Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-12 / 33. szám
r XIV. ÉVF. 33. SZÁM. KktjtxrwltoMfo w Átnyújtjuk az illetékes németek válaszát a Patria-nak  Berliner Tageblatt-ban is vezércikk jelent meg a Brandscb-ügyről — A szebeni Tageblatt Vaida Sándort tartja a cikkek értelmi szerzőjének (Kolozsvár, február 10.) A kolozsvári Patria számára frappáns válaszok érkeztek német részről. A nemzeti parasztpárt erdélyi hivatalos lapja hozzánk adresszálta a Brandsck-iigyben irt legutóbbi cikkét. Azzal vádol, hogy mi bizonyos cikkére nem válaszoltunk. Ez lényegtelen vád, de nem felel meg a valóságnak, mert arra a bizonyos cikkre megjelent a Keleti Újságban elég kategorikus megjegyzés. Fontosabb ennél azonban az, hogy a nemzeti parasztpárt erdélyi lapja úgy ir Brandschról, mint aki az általános német politikának volna az erdélyi exponense 6 mindenki más szász itt Erdélyben kikapcsolódott volna a német nemzet európai irányvonalaiból. Egészen véletlen, hogy a Berliner Tageblatt is éppen akkor nézett ide Erdély felé, amikor a Patria ezt az önkényes megállapítást könnyenhivő olvasói számára kieszelte. A Berliner Tageblatt legutóbb ideérkezett számában vezércikk jelent meg Unnötige Zwischenfall ci men, amely elmondja, hogy Brandsch Rudolf felesleges zavart idézett elő, amit a német pártnak kellett okosan helyrehoznia. Megjelent azonban egy határozott hangú vezércikk a Siebenbürglscli-Deutsches Tage- blatt-ban, amely német részről leszámolást jelent ezzel a kérdéssel. A vezércikk, amit A. Plattner irt, egyenesen válasz a Patria-nak. A cikk a Patria megállapításai mögött Vaida Voevod volt belügyminisztert gyanítja értelmi szerzőnek, sőt feltételezi, hogy esetleg ő a kisebbségi problémának az ismerője, a tulajdonképpeni szerző is. Megállapítja ezután, hogy a Patria cikkének módszere egészen hamis feltételekből indul ki és igy egészen hamis következtetésekhez jut. Teljesen félreismeri az illető azt az alapot, amelyen a szászoknak a háború előtti időben a magyarsághoz való kapcsolatai felépültek. Az 1890-iki szász nagygyűlés, amikor a magyar állammal való megegyezéses politikát elhatározta, a politikai értelem világosán mérlegelő döntését hozta meg és a magyar államgondolattal kötötte meg a megegyezést olyan ígéretek alapján, amelyeket azután később nagyjában és egészében be is tartottak. Az, hogy ugyanilyen megegyezés a román államgondolat alatt eddig nem történt meg, azért van, mert az ismételt és ünnepélyesen tett Ígéreteket nem valósították meg, mivel a román állam a szász nép életjogait nem biztositotta. már pedig a magyar állam annak idején ezt a biztosítékot megadta és általában becsületesen be is váltotta. A Siebenbürgische Deutsches Tageblatt ezután áttér a Pátriának arra a megjegyzésére, hogy a román állampolitika támogatja a bánsági és szatmári német törekvéseket. A román kormány ezt nem hozhatja fel érdemül a németséggel való bánásmódjában. Ha nem cselekedne gy> úgy ezek a néptömegek tovább magyarosod- nának. Hibás az a beállítás is, amely Brandsch Rudolfot a németség különös exponensének tünteti fel. Brandsch a nagyromániai német szövetség Prágából jelentik: A Kassán megjelenő Slovenski Wycod című lap megállapítja, hogy a népszámlálásra vonatkozó akták szerint Kassán a magyar lakosság száma 17 és fél százalékra csökkent le. Ez a statisztikai eredmény páratlan az egész világ statisztikai irodalmában, amennyiben tiz évvel ezelőtt Kassán még 73 százalékos volt a magyarság. A lap a viszonyok természetes fejlődési eredményének tárttá á csökkenést és kifejezi azt a nek elnöke volt és igy ezen a réven lépett a személye előterébe. A magyar kisebbséggel való német kapcsolatokról a következőt Írja: — A magyar lakossággal és politikai képviseletével Összekapcsol bennünket az egyenlő törekvés, az tudniillik, hogy népünk életjogainak a román államban való biztosítását elérhessük. Egészen magától értetődő, hogy az ezirányu törekvés kapcsolatokat létesít, még akkor is, ha sajnos, a politikában a megosztott szenvedés nem lesz fél szenvedéssé. Azonban az egyenlő baj alatt szenvedők természetszerűleg egymáshoz közel érzik magukat. Az államot vezető népnek és az államgondolat hordozóinak mindig meg van a lehetősége arra, hogy népünk jogos követelményeinek teljesítésével befolyást gyakoroljanak az országos politika' minden tényezőjével szembeni politikai beállitottságunkra. Követeléseink ismeretesek, politikai vonalunk világosan megrajzolt. A kormányé, mint az államgondolat képviselőjéé a szó, az azonban nem lehetséges, hogy csak olyan szavak legyenek, amelyekből nem következnek tettek. A cikk azzal fejeződik be, hogy az egész polémiát egy olyan közlemény váltotta ki, amely „Veszedelmes barátokéról beszél — Ügy látszik, — mondja — hogy most kéretlen barátok állottak munkába, hogy ebből a vitából a maguk malmára hajtsák a vizet. Eddig azonban népünk egészséges érzéke mindig adós maradt a hálával az olyan barátokkal szemben, akik az egyenetlenség magvait akarták elvetni és a felidézett ellentétek gyümölcsét akarták learatni. A magunk részéről ezeket a német válaszokat ezennel átnyújtjuk a Patria-nak. reményét, hogy a felvidéki magyarság számbeli hanyatlása maga után fogja vonni eddigi domináló pozíciójának elvesztését .is. A Prágai Magyar Hirlap a kassai eredményhez megjegyzi, hogy a lap ugyanolyan természetes fejlődésre hivatkozik, mint amilyenről Benes is beszélt a Paris Midi-nek adott nyilatkozatában. Ha a közölt adat hiteles, úgy kétségtelen, hogy ez a csehszlovákiai népszámlálási eredmény a statisztikai irodalomban nagy és megérdemelt feltűnést fog kelteni. Népszámlálási világrekord Tíz év alatt ötvenöt és fél százalékkal csökkentették Kassa magyar lakosságát Xttban a halhatatlanság felé — Michelangelo a Medid-házban — Drta: % íBritten jRustin (10) Angolból fordította: Kristóf Sarolta Hangja lágy suttogásba olvadt az ifjú nevének emlitésekor. Ezen az éjszakán együtt táncoltak a nagy selyemtapétás teremben, hol fáklya világította meg a karzaton levő zenészek vidám melódiájára ide-oda mozgó és hullámzó társaságot. És a következő reggel együtt lovagoltak, ki egészen a városhatárba, hol zöld, rózsaszín és fehér rügy és virágboltozat borult rájuk, és fényes, friss zöld pázsit és uj, tarka, illatos tavaszi virág volt a szőnyegük. Ettől az estétől kezdve mindig együtt voltak. Sugárzott Lucrezia ezekben a napokban a boldogságtól. A kamasz, fiatalosan imádó Michelangelo azt gondolta, hogy még soha nem volt ilyen istenien szép. A fiú maga is boldog volt. Igaz, hogy a képzelt inspiráció, mit a Villa Careggiben érzett, keserves kiábrándulásban tört meg, mint- ahogy megtört annyi sok következő, égő bizonysággal hitt álma és hite. De végül is bele nyilalott és megremegtette a kétségnélküli, szent hit, hogy végre, végre hölgyéhez méltó tökéletes munkát alkot. Végre vége volt minden kétségnek és ingadozásnak. Az igazi művész felébi*edt és véglegesen legyőzött minden mást benne. Már hetek óta mozog fáradhatatlanul vésője, az alkotás öröm«, mint az ének zeng benne, hiszen első, önálló nagy müvén dolgozik: a mesterdarabon, mely művésszé fogja őt avatni. Egy könyökére hajolva alvó (Cupido szobor az, melynek csak érintés kell, hogy az életre keljen. A fiú lázasan dolgozik. Hiszen álmát, nagy míivészálmát vési a márványba és váltja valóra és egyáltalán nem törődik azzal, hogy — ha Savanarolának tényleg igaza van, — halhatatlan lelke elkárhozik. Most egészen kész volt. Még az utolsó simi- tásokat is megtette már. Ép olyan, mint azok az antik szobrok, melyeket egyetlenegy modern szobrász sem tud fölülmúlni. A Medici Ház mögötti kertben levő elhagyatott, kicsiny nyári házban, hol műhelye volt, egész reggel azt fényesítette márványporral, különösen a szobor arcát, mindaddig, míg az tökéletes nem lett. Aztán felállott, tovább ment és onnan szemlélte boldog extázisbán. Kész van, már semmi sincs hátra! Csak hölgyét kell idehoznia, hogy Ö is megnézze, hogy Tőle hallja az elragadtatott dicséretet, a boldog köszönetét, melyről magányos óráiban mindig ábrándozott és amelyet élénken képzelt maga elé. Szive majdnem fájt, úgy dobogott, amint a palotába rohant. Fiatal életének legnagyobb pillanata vott ez. Hogy fog majd csodálkozni ezen a művön, melyet ő lát meg legeslegelőször. Talán egy pár percig szólani sem fog tudni, mikor meglátja majd ezt a tökéletes munkát. Aztán feléje fog fordulni, — igen, egészen biztos igy lesz, — meg fogja látni, hogy ő már nem a kamasz fin, hanem férfi, nagy művész, kire egész Flovenc büszke lesiet. Előbb hihetni lenül, csodálkozva fog rá nézni, aztán uj, különös fény gyulád ki a szemében, mert érezni fogja, hogy nem hiába biztatta, nem hiába bízott benne, És akkor ő le fog térdelni, meg fogja fogni a ruháját és ezt mondja: „Madonna, Ezt irántad való nagy szerelmemből tettem“- Igen, meg meri majd mondani Neki, habár most szive megállóit a puszta gondolattól is, Türelmetlenségében piajdnem rohanva sietett fel azokon a végnélküli, gyönyörű termeken, amelyeken keresztül kellett mennie, hogy Lucrezia szobájába érjen. Mert egészen biztos ott fogja megtalálni őt. Amint az ajtóról a nehéz függönyt félrehúzta, váratlan hangot hallott. A bosszúálló Isten hangja volt ez. Mintha odagyökerezett volna, megállóit a küszöbön. Látta Lucreziát — arca halálsápadt és könnytől barázdált, amilyennek még nem látta soha a fiú — összegörnyedve egy székben. És látta vele szemben állva, felemelt jobb kezében kereszttel, — durva, sovány arcát majdnem teljesen eltakarta, dominicanus ruhájának csuklyája, — Savana- rolát. Rettenetes, a szerzetes Reá menydörgött: — A gonosz leggonoszabb boszorkánya Te! ’Mégis csak le vagy verve és minden istentelen uüvészeted semmit se eredményezett, látod-e? Elvarázsolhattad őt, ki Istennek szentje volt, izép tisztaságát ördögnek való farsangi pompáddal tönkretehetted. Én mégis megmentettem ezt az értékes lelket a te gonosz karmaidból. Nem hiába tusakodtunk együtt ő és én, éjszakákon át cellámban imával és önsanyargatás- -al, mert a Gonosz elfutott tőlünk. Most újra szabad ő, — mintaliogy egyszer én már megszabadítottam a bűntől, ami csak rémület és utálat neki. Soha többé nem fogod őt látni. Michelangelo megdöbbenve, mozdulatlanul állott a küszöbön és lelke megborzongott. Mit ielent ez a rettenetes jelenet? Ki az, kit igy kellett megszabadítani ettől a nőtől, az ő imá- lott hölgyétől, akire most kimondják, hogy az jrdög leggonoszabb boszorkánya. Lucrezia még mindig összegörnyedve ült székében, hófehér arccal. Most felhördült, mint i>gy állat. ■ —Hazudsz, barát! Csak egy szót kell neki • üzennem, csak egy rövid szót és semmi sem ludja többé visszatartani! Sőt még több! Akárhol is van, meghall ő engem akárhonnan, mikor ón hívom! — Flemelte hangját. — Giovanni! Giovanni Pico! Giovanni Pico della Mirau- dola! Luerziád hiv! Gyere! Lucreziád hiv! (Folytatjuk.)
