Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)

1931-01-05 / 3. szám

XIII. tvr. 3. SZÁM.

I lUfilC

Columbia

CSAKA jobb szaközletekbén kapható

FŐLERAKAT: CLUJ-KOLOZSVÁR PIAŢA UNIRII 28,

12

IRODALOM fjSIBZET

Egy festőművész

kalandos útja a Volgától a kolozsvári vármegyeháza címeres tanácsterméig

A' repülőgép és rádió mai korában szinte naivitás volna olyan romantikus hangon beszélni a távolságokról, mint ahogy régen beszéltünk erről. A valóság azonban mégis csak valóság s a Volga a repülőgép és léghajó-technika szédületes csodái dacára sem jött közelebb hozzánk s Kazán is épp olyan messzi van Kolozsvártól, mint amilyen messze eddig volt. Sőt: a távolság lemérésénél a földrajzi szélesség és hosszúság meghatározásain túl is van még egy 8zámbaveendő jelenség s ez a pszihikai helyzet, a hiába való nosztálgia az elérhetetlen szülőföld után, a reménytelen vágyakozás, amik mind nyujtják-nyujtják a tér és idő távlatát s gyakran még messzebbre tolják egymástól a különben elég hamar elérhető két gócpontot.

Ezzel a nosztalgiával, hiábavaló vágyakozással él közöttünk Erdélyben Shakirov Sebes tyén, az orosz származású festőművész is, aki a napokban figurális kiállítást rendezett képeiből a kolozsvári vármegyeház kiállítási termében. Amikor bővebb beszélgetésbe kezdünk Shaki- rovval, az orosz földről Erdélybe szakadt ember száz kalandja kezd megelevenedni előttünk. S a film tekercse gyorsan pereg:

— Születtem Kazán városában, a Volga partján. Szüleim jómódú kereskedők voltak, azt hiszem, hogy csak voltak, mert tizenöt év óta semmi hirt sem tudok róluk. Testvéreimről sem tudok semmit, amióta mint orosz fogoly Erdélybe kerültem. Itt voltam aztán minden, még szolgalegény is egy földestimál. Amíg Nagybányára kerültem. Itt tovább folytattam tanulmányaimat. Es megházasodtam. S most itt vagyok. Tessék! — mondja mosollyal az ajkán s körülmutat a vármegyeháza eimeres termében egymás mellé sorakoztatott képeken.

— Hány képet adott el eddig, — kérdjük bizonyos szkepszissel.

— A tavalyi kiállításomon majdnem minden nagyobb képemet eladtam. Az idén? Az idén még csak várom a vevőket. Látogató, ugyanis volt elég, de vevő még nem igen.

— Hát valamit csak adott el, — próbáljuk bátorítani a nehezen nyilatkozó művészt.

Végre megszólal:

— Igen, vagy hármat eladtam már. Egyet elvittek megtekintés végett, egy-kettőre pedig alkusznak.

Ez egy heti kiállítási eredmény mérlege. Három eladott kép. Es nehány reménysugár. De biztatni igyekszünk: az erdélyi képzőművészek kollektiv tárlatán sem sokkal többet adtak el, pedig ott 50 kiállitómüvész is volt, Ca- pidan sem adott sokkal többet el, pedig ő már régi, ismert név s a mai konjunktúra embere. És a többi karácsonyi kiállító sem csinált jobb vásárt.

Shakirov azonban remél. S büszkén mutat egy-két képére, a Consummatum est-re s a Sztájkolókra, előbbit 75.000 lejre taksálta, utói) hit. 35.000 lejre.

— Ezeket Párizsba is ajánlották már. S ki is fogom küldeni. Előbb azonban bemutatom Kolozsvárt, hátha akad gazdájuk.

Még nem akadt. Nyugodtan készítheti párizsi utjokra a művész. (snl.)

West front 1918.

Az utolsó esztendőket a világirodalomban a háborús könyvek jellemzik. A meggyötrött, vé- revesztett, gazdaságilag is tönkretett életlehetőségeitől megfosztott szerencsétlen emberiség hatalmas békevágyának a kifejezői ezek a könyvek. a vérgőzös lázálomból való kétségbeesett felsikoltás, a belső szükséglet okozta pacifizmus hullám, amely nem akar soha többé háborút. Kétségtelen, hogy ezek a könyvek kitűnő há- boruellenes propagandaeszköznek bizonyultak. A méreteiben hatalmas világrengést azonban a leggrandiózusabb leírások sem képesek a maga valóságában annyira érzékeltetni, hogy azok is, akik nem voltak szenvedő részesei a szörnyű harcnak, elbirják képzelni mindazt a szenvedést, tébolyitó öldöklést és pusztítást, amelyet a civilizáció és tudomány hatalmas eredményeivel felvértezett háború zúdított közel tiz esztendőn át az emberiség nyakába. Erre leginkább még mindig csak a film képes. Ebből a szempontból a Westfront 1918-at nyugodtan nevezhetjük a feltámasztott háborúnak. Ez a film egyébként az első alkotás, amelynek mindössze az az egyetlen tendenciája, hogy a háborút a maga valóságában mutassa be. Mondhatni fénykép, amely éppen a valóságával hat és borzaszt el mindenkit. Hiányzik belőle minden belema- gyarázás, idealizálás, vagy politikai szempont. Ez maga a háború, ahogyan lezajlott. A gondo lat páratlan; a háborúval ölni meg a háborút. És ez teljes mértékben sikerült is.

Pár héttel ezelőtt egész Németországban rendkívüli felháborodást keltett a Re'marque világsikert aratott háborús regényének, a „Nyugaton a helyzet változatlanénak filmváltozata. A film amerikai nézőpontból és szempontok szerint készült, ami Németországban olyan általános felháborodást váltott ki, hogy be kellett tiltani. A Westfront 1918 némiképpen ellenfilmnek is nevezhető. Az ember megdermedve éli végig a szemei előtt lepergő valóságot és egyetlen lövészárok-jelenete több hatást ér el és több pacifizmust prédikál, mint a háborús könyvek egész tömege. Soha még ilyen közel nem hozták a szemünkhöz a világháborút a maga leírhatatlan borzalmasságában és valóságában. Természetes tehát, hogy.a siker elementáris. Lehetetlen hatása alól kivonnunk magunkat és napokig tart, amig a lenyűgözött lélek és képzelet valamennyire szabadulni tud tőle. Mondhatni fizikailag hat a film. A rendezés egyébként szerencsés kézzel úgy oldotta meg az egész darab felépítését és művészi szempontjait, hogy minden írói, vagy művészi túlzás nélkül egyszerűen lepergette a gránáttölcsérekben, lövészárkokban, drót,sövények mögött a halálpokolban élő milliók életét. És a valóság fölülmúlta a fantáziát,

A film egyébként a Corso filmszínházban fut.

Három premierje volt már a bukaresti Magyar Ssinbáznak

Bukarestből jelentik: A bukaresti magyar színház vasárnap mutatta be nagy sikerrel Szigeti József Rang és mód című színmüvét. A főszerepeket Szűcs Irén, Horváth László, Gáli Piri, Solti György és Kovács Imre játszották. A „Szökik az asszony“ bemutatása után ez már a második premierje a bukaresti magyar színháznak és ennek nívója is teljes mértékben kielégítette a főváros magyar közönségét, Szombaton a színtársulat ..Az utolsó Verebély lány“-t mutatta be. A társulatnak úgy prózai, mint operaegyütteséröl csak a legteljesebb elismeréssel lehet megemlékezni és sajnálatos, hogy Bukarest magyarsága nem támogatja eléggé a vállalkozást, amellyel Kovács Imre pénzt és munkát nem kiméivé megteremtette az első bukaresti magyar színházat. Arra,

hogy a színház helyisége kicsi és maga a színpad is nem egészen alkalmas nagyobb sceniro- zásokra, már csak azért sem igen lehet hivatkozni, mert közismert dolog, hogy ez csak kezdeti és átmeneti állapot, különben is a társulat az adott keretek között a legjobbat nyújtja.

(*) Qyarmati Ferenc festőművész nagysikerű képkiállitása Déván. Dévai tudósítónk jelenti: Gyarmati Ferenc festőművész, az erdélyi fiatal festőgeneráció egyik legizmosabb tagja, nagysikerű kolozsvári kiállítása után most Déván rendezett kiállítást. A kiállítás megnyitóján nemcsak Déva, hanoin az egész megye intelligenciája nagyszámban jelent meg és gyönyörködött a fiatal festő szebbnél-szebb vásznaiban és pás/, telijei ben. Gyarmati dévai sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a mai nehéz gazdasági viszonyok mellett is nagyon szép számban adott el müveiből és kiállításán dr. Groza Péter volt miniszter is megjelent, aki melegen gratulált a fiatal festőnek, akit a szakkritika is az elsők sorába helyezett. Értesülésünk szerint Gyarmati közelebbről Bukarestben, majd pedig Budapesten fog kollektiv kiállítás keretében bemutatkozni.

(*) A láthatatlan házigazda. Goga Octavian,

a jeles költő-politikus kolozsvári bemutatója alkalmával tegnap vendégül látta Csúcsán, az egykori Ady-kastélyban, a színház igazgatóságát és darabjának szereplőit. Kiviilök a meghívottak között több román művész és művésznő is megjelent. Ebéd után Goga Octavian szólásra állott és magyar nyelven a következőket mondotta:

— Hölgyeim és Uraim! Ebben a házban két házigazda van. Egy látható és egy láthatatlan. Én a láthatatlan házigazdára, Ady Endre emlékére ürítem poharamat.

Pillanatokig mély csend következett. A megjelentek meghatottan álltak fel, hogy a nagy magyar költő géniusza előtt meghajoljanak.

Több felköszöntő hangzott el, amelyeknek sorában László Ákos a szinpártoló egyesület nevében köszöntötte Gogát, Janovics Jenő igazgató pedig Gogánét, Érdekes volt Kádár Imre felköszöntője, amelyben arra utalt, hogy ugyanabban a teremben kötötték meg a csúcsai paktumot, amelynek egyetlen pontját sem tartotta be az akkori kormány. Azt a reményét fejezte ki, hogy a jövőben megváltozik ez a szellem.

(*) A kolozsvári állami színházak uj helyzete. Bukaresti tudósítónk jelenti: Az egészségügyi és művészeti minisztérium értesítette a kolozsvári román Nemzeti Színház és Opera igazgatóságát, hogy a minisztérium aprobálta az Opera és a Nemzeti Színház koncesszioná- lasut.

* Román, angol, francia, német, magyar,

olasz, csehszlovák, szerb, horvát fordítások, (levelek, tudományos, műszaki, stb. munkák) gép- bediktálás, másolás, sokszorositás Dr. Mandel Fordító Irodában, Cluj-Kolozsvár, Strada Ma*

morandului No. 12. • - -A