Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-07 / 4. szám

XIV. EVF. i. SZAM. î Előbb fölakasztotta, majd főbelőtte magát az Esterházy-grófok He,ek óta volt jószágigazgatója nem tudlak az 50 éves Schiadler Lajosról, aki néhány éve felvette vég­kielégítését s most zsebében néhány shillinggel iiécsben öngyilkos leli (Bécs, január 5.) Tegnap éjszaka tragikus öngyilkosság történt az alserhofi kerület egyik szállodájában. Este jólöltözött úriember jelent meg a szállodában egy hölgy társaságában és kibérelt egy földszinti szobát. A bejelentőlapra azt irta, hogy Schindler Lajos 50 éves, volt győri jó­szágigazgató. A nő a portás állitása szerint hamar eltá­vozott. Nemsokára azután dörrenés hallatszott, a földszinti szo­bából, mire a portás betörte az ajtót. Ott találták az ajtó mellett a magyar vendéget. Nagy vértó­csában holtan feküdt. A kiszállott rendőri bizottság a helyszíni szemlén megállapította, hogy a szerencsétlen ember szíjra felakasz­totta magát, de a szíj elszakadt és ekkor revolverével jobbhalántékába lőtt. Az asztalon több búcsúlevél feküdt. Az egyik a rendőrségnek szól s ebből kiderül, hogy az öngyilkos Schindler Lajos nemrégen még Esterházy Pál gróf jószágigazga­tója volt, végkielégítéssel elbocsátották és Győrből Bécsbe költözött, hogy egzisztenC ciát teremtsen magának. Keddig a waehringi kerületben lakott. Részletesen leirja, hogy mi mindent követett el, csakhogy keresethez jus­son, végül elfogyott a pénze. Zsebében alig néhány sillinget találtak. A bécsi rendőrség érintkezésbe lépett a magyar hatóságokkal az eset tisztázása végett. Esterházy Pál gióf; volt szentpétervári osztrák-magyar nagykövet szigligeti kastélyá­ból azt az információt kapták, hogy az öngyil­kos Schindler Lajos Esterházy Pál gróf győr- vidéki birtokainak vezetője volt s Győrből irá­nyította a többezerholdas birtokrész kezelését. Hosszú ideig volt a gróf szolgálatában, aki egy alkalommal negyven hold földet is aján­dékozott jószágigazgatójának. Felesége, csa­ládja nem volt, a gróf részéről teljes bizalmat élvezett és soha semmi összeütközése nem volt a hivatalában senkivel. Általában elégedett­nek látszott s ezért nftgy meglepetést keltett az uradalomnál, amikor öt-hat évvel ezelőtt bejelentette Esterházy Pál grófnak, hogy tá­vozik az uradalomtól és végkielégítést kér. A gróf nem szívesen engedte el kitünően használható, megbízható emberét, dtí Schindler ragaszkodott szándékához, felvette végkielégí­tését, kis birtokát eladta és Győrből elköltö­zött. Távozása óta az öngyilkosság volt az első hir, amit hallottak róla az uradalomnál. a cárt már letették, az örményeket a törökök el­len, a törököket pedig az örmények ellen uszí­tották. Ebből borzalmas vérengzés lett örmény- országban és Bakuban is. Északra kellett mene­külnünk, a dagesztáni Petrovszky Portba. De kis idő múlva Petrovsky Portot bevették a tö­rök csapatok. A Kaspi-tengeren keresztül Kras- novodskába mentem és aztán vonaton tovább a turkmenisztáni Ashabadba. Ott rokonaim él­tek, akik már régen kivándoroltak. Bakuba 1919-ben tértünk vissza, amikor már nyugodt volt a helyzet. De a viszonyok rémesek voltak. Nem volt hol laknunk. Testvéreim egyikét agyonütötték a törökök. Három nap alatt 33.000 örményt öltek meg Bakuban. Később egy kis uccai bódét építettünk magunknak. Elül volt az apám üzlete, hátul pedig laktunk. Nagyon rosz- szul ment a dolgunk és sokat éheztünk. 1920 április 28-án vonult be a vörös hadse­reg. Vele mentem. De nem vittek magukkal Tif- liszig, hanem egy vasúti állomáson hagytak, mert ismertem minden utat és tudtam oroszul, törökül és örményül. Tárgyalnom kellett az ál­lomásra érkező parasztokkal. Többször csatáro­zásokra került sor a környéken. 1921-ben nyu­galom lett és elbocsátottak, hogy tovább tanul­hassak. De mit tehettem pénz nélkül? Eladó let­tem egy bőrüzletben. Később a bőrmunkások szakszervezete Moszkvába vezényelt, egy másik örménnyel együtt, aki most szintén a technikai főiskolában van. Annakidején Moszkvában alig volt ennivaló. Egészen elgyengültünk s barátom súlyos reumával betegen feküdt. Később meg­halt az apám, visszatértem Bakuba és mint sze­relő dolgoztam egy garázsban. Öreg alkatré­szekből autókat állítottunk össze. 1922-ben me­gint Moszkvába mentem és felkerestem a rek­tort, akinek tulajdonképpen ki kellett volna dobnia, mert otthagytam a főiskolát. De belát­ta okaimat és engedte, hogy tovább tanuljak. Mindnyájunknak ösztöndíjunk volt. Ez nem pénzből, hanem élelmiszerekből állt. Ezenkívül pénzre is szükség volt, úgy, hogy matematikai leckéket adtam gazdag emberek, kereskedők, jogászok és siberek fiainak. Este munkásokat tanítottunk ingyen. Most már befejeztem tanul­mányaimat és docens vagyok. Főszakom a ma­tematika és a hőtechnikai mechanika. Ugyanez Ramsin professzor munkatere is. Neki anyagi­lag nagyon jól ment. Nagy lakása volt, autója és legalább 1500 rubel jövedelme havonta. Ml fiatalok már nem is tudjuk megérteni az öre­gek világnézetét. De sohasem voltam párttag... Mit látott Ltidwíg Renn Moszkvában ? A gyáva vádlottak, akik minderst visszaszivtak Egv karrier útja a szovjetprofesszorságig A moszkvai nagy pörnek közvetlen * tanúja! tem oda. Fontos volt nekem, hogy ne pártbeli volt Ludwig Renn, az ismert német iró, akinek \ kommunistákkal, hanem pártonkivüliekkel be­„Háboru“ c. könyve magyar nyelven is megje­lent. Renn impresszióiból a következő részlete­ket közöljük: A vádlottak vallomása. Az őszinte ellenfél mindig bizonyos tisztele­tet kelt és azt hiszem, hogy mindenki, aki a moszkvai vádlottak szabotázs- és ellenforradal­mi akciójáról hallott, azt várta, hogy erélyesen fognak védekezni. Kommunista szokás szerint meg volt a lehetősége, hogy a bíróság előtt a tömegekhez beszéljenek. Sőt, még egy olyan le­hetőségük is volt, amely egyetlen kommunistá­nak sem állt még rendelkezésére, mikrofón előtt álltak. De mégis bűnösnek vallották magukat és nem emeltek vádat a szovjetkormány ellen. Egyik á másik után járt el igy. Amikor a 66 éves fehérhaju, szemüveges Fedotov, egy igazi öreg tudós felállt és vallani kezdett, hosszabb megszakításokkal, bizonyos érzelgős stílusban, a hallgatók nyugtalanul fészkelődtek helyükön. Fedotov arckifejezése nem illett ehhez a stílus­hoz. „Ez mind csak színház!“ — jegyezte meg valaki mellettem. Fedotov arról beszélt, hogy a rendelkezésre álló gyapot mennyiségét szán­dékosan a valóságnál nagyobbnak adták meg, hogy a gyárakat intenzivebb termelésre bírják és később olyan hiányt idézzenek elő, amelynek következménye a gyárak beszüntetése lesz. En­nél a pontnál szünetet tartott Fedotov. „Szé­gyenlem magajn“ — mondta aztán. Újabb pauza. A hallgatók még nyugtalanabbak lettek. „Vén gazember! Szégyelhetné, hogy ilyesmit mond!“ A vádlottak védekezési módja valóban nem volt megnyerő. Nem álltak helyt tetteikért, ha­nem még volt barátaikat is bevádolták, több szovjetmérnököt, a párizsi Torgpromot és a francia kormányt. Az első napokban csalódtak azok, aki!: szenzációra vártak és nem tudták megérteni a vádlottak vallomási dühét. Régi és uj professzorok. A vádlott professzorok Ramsin, Kalinikov, és Csarnovszky a moszkvai technikai főiskolán tanítottak. Elkértem az iskola cimét és kimen­széljek. Ez meglehetősen nehéznek bizonyult. A régi tanárokat nehéz nyilatkozatra bírni. Már le akartam mondani róla, hogy bármit is meg­tudjak, amikor több fiatal docens vett körül és megkérdezte, hogy mit akarok tulajdonképpen. — Mindenre meg tudjuk adni önnek a vá­laszt. De az idősebb tanároktól semmit sem fog megtudni. Ők még individuálisták, belépnek a terembe és igy szólnak: „Jó napot. Hogy van?“ — „Köszönöm és Ön?“ Egyáltalán nem egysége­sek a nézeteik. így például a vádlott Ramsint mindnyájan irigyelték. — Miért? — Egy kissé túlságosan egocentrikus volt. És volt egy hőtechnikai intézete, a többiek pe­dig azt hangoztatták, hogy ők is könnyen meg­írhattak voma *150 tudományos müvet, ha inté­zetük lenne, ahol minden anyagot össze lehet gyűjteni. De szerintünk tényleg igen jó szakem­ber volt. — Itt a főiskolán gyanakodtak Ramsinra? — Nem, rá a legkevésbé. Sokkal inkább Kalinikovra és Csarnovskyra. Külföldi lapokban azt Írták, hogy a régi technikai intelligencia teljesen meg van félem- litve és meg van bénitva. Igaz ez az Önök vé­leménye szerint? Kitérő válasz. — Ön semmi ellentétet nem éyez már önma­gában a régi és az uj osztályideológia között? — Nem, semmit. Nem is voltam soha pol­gár ... Egy szovjetprofesszor élettörténete. Örményországból származom, faluról. 1899- ben születtem. Nagyon szegények voltunk. Apám később Bakuba költözött és ott uccai árus volt. Nyolc testvérem közül kettő tanult, a többi analfabéta. De nekünk is nehéz volt a dolgunk. Apám igy szólt hozzám: „Ha a gomnáziumba akarsz járni, megteheted, de én semmit sem adhatok erre a célra.“ Szívesen kerestem volna valamit, de még nagyon kicsi voltam. így sok adósságot csináltunk és 1908-ban a gimnázium­ba kerültem. Ez orosz gimnázium volt, noha Baku lakossága törökül beszélt. 1918-ban, mikor A"*>V./VWWWWVWWWWW\/VWVW< Szilágyságé autóbusz menetrend* Érvényes 1930 dec. íSO-tdí. Zilah—Szi'ágysoinlyó —Nagykároly: INDUL ÉRKEZIK I. II. m. 1 ív. l. n. m. IV. 615 1050 13 I 18 Zilah 73Ó 910 18“ 19“ 640 11“ 134° 1840 Varsolca 650 850 1235 183« 715 __ im io Kr aszna 7!5 — — 19 S« — HP* 1 — Csúcsa 8« — — —~ . 7I5 ipj 14 I 19 Szilágysomlyó 68» §10 1 12“ 18“ 84.5 — 1530 — Tasnád 5 — 16 9« Iß3» _ Nagykároly J — — 15 ÉRKEZIK INDUL Károlyból vonat indul Érmihályfalva és Deb- reczen felé lü23-kor, Szatmár, M.-Sziget felé ll08 és 17u órakor. Csúcsa—Zilah—Sziiáirysomlyó—Nagykároly: l&DUL ÉRKEZIK I. 11.1 m. I. 11. ni. — 10>»| 17 Csúcsa 845 1530 — 680 11=»: 18“ Kraszna 715 14“ 19 6« 11»! is30 Varsolca 640 I860 18» 730 73“! 79“ Zilah 615 13 18 7 12*'il 17 Szilág: jrsomlyó 630 1330 18“ 830 1530i ­Tasnád 5 — 16 930 16'10| ­Nagykároly 4 — 15 ÉRKEZIK IN UL Csúcsán azonnali csatlakozás Kolozsvárra a személyvonathoz 9°‘órakor. 1005 Rapidhoz, déb után 17 órakor gyorsvonathoz és 1808 órakor személyvonathoz. Nagyvárad felé d. e. gyors­vonat 033 órakor, d. u. személyvonat 154G órakor. Egyúttal bevárja az összes nappali vonatokat. MERA&COMP.

Next

/
Thumbnails
Contents