Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-16 / 38. szám
GK7. Vff. 38. SZUt Megszólalt az orosz mumus Fenntartással akar résztvenni Páneurópában — Kedélyesen leckézteti a szovjet az európai diplomáciát Genf, február 14.1 Oroszország mindeddig mélyen hallgatott arra a meghívásra, amelyet a Páneurópa-bi- zottság intézett hozzá e bizottság munkájában való részvétel érdekében. Ma végre befutott a szovjet válasza és a Népszövetség azonnyom- ban közölte a levél tartalmát a Páneurópa- bizottság tagjaival. A szovjet levele élénk feltűnést keltett Genfben, mert ez az első alkalom, hogy Oroszország körvonalazta a maga álláspontját a Páneurópa-összefogással szemben. Legelőször is megállapítja az orosz válaszjegyzék, hogy az európai kormányoknak a francia memorandumra adott válaszai sok belső ellentmondást tartalmaznak. Az orosz kormánynak különvéleménye van a kapitalista országokban időnként visszatérő gazdasági válságok okai felől, valamint azokról az eszközökről is, amelyekkel az emberiség a népek közti szolidaritást kivívhatja. Mindaddig azonban, amíg háborús veszély forog fenn, sem gazdasági, sem más egység létrehozása nem sikerülhet. Még maguk a polgári közgazdászok sem vonják kétségbe úgymond azt a feloldhatatlan összefüggést, amely az európai gazdasági válság és az állandó fegyverkezésre késztető politikai bizonytalanság közt áll fenn. Ez a fegyverkezés némely nemzet költségvetésének 50 percentjét is fölemészti. Magától értetődőleg nem lehet egyidőben „javítani a jóviszonyt“ a különböző államok közt, ugyanakkor pedig olyan politikát folytatni, amely bizonyos álla mókát más államokkal szembehelyezni jgyek szik. Az is természetes, hogy általános európai unióról lévén szó, ami voltaképpen földrajzi fogalom, ilyen szövetkezésben részt kell venni az Európához tartozó bármelyik államnak, mert ez a részvétel önként következik, az érdekelt állam földrajzi helyzetéből kifolyólag. Ezt a földrajzi helyzetet semmiféle teoretikus vita révén nem lehet megváltoztatni. Oroszország csodálkozik azon, hogy egy európai államcsoport jogot formál magának arra, hogy egy másik államcsoport fölnemvé- teléről határozzon, amikor olyan egység létrehozásáról folyik a szó, amely a Páneurópa címet akarja viselni. Még különösebb hangsúlyt nyer ez a fonák helyzet, hogy éppen olyan országok, mint Svájc, vagy Norvégia, amelyek 0.4%-át sem teszik ki az európai területnek, akarják kérdés tárgyává tenni Oroszországnak a nagy Unióba való fölvételét. Pedig a szovjet köztársaságnak egyedül az Európára eső területe csaknem 45%-át teszi ki a kontinensnek és majdnem kétszeresét jelenti Franciaország, Belgium, Románia, Jugoszlávia, Spanyolország, Hollandia, Svédország és Dánia, meg Norvégia összterületének. Ilyen kérdésről elvont viták csak jogi kongresszuson engedhetők meg, de nem olyan testületben, amelyen Európa politikai életének felelős vezetői gyűlnek össze. Ha el is fogadjuk, hogy a teljes „európai unió“ névvel ellentétben nem az összes európai államokat foglalnák keretbe, hanem jogi gazdasági és politikai szempontból megkülönböztetést tesznek Oroszország, valamint a többi ország között, fölmerül a kérdés, vájjon később mint teljesen egyenrangú fél vehet-e részt a két csoport a kívánt kolaborációban? Ezután azt kérdi az orosz kormány, vájjon csak a gazdasági világválság tanulmányozására szorítkozik a bizottság tevékenysége, vagy egyéb terrénumra is kiterjed az együttműködés, mert ebben a tekintetben a meghívás alapot szolgáltat a kétértelműségre. És azt sem közölték, vájjon a fölmerülő egyéb kérdések tanulmányozásában résztvehetnek-e kivétel nélkül az összes európai államok? A szovjet kénytelen fölvetni ezt a kérdést annál is inkább, mert az európai bizottság tanácskozásain elhangzottak olyan indítványok is, hogy a bizottság bizonyos kérdéseket nem tárgyalhat le az orosz képviselők jelenlétében. Nem mondta meg azonban a Páneurópa-bizott- ság, hogy miből keletkezik a nehézség, abból, hogy Oroszország egyáltalán nincs, vagy ellenkezőleg túlságosan érdekelve van ezekben a kérdésekben. Ha az európai bizottság ezeket az indítványokat magáévá tenné, Oroszország abba a helyzetbe kerülhetne, hogy éppen az őt legközelebbről érdeklő tárgyalásokról zárják ki. Az orosz kormány elhatározza, hogy kiküldöttei résztvesznek az európai bizottság legközelebbi ülésein, fentartja azonban a legteljesebb akciószabadságot arra az időre, mikor személyes tapasztalatok utján kapja meg a felvilágosításokat az előbb említett kérdésekre, és tisztába jön a bizottság működési módszerével és céljával. Hangsúlyozza a szovjet, hogy Oroszország ki akarja venni a részét a viiágbéke müvéből és összhangban igyekszik eljárni a francia memorandum alapelvével, amely szerint az államok teljes jogaikkal és szuverénitással rendelkeznek, az esetleg megalkotandó uj államszövetségnél, másrészt pedig az európai népek Uniója nem helyezkedik szembe semmilyen éllamcsoporttal. Az orosz mumus megszólalt... Egyelőre csak kedélyesen legyintette képen a Páneuró- pához címzett bizottságot. S. J. Lemondott a spanyol kormány és kitört az ajkotmányválság Alfonz király a lemondás gondolatával foglalkozik (Madrid, február 14.) A spanyol katonai kormány, amelynek miniszterelnöke Berenguer tábornok volt, szombaton délben beadta lemondását. A lemondást a király elfogadta és azonnal megkezdte a tanácskozásokat az uj kormány megalakítására. A lemondás előzménye az, hogy a monar- chista pártok vezérei, Romanones és Albucenaz márki nem a legszimpatikusabban nyilatkoztak a március 1-én megtartandó választásokról. Kijelentették, hogy azokban legfeljebb csak azért vesznek részt, hogy ne gyengítsék a parlamen- tárizmus gondolatát. Ehhez a nyilatkozathoz csatlakoztak a regionálisták is. Az ellenzéki pártok vezéreinek kijelentései után nyilvánvaló volt, hogy a spanyol törvényhozás még legfel jebb csak néhány napig folytathatja működését. A képviselők nagyrésze lemondott jelöltségéről is s igy a kormány az elkövetkező választások elé a legnagyobb aggodalommal nézhetett. A áii- niszterelnök még az éjszaka folyamán összehívta a minisztertanácsot és ezen elhatározták a lemondást. Valószínűnek tartják, hogy a király nacionalista kormány megalakítását fogja megkísérelni azok vezetése alatt, akik a mostani kormány választásait szabotálták. Párizsban elterjedt hirek szerint a király is a legkomolyabban foglalkozik a lemondás gondolatával. Az alkot- mányozó nemzetgyűlést ezek szerint a hirek szerint a közeli napokra összehívják. A Spanyol értékek a párizsi tőzsdén nagy mértékben estek. M Én nem adtam ki semmiféle nyeivrendeietet“ — manta Moldovan erdélyi kormányzó A belügyminisztérium adta ki a nyeivrendeietet — Visszaveszik a kolozsvári fesíöakadémia elbocsátott tanárait — Ui van a Tischier-féie erdő kisajátítási üggyel ? (Kolozsvár, február 14.) Az egész erdélyi magyarság között megdöbbenést kelett az a híradásunk, amely a kolozsvári tartományigazgatóság második számú ukázszerü nyelvrendeletéről számolt be. Munkatársunknak alkalma volt beszélgetést folytatni Moldovan erdélyi kormányzóval, aki a második számú nyelvrendelet problémáját a következőképpen világította meg: — Nagyon meglepett a sajtónak az a híradása, hogy én kisebbségellenes nyeivrendeietet bocsátottam volna ki. Ki kell jelentenem, hogy az erdélyi kormányzóság semmiféle nyeivrendeietet öniniciátivából nem adott közre. Ellenben mint végrehajtó szerv, közvetítettük a hatóságokhoz a belügyminisztériumnak az önök által említett nyeivrendeietet. Sőt, én azok közé a politikusok közé tartozom, akik ezt a kérdést komolyan tanulmányozzák s akik respektálják mások jogait is. — Már eddig is többször hangoztattam, hogy ez a kérdés csak pillanatnyilag került válságos helyzetbe. Az elbocsátott tanárokat vissza fogjuk venni. Természetes dolog azonban, hogy azokat a müvészprofesszorokat, akik az iskolai óv tartama alatt hosszabb ideig külföldön tartózkodnak, nem vehetjük vissza rendes tanároknak, mert ilyen körülményeknek nem szabad hátráltatni az előadások pontos menetét. A továbbiakban a Tischler-fóle tizenkétezer hold erdő kisajátításáról is szó esett. Amióta a tartományi igazgató és Popa Ádám k<J|jzsvári prefektus elkészítették ismert jelentésüket, amelyben arra kérték a kormányt, hogy rövid időn belül likvidálják a kérdést, a liberális sajtó panamát szagolt a kisajátítás körül. Ellenzéki állítások szerint nem kevesebb, mint. ki- lenevennyolcmillió lejes üzletről lenne szó s azt a híradást viszont, hogy vasgárdisták izgatják a havasi tömegeket, kitűnő ürügyként lehetett felhasználni az üzlet gyors bekövetkezésének érdekében. — Szinte nem is kellene figyelembe vegyük a panamáról szóló sajtóhiradásokat. Hiszen a liberális kormányoknak éppen elég idő állt rendelkezésükre ahhoz, hogy ezt a problémát véglegesen likvidálják. Tiz éven keresztül huzták- halasztották a dolgot. Mi azonban már nem engedhetjük meg, hogy fejünk fölött keringjen egy esetleges nagyobb kellemetlenség, mert az tény és való, hogy a vasgárdisták arra izgatták a havasi lakosságot, hogy ragadjanak fejszét és menjenek neki az erdőnek. Ne féljenek senkitől és semmitől, mert az a fa az övék. Ilyen körülmények között egészen természetes dolog, hogy kötelességünk volt a fejleményeket a kormány tudomására hozni. Eddig tart a mi szerepünk. Ahhoz viszont, hogy a kormány a tizenkétezer hold erdő ellenértékéképpen fizet-e valamit Tischlernek vagy nem, röviden szólva, semmi közünk. Ugyancsak itt Írjuk meg, hogy a kormány gazdasági tanácsa közelebbről foglalkozik ezzel a kérdéssel s majd akkor fog eldőlni, hogy Tischler kap-e egyáltalán valamit? —er.
