárgyalások félbe is szakadhatnak.

Az erdélyi városok régi adósságai miatt. Mironescu miniszter ma kihallgatáson jelentkezett Őfelségénél és hosszas audencián számolt be a párizsi kölcsöntárgyalások legújabb híreiről.

Az Adeverul szerint tudni vélik, hogy a kölcsöntárgyalások kezdenek kedvezőtlenül alakulni. A tárgyalások utolsó terminusaként február 15-ke volt eredetileg megjelölve. Közben azonban olyan váratlan nehézségek merültek

fel, hogy ez a határidő alaposan kitolódott. A kölcsön fel te telek között szerepeltek ugyanis olyan problémák, amelyeket a pénzügyminiszter másodrendüeknek tartott, ezeknek fontossága a tárgyalások folyamán azonban mindinkább előtérbe került. Ilyen például többek között az erdélyi városok háboruelőtti adósságainak rendezésre váró ügye is.

A szenátus ülése.

A szenátus hétfői ülésén napirend előtt Vai- toianu tábornok a vasúti nyugdíjpénztárnál történt állítólagos visszaélésekről kér adatokat.

Costinescu liberális szenátor felvilágosítást kér a munkaügyi minisztertől aziránt, igaz é az, hogy

az állami kórházakat nem fogják ezentúl államilag gyógyszerekkel ellátni

és azok ebből a szempontból csak az illető községek jóakaratára lesznek utalva.

Napirenden a katonatisztek helyzetéről szóló törvényjavaslatot tárgyalják.

Mardarescu tábornok a vasút tábornoki igazgatása ellen.

Mardarescu tábornok az első szónok. Nem tartja helyesnek, hogy katonatisztek polgári funkciókat töltsenek be s ezzel kapcsolatban

Joneseu tábornok vasúti vezérigazgatói kinevezését is kifogásolja.

— Még az se helyes — mondja — ha nyugdíjazott katonatisztek töltenek be polgári funkciókat, mert ha azután visszakerülnek csapataikhoz, katonai szakértelmük rendesen csekélyebb, mint alantasaiké. Szociális szempontból sem helyes, hogy katonatisztek az amúgy is tultömött polgári pályákon kapjanak helyet.

Condescu hadügyminiszter azt fejtegeti, hogy általánosságban bizonyára senki sem helyesli a katonatisztek polgári téren való működését, de vannak esetek, amikor egyes kinevezéseknél kivételeket kell tenni.

Mardarescu tábornok végeredményben megállapítja, hogy véleménye szerint katonatiszteket csak az illető személyekre vonatkozó külön törvénnyel lehet polgári funkciók teljesítésével megbízni.

'A tábornok ur bejárta a megnagyobbodott ország meghódított tartományait, nem mint tábornok, hanem mint az államvasutak, tehát az állam legnagyobb kereskedelmi üzemének ve- zérdírektora. A tábornokokról tudjuk, hogy amikor magunkfajta civil bagázzsal érintkezésbe kerülnek, az asztalra csapnak, megígérik, hogy a várost lövetni fogják, a világháború egyik tábornoka kioktatta az előtte megjelent országos delegáció elnökét, hogy szégyellj éti magát s általában sehogvsem tudunk mi polgárok egy nevezőre jutni a katonai vor- schrifttal. Ennek azonban talán még sem mi vagyunk az okai. Az észszeriiség azt diktálná, hogy a tábornok urak civilvonatkozásban és civil állásokban éppen úgy alkalmazkodjanak a polgári életrend kereteihez, mint ahogy nekünk is alkalmazkodnunk kellett egyéves önkéntes korunkban, később pedig a háborúban a katonai drillhez. Mert bizony mi, illetve nem mi, akik életben maradtunk, hanem azok, akikhez a sors nem volt kegyelmes, éppúgy kockára vittük életünket a lövószárok és pergőtűz frontján, mint az aktiv tiszt urak és törzsőrmesterek. Talán még jobban.

Mindezt a kis hadászati elmélkedést abból az alkalomból tálaljuk fel, hogy Joneseu tábornok, a CFR uj generál-direktora Kolozsváron járt. \ tábornok ur annyit megtanult a civil élet szokásaiból, hogy egy ilyen nagyhatalmú méltóság viselőjének „jó viszony“-!' keli fenntartani a hetedik nagy hatalom, a sajtó képviselőivel. Ö sem tért ki tehát az intervjuvolás inkvizicips padja elől. Sok mindent mondott a vasúti diktátor, tervekről, nagyszabású programról beszólt, de e tekintetben nem óhajtunk polemizálni vele. Hogy mit tud beváltani a maga rekonstruáló koncepciójából, az majd kiderül a vallatásnál. Stan Vidrighin sem tudta sokáig titkolni, hogy a leépítéseken és fizetés- lefaragásokon túl nem terjedt újjáépítési fantáziája. Engedjük meg Joneseu tábornoknak, hogy teremtő erőben, sőt zsenialitásban messze hagyja maga mögött kitűnő elődjét, akit erőszakkal kellett kiakolbolitani a vezérigazgatói székből, az ötmilliós stallumból.

Ismerjük be azonban, hogy a tábornok-vezérigazgató nem látszik jó üzletembernek. Ezt a merész következtetést minapi nyelvrendeletéből és abból a nyilatkozatból merjük levonni, amelyet errevonatkozólag tett ma a kolozsvári sajtó munkatársai előtt. Joneseu tábornok ugyanis felfedte hirhedt nyelvukázának rejtélyét. Amikor megkérdezték tőle, hogy a kisebbségi nyelveken értő vasutasok miért nem érintkezhetnek a CFR üzletfeleivel, tehát az utasokkal azon a nyelven, amelyet mindketten tudnak. a katonai tudományok hatalmas kom- plgvjjnáuak tudósa válaszul kijelentette, hogy nem engedhető meg a román vasutak „elma- gyarositása“ s ha az utas történetesen nem tud románul, beszéljen valamelyik nyugati nyelven, franciául, németül, angolul, vagy olaszul, akárhogy — csak éppen magyarul nem. Ámbár szentül meg vagyunk győződve arról, hogy a CFR kalauzai és ellenőrei valamennyien nyelvzsenik és folyékonyan beszélnek az összes nagy nemzetek idiómáin, mi szerény ős egyszerű utasok saját képességeinkről nem vagyunk ilyen jó véleménnyel. Töredelmesen beismerjük, hogy vannak ugyan közülünk, akik egy-két nyugati nyelven dadogni tudunk, de sokkal egyszerűbbnek és könnyebbnek látjuk, ha Erdélyben a román mellett a.magyar nyelvet használhatjuk, amelyet a legtöbb kalauz is beszél, tehát mindkét oldalról biztosabban megértjük egymást.

De eltekintve attól, hogy hányán végeztünk Berlitz-kurzust, engedje meg Joneseu tábornok ur, hogy valamire mi tanitsuk meg. Romániának legnagyobb kisebbsége a magyar, j Talán még a demokrata kormány népszámlá- J lása szerint is ki fog tenni a számunk másfél- milliót. Emellett legalább még külön másfél- millió olyan ember él az országban, aki ugyancsak beszél magyarul. Van aztán egy békeszerződés, sőt a gyulafehérvári nemzetgyűlés is valami olyasfélét mondott ki, hogy Nagyromá- nia biztosítja kisebbségei számára nyelvük szabad használatát. És ha nem is beszélünk jogról, hanem csak gyakorlati célszerűségről, akkor is azt diktálja a józan ész, hogy egy kereskedelmi üzem — mert a CFR nyilvánvalóan az, — igyekezzék minden módon kedvében járni klienseinek, ne akarja külön is megalázni őket ilyen érthetetlen és középkori izü nyelvtilalmakkal.

A rendelet azonban elhangzott, sőt a mai napon külön is hangsúlyt kapott. Az egyik fél,

j a vasúti jegyek árát beinkasszáló CFR el- I mondta a magáét. Nincs okunk eltitkolni a válaszunkat, mi, a másik és úgy véljük, ebben a kérdésben fontosabb fél, a közönség. Nem vagyunk hajlandók a vasúton tábornoki diktátumokat magunkra nézve kötelezőknek elfogadni. Azt akarják előirni számunkra, hogy ne beszéljünk magyarul a vasúti személyzettel. Rendben van. Tehát addig is, amig ezt a megszégyenítő rendeletet vissza nem vonják, némák leszünk. A jegyet úgy kérjük a vasúti pénztárnál, hogy egy papírra Írjuk a végállomás nevét, a kalauzzal, akinek megtiltották, hogy olyan nyelven beszéljen velünk, amelyet megértünk, nem fogunk konverzálni. Némasággal demonstrálunk a nemzeti parasztpárt legújabb és legdemokratikusabb rendelete ellen. Ezt feleljük a tábornok urnák.