Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-01 / 1. szám
xir. www, t műm megszűnik a kolozsvári román színház állam Távét Constantin mint váítalkozó igazgató veszi át a színház vezetését és a leredukált segély dől kelt fenntartania a színá ázat — \Riadalom a színészek között az uj jogi tjelyzef és a január eisejéve éh tßelépő áldozati adó miatt (Kolozsvár, december 31.) Szinte érthetetlen a kolozsvári közönség előtt, hogy a színházi válság hullámai nemcsak a kizárólag le szegényedett magyarságra támaszkodó magyar színházakat, hanem a nagy anyagi támogatással dolgozó román szinházakat is elérte. A ko lozsvárj román színház és Opera tizó vés fennállása alatt sok vihart látott már, de a váltakozó kormányok mégis ragaszkodtak állami jellegéhez. Mikor a nemzeti parasztpárt kor mánya uralomra lépett, mindenki azt várta, hogy az intézmény gyökeres szanálása végre megtörténik és a kolozsvári állami színházak anyagi gondoktól mentesen végezhetik munkájukat. A kolozsvári románság nagy csalódására azonban a takarékossági hullám uem kímélte az erdélyi román művészeknek ezt az egyetlen állandó jellegű hajlékát sem és a színház olyan változások előtt áll, amelyek a legnagyobb izgalmakat váltották ki a művész- személyzet tagjaiból. Arról van szó ugyanis, hogy január elsejétől kezdve az évi huszonötmillió szubvenciót kapott kolozsvári állami színházat teljesen átszervezik. Ezentnl nem lesz állami, esak államilag segélyezett szinház. Pavel Constantin marad továbbra is az egyesített színházak élén, azonban csak mint koncesszionált színigazgató, akinek saját magának kell a büdzséhez szükséges költségeket előteremtenie és támogatásképpen alaposan redukált szubvenciót kap az államtól. A dolog igy nem is hangzik rosszul, mert a magánvállalkozás mindig fürgébb és az üzleti alkalmakat jobban ki tudja használni Csakhogy sok olyan szempont merült fel, amelyek a szinház tagjait az uj megoldás elleni állásfoglalásra ösztönözték. 1929-ben nem volt deficit. Beavatottak szerint a kolozsvári állami színházak hanyatlása a most lezáruló évben vette kezdetét. 1929-ben a szinház huszonnyolcmillió lej állami támogatásban részesült. Az eredmény: hárommillió lej bevételi többlet volt. Szóval az állam a szubvenció összegéből hárommilliót visszakapott. 1930-ban erre a szubvenciót a többletként mutatkozó hárommillióval leszállították. A helyzet erre úgy változott meg, hogy hárommillió többletből hárommillió deficit lett. Ennek oka talán a szubvenció leszállítása miatt beállott takarékossági lázban — ami az előadások nívójára is rávetette árnyékát — keresendő, de nem kis mértékben abban, hogy az egyre rosszabbodó gazdasági viszonyok a közönség látogatási kedvét alaposan lecsökkentették. Jön az áldozati adó! A mutatkozó deficit érlelte meg aztán azt a megoldást, amely az állami jelleg megvonásában és ezzel kapcsolatban az igazgató számára előirt fizetésredukcióban kereste a kiutat. Az történt tehát, hogy a müvészszemélyzet megszűnt máról-holnapra állami alkalmazott lenni, de mégis alkalmazták rájuk az állami hivatalokban foganatositott áldozati adó rendszerét. Erre vonatkozólag Pavel igazgató megtette a maga közléseit a müvészszemélyzetnek és bejelentette, hogy január elsejétől életbe lép az általános fizetési redukció. Maga Constantin Pavel igazgató járt elől jó példával, aki ötven százalékkal csökkentette a saját fizetését. Amit a színészek kifogásolnak. Beszéltünk a kolozsvári román szinház több tagjával, akik a következőkben körvonalozták ellenérveiket: A legtöbb szinész javadalmazása szerződé- i ses alapon történt. Ezt a szerződést egyoldalúan felbontani még akkor sem lehet, ha az állam meg is változtatja a szinház fenntartási alapját. Ami azonban a legfőbb szempont a színészek szerint: igazságtalanság az, hogy a fizetésredukciót arra való tekintet nélkül hajtják végre, hogy ^ melyik szinész mennyire használható ‘ tagja a színháznak. Azt mondják, hogy úgy a drámai, mint az operai személyzet tagjai között rengeteg a protekciós, akiknek szerződtetésénél nem a tehetség, hanem protektorok befolyása érvényesült. Vannak nayfizetésii énekesek és énekesnők, valamint drámai színészek, akik egész éven át alls játszanak és jogaik ugyanazok, mint azoknak e kollégáiknak, akik nélkül a legkisebb személy zetü darabokat sem lehet eljátszani. A színé szék szerint sokkal gazdaságosabb költségveté- i egyenleget lehetett volna elérni, ha a protekciós és használhatatlan tagokat leépítik és csak azokat tartják meg, akikre a színháznak tény,-. legesen szüksége van. Ez a vállalati rendszer — ezt is a színészek mondják, — a koncesszionált igazgatót túlzott spórolásra ösztönzi, mert minden fillér, amit megtakarít, az ő haszna lesz. Ilyenformán a ko- lozsvári állami színházak nivója — amely pejig az utóbbi időben amúgy is leszállót!, — a lövőben még inkább lefelé eső tendenciát fog mutatni. A színészek tiltakozása, Az erdélyi román Szinészszindikátus többiz- ben tartott gyűlést ebben az ügyben Az értekezlet résztvevői hangoztatták, hogy belátással vannak a szinház rózsásnak nem mondható helyzetére, de ez a belátás nem jelentheti azt, hogy szerzett jogaikról lemondjanak. m íme, ilyen helyzetbe került a kolozsvári román szinház huszonöt milliós szubvenciójával, A színházak világválsága tehát úgy látszik, nem csak a magyar színházakat fenyegeti katasztrófával, hanem erre a lejtőre jutott az a szinház is, amely mögött az egész román állam itt áll a maga dédelgető szeretetével és tetemes ddozatkészségével. A magyar közönségnek meg ell gondolnia, hogy a mi színházaink egyetlen szubvenciója az ő támogató készsége és ha a közöny jege ezt is elborítja, a száznegyvenéves erdélyi magyar szinészet tragédiája előbb-utóbb elérkezik az utolsó felvonáshoz. Március elsejére fűzték ki a spanyol országos választásokat a lapoknak, hogy Spanyolországban még egyre tartanak a forradalmárok mozgalmával kapcsolatos letartóztatások. Az őrizetbevettek közül kiemelkedtek Solar dós, a köztársasági párt egyik vezetőegyénisége és Riveleros tábornok, a vezérkar legtehetségesebb főtisztje. Hir szerint az ujţtbb letartóztatások a király kifejezett kivánságára történtek. (Madrid, december 31.) Berenguer miniszterelnök az újságíróknak kijelentette, bogy a spanyol kormány az országos választásokat március 1-re és 15-re tűzi ki. A király legutóbb kihallgatáson fogadta Romanones grófot, a spa- íyol liberális párt vezérét, aki azt tanácsolta az uralkodónak, hogy még a választások előtt nj koalíciós kormányt nevezzenek ki. (London, december 31.) Madridból jelentik Röpiratok terjesztése miatt a fascista külön bíróság Benedetto Croce legkedvencebb tanítványát tizenöt évi börtönre ítélte (Róma, december 31.) Most zajlott le egy rendkívül érdekes per a római „államvédelmi külön bíróság“ előtt, amelynek tagjai kivétel nélkül a Milicia egyenruhájában jelentek meg. A per a két főszereplő személye miatt volt rendkívül érdekes. Benedetto Crocenak, a világhírű bölcsésznek egyik tanítványa, Mario Vincignerra és Be Bozis, ismert költő hatvanéves özvegye ültek a vádlottak padján. A többi vádlottak, akik kivétel nélkül mind veronaiak, már kevésbé érdekesek, egy vádlott pedig, De Bozis asszony fia, külföldön él és elkerülte a fascista igazságszolgáltatást. Á vádlottakat azzal vádolják, hogy egy „Nemzeti szövetség és szabadság“ cimü titkos szervezetet létesítettek, amely tizenegy különböző röpirattal rágalmazta a kormányt és lázadásra szított. Hogy ez a szervezet dilettáns munkát végzett és hogy egy állig felfegyverkezett rezsimmel Szemben mit sem tud elérni, a biróság elnöke Cristini, a Milieia tábornoka maga is elismerte. Jellemző egyébként, hogy a titkos szövetségből a kommunistákat nyomatékosan kirekesztették és hogy a veronai vádlottak valamennyien katolikus szövetségeknek voltak a tagjai. A vádlottak közül a legderekasabban Vinciguerra viselkedett, aki a biróság előtt hatalmas fascistaellenes beszédet mondott. De Bozis asszony ellenben nem jelent meg a tárgyaláson, mert kórházban feküdt és innen intézett a bírósághoz levelet, amelyet a tárgyalás folyamán felolvastak. Ez a beszéd csupa bálamondás Mussolinivel szemben, bizonyára azért, hogy a büntetés enyhébb legyen. Az öreg hölgy sajnálatát fejezi ki. hogy az olasz állam érdekei ellen cselekedett, egyben csodálkozását is a fas- cizmus teljesítményeivel szemben. Az ügyész Bozis asszonynak és három vádlottnak felmentését kérte. De Bozis asszonyt fel is mentették, noha az ágyában megtalálták a röpiratok sokszorosítására szánt készüléket. Vinciguerrát és Rendi újságírót ellenben 13 évi börtönre Ítélték, Gelmetti veronai tanítót pedig három esztendőre. Az utóbbit azért Ítélték el, mert az uj milánói érsekhez intézett levelet találtak nála, amelyben szemrehányásokat tesz az érseknek, mert köriratában a fascizmus zászlóinak megáldását kérte. Halálra Ítélték az olaszok egyik legjobb aviatikusát. Becsből jelentik: A National Zeitung római értesülése szerint az olasz hadbiróság halálra ítélte Cagliari sziciliai származású pilótát, az olaszok egyik legjobb aviatikusát, akit azután ki is végeztek. Cagliarinak az volt a bűne, hogy a liadvezetőség engedélye nélkül végzett repüléseket az északolaszországi erődterületek felett. Olasz tiltakozás a fascizmus kigúnyolása ellen. , Párizsból jelentik: A párizsi olasz követséghez közelálló körökben úgy tudják, hogy a követség tiltakozott illetékes francia helyen az ellen, hogy francia kabarékban gúnnyal illetik a fáséista-rendszert és olaszellenes háborúra izgatnak. Az olaszok ilyen irányú jegyzéke részletesen felsorolta a kifogásolt előadásokat. rîpHSiîî Kandi Klára kalandjai, irta Mária királyné Madách: Az ember tragédiája Grimm. Andersen, vagy Tündérmesék, vörös kötésben. Zsebnaptár 1931-re. Összesen Í44 lei. Vidékre utánvéttel küldi LEPAGE, Kvár
