Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-16 / 38. szám
XIV. ÉVF. 38. SZÁM. wmmummtámmmmamBBá s rwsraraassBsssss» Vezérképviselet: Vértes Vilmos mérnök, Arad. niiinininannininnniiininiiHaiiuniiiiii[3:iii;;.niiiuiniiiiiiii[aiiR:i!iniini!;iiiiiiiiit3iniiiiiiiiiaiiiiii;iiiiinHuiniiiiinutiiiiiiiiiaimiiiiiiiigmiiiiniiiaiiiiiiiniiiE ;iiiiinmiin:!iiiniiTH!iiiiiininii>nnnaigimnin Mit hozott egy látogatás Temesvárnak ? Helyreállt a gazdasági élet, vagy helyreállt a pártegység ? T8Kf IITIf HÁftOZATI KtfZÜLtK CIASC Tanulságos álriport Fűihalacho belügyminiszter temesvári látogatásából (Temesvár, február 14.) Elhatároztam, hogy mindent leirok úgy, ahogy történt, még akkor is, ha az eset nem veti reám a legelőnyösebb fényt. Elvégre még fiatal vagyok, jogom van egyszerre naivnak és ügybuzgónak lenni. És végeredményben amugyis kötelességem a miniszteri látogatáshoz nehány reflexiót fűznöm, Egy el nem hangzott kritika. Tegnap délelőtt 10 órakor robogott be Mi- halache belügyminiszter vonatja a temesvári állomásra. Az állomáson hatalmas küldöttség várta a minisztert. Az összes hivatalok vezetői kivonultak. A munka mindenütt fennakadt, tehát arra az időre, amig a hivatalok vezetői a belügyminiszter várták. (Ez később szintén igaznak bizonyult.) A belügyminiszter végighallgatta az üdvözlő beszédeket majd homlokát összeráncolva, ennyit mondott: —. Nagyon köszönöm az uraknak az ovációkat, de én jobb szeretem a hivatalnokokat, bármily magasranguak is legyenek, szürke munkaruhában látni az Íróasztal előtt, mint küldöttségben és feketében. Engem nem kell ünnepelni uraim, én a munka kormánya vagyok. Igaz, hogy tizenkét megye prefektusa, ahol esak átutaztam, mind előre táviratozta önöknek, hogy érkezem, igaz, hogy a lapoknak is elmondottam egynéhányszor temesvári látogatásom tervét, de azért jobb szerettem volna, inkognitóban utazni. Egy belügyminiszternek ismernie kell az országot és ez csak váratlan megjelenéssel sikerülhet. — Adta-teremtette uraim, — folytatta a parasztpárti belügyminiszter — ha ö,nük itt depu- tációznak, üdvözölnek, addig a hivatalszolgák elküldik ajtajaik elől a siró adófizetőket, elzavarják a városháza elől a két kiló heti krumplira váró munkanélkülieket, hát akkor mit látok én meg ebből az országból? (Kedves olvasó, én most már önállósítom Önt, találja ki saját maga mi igaz, mi nem ebből a riportból.) Ezekután a miniszter autót kért, mire előállott a kormányzóság vadonatúj Linkoln kocsija. A miniszter rosszalólag csóválta a fejét. — Nem értem — mondotta, — mikor mi odabent már egy éve eladogatjuk potom áron a minisztériumok legragyogóbb autóit és pedig nem azért, hogy magunk vehessük meg olcsón ezeket az autókat, hanem, hogy a minisztériumok költségvetését könnyebbé tegyük, akkor miért kell a bánsági kormányzóságnak Linkoln autó? Mit gondol kormányzó ur, örülnek-e a munkanélküliek, amikor ezen a kocsin látják? Hogyan íapiníhatoít volna a belügyminiszter Temesvár fájó ? így szólva a miniszter, egyenesen a kormányzóságra hajtatott, ahol alázatosan tudtára adták, hogy a pártértekezlet már várja. — Nem! — kiáltotta a miniszter és erélyeseit az asztalra csapott. Ebben a városban bizonyára százával vannak olyanok, akik panasszal a szivükben várnak engem. Lássuk a küldöttségeket. — De miniszter ur — szorongtak az urak. Most, apiikor a párt is olyan bajban van... •p- Eh, mit nekem a párt, kiáltotta a miniszter, mikor az ország dolgát kell rendbehozni. Lássuk a küldöttségeket. — De kérem, felelték erre, nincs is itt olyan küldöttség, amely a miniszter urat foglalkoztathatni Mert ugyebár, a kereskedők forduljanak a kereskedelmi minisztériumhoz, aztán itt vannak a magyar telepesek, ezek menjenek a földmivelésügyi minisztériumhoz, a munkanélküliek a munkaügyi minisztériumhoz, a városi ügyeket meg intézze el a pénzügyminisztérium. A miniszter elé ekkor uj asztalt kellett tenni, mert amazt már összetörte méltó dühében. — Minden hozzám tartozik, hiszen én vagyok a kormány legbefolyásosabb tagja és ha nem is tudom elintézni mindenki panaszát közvetlenül, de az illetékes minisztériumnál módom van eljárni. Ezekután a miniszter eltörte a második asztalt is, visszantasitotta az Unióklubban rendezett diszebédre való meghívást és fogadta a küldöttségeket. A kereskedőknek a következőket mondotta: — Biztosítom Önöket, hogy a küszöbön álló adókivetéseknél nem éri semmi sérelem az adózókat. Főleg azt Ígérem meg, hogyha ífiy keresjkedő a jövőben felebbezni fog az adója ellen, 1 nem teszi ki magát annak a veszedelemnek, hogy bosszúból még magasabb adót kap a nyakába. Belátjuk, hogy ez méltatlan terror volt, ami csak arra szolgált, hogy a kereskedőket elijesz* sze az adófelebbezéstől. A kereskedők megnyugodva távoztak. A' magyar telepeseknek a miniszter kijelentette, hogy az annyiszor megismételt panaszukat már elolvasta és addig nem mond le a kormány, amig el nem intézi ezt a kérdést. (Most már remélem, tetszik tudni, mikor akar lemondani a kormány.) Hogyan oldhatta volna meg a munkanélküliséget? Amikor a munkanélküliek küldöttségétől megtudta a miniszter, hogy minden „orvoslás“ dacára a munknélküliség havonta 10 százalékkal szaporodik, még egy asztalt összetört. — Hát mi van a Bánság elektrifikálásával — kiáltotta magánkívül. Hát mit papolnak itt már évek óta a közönség fejébe küszöbön álló közmunkákról, ha folyton csak tárgyalnak. Ezennel elrendelem, hogy a város tegyen félre minden protekciót, ne várjon még uj ajánlatra, mert az a mai körülmények között úgy sem kerül sehonnan, hanem a most előtte fekvő ajánlatokból válassza ki a legelőnyösebbet. A város tanuljon az államtól. Igyekezzék attól a külföldi vállalattól, amelynek az elektrifikálást adja, kölcsönt is kapni, ebből a kölcsönből kezdjék meg a báziási vágány kiépítését, az utak rendbehozását és Temesvár a legboldogabb városa lehet az államnak. Estére a miniszter elnyűtt két gépírót, három telefonos kisasszonyt, az összes titkárok ájultan hevertek a kormányzósági resszortok előszobáiban és a belügyminiszter elégedetten mondotta: — Boldog vagyok, hogy eljöttem. Látom, hogy Temesvárnak a keze alatt fekszik a fellendülés lehetősége, csak az én belügyminiszteri szemem kellett ahhoz, hogy ezt meglássa. Látják uraim, ha az ember nem bankettezik, hanem dolgozik, akkor sok mindent megláthat. Ezzel távozott volna a miniszter Temesvárról, mely uj ipari fellendülését köszönhette volna a miniszteri látogatásnak. De nem ezért jött a miniszter ur Temesvárra!... Azért mondom, hogy volna, mert bizony a riportból egy szó sem igaz. Csak mint a költő mondaná, igy is történhetett volna. De nem igy történt és az előre elkészített riporton nem lehet' „módcsitani“, hanem újat kell Írni. Mert a belügyminiszter hosszan válaszolt az üdvözlő beszédekre. A küldöttségeket nem fogadta, hanem az illetékes miniszterekhez utasította. Nem látta meg azt sem. hogy Temesvár egy kis ipari kölcsönnel megindíthatná a közmunkákat. Délelőtt pártértekezlet volt. Délben ebéd. Délután értekezlet. Este elutazott. A város lefeküdt aludni. Csak a riporter maradt ébren. Sajnálta, hogy a szépen elgondolt riportja mégis megiratlanul maradjon. Milyen szép esemény lett volna: Hogyan állít egyetlen miniszteri látogatás helyre egy várost. Ehelyett meg: hogyan állít egy miniszteri látogatás helyre egy pártegységetl Nem ér meg az utóbbi annyit, mint az előbbi. Majd meglátja még miniszter ur. Mi teszi emlékezetessé a temesvári látogatását? Még csak egy összetört íróasztalt sem hagyott maga után... Gyárfás Endre. '!iii;i:ii!iiiimraumii;mraniiimiHiiiuiimiminniiiiiniiiiiHiiiiiiuiiiiÜiU!im!ii!niiiiuiimiaiiimmnif Köhögésétől megErcEsESfulrâîl, mert annak elhanyagolása sok súlyos betegség okozóba lehel. p>rcf. dr. PéSer köhögés eiieni feáia megsiyutetá a és a íégaösservek hurciios mé^bafa^edéselt gyorsaira A tea néhány napi használatától heveny hii’ése meg* szűnik. — K- högésre ka|lamessfc egy rendszeres teakurát tartsanak, mely - szükség esetén îsţza» rzlg fbij-laiandö, Prof. dr. Fát r köhögés elleni te- ua’még nagy •mennyi ég élvezése esetén sem .ártalmas. Hős zas használatnálagazdaságosdoboscsoma» 3© ás kérendő* PROF, OR, PÁTER KÖHÖGÉS ELLENI TEÜJÄ minden megyeszékhely gy.'-g*r*eríárai és drorá* rifeifcan nvámban kapható. Akoi nens tiláthaíö, ott a gyógyszerész — határozott kívánságra — rövid idő alatt, eredeti csomagolásban szerzi be ezt a teát. A teltaláló képe és törvényesen védett aláírása minden egyes er de ti csomagon látható — Írásbeli sec'deltáén ek levelezőlapon, a „Csillagához címzett lerakati gyógyszertár [Brasso-Braşov, Hosszú u. 5.) címére is intézhetők. Nagybani lerakat: „STANDARD“ Drogéria. Bucureşti I.
