Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-16 / 38. szám
16 Forradalmi Tizenkét év múltán derült ki, hogy ki volt a szamot megyei kis mezőváros nricsaládjainak éjiéli látogatója 1918 őszén különös dolgoknak volt a színhelye egy szamosmegyei mezőváros. Úgy kezdődött, hogy egy téli holdvilágos éjjel egyik tekintélyes kereskedő lakásába valaki behatolt. Abban az időben a bizonytalanság korszakát éltük. Pár nappal azelőtt nyolc- száz ókirályságbeli gyalogos katona vonult be a kis városba. Az emberek a legnagyobb félelem közepette éltek. így a kereskedő családjánál is úgy az ajtókat, mint az ablakokat valósággal elbarrikádozták. A házileány viszont, lévén nagyon félénk természetű, a szomszédszoba ajtaját is nyitva hagyta. Éjfél körül eloltják a lámpát, A háziak csendesen álomba merülnek, a kutya pedig hűségesen teljesítette hivatását. Egy óra körül hatalmas zajt csapott, majd hirtelen elhallgatott. A családfő nyugalmát megzavarta az éktelen ugatás, félretolta a függönyt, kitekintett az'ablakon. Sehol senki. Fejét újból a párnára hajtotta s elszunnyadt. A házileány valami neszre ébredt. Megrez- dült a függöny s ahogy a hold az ablakon besütött, a függöny mögül ki lehetett venni egy férfi alakjának vonalait. A leány reszketett a félelemtől, majd elájult. A szomszéd vendégszobát történetesen egy a családnál tartózkodó közeli rokon vette igénybe. Ö is figyelmes lett a zajra s meg is szólalt: — Etus? Felébredtél? Válaszul a szomszédszobában egy virágcserép porrá zúzódott. A vendég hamarjában ágytakarót csavart maga köré s rohanva benyitott unokatestvére szobájába. Az ablak tárva-nyitva, egy jólöltözött fiatalember épp akkor lép ki rajta. Pillanatok múlva az egész család a nyitott ablaknál volt. Az éjféli látogató üldözését azonban nem merték megkockáztatni. Az akkori időkben nemhogy a sötétben, hanem még nappal sem volt biztonságban az ember élete. Másnap az egész város az éjszakai eseményről beszélt. A látogató személyazonosságát azonban nem sikerült megállapítani. A következő éjszaka a titokzatos éjféli látogató a mi házunknál jelent meg. A néhány nappal azelőtt bevonult román hadsereg egyik kapitánya épp ott volt elszállásolva. Egy szobában háltunk. Hajnal felé arra ébredünk, hogy hűvös szél csapja meg arcunkat. Honnan ez a hideg? Fánk ugyan kevés volt, de kettős ablakok voltak s fűtés nélkül is elég meleg volt. Éppen az ablakhoz akartam sietni, amikor valaki hozzámütődött s azzal tovarohant. A tiszt katonás gyorsasággal kapott revolvere után s a ravaszt már vésztjóslóan húzta fel, amikor megragadtam a kezét. Ebben a percben óriási zuhanást hallottunk. A betörő a fürdőszobán keresztül érkezett a lakásba. Távozása alkalmával oly gyorsan szaladt, hogy megcsúszva, beleesett a fürdőkádba, amely szinültig volt vízzel. A fiirdőszabába érve megpillantottuk, amint vizes ruhájával kiugrott az ablakon. Három revolverlövés. Szomszédaink azonnal eltuj- ták lámpáikat, forradalmárok támadásaitól tartottak. Kinéztünk az udvarra, de a hatalmas fenyőfák, amelyek körülövezték lakhelyünket, kitűnő rejtekhelyül szolgáltak. Hajnalban nagy apparátussal indult meg a nyomozás. A tettesre még sem sikerült rátalálni. Lakásunkban alaposan megfigyeltünk minden egyes tárgyat, lássuk, nem-e tűnt el valami? Minden a legnagyobb rendben volt. Mindössze egy virágvázát találtunk az ebédlő asztalán. Teljesen érthetetlen volt ez. Összesen kilenc lányos uricsaládot keresett fel a kellemetlen látogató. Hiábavalónak bizonyult minden elővigyázat. Az adótárnokék fia beszegezte az ablakokat, azért az idegennek mégis sikerült behatolnia a lakásba. A kombináció, gyanúsítás aranykorát élte, de pozitívumot senki sem tudott megállapítani. Azóta tizenkét év telt el s már-már emlékszámba mentek az éjjeli vizitek, amikor a napokban megoldódott a rejtély. A vidéki városban lakott egy agglegény földbirtokos, aki hét vármegyében hires volt duhajkodásairól. Életében több mint tizenöt nagybőgőt zúzott össze, nem is szólva arról a tekintélyes mennyiségű alkoholról, amelyet elfogyasztott. Arról is hires volt, hogy ötleteiXIV. fiVF. 18. SZAK.---------.... ---------------vei mindig feltűnést akart kelteni. Ivótársa egy fiatal, huszonkétéves, kicsapott diák volt, kivel 1918-ban egy alkalommal több mint négy katasztrális hold földnek az árát mulatta el. Egyizben aztán boros állapotban különös fogadást tettek. Az ifjú diák megfogadta ivőmes- terénelc, hogy az összes helybeli leányos családokat meglátogatja éjfél körül s minden egyes helyre virágot visz magával. Az agglegény mulató birtokos viszont gyönyörű négyes fogatát ígérte oda, természetesen becsületszó mellett, hogyha szórakozó barátja teljesíti ígéretét. Ugyanakkor arra is becsületszavukat adták, hogy tizenkét évig senkinek sem szólnak fogadásukról. A tizenkét év most telt be. Azóta az agglegényt sírba vitte a sok alkohol. Ellenben az akkori ifjú még él. Azon a napon, amikor a tizenkét év letelt, nyilvánosságra hozta közös titkukat. így derült ki, hogy tulajdonképen ki volt a szamosmegyei kis mezőváros uricsaládjainak rettegett forradalmi látogatója. Demeter Béla. Körséta „ Chicagoland**-ban Chicago, febr. hő. Ott, ahol a Chicago-folyócska ömlik, azaz hogy inkább ömlött, a Miehigantóba és néhány halász- és prémkereskedö nyomorult fakalyibája állott, száz esztendővel ezelőtt, ott büszkélkedik a mai Chicago egyik felhőkarcolója: Wrigley, a rágógumiból óriási vagyont szerzett nábob esténként vakitóan megvilágított épülete. Ha néhai jó Marquette atya, az indiánok térítésére elsőnek behatolt miszionárus néhány társával egyetemben örök álmából felébredne, ugyancsak csodálkozva szemlélné azt a hatalmas változást, melyen az akkoriban mocsaras, telepépülésre nem nagyon alkalmas terület keresztülment. Az emberi akarat és vállalkozási kedv aránylag rövid száz esztendő lefolyása alatt egy három- és félmi- lió lakosú szédületes iparral és kereskedelemmel bíró emporumot teremtett a jelentéktelennek látszó kis ha- lásztelepböl, melyet a chicagói — áthatva a város további fejlődése lehetőségétől — „Chicagoland“-nak, Chi- cago-országnak szeret nevezni. Es ebben az elnevezésben van is valami, mert az ellenfél, mely megvan mindenfelé, város és falu között, rugója annak a mozgalomnak, mely azt célozza, hogy a nagykiterjedésü II- linois-állam lakosságának majdnem felét kitevő metropolis szabaduljon fel az állam és megye gyámsága alól és mint 40-ik, önálló állama az Uniónak, intézhesse önmaga sorsát, függetlenül az Illinois állami legislatura (Alsóház) és szenátus többségben levő és nem mindig Chicago érdekeit tekintő vidéki képviselőitől. Az elmúlt százesztendő alatt főleg két esemény volt nagy hatással a metropolis fejlődésére és pedig az 1871. évi óriási tűzvész, mely az akkoriban jóformán fából épült városnak több mint háromnegyed részét pusztította el, a másik pedig az 1893. évben megrendezett nagyszabású világkiállitás, mely hirt és dicsőséget szerzett a fiatal fejlődő városnak. A nagy tűzvész után, még sokszor ütötte fel fejét a vörös kakas, de minden ilyen pusztulás után újjáéledés következett. A mocsaras területeket lecsapolták és helyükön nagykiterjedésü, a város egészséges viszonyait javító pompás parkok létesültek, melyek egyike-másika, mint a Jackson- vagy Lincoln-park, valóságos látványosság. Hogy a parkok és sétaterek mennyire fontos tényezői ennek a világvárosnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy igazgatásukat nem a városi- hatóságok intézik, hanem külön önálló testületek: az u. n. „park-board“-ok, melyeknek tagjait titkos szavazással választják, elnöküket pedig az állam kormányzója nevezi ki. Chicago fekvését egy nyitott legyezőhöz hasonlíthatjuk, melynek alsó, egyenes részéül vehető az a vonal, melyet Michigan-tó mellett elterülő partrész alkot, ettől félköralakban terül el a város többi része. A. magyar nyelv „tó“ kifejezése nem tükrözi vissza a kisebb országnak is beillő Lake Michigan nagyságát és így inkább a „Lake“ megjelölést használjuk. A Lake melletti rész a város előkelőbb negyede. Ide esik a belvárosnak, az úgynevezett „loop“-nak keleti szegélye, itt vannak a híresebb szállodák és a patrícius-családok rezidenciái. A South-side, vagyis a város déli része valósággal szemléltetően mutatja Chicago fejlődését: Már a kilencvenes években itt voltak a legszebb családi házak, jobb szállodák, addig ma egyrésze düledező, piszkos, vagy teljesen lakatlan épületekből áll, másfelé viszont nagy és népes néger-kolóniák sajátságos karaktert adnak neki. A lassú, de szívós nigró-beözönlés okozta a déli rész ilyen átalakulását, mert ha valamelyik uccában egy néger-fami- lia letelepedett, azt hamarosan követi a többi. A házbérek zuhanni kezdenek és a fehér lakosság valósággal menekül. Ettől a déli résztől sokkal távolabb kietlen és lakatlan vidékek elválasztó vonala alatt egy ui „Sout-side" keletkezett az utolsó tiz esztedőben, melv részben az óriási kiterjedésű University of Chicago kampusa közelében, részben pedig a Lake-fronton. vagy a szép Jackson-park szomszédságában épült. Az Uni versity of Chicago“,, a vásosban levő öt egyetem közül a legnagyobb és leggazdagabb. Alapitója az Öreg Rockefeller, ki fiával egyetemben eddig már vagy 90 millió dollárt adományozott, A Jackson-park volt az 1893-as világkiállitás színtere, melynek egykori épületei közül csupán egy élte túl a csákány és az idő pusztítását. Azonban ez is olyan álapotban, hogy most 7 millió dollárt irányoztak elő újjáépítésére. Lent a déli részen kezdődik és messze északon végződik a sok mérföld hosszúságú Michigan Avenue. Közel a Michigan Avenuehoz, közvetlenül a Lake mellett terül el a mintegy 175.000 ember befogadására szolgáló Stadium, melynek szomszédságában emelkedik a méreteire és gyűjteményeire joggal büszke chikágói nevezetesség: a Field-muzeum. Alapitója a nagy kereskedőháznak, Marchall Field-nek egyik tudománypártoló, lelkes tagja. Egy másik áldozatkész milliomos a Field-muzeum szomszédságában építette fel az Amerika első és a jenai Zeiss-cég tervei és kivitelében szinte tökéletesnek mondható Planitariumot. Innét egy köeldobásnyira épül — szintén magán áldozatkészségből — az uj aquarium. Ez épületek mind a néhai elnökről elnevezett Grant-parkban vannak, melynek egyik ékessége a párisi Buckingham-szökőkutnak nagyított mása, melyet egymillió dollár költséggel emeltetett egy milliomos hölgy, igy óhajtván megörökíteni háborúban elesett fivére emlékét. Úgy a Field-muzeum, mint a többi intézet díjtalanul állnak a publikum rendelkezésére, melynek szépérzékét neveli a Michigan Avenuen levő Szépművészeti Muzeum. Szemben ezzel emelkedik a szimfonikus zenekar székhaza, melyet csakúgy, mint a tavaly uj hajlékba költözött chicagói operaházat, maga a társadalom tart fenn, minthogy Amerikában ilyen célra teljesen ismeretlen az állami, vagy városi szubvenció. Chikagoland lakossága erősen kevert. Az első telepesek leszármazottjai alkotják a patrícius famíliákat. A naggyá fejlődött és a városnak hirt és jelentőséget szerzett husnagyvágó ipar dinasztiái, az u. n. „packerek“ neveit, mint például az Amour-ékat, Swift- eket jól ismerik széles e világon. De sokaknak juttatott nagy vagyont a hires tőzsde, mely Liverpool és Winnipeggel egyetemben szabályozója a világ gabonaárainak. A város rohamos fejlődése bevándorlók százezreit vonzotta oda. 3—400.000 olasz, kb. 200.000 cseh és rengeteg ir leszármazott él. A valamikor nagy hatalommal bíró, jelentős számú németség a háború óta elvesztette befolyását. Annál nagyobb tekintélynek örvendenek a svédek, kik a többi skandináv tájbeliek- kel egyetemben vagyonos és nivós rétegét alkotják a lakosságnak. Pontos számát az itt élő véreinknek 15—20.000 főre tehetjük és büszkeséggel lehet leszögezni azt a tényt, hogy a magyarok csak igen kis tört hányaddal szerepelnek a büntető statisztikákban, melynek élén a négerek, olaszok és lengyelek vezetnek. Es ha már beözönlésröl ■van szó. csak annyit épen a „gausterek“-röl, hogy az alvilág rettenhetetlen haramiái nem csupán Chicagónak speciálitásai, hanem megtalálhatók azok Amerika minden nagyobb városában. A dolgozó, fejlődő és haladó Chicago azonban pompás példája az emberi tettvágynak és a minden akadályt legyőzni tudó amerikai szellemnek, mely 1933- ban a város megalakulásának száz esztendős évfordulójára vendégül hívja a világ minden nemzetét, hogy az akkor rendezendő világkiállításon bemutassa fejlődését. Horváth Elemér. SEBES 1 %mu I AZ ELHUNYT KITŰNŐ SZÉKELY ÍRÓ: í „RICA” megrendelhető a „Keleti Újság“ könyvosztályától Cluj-Kolozsvár, P. Unirii 4. 1 ..ERDÉLY! MAGYAR KÖNYVI ÁR“ kiadás* ? tmmmsBsmmm ÁESU; 60 LEI g am cimü izgalmas, romantikus regénye
