Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)

1931-02-14 / 35. szám

\ ; Képvisel»^

TAXA POSTAIBA PLĂTITĂ IN r rídEKAR No. 24256—927.

Clvj-Kolozsvár, 1931 február 14. SxOtnhüt

imOii&EXSÖ BELFÖLDÖN:

& lm 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 80Ő lej, egy hóra 100 lej.

Ára 5 lej.

OKSZAGOS MAUYAKPAKT1 LAr Sierkesztoség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) í ‘ " Telefon: 5-08. 6 04.

XIV. éviolyata .15-lk szánt-------------------------------jggfüggf----------------------MAGYABOESZAaON:

1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedévit 15 pengő.

Egyes szám ára 20 fillér.

 misztikus kölcsön

ügy látszik: komoly a kölcsön. Negyvenöt- millió dollár jön be az országba és ebből a negyvenöt millióból tizenötmillió áruban. A misztikus kölcsön részleteiről azonban még semmi sem szivárgott ki és a fenntemlitett szám is csak magántalálgatás. Hivatalos helyről pozitiv jelentések nem érkeztek, külföldi lapokból kell hát megtudjuk, hogy a kölcsön kibocsátási árfolyama nyolcvanöt, a kamatláb pedig kilenc százalék. Ugyancsak a külföldi lapokból olvassuk azt is, hogy e kölcsön főösszehozója: Franciaország, ameíy kitart szövetségese mellett, ellenben Anglia már nem óhajt e tranzakcióban részt venni.

Ne vágjunk az események elébe, elégedjünk meg azzal, hogy hétmilliárd lejnyi érték mégis csak bekerül ebbe a sokat szenvedő országba. De mi az a hétmilliárd lej? Romániának 199 milliárd lej az adóssága és évente tizmilliárd lejt kell fizetnie kamat és amortizáció címén és most hogy ez az uj kölcsön itt van, még többet is. Persze ez a feltevés csak abban az esetben állja meg a helyét, — már tudniillik az, hogy hétmilliárd lejt kapunk, — ha Franciaország eltekintve a régi gyakorlattól, nem in natura, anyagban, hanem készpénzben jön a segi. Agünkre. A dolog úgy áll, hogy minden eddigi kölcsönnel együtt rengeteg repülőgépet, hadianyagot stb. kellett átvennünk, amelyeknél rné,g az a vigasztaló momentum sem merült fel, hogy bár a pillanatnyi és általános szükséglet szempontjából nélkülözhetők, de legalább az országban készültek, és az ország, gyáriparának volt baszna belőle. De ha történetesen ezúttal ágyutalp helyett ekevasat és Mählicher helyett kapát-kaszát küldenének nekünk Franciaországból, úgy akkor is az áruküldemény teljesen fölösleges, hiszen áruval bőségesen el vagyunk látva és válságunk egyik oka éppen az, hogy a fogyasztók képtelenek magukhoz váltani a. piacon rendelkezésükre álló árukészleteket. Nős, ringassuk bár magunkat abban a reményben, hogy az egész kölcsönt pénzben kaptuk meg, akkor se legvünk elbiza- kodóak. Nyilvánvalóvá vált ugyanis, hogy dacára a tisztviselők „áldozati adóijának, a költségvetés már az első hónapokban felmondja a szolgálatot, a tisztviselők az áldozati adók mellett sem kapják meg illetményeiket. Az adó behajtása már-már lehetetlen, az ország kimerült és így a kormány akarva, nem akarva, — szemben a kölcsönnvujtó esetleges intencióival is. — < kénytelen lesz a költségvetés megfeneklett hajójának réseit, és repedéseit ebből a néhány mil- liárdból bedugni. Produktiv beruházások józan ésszel megítélve csak akkor válnak lehetővé, ha előbb a legszükségesebbekről történik gondoskodás. Végtére is egy ország ma már nem egykönnyen helyezkedhetik a navigare necesse est, séd non vivere álláspontjára és egyelőre — bármennyire szükségesek is — nem építhet ki írj közutakat, nem fejlesztheti a vasntját mindaddig, amig saját alkalmazottainak létminimumáról gondoskodni nem tud. Annak idején az útadót például azért létesítették, hogy abból kizárólagosan az utakat hozzák rendbe — mégis az történt, a pénzügyi helyzet katasztrofális >nyo mása alatt, — hogy az útadók másra költettek el. Ez a helyzet fog bekövetkezni mostan is, annál az egyszerű oknál fogva, hogy a közélet semminemű terén, igy a pénzügyi téren sem előzheti meg a holnapután a holnapot.

De tegyük föl, a kormányzat hü marad a kölcsönszolgáltatók intencióihoz és nem arra fogja a beérkező milliárdokat felhasználni, hogy „betömi a lyukakat“, hanem, hogy a mezőgazdasági helyzetet feljavítja és uj beruházásokat eszközöl. Mi történik azonban azokkal a be nem töltött lyukakkal? Honnan fogja a kormány a költségvetés legszükségesebb kiadásainak tételeit ellátni? Megtörténhetik-e, hogy

Gyárfás Elemér szenátusi

vitája Raducanu miniszterrel az adótörvényről

Egy módosítást elfogadott a m'niszter, egy másikat

leszavaztatok

(Bukarest, február 12.) A szenátusban napirend előtt Raducanu miniszter beterjesztette a rabszolgakereskedelemről szóló nemzetközi [egyezményre vonatkozó törvényjavaslatot. Mi- f hailescu kéri a földművelésügyi minisztert, hogy .szabályozza a répatermelést.

Az adójavaslat.

Napirenden az egyenesadók törvényének módosító javaslatát tárgyalják.

Popa szenátor kifogásolja a fiskalitásnak azt a rendszerét, amely ebben a javaslatban is kifejezésre jut-és rámutat* aura, hogy a ae. oske- dők és iparosok már nem bírnak el nagyobb terheket. Helyteleníti, -hogy az adó megállapitásá- nál a mult évi adót veszik alapul s kéri, hogy a kiindulási bázist húsz százalékkal csökkentsék a mult évihez képest.

Gyárfás Elemér az uj adótörvényről.

Gyárfás Elemér magyarpárti szenátor mondott nagy beszédet a javaslattal kapcsolatban.

— A miniszter ur kijelenti a törvény indokolásában — mondotta, — hogy a kormány

kényszerítve érezte magát a jelen törvény módosítására, látva a lakosság állandó és egyre növekvő elégedetlenségét az adókivetések módja ellen. A miniszter urnák igaza van és nekem is meg kell állapítanom, hogy

az a mód, ahogyan nálunk az adót kivetették, egyenesen vérlázitó volt.

Az adókivetés valóságos üldöztetés volt. Fel kell vetnem azonban a kérdést, hogy ki volt a hibás, ki csinálta a törvényt, amelynek alapján az adókivetést eszközölték és ki hajtotta azt végre. Igaz, hogy az egyenesadók törvényét a liberálisok alkották, de a jelenlegi kormánynak meg volt a lehetősége, hogy azt módosítsa, sőt, módosította is az adókivetés mikéntjét és igy csak önmagának tehet szemrehányást. Ugyancsak a kormány felelős a kivetés módjáért és azért, ahogyan a törvény végrehajtatott

Elfektetett adofeiebbeisések

Raducanu miniszter: Az egyenesadók törvényének alapelveivel ön egyet értett.

Gyárfás Elemér dr.: Az egyenesadók törvényének alapelveit nem helyeseltem, főként mert az első fórumot kiküszöböli és a kincstári ágensek függetlenül és ellenőrzés nélkül állapíthatják meg az adót, mint első kivetési fórum. Ki kell jelentenem, hogy

a törvény megszavazásával nem mentjük

meg a helyzetet és az elégedetlenség nem csillapodik le.

Ehhez a miniszter egy adminisztrációs intézkedése szükséges. A válaszfelirat tárgyalásánál mondott beszédemben rámutattam arra, hogy különösen Erdélyben nemcsak kivetések vannak függőben a mult évről, hanem felebbezések még 1928-ból is.

Egy közbeszólás: Ezek a felebbezések el vannak utasítva.

Gyárfás Elemér dr.: Akár el vannak utasítva, akár nem, de függőben vannak. Ismételten rámutattam arra, hogy egyetlen pénzügy- igazgatóságnál csak a részvénytársaságok részéről tiz olyan felebbezés van függőben, amelyek még 1925-ből datálódnak. A pénzügyigazgatóságok visszaadják a felebbezéseket és nem kérik a törvényszéktől a döntés meghozatalát. Ez a körülmény a kereskedőket rendkívül nehéz .helyzetbe juttatja, nem tudnak reális kalkulációt csinálni, hiszen még

mig egyik oldalon a gördülő anyag óriási tonnamennyiségeivel élénkitik a vasúti forgalmat, amelynek élénkítése ma már inkább okos tarifapolitikától, mint technikai ujitásoktól függ, másik oldalon betapasztatlanul maradnak azok a repedések, amelyek már az állammotor zavartalan működését fenyegetik. Egész furcsa helyzet áll igy elő, amely valahogy arra emlékeztet, hogy kényszerülve leszünk uj nyakken1931 ben sem tudják, hogy milyen adó szakad a nyakukba az elmúlt évek ügykezelése alapján.

Kérem Raducanu miniszter urat, tolmácsolja a pénzügyminiszternek azt a kérést, hogy adjon ki adminisztratív utón szigorú utasítást, hogy a pénzügyigazgatóságok likvidálják ezeket a fe- lebbezéseket és az összes előző évekről datálódó ügyeket.

Uj adókivetés.

— Visszatérve a törvényjavaslatra, egyetértek annak első szakaszában kimondott azon elvvel, hogy ebben az évben uj adókivetést ne eszközöljenek. Ugyancsak ebben az első szakaszban van egy bekezdés, amellyel nem érthetek egyet, annál kevésbé, mert az ellen a legfőbb törvényhozó tanács is kifogást emelt. E szerint a szakasz szerint, az az egyén, aki a mult évi adójával nincs megelégedve, felebbezhet. Ez az intézkedés a törvényhozó tanács véleménye szerint is megfosztja az adózót egy felebbviteli fórumtól. A megfelelő megoldás az lenne — amint azt a törvényhozó tanács is ajánlja, hogy úgy a kincstár, mint az adóalany,

ha nincs megelégedve a mult évi adóval, uj adókivetést kérhessen és ne csak feleb- bezésre legyen joga.

(Folytatása a harmadik oldalon.)

dőket kötni a nyakunkba, ellenben nem engedik meg, hogy elrongyolt cipőnket megtalpaltassuk.

Jó, hogy ez a kis pénz — mert a román államadósságok és a jelenlegi helyzet tragikus méreteinek szemszögéből megítélve csak zsebpénzszámba megy —, jó, hogy ez a kis pénz bejön az országba, de optimizmusra, nincsen semmi okunk.