Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-12 / 8. szám
AiP. IV F. 8. SZÁM. Reformálni kell az igazságszolgáltatást (Kolozsvár, jan. 10.) Az igazságügy még mindig mostoha gyermeke a kormányoknak, a hadügyi tárca 11 milliárdra felemelt költségvetése mellett szomorúan néz ki, hogy az alig másfél milliárdos igazságügyi kiadásokat tetemesen lecsökkenti!?, pedig a bélyegek és jogi illetékek jóval többet fedeznének. Az igazságszolgáltatásnak jónak és gyorsnak kell lennie. Ha már nem lehet reá az eddiginél többet költeni, úgy olyan reformokat kell behozni, amelyekkel a kívánt célt el lehet érni. Legelsősorban a Semmitőszék és a táblák megreformálásán kellene kezdeni. A szekciók helyébe büntető, váltó és kereskedelmi és közpolgdri tanácsokat kell felállítani. A közigazgatási törvény által létesített bíráskodási szervek esetleg mint negyedik tanács illeszkedne be és hatásköri, esetleg szabadalmi ügyekkel is foglalkozna. Váltó, kereskedelmi és közpolgári ügyekben az 50.000 lejes értékhatárt a táblák utolsó fokú bíráskodásában legalább 100.000 lejre kell felemelni. Ugyanezen értékig bíráskodjanak a járásbíróságok is első fokon. A Cassatia és a táblák is a szaktanácsokon belül utolsó fokon hármas tanácsokban döntsenek, véleményeltérés esetében a szaktanács plénuma elé kerülnének az ügyek, de kizárólag a vitás kérdések elintézésére — Írásbeli különvélemény alapján. A törvényszékek által I. fokon Ítélt ügyekben a táblák mindenkor hármas szaktanácsban Ítéljenek. A szaktanács összeállítása csak arra való figyelemmel történhet, hogy az »egyes birák addigi működésük folyamán leginkább melyik szakban tűntek ki. abban kell később is maradjanak és speciálizálódniok. A jó igazságszolgáltatás legelemibb félté tele, hogy mindenkit arra a helyre állítsanak, ahol legjobban kifejtheti képességeit, tapasztalatait és tudását. Csak az arravalóság bebizonyítása után szabad bármelyik birót is a legmagasabb és egyben utolsó fokú bíráskodásra kinevezni. Jövőben pedig a Semmitőszékhez és a táblákhoz is csak olyanokat legyen szabad felvinni, akik legalább húsz éves jogászi múltjukban bizonyitották be arravalóságukat. Ezt intézményesen is biztositani kell, még a mindenkori miniszterekkel szemben is. Az 1928 novemberi trónbeszédben beígért nj bírósági szervezeti törvény még ma sincsen készen, habár az 1930. novemberi trónbeszéd újból kilátásba helyezte az alapos reformokat. Az előléptetések. Be kell hozni az egész országra ki hatóan a régi itteni rangosztályokat és fokozatokat, mindenkit előképzettsége, eddigi jogászi múltja és kora figyelembevételével inkadrálni kell, a téves inkadrálások, rangsorozások ellen kétfoku „recurs in cassatiat“ kell költségmentesen lehetővé tenni. A régi igazságtalan megelőzések repará- ciója gyanánt minden birót. aki az abszolutórium kézhezvételétől kezdve jogászi pályán (bíróságnál, ügyvédi, közjegyzői, hadbírói minőségben, esetleg közigazgatásnál) együttvéve húsz évnél több ideig dolgozott — ha még nem érte el — a VI—I. fizetési osztályban táblabiró- vá kell előléptetni, még pedig azzal a nappal, azzal a rangsorral, amelyben a 20. évet betöltötte. A joggyakornoki, jegyzői, jelölti stb. időt, úgyszintén a jogi doktorátus és ügyvédi vizsga nélküli ügyvédkedési idő évenként % óv gyanánt volna abba a 20 évbe beszámítandó. Föltétlenül be kell hozni és biztosítani az automatikus előléptetést — de nemcsak ugyanazon fokon belül, a magasabb előképzettséget diplomapótlékokkal kell honorálni. A családi pótlékokat fel kell emelni, mindenkinek rangjához illő lakbért kell adni, családi állapota figyelembevételével. Ezen a téren annál sürgősebb az igazságos rendezés, mert a rendkívüli 15—20 százalékos megadóztatás éppen a családos olyan bírákat sújtja a leginkább, akik még mindig az alacsonyabb rangfokozatokban maradtak, akiknek eddigi javadalma is a létminimum körül mozgott. Még akiknek sikerült is az „elnöki“ rangot megnyerni kb. 11—12.000 lejből képtelenek lesznek megélni és családjukat felnevelni, mi lesz akkor a többnyire vidéken élő családos többi bíróból, akinek városokban iskolázott gyermekei vannak, hogyan fognak 9—10.000 lejből házbért, ruházatot, iskoláztatási költségét stb. úgy fizetni, hogy el ne adósodjanak vagy meg nem engedett jövedelmekre ne pályázzanak, amikor még ma is érvényben van a liberális kormány lehetetlen rendelete, mely a kiszállásoknál csak a természetbeni ellátást engedi meg. A birák anyagi felelősségének elve. Feleljen mindenki hibás cselekményeiért. De hol lehet igazságosan pl. egy tultei’helt bíróval szemben a határt megvonni, hogy a késedelemért felelős? Minden birót e cimen üldözni lehetne, megérdemelt előlépésében is meggátolni, súlyos kártérítésekben marasztalni, pláné ma. amikor rendre minden kereskedő, iparos, vállalkozó megbukik. Aki tegnap még jó volt, holnap tönkrement ember, akitől semmit el nem vehetnek, — ilyenek miatt még a legjobb bírákat is tönkre lehetne tenni, — miért nem ítélte meg idejében jogerősen és végrehajthaJtóan a követelést az illető adós ellen, miért lett egyik-másik hitelező kijátszva a késedelmes megítélés révén. Sok esetben még a harmadik tárgyaláson sem érett meg az ügy arra, hogy el lehessen dönteni Ezt rosszakarattal úgy is lehet magyarázni, hogy a biró az első tárgyláson már képes kellett volna legyen az ügyet tisztázni, nem tette meg, tehát anyagilag is felel a felmerült károkért. Mérlegelés kérdése. Némi rosszakarat-' tál a fegyelmi bíróság úgy mérlegelheti, hogy a bírótól hajthatják fel az adós helyett a követelést, százezreket, ha véletlenül van miből. Tanácsban Ítélkezők egyetemleg felelősök lévén — annak kell majd fizetnie, akitől behajtható lesz, valamennyi a nyugdíjazásig fizethet. Hogy a miniszter helyett a kamarák folyhassanak be a birák előléptetésébe, szép gondolat, t. i. ha a kamarai közgyűlések pártolólag előterjesztenek egy birót, hogy ennek sikere is legyen. Ha azonban ezt az életbe átvisszük, az előléptetést váró és még az azt megérdemlő bíró •is a legbefolyásosabb ügyvédek kegyét keresné a többi ügyét esetleg elhanyagolná, a jogszolgáltatás függetlensége azonban sokat veszthetne ennél jobb az igazságos inkadrálás, az automatikus előléptetés helyben is — a rangsor, melyet nem lehet megkerülni és más garanciák. Magában véve az. hogy a birák ne álljanak jövőben a miniszter fegyelmi hatásköre alatt, nem segít, a kijárásokat még a lrf'',rdemesebb birák sem hagyhatnák el. Az ügyvédi dijak jelenlegi mértékével általában meg vagyunk dégedve, talán nem is lehetne a mostani nehéz időkben azt emelni, a baj azonban ott van, hogy a. Semmtiőszék egyáltalában nem törődik az ügyvédi tarifával, a táblák sem alkalmazzák mind és még a törvényszék és járásbíróságok egyik-másika is nem úgy alkalmazza, amint kellene, sok olyan munka van, amelyet nem honorálnak a megállapításoknál. Ennél nagyobb baj azonban az, hogy mindinkább szaporodik áfeon esetek száma, amikor sem a megbízótól, sem a pervesztes ellenféltől sem lehet kiérdemelt dijainkat és előlegezett kószkiadásainkat behajtani. Az ügyvédi nyomor itt kezdődik és betetőzi az előleg nélküli magas bélyegilleték, végrehajtási stb. költségek elvesztése. Ide kapcsoljuk be a portărel rendszer által elszenvedett károkat is. Ha a végrehajtói intézményt helyreállítanák újból, a törvényes dijakon kívül semmit sem kellene fizetnünk, egy nagyszámú hivatalnoksereg egyéb igazságszolgáltatási célokra szabadulnának fel, ahelyett, hogy megnehezítse az ügyek mielőbbi végrehajtását 25—30 taxajegyzék stb. felesleges vezetésével. Ha az állam a portareleken keres a végrehajtást szenvedők rovására — úgy az enyhén szólva erkölcstelenség, ha pedig erre az intézményre ráfizet, úgy kór a pénzért, amibe kerül, — jobban is lehetne hasznosítani. A közjegyzői intézmény kiterjesztése révén bizonyára több idősebb ügyvéd juthatna biztosabb kenyérhez, de ha igen erősen elaprózzák, a koldusbottól nem lesz távol. Be kffllene bizonyos összegeken felül az okirati kényszert és a jegyzői magánmunkálatok tilalmát is hozni, esetleg az ügyvéd-közjegyzői intézményt is, erre azonban csak idősebb reáutalt ügyvédeket jogosítva fel. A telekkönyvi intézményt modern, uj telekkönyvi törvénnyel kellene mindenüvé bevezetni, korrekt, megbízható és hozzáértő, de nemcsak nyugdíjas tisztviselők alkalmazásával, ha van telekkönyvi alap, erre a célra kell azt mielőbb az igazságügyminiszter ur rendelkezésére bocsátani. A credit agricolt nélkülo lehetetlen megoldani. A bélyegtörvény alkalmazása alól a bírákat fel kell mielőbb menteni. Akadályoza a bíráskodás gyors menetét. Az 500 lejes birság Da- mokles-kardja több kárt, mint hasznot hoz a jogszolgáltatásnak. Le kell egyszerűsíteni a bélyegzést is, a magasabb értékű perekre fokozatosan emelkedő százalékos illetéket kell róni, a kisebbeket pedig kizárólag százalékosan kell megróni, hiszen egy pár száz lejes pernél esetleg több bélyeget kell leróni, mint amennyi a per tárgya. Ez antiszociális és igazságtalan. Állítsanak be minden bírósághoz egy vagy több taxáiért, aki állandóan figyelemmel kisérje az összes aktákat, tárgyalások előtt is előírja a pótlandó hiányokat, utólag is leletezzen, akit aztán minden fel nem fedezett hiányért felelősségre is lehessen vonni, aki a bélyegtörvényt alaposan megtanulja és pontosan alkalmazni fogja anélkül, hogy mást, főleg a bírákat ezzel az ügyelt helyes eldöntésétől elvonjanak. A biró csak a taxator által előre konstatált és általa be nem hajtott bélyegekért legyen felelős. Kisebb forgalmú bíróságoknál a taxator egyéb teendőket is végezzen, a leletjutalékok ösztönözzék a helyes ellenőrzésre, ezekből vonják le elsősorban az esetleges bírságokat is. Felesleges és káros is a bírákat bélyegelméletek kigondolásával fárasztani és munkájukban zavarni. Ne neveljenek a birákból jó fináncokat, hanem jó jogászokat. B. I. dr. ^WWWWWWWWW^AAAAAAAA^íVMW1* Hat párt küzd a krassőí szenátori mandátumért Oravicabányai tudósítónk jelenti: A Cotarla szenátor pár hónappal ezelőtt bekövetkezett halálával gazdátlanná vált krassói szenátori mandátumra január 29-ére tűzték ki a választást, amelyre az összes pártok jelöltet állítottak és erősen fegyverkeznek a győzelemért. A kormány pártjának jelöltje dr. Dobrescu volt tartományi igazgató, akinek győzelme érdekében a párt oravicai és krassómegyei szervezete nagy erőfeszítéseket tesz. A liberálispárt dr. Corneanu Péter volt Szörényi prefektus, nagytekintélyű ügyvédet, a georgisták dr. Conciatu János volt képviselő, a néppárt pedig dr. Teicu Joan volt avereszkánus prefektus és képviselő személyében állitott jelölteket. A választás kimenetele elé nagy érdeklődéssel tekintenek Krassómegyében, minthogy a nemzeti parasztpárt a megyében már teljesen elvesztette minden népszerűségét s igy a kormánypárt jelöltjének megválasztására nem sok remény mutatkozik. INGYEN jár az Athenaeum 1930 és 1931 Almanach 150 +150 = 300 oldal, sok képpel, ha bélyegben 20 leit beküld, vagy 20u leiért könyvet vesz és e hirdetésre hivatkozik. LEPAGE, Kvtír.
