Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-10 / 6. szám
15 Az esetleges zavarokért i zsilvölgyi munkásság minden felelősséget elhárít magától A munkásság nagygyűlésen tiltakozott a társulatok százalékos bérredukciója ellen - Állandóan bocsá* tanak el munkásokat a fekete gyémánt hazájában (Déva, január 8.) A zsilvölgyi munkásság azt hitte, hogy a biztos kollektív szerződéssel a bér a szerződés érvényben léteiéig biztosítva van. A társulatok azonban gondoskodtak róla, hogy a zsilvölgyi munkásság karácsonyát meg- feketetitsék. December 17-én ugyanis a munkásságot gyűlésre hívták össze a társulatok. Ezen a gyűlésen részt vett a munkaügyi inspektor is s nem kevesebbet akartak ezzel a gyűléssel megállapítani, minthogy az árak az 1930. ,óv január elsőjéhez képest legalább 16 százalékkal estek. A munkásság ebbe természetesen nem ment bele, semmiféle összehasonlítást nem tett, hanem decemberi 22-én uj gyűlésre jött össze, amelyen megállapították az 1930. december havi áraknak az indexét, azzal a célzattal, hogy legyen mivel összehasonlítani azt a jövő esztendőben, nehogy újabb meglepetéseknek legyen a munkásság kitéve. Ezt a megállapítást a munkaügyi inspektor fel is terjesztette Aradra, a jelenlegi inspektorátushoz. Ezzel egyidejűleg a társulatok körleveleket adtak ki, melyben bejelentik az általános 15 százalékos bércsökkenést, jóllehet a kollektiv szerződés- csak 1931. junius 30-án jár le. A munkásság a legnagyobb felháborodás sál vette tudomásul ezeknek a körleveleknek a tartalmát és újévkor azonnal nagygyűlést tartottak. A gyűlésen resztvettek „a munkásság összes képviselői s Bratfaleanu bányászszövetségi elnök elnökletével a gyűlés kimondta, hogy a társulatot fölszólítja, hogy a bércsökkenésre vonatkozó köriratait vonja visz- sza, mert ellenkező esetben az esetleges zavarokért a vezetőség nem vállalja a felelősséget. A munkásság határozata annyi hatással volt, hogy az eredetileg január elsejére tervezett redukció egyelőre elmaradt s azt február- elsején szándékoznak életbe léptetni. Addig azonban sok történhetik, a munkásság képviselői ugyanis azonnal Bukarestbe utaztak s ott egyenesen az illetékes minisztériummal veszik fel a tárgyalásokat. A bérredukció a zsilvölgyi munkásságot egyenesen lehetetlen helyzetbe sodorná. Annyit jelentene ez ugyanis, hogy egy eddig 2000 lejt kereső bányász csupán 1500—1600 lejt kereshetne meg. A nyomor a Zsilvölgyében igv is nagy volt, a kereskedelem s az ipar amugyis a tönk szélén áll, ha még ezt is behozzák, a tisztviselők áldozati taxája után, a Zsilvölgyében az ipar, a kereskedelem s a magángazdálkodás terén nem egy katasztrófának lehetnek kitéve. i> kH a ül I üli Rég?, közismert drogéria-parfüméria és fényképészeti kereskedés, mely Brassó főuccájábasi van elhelyezve és tágas üzlethelyiség felett rendelkezik, tőkeerős társai, vagy komoly vevőt keres. fi L.. Ajánlatok „SOLID“ jelige alatt e lap kiadóhivatalába küldendők. E kellemetlenségtől függetlenül a munkások elbocsájtása állandóan folyik. Ha valaki ellen csak a legkisebb kifogás van, azonnal elbocsátják. És a kifogásokat ma már szinte keresik. Aki bátran, szabadon nyilvánítja a véleményét, vagy csak egy kevés kritikát is gyakorol, irgalmatlanul leszámolják s a társulati leszámolás ellen nincsen semmiféle feleb- bezési fórum. Akit leszámolnak, az a munkanélküli bizottság elé kerül, amely csak a napokban osztott szét 140.000 lej gyorssegélyt, de amely a községek alapjaiból évenkint milliókat fizet ki, — ami nemzetgazdaságilag nem kis tehertételt jelent. Jellemző a munkáselbocsátásokra és a munkások hangulatára az a verzió, amely a legerősebben tartja magát Vulkánban. Itt ugyanis 200 munkást írtak ki leszámolásra január 15-ével. Ezek a muukások — állítólag — felkeresték a csendőrséget s oda nyilatkoztak, hogy, ha nem lesz munkájuk s nem lesz mit enniök, lopni fognak. Ismételjük, ezt nem mint tényt említjük meg, csak bizonyítékául annak, hogy milyen már a közhangulat a Zsilvölgyében. Különben a bukaresti jelentésekben foglalt nagyobbszabásu elbocsátásokat még nem foganatosították. A bórredukció miatti felháborodás ebben a társulatot megakadályozta. Annyi azonban bizouyos, hogy minden nap megtörténhetik a mind nagyobb arányú felmondás, illetőleg el- bocsájtás is, mert a társulat a vulkáni nyugati bánya egyik részét s a petrozsényi dilji bányát teljesen be akarja szüntetni, ami, ha megtörténik, újra a munkás kezek*lfeá- zait teszi feleslegessé. Alkalmunk volt e felzaklatott napokban az egyik munkásvezérrel beszélgetni, aki a következőket jelentette ki: — A társulatok január elsejével több munkásnak felmondtak, amivel a munkásságot állandóan provokálják. Ezért jó volna, ha az illetékesek felfigyelnének a Zsilvölgyére. A munkásvezérnek tökéletesen igaza van. A Zsilvölgyére nagyobb gondot kell fordítani. A munkások ezreit meg kell szabadítani a bizonytalanság nyomasztó érzésétől. Hisz az élet csak örökös robot a fekete gyémánt hazájában, amely a munkások ezreinek verejtéke árán annyinak s mégis csak oly kevésnek ad fehér kenyeret és örömöt. Egy évvel rai®gh«»ssKíaliít»i4jíiIí a kisel»l»!ségi tanárok és tanítók ro* imlnnyelvü vizsgájának határidejét (Kolozsvár, január 7.) Megírta a Keleti Újság, hogy a kisebbségi tanárok és tanitók románnyelvi vizsgájának letételére kitűzött öt év letelt és még mindig vannak, akik rajtuk kívül álló okokból nem vizsgázhattak le. Erre való tekintettel a közoktatásügyi miniszter Ígéretet tett, hogy az előirt vizsgahatáridő letelte előtt újabb terminust tűz ki a vizsga letételére. Erről az Ígéretéről azonban úgy látszik a miniszter megfeledkezett. A több kisebbségi tanár és tanító egzisztenciáját súlyosan érintő kérdéssel kapcsolatosan dr. Gyárfás Elemér szenátor a következőket közli: — Tény az, hogy a magánoktatási törvényben a kérdéses vizsga letételére kitűzött öt év most van letelőben s erre való tekintettel már korábban megállapodtunk volt a közr oktatásügyi minisztériummal, hogy az eddig még sikerrel nem vizsgázott tanárok és tanitók részére a karácsonyi szünet alatt njabb tanfolyamot rendez s ennek befejeztével módot ad ismét a vizsga letételére. E megállapodásra való tekintettel közvetlenül a karácsonyi ünnepek előtt ismételten érdeklődtem iskolafenntartó egyházaink megbízásából a közoktatásügyi minisztériumban, hogy mikor és hol lesz a megbeszélt tanfolyam s milyen formában kell tanerőinknek a vizsgára jelentkezniük, mely kérdésemre üaliani vezérigazgató azt a határozott vá laszt adta, hogy a tanfolyam ezúttal él- narad, mert a minisztérium, egy esztendővel meghosszabbítja a vizsga letételére kitűzött és lejáróban lévő határidői, hogy még hátralévő tanerőinknek is kellő idejük legyen az előkészületre. — Bár hozzá vagyok szokva meglepetésekhez, még sem tudnám elhinni, hogy Caliani vezérigazgatónak e határozott kijelentése ne fedné a tényeket. Meghalt egy legendás öreg székely öreg öreg székely ember halt meg az erdő- vidéki Olaszteieken, fajának külsejében, életmódjában, lelkületében, nagyszerű típusa. Amerre a mult esztendőkben az Országos Magyar Pártnak nagygyűlése volt, az öreg olaszteleki székely, a maga nyolcvan estenaős fehér- hajú, fehérbajuszu vénségével mindenüvé elzarándokolt és magára hívta fel a figyelmet. Nehány évvel ezelőtt egy udvarhelymegyei nagygyűlésen korelnök kellett, hogy elfoglalja, a gyűlést levezesse. Szétnéztek a nagy közönség között s ki lehetett öregebb, ki lehetett méltóbb és alkalmasabb erre a tisztségre, mint az olasz- teleki Kolumbán Lajos, őt kiáltották, őt éljenezték s az öreg harisnyás székely megillető- dötten állott a nagy tömeg elé. Szónokolt, megrázó szavakkal, elnökölt talpraesetten és rendre ügyelve. Pedig már nagyon nagy idő nyomta a. vállait. A megyében alig Volt ismertebb ember, mint ő. Az egyszerű falusi kisgazda szónoki ritka képességéről volt hires s arról az ősmagyar lelkesedéséről, amivel gyújtó hatású beszédeket mondott s arról a székely humoráról, amivel pohárköszöntőkben nevettette meg, de figyelmeztette is a néppróblóinákrá az úri népet. Pennaforgató ember volt Kolumbán Lajos, az utolsó évtizedben is irt mezőgazdák lapjaiba cikkeket, a magyar kisgazdák kötelességeiről, régebben pedig a Rika-crdőben vele kutatta Thaly Kálmán a Béka asszony sirját s vele keresett Erdővidcken kurucköltészeti emlékeket. Az egyszerű falusi ember ismerte a magyar költőket, rengeteg verset tudott s a vidék népe költő melléknevet adott neki, legendát font köróje. Mert a könyveknek folytonosan böngésző barátja volt s rimbo szedett köszöntők indultak tőle a nép ajkára. A régi időben a kemény mezei munkát, a görcsösen szeretett mezei földet is otthagyta 1 akkor, ha választási küzdelmek idején a magyar függetlenségi törekvések számára segítségül hívták. Fáradságot, költséges áldozatot nem sajnált s a julius 21-i évfordulón hűséges zarándoklója volt a segesvári Petőíi-siromlék- ne.k. Élő figyelmeztető és szépszavu oktató volt a nép között, példaadó és példamutató a művelődési törekvésekre. Az ő gyermekkorában még primitiv iskolában oktatta a falu gyermekeit a mester, de Kolumbán Lajosról, a kérges tenye- rii harisnyás egyszerű székelyről el lehetett mondani, hogy tanult ember volt, kinek tudását sokszor szakemberek csodálták meg, életbölcsessége a maga egyszerűségében bámulatra méltó. Amig birta a szikár magas testét, vezető munkát kapott a magyarság helyi mozgalmaiban. A legendás öreg székelynek a haláláról egy távirat ad hirt most. Tizedikén temetik az udvarhelyinegyei Olaszteleken. A vidék népe most zarándokol a ravatalához s e népnek lelkében megmarad, majd tovább öröklődik a lelkesedés, a művelődési vágy, aminek palántáit Kolumbán Lajos életpéldájával, tanításaival közöttük hosszú áldott élete alatt elültetgette.
