Keleti Ujság, 1931. február (14. évfolyam, 24-48. szám)
1931-02-11 / 32. szám
XIV. tvr. 32. 8ZÂM. ? nu IC2Q3E3HI Hogyan drágítja az életet a bürokrácia 7 Többe kerül a gazdasági cselédek betegsegélyezési dijainak behajtása, mint amennyi pénz befolyik Hafieganu miniszter felfüggesztette a felesleges adónem érvényesítését, de rendeletét nem veszik figyelembe (Kolozsvár, február 9.) Nyakig benne fagyunk az adóhadjáratban. Hatalmas számoszlopok sorakoznak ellenünk s ma a Névtelen Adófizető erőtlenül, szegényen, lerongyolódva áll s pem birja tovább a küzdelmet a minden oldalról felé iramló adókatonákkal. Elviselhetetlenül terhesek áz álláhii adók, a különböző városi pót- adók, taxák és illetékek. Az adófizetők közül minden nap százan még százan dőlnek ki és nem birják tovább. Most azonban az államnak és a közigazgatásnak veszedelmes konkurrense támadt. A betegsegélyző munkáspénztárak vonultak fel és uj adókkal ostromolják a mezőgazdákat s mindenkit, akik utjukba kerülnek. A betegsegélyző munkáspénztárak a mezőgazdasági cselédek, napszámosok s más alkalmazottak után rónak ki cíviseiké tétlenül magas betegsegélyzői dijakat. Vannak esetek, amikor nemcsak a mezőgazdák cselédjei, hanem más házicselédek után is kivetik a betegsegélyzői dijakat. Amint értesültünk, a betegsegélyző pénztárak a volt kormányzótanács régi rendeletének az alapjára helyezkednek. A betegsegélyző pénztárak igazgatói azonban megszimatolták az uj adózási lehetőségeket s minden lelkiismeretfurdalás nélkül, kíméletlen módon vetik ki a horribilis adókat. Érthető, ha az erdélyi mezőgazdák körében a betegsegélyző pénztárak magatartása nagy konsternációt keltett. Eddig azonban hiába volt mindenféle tiltakozás, mindenféle intervenció, a betegsegélyző kíméletlenül rójja ki az adókat és még kiméletlenebbül hajtja be. Még az állami adóterhek nagyságát is meghaladja. Feleslegesnek tártjuk ismertetni a gazdák mai nyomorúságos helyzetét. Mindenki tudja, hogy a mezőgazdaság ma a legrosszabb üzlet a világon. A munkabér drága, viszont a mezőgazdasági termékek ára nemcsak Erdélyben, hanem az egész világon a mélypontra hanyatlott. A földmivelés akut krízisben él s minden gazda a legszívesebben megszabadulna a földjétől, s különösen a magas terhekől, drága hiteltől. Az állami és közigazgatási adókról, taxákról és illetékekről ezúttal nem is akarunk szólni. A gazdák nagy része nem fizet, inkább engedi, hogy úgy a földjét, mint a terményeit elárverezzék. Ilyen körülmények között egyes munkásbeteg segélyző pénztárak minden gazdasági cseléd után nem kevesebb, mint évi hatszáz lej betegsegélyzői dijat vetettek ki a gazdákra. Ez olyan magas összeg, ami még az állami adóterhek nagyságát is meghaladja, alkalmas arra, hogy az amúgy is fuldokló mezőgazdaságot még nagyobb nyomorba döntse. A magas betegsegélyzői dijakat most, év elején vetették ki s a legkategórikusabban értesítették a mezőgazdákat, hogy záros határidőn belül fizessenek. Ha nem tudnak fizetni, akkor jön a végrehajtó. Ezenkívül azonban az év végén fogják kivetni a kötelező balesetbiztosítási dijakat is, amelyek szintén elviselhetetlenül magasak. A legtöbb megyében a munkás betegsegélyző pénztárak nem tréfálkoznak, hanem a legszigorúbb módon hajtják be a dijakat, Először ki- kézbesitik a dijakat feltüntető kimutatásokat 8 ha a gazda nem fizet, akkor minden különösebb intés és szorgalmazás mellőzésével a legszigorúbb módon végrehajtást rendelnek el, árverezt&thek s valósággal tönkreteszik a mezőgazdákat. Csak Erdélyben. Az uj adónem, mert másnak nem nevezhetjük, csak az erdélyi mezőgazdaságokat terheli, mivel a Begátban s az ország más részeiben a be tegsegélyzői dijak e formája teljesen ismeretlen. Midőn a dijak első kirovása megtörtént, a gazdák felszisszentek, memorandumokkal árasztották el a munkaügyi minisztériumot. Éa- tiéganu Emil munkaügyi miniszter megvizsgálván az uj adónemet, körrendeletét bocsátott In és felfüggesztette n mezőgazdasági cselédek és általában a házicselédek után járó betegsegélyző dijak, balesetbiztosítási dijak behajtását. A betegsegélyző pénztárak azonban a miniszteri rendeletét nem vették f igyelembe, zavartalanul hajtják be az egész mezőgazdaságot pusztulással fenyegető betegsegélyző és balesetbiztosítási dijakat. Nem törődnek a miniszteri rendelettel sem. Mihali Tivadar dr., Kolozsvár város polgár- mestere, mint szamosmegyei birtokos felmutatott előttünk egy fizetési meghagyást, amelyből legpontosabban megállapíthattuk, hogy a betegsegélyző dijak tényleg horribilisak, minden mezőgazdasági cseléd után évenként körülbelül 600 lejt tesznek ki. Év végén azonban újabb dijakat vetnek ki, az úgynevezett balesetbiztosítási dijakat, amelyek még magasabbak lehetnek, mert a rendelet szövege homályos, s a pénztárak tetszésére van bizva a dijak megállapítása, Mihali Tivadar polgármester kijelentette előttünk, hogy Hatieganu miniszter három hónapra felfüggesztette a betegsegélyző és balesetbiztosítási dijak behajtását, azonban a legtöbb munkáspénzlár a miniszteri intézkedést nem vette figyelembe és vígan hajtja be a magas dijakat. Mihali polgármester elmondotta munkatársunk előtt azt is, hogy Hatieganu miniszter a közeljövőben egy, már elkészített törvényjavaslatot fog benyújtani a kamarába és a szenátusba, amely egységesíti az egész országban a be- tegsegélyzőpénztárak működését és a mezőgazdasági cselédek és más háztartásbeliek után eltörli a dijakat, illetve a gazdáknak és a cselédeknek a tetszésére bizza, hogy a betegsegélyző és balesetbiztosítási dijakat akarják fizetni, vagy nem. A kérdés nagy fontosságára való tekintettel, látogatást tettünk a kolozsvári munkásbetegse- gélyző pénztár igzgatóságánál, ahol a gazdasági cselédek betegsegélyző és balesetbiztosítási dijairól kikértük dr. Rusu, vezérinspektör ür véleményét. A legnagyobb készséggel és udvariassággal állott rendelkezésünkre és az alábbi felvilágosításokat adta. Nyilatkozik a munkáspénzlár vezérfelügyelöje — Még 1919-ben a nagyszebeni kormányzó- tanács dekrétumot bocsátott ki, amely alapul szolgált a mezőgazdasági cselédek után fizetendő és behajtandó munkáspénztári dijakra. A dekrétum két kategóriát állapított meg: Az első kategóriába tartoztak a mezőgazdasági cselédek, a másodikba pedig a mezőgazdasági munkások. Tizenhat évnél fiatalabb cselédeknél, il- leve munkásoknál a dijak alacsonyabbak voltak, tizenhat éven felül pedig magasabbak. 1922-ben a Casa Centrala egy határozatot hozott, amelynek alapján a mezőgazdasági cselédeket és a munkásokat olyan osztályba sorozták be, amilyenbe a munkások tartoztak. Később Lupu minisztersége idején ismét módosították az intézkedéseket s éttől az időtől fogva, minden gazdasági cseléd után évente 156 lej munkáspénztári dijat és külön-külön 104 lej tanoneotthonok építésére szánt diját szedtek a munkáspénztárak. Érthető, ha a Lupu intézkedései és az előbbi intézkedések sokasága bizonyos zavart idézett elő. A félreértés onnan ízármazhatik. hogy azokat a gazdasági cselédeket és munkásokat, amelyek ipari természetű munkát végeznek, malmokban, szeszgyárakban dolgoznak, gépek mellett teljesítenek szolgálatot, éppen olyan magas dijkirovásokban részesítették, mint a munkásokat. — Nem akarok kritikát mondani a különböző intézkedések fölött, csak annyit jegyzek meg, hogy a betegsegélyző pénztárak az uj dijak kirovásával gazdaságilag rosszul jönnek ki, mert a behajtás többe kerül, mint amennyire az Ilyen címen befolyó összegek révén' számitni lehet. Ilyen körülmények között legokosabban tennék, ha a dijak fizetése alól mentesítenék a gazdákat s nem operálnának uj adónemekkel, hanem nagyobb szociális tevékenységet fejtenének ki. így egy túlméretezett, beteg adminisztráció emészt fel mindent és a befizetett százmilliókból alig jut valami az igazi betegsegé- lyezésre. Olajos Domokos. Amíg a komiszárt Bécsbe küldték, az ügyészség névtelen feljelentés alapján vizsgálatot tartott ellene Visszaéléssel vádoltok meg két dévai rendőrtisztviselöt (Déva, február 9.) Egész Déván nagy feltűnést keltett, hogy az ügyészségtől Pácnrariu főügyész és Spireanu vizsgálóbíró kiszálltak a dévai rendorkveszturára és vizsgálatot folytattak le. Bradean Cornél, dévai rendőrkvesztor éppen szabadságon volt, Nagyváradon jogi vizsgát tett le s délben, amikor megérkezett, a vizsgálat még tartott. Névtelen feljelentés ugyanis az ügyészségnek azt adta tudomására, hogy két dévai rendőrtisztviselő visszaéléseket követett el. Kihallgatták Bogza tisztviselőt, aki ellen az a vád, hogy 3—4 tartózkodási engedélyről a bélyeget levette. Összesen mintegy 1200 lej kár érte volna igy az államot. Érdekes azonban, hogy ezt a tényt 1930 szeptemberében, amikor a dolog történt, már Bradeanu, rendőrkvesztor is megállapította és jelentést is tett erről a rendőrségnek kolozsvári felügyelőségéhez, ahonnan azonban még semmi intézkedés nem jött, mivel a tisztviselő állítása szerint a bélyegek leestek. A névtelen feljelentés másik része Boldiii Córaél, kvesztori titkár, komiszár ellen irányult, akit méltónak találtak arra, hogy Bécsbe tanulmányútra küldjék ki a rendőrségek továbbfejlesztése érdekében. Boldin ellen az a vád, hogy mint vásárbiztos pénzeket fogadott volna el. Tekintettel arra, hogy Boldint, mivel már elutazott Bécsbe, nem hallgathatták ki, csupán néhány dévai polgárt kérdeztek meg erre vonatkozólag. Ezek között volt Mahler Manó, dévai fakereskedő és Szabó József, mézeskalúcBos s utóbbi kijelentette, hogy Boldinnak sohasem adott pénzt, sem a magáéból, sem a máséból. Szabó egy vásár alkalmával Boldinnak, mint vásárbiztosnak a segítségére volt s a feljelentésnek olyan színezete volt, mintha összejátszott volna Boldinnal s igy jutottak jogtalan keresethez. Illetékes helyen úgy tudják, hogy a feljelentés csak bosz- szu művé. A vizsgálat az Ügyészségen tovább folyik s csak Bojdih hazaérkezése után fog Véglegesén elintéződni. immiHHfniimHimiuiHiiiiimKiiiiiimminiiiiiiiimiuimfHmiiaiiHuiiiiiiuiiiminliitiiiNiniuiKinimi Jégverés, tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biztosit a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand ív. Ferencz Józsefül) 37. Telefon 12-57.
