Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-02 / 25. szám
>1 XIV, ÉVF, 25. SZÁM < .eassssss® nwi ni Iliim îmi ii imiiim «na tar Sándor szerb király zágrábi tartózkodását tegnap éjszaka bombarobbanás zavarta meg (Zágráb, január 31.) Az ifjúsági egyesület székházában hajnali két órakor felrobbant egy pokolgép, amely rombadöntötte az épület egy részét. Szerencsére senki sem tartózkodott a helyiségekben és igy emberáldozata a merényletnek nem volt. A rendőrség a merényletet az el ... V-v lenzéki pártok munkájának tulajdonítja. Sándor király egyébként minden kisérő nélkül egy óra hosszat bolyongott a városban, hogy a nép hangulatát tanulmányozza és megtekintette a robbanás színhelyét is. Megölt a gáz egy egész családot (Budapest, január 31.) Isaszegen megrendítő tragédia történt. A bírósági kézbesítő hivatalos iratot akart kikézbesiteni reggel kilenc órakor Lajos István gazdálkodónak, és az ajtót zárva találta. Azt hitte, hogy még nem kelt fel a család és ezért tovább ment, hogy egyéb dolgát intézze. Mikor egy óra múlva visszatért az ajtó még mindig zárva volt. A kézbesítő erre fellármázta a szomszédokat, akiknek a segítségével betörték az ajtót és az ágyakban eszméletlenül találták az egész családot. A gyorsan hivott orvos megállapította, hogy Lajos István felesége, anyósa és tizenegyéves leánya halottak, a gazda és nyolc éves fia pedig súlyos gázmérgezést kaptak. Az apát és a fiút beszállították a Rókus-kórházba, de az orvosok nem biz- nak felépülésükben. Most már a szatmári román városi tanácsosok hívtak össze népgyü- iést az Iparos Otthon ügyében (Szatmár, jan. 31. A Keleti Újság munkatársától.) Az Iparos Otthon tulajdonjogának ügye csak nem kerül nyugvópontra. Szatmár 1500 iparosa a végsőkig el van keseredve s abban az esetben, ha otthonuktól megfosszák őket, el vannak határozva, hogy a Népszövetséghez fordulnak sérelmük orvoslása végett. Az Iparos Otthon ügyében a bizonytalanságot még fokozza a román városi tanácsosok és Ferencz Ágoston polgármester magatartása. A polgármester ugyanis az Iparos Otthon ügyében őt felkereső küldöttségnek kijelentette, hogy a legmesszebbmenő módon minden eszközt megragad, hogy az iparosság ügye az igazságnak megfelelően nyerjen elintézést. A városi tanácsban a román tanácsosok is kijelentettél^ dr. Weisz Sándor magyarpárti ügyvezető elnök indítványára, hogy ténybeli tévedésben voltak és ma mégis újabb hullámokat ver fel a már majdnem békésen elintézettnek vélt ügy. A szatmári városi tanács román tagjai: Ferencz Ágoston polgármester, dr. Darabantb Stefan, dr. Demian Titus, dr. Pop Octavian, dr. Seles Eugen, Dobosi Mihai, Meletie Răutiu, Ma- teiu loan, dr. Bota Eugen, Pelle Aurel és Bar- bul Gavril nyomatott meghívót bocsátottak ki, melyben az összes románokat megliÍvták szombaton délután 6 órára a városházára összehívott értekezletre az Iparos Otthon ügyében. A meghívó a következőképen szól: Mint válasz ama erőszakos, -provokáló és ellenséges támadásokra, melyeket az Iparos Otthon vezetősége vezetett a helybeli Magyar Párt segítségével az Iparos Otthon tulajdonjogával kapcsolatban, alulírott román városi tanácsosok meghívunk minden románt arra a megbeszélésre, melyet szombaton délután 6 órakor fogunk a városházán tartani, hogy meg legyen vizsgálva a tényleges helyzet és erre való tekintettel határozzunk, valamint arra nézve is, hogy mi a teendő e tárgyban a jövőben. Miután egy nemzeti ügyrőt van szó, a szolidaritást nem kolduljuk, mert ez pa rancsolóan adva van. Következik a fent megnevezettek aláírása. A román tanácsosok a gyűlésen — mint hangoztatják — arany középutat keresnek, mely abban állana, hogy az Iparos Otthon vezetőségében a román iparosok olyan arányban legyenek képviselve, mint a magyarok. Ilyenformán az ellentéteket ismét kiélezik s nemhogy segítenének, hanem még rontanak a helyzeten. Meg kellene már egyszer szüntetni, hogy a vidéki kiskirályok felelősség nélkül vádolhassanak tömegeket s a Magyar Pártot állandóan mint irredenta szervezetet emlegethessék minden következmény nélkül. Annak idején, dr. Bretan és dr. Bota, a városi közgyűlés határozata ellen felebbező román tanácsosok is arra hivatkoztak felebbezésűkben, hogy a város lemondó határozata az Iparos Otthon tulajdonjogáról kisebbségi- politikai célból történt. Ezzel — szerintük — nemcsak a város károsodott, hanem a lemondás az állambiztonság hátrányára megy. Azt is állították ezek a román tanácsosok, hogy az Iparos Otthonban a legelsáncoltabb kisebbségi politika folyik a város és a román állam érdekei ellen. A vezetőség tagjai pedig markáns vezetői a Magyar Pártnak is. Megemlítették a felebbezés- ben, hogy az Iparos Otthon vezetőségében olyan egyének foglalnak helyet, mint Szűcs Kálmán és Kondor Gedeon, akik a Magyar Párt helyi tagozatának alelnökei s akiknek minden céljuk' az, hogy az Iparos Otthonban „citadellát építsenek Szatmáron a magyar irredentizmusnak.“ Ugylátszik tehát, hogy az Iparos Otthon ügye minden valószínűség szerint nem nyer békés elintézést. Az Otthon vezetőségében megvan ugyan minden jóakarat, de azt semmi körülmények között sem engedheti meg, hogy néhány kapaszkodó ember azzal szerezzeji magának politikai érdemeket, hogy a szatmári Iparos Otthonban válaszfalakat építsen. Az iparosság kul- turháza soha sem tűrt a falai között politikát és a vezetőség szigorúan ragaszkodik ahhoz, hogy ez a helyzet a jövőben se szenvedjen változást. Akármit is határozzon a román népgyülés, a határozatot nem fogják tudni végrehajtani. Az iparosság százszázalékos igazságának tudatában nem fog egyezkedésekbe bocsátkozni, a bíróság pedig remélhetőleg más szemmel fogja nézni az ügyet és nem fogja nemzeti hőssé avatni sem Bretan Lucian ügyvédet, de még kevésbé Ferencz Ágoston polgármestert, aki Sziics Kálmán ipartársulati elnöknek azt Ígéri, hogy minden erejével támogatni fogja az iparoság igaz ügyét s ugyanakkor ő irja alá elsőnek a román tanácsosok által összehívott tilta kozó gyűlés meghívóját. 'Korcsolyázunk Nézem a jeget. A villanyfényben ragyogó gyémántmezőn emberek siklónak tova. Kicsattanó arcú leányok, fiuk kacagása cseng bele az estbe, A korcsolyák felvillannak, férfiak, nők összesimulnak a szédületes lendületben s a félig lehunyt szemek mögött életvágyak égnek, rejtőző álmok tekintenek ki és pár órára elvész a bodog szédületben a sok baj, szenvedés, küzdés, ezer aggodalom. Az élet lendületét játsszák a játszók az álnok jégtükör fölött. Az öröm, a feledés pár órára a miénk, már nem sport a jég-tánc, hanem élet; az az élet, melyet nem élhetünk, amit belénk fojtott a rideg valóság. Nagy, mély lélegzetvétel, emberkitárulás, a megfeszült testek himnusza, a kielégületlen szív felrepülése a havas, hideg világ fölé az elérhetetlen nyugalom karjai közé, melyek a semmibe tűnnek, mielölt megragadhatnák és mi sírva zuhanunk el a jégen, hogy újra reszkető lábakra állva ismét és ismét megkísértsük a lehetetlent... Korcsolyázunk.., A jég arcára furcsa vonalakat írunk, titkos írásjeleket, melyek megfejthetetlenek maradnak, mint maga az élet. Sorsokat kötünk össze általuk és senki se tudja megmondani, melyik az én életvonalam, melyik a tied; de mindenik éles seb, melyet az acél húsúnkba vágott. Mindenik életbarázda, melynek valóságát arcunkon, homlokunkon hordozzuk, mig a nagy korcsolyapálya végén belezuhanunk vakon a fekete sírba a jég-világ utolsó rémületének képével kialudt szemünkben. Hajrá! Korcsolyázunk! A nagy iram megszakadásig tart. A testünkről lehulló verejték barna csöppjei beszeny- nyezik a fehér jeget, a kezünkben tartott meleg női kéz kisuvad a miénkből, a túlzott, kínos élet iram elszakítja egymástól azokat, akik szeretik egymást; a sok félelemsikoltás elhal a fák között, az agyak megzavarodnak, édes, fáradt álom kerülget s saját szenvedéseink extázisá- ban önmagunktól kiengesztelődve elbukunk és vérünktől piros lesz a jég ... . ..de az egymás vérétől alvadt jégen tovább korcsolyázunk feleség, gyermek nélkül, kietlenül, mint a fagyott föld halálraítéltjei... Be lehet, hogy már holttestek vagyunk mindannyian... Holttestek, melyek néma bolygókként röpködünk a kihűlt föld körül. Korcsolyázunk, amíg siket lesz a fülünk, hogy ne halljunk több jajt, több panaszt, a le- hanyatló emberiség szörnyű imádságát, ne lássuk a holnapnak figyelmeztető sárga mutatóujját; hogy lehulljon vállainkról a szennyes kőid uszsák... Korcsolyázunk — embert játszunk. Korcsolyázunk — álmot látunk... feledünk, ámítjuk magunkat... Korcsolyázunk — verset írunk, élet elől menekülünk... Korcsolyázunk... Hajrá!... Hirtelen a fény elalszik, az acélszárnyak lehullanak lábainkról, a zene megszűnik s a hazug életritmusnak vége, a jégre éjszaka borul s hófelhők közül lehajlik az Atya, hogy kibe- tüzze, megfejtse a jég tűnő tükrére irt ember- sorsokat ... —rő. forgóópomu generátor, elsörendö gyártmány, 150 u, A, 320 Volt, 42 Periódus, 420 fordulat mellett, szijtár- csával, gerjesztőgéppel, feszitősinekkel és alapcsavarokkal, teljesen jó állapotban, Romániában raktárról olcsón eladó. Felvilágosítást nyújt: Román Gazdasági H Gépkereskedelmi Részvény társaság Cluj-Ko- p lozsvár, Calea Regele Ferdinand 63 szám. M. J.
