Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-31 / 23. szám
.1 XIV. ÉVF. 23. SZÁM. __________________ mm probléttiAk A válság két arca Akárhová fordul, akárkivel bestéi, akármerre néz, | akármihez fog mostanában az ember, mindig csak azt hallja, azt látja és azt tapasztalja, hogy: válság van, válságban vergődik minden. Világválság, mely az emberi művelődés alapjait ingatja meg, középeurópai válság, melyet az államok uj elrendezése különösen kiélez és külön romániai válság, mely úgy dobálja itt az embereket és az intézményeket, mint a viharos tenger a sajkát. Ez a sokszínű és sokoldalú válság bőségesen kínálja a magyarázatot azokhoz a lehangoló, kétségbeejtő tünetekhez, melyekkel lépten-nyomon találkozunk. Bele kell nyugodnunk: az általános gazdasági válság az oka annak, hogy a művelődésnek az intézményei és eszközei nem boldogulnak. Hogyan jutna színházra, könyvre, folyóiratra, különféle mozgalmakra, — amikor már kenyérre, a legszükségesebb cikkekre sem telik éppen azoknak , kiknek a színház, a könyv és a többi — életszükséglet. A leépítés rossz magyar szó, az igaz, azt azonban, amit jelent, egyetlen más magyar kifejezés jobban még nem jelöli. (Mellesleg megjegyezve, annak az okoskodásnak az alapján, amellyel ezt a magyar szót megbélyegezzük, rossz német szónak kellene minősülnie az „abbauen“ kifejezésnek is, a „leépítés“ apjának is, mert az értelmi ellenmondás németben éppen agy megvan, mint a magyarban. Ott azonban senkinek sem jut eszébe kifogást emelni a szó elien, hanem inkább a gyakorlati alkalmazását igyekeznek elkerülni. Jelenti ugyan is a fordítottját annak, amit építés alatt értünk: nem rombolást, mert ebben a szóban benne van a rendszertelenség ize is, hanem éppen ellenkezőleg rendszeres, céltudatos folyamatot mindannak az eltüntetésére, amit intézmények, vállalatok üzemek kiépítése és felépítése ennek a kifejezésnek átvitt érteimében megteremtett. Bele keli nyugodnunk tehát abba, hogy ennek a folyamatnak is — nehogy a rossz magyar szót használjuk, — szintén a gazdasági válság az oka s mindannak, amivel együtt jár. Szóval a fogyasztás csökken, az életszínvonal siiíyed, a vállalkozási, a kezdeményezési kedv haldoklik, a légkör, amelyben éiiink egyre nyomasztóbbá, egyre tűrhetetlenebbé válik s mindennek egyetlen, egyszerű magyarázata: a gazdasági válság. Ez az égjük arca a válságnak: az igazi, a szomorú, a komor. Van azonban másik arca is. Ennek a bajokhoz és azok forrásához seminl köze sincsen. A válság i{l csak űrügy, még pedig igen kényelmes és jó ürügy. Arról van szó u. i„ hogy hányán élnek vissza ma Erdélyben azzal, hogy válság van, akkor, amikor fizetésről, kötelességek és kötelezettségek teljesítéséről van szó. Nagyra, de nagyon sokan vannak ma azok közül, kiknek életszínvonalát a válság bizony nem érinti, olyanok, akik a számlát, az egyesületi nyugtát nem váltják be, a pénz- beszedőt elküldik azzal, hogy nekik sincs pénzűit, hogy a válság őket is érinti, hogy az ő jövedelmeik sem folynak be. Holott ez egyáltalán nem felel meg a valóságnak s ők kötelezettségeiknek éppen olj-an könnyen eleget tehetnének, mint bármikor azeiött. Iluzzák-halaszt- ják a fizetést mégis csak azért, mert nem szeretnek fizetni, sohasem szerettek s ez az általános nagy mostani nyomorúság kitűnő meggyőző ürügyet szolgáltat arra, hogy kötelezettségeik alól kibujjanak, vagy legalább is halogassák a teljesítést. Lehet azonban, hogy közülük sokan elvből tesznek igy, azért, hogy jólétüket és gondtalanságukat ne irigyeljék a Lüzködök és róluk is azt higj'je a világ, hogy bajban vannak, ők sem élhetnek már úgy, mint azelőtt. Akármelyik is azonban ennek a jelenségnek az oka, annyi bizonyos, hogy a jómódunknak a boldogulóknak ez a taktikája csak arra jó, hogy a válságot fokozza és szinte elviselhetetlenné tegye azokra a berendezkedésekre, intézményekre és mozgalmakra, melyeket ez a taktika legelőször és a legjobban sújt: az egyesületek, a kulturális mozgalmak és intézmények, az egész felsőbb- rendű élet számára. Azok, akik ma kárörömmel, vagy pedig álszenteskedve a válság örve alatt tizszer-buszszor szalasztatjók magukhoz az egyesületi, az egyházi pér.zbeszedöket, a kulturális mozgalmak loholó ügjnökeít, meggondolhatnák, hogy ez a magatartásuk milyen kétes, milyen kétélű és veszedelmes fegyver; ha összedőlnek azok az intézmények, melyeknek életében az ő szerencsés helyzetük az utolsó pillér lehetne, ennek elsősorban ők maguk, az ö egész környezetük, az a társadalmi rend, melynek előnyeit élvezik, látná a legjobban a kárát. s. i. © Bécsi Nemzstiioz! Sásai* ® teái MÄRCIUS 8-15. Prospektusok kaphatók a kiadó- hivatalban. :-r-*gr.. ^arsaagrjgaapiagiBaaa 3 J£r DVAKODJATOK E|S^ W VÉDEKEZZETEK ¥ 1 BELÉLEG.EZVE Zx \ VAUDA PĂST1UĂK «mu iiau.uiiá.iui v-HTOczKÄMMisa® FERTŐTLENÍTŐ EMANÁTIÖIT MELYEK, SELELEGZES ÁLT AJ KÖZVETLEN hATASSAI VANNAK A IEGZÖ SZERyEKRf A TOROKrÂJOAiriAK. ASTMA, MEGHŰLÉSEK ES NÁTHÁK MINDÉG HATÁSOSAN ELKERÜLHETŐK EZEN KITŰNŐ ANTI&EDTlKUS SZEKÁLTÁL mindég legyen kéznél egy doboz VÁLTJA PÁSTI LLA ADOBOZ FAC SlMHJE-s^ KAPHATÓ MINDEN OYÖGVSZEQTAB8AN X ■SsílLLES' A megtévedt legény gazdájától 20,000 lejt lopott és mikor sok nyomorúság után bünbánólag jelentkezett, a gazda megbocsátott és visszafogadta (Marosit]vár, január 29.) Nem mindennapi eset történt, a MarosujvártóL.alig félkilométerre fekvő Félsőujváron. Török István gazdálkodóhoz beállított közel egy éve valami Ajtay nevii marosiéi fal ni legény és szolgálatot keresett. A sáppadt, de egyébként tisztesseges megjelenésű fiút a gazda felfogadta. A legény érdemesnek is mutatkozott a bizalomra, nem volt panasz ellene, jó dolga is volt. Régi magyar szokás szerint a gazda asztalánál étkezett, szines, erős, szemrevaló legény lett belőle. Idő múltával valóságos családtagnak tekintették és a legény hűségével, munkásságával rá is szolgált a bizalomra. 1930 április havában történt, hogy Török István uram családostól vasárnap elment a templomba. Mikor hazajöttek, a legénynek nyoma veszett. A gazda gyanút fogott cs kiderült, hogy a gyanú nem volt alaptalan, mert a fiú ellopta Török István uram húszezer lej megtakarított pénzét. Megdöbbenve néztek egymásra férj és feleség. Hihetetlennek tartották, hogy az uccáról felszedett legény, a sok jóságra és szeretetre, ilyen hálátlansággal felel. A tisztes, jószivü embereknek még jobban fájt ez az erkölcsi veszteség és csalódás, mint a keservesen összekuporgatott pénz. Nem volt más mit tenni, végül is a csend- őrséghez fordultak, de egyidejűleg elpanaszolta ügyét-baját a papjának is Török István uram. Hiábavaló volt azonban minden nyomozás, a legény nyomtalanul eltűnt. A pap is akcióba lépett, levelet irt Marosiéifaluba az ottani papnak, jegyzőnek, bírónak, hogy hátha sikerül az ügyet békességesen elintézni. Közben telt-mult az idő és az ügy látszólag elaludt. Egy napon azonban nagy meglepetés érte a marosfelíalusiakat. Éhesen, lerongyolódva, tönkremenve, haza állított az Ajíay-fiu. Első útja a a csendőrséghez vezetett, ahol jelentkezett s bünbánólag mindent bevallott és ígérte, hogy a húszezer lejt megtéríti. A csendőrség azonban őrizetbe vette és átkisérte a károsult gazdához. Itt aztán olyan dolgok történtek, amire alig van példa a mai világban. Török István uram, mikor meglátta a fiút, először felemelt ököllel rohant neki, de alig tett pár lépést, a fenyitő öklök lehanyatlottak és a gazda megdöbbenve meredt rá az alig lézengő, rossz útra tévedt szerencsétlen fiúra. Pillanatokig szótlauul néztek egymásra, aztán a gazda feleségére nézett, aki kötényével a szemét törülgette. A csendőrök sürgették az ügy elintézését, Török István uram azonban nem tudott határozni. A drámái helyzetben hirtelen az asz- szony kiment és pár pillanat múlva kávéval, kenyérrel, szalonnával tért vissza és a legény elé tette. — Egyél fiam. A gazda feje még mélyebbre esett, a csendőrök is hallgattak, csak a legénynek a szeméből potyogtak a könnyek. Török István uram sem akart elmaradni a felesége mögött. Amig a legény keserves hangulatban falatozott, ő lépett ki az ajtón és tért vissza egy üveg borral — Hogy a szalonna meg ne ártson! — mosolygott jóakaratulag a megtévedt fiúra. — Mi lesz a törvénnyel? — lépett elő tekintélyesen a csendőrőrmester. Török István uram békésen legyintett a kezével : — Eleget szenvedett szegény. — He a törvény, törvény! — kardoskodott a csendőr. — Az én pénzemet vitte el, nem az űrét! — volt a gazda válasza. — Nem emel panaszt? — kérdezte az őrmester. — Visszavonom azt. is, amit emeltem. Ezzel az ügynek a „becsületbeli“ vigye el is volt intézve. A megtévedt fiú gazdája vállaira borulva kért bocsánatot s megigérte, bogy a pénzt, visszatéríti, jó fiú lesz és Török István uram nem sokat törődött tovább a törvénnyel Hozzákoccintotta a poharát a fiúéhoz, az őrmesternek is töltött. A hangulat engedett merevségéből és mindannyian érdeklődve hallgatták, hogy mi történt az Ajay-fiuval. aki elmondotta, hogy mikor a pénzzel megszökött, leutazott a Regátba, összekóborolta Bukarestet, Kon- stancát, Ploestit és a többi városokat, de már az uí elején ellopták tőle a meglévő összeget, éhezett, nyomorgóit, munkához nem jutott, dí mindezeknél jobban bántotta a lelkiismerete Végül is elhatározta, hogy történjék bármi, hazajön. így került a csendőrök kezére. A társaság részvéttel hallgatta a fiú szenvedéseit, végül is a károsult gazda vigasztalta meg, hogy: „ne búsulj fiam, ezután másképpen lesz, majd csak kihevered a sok nyomorúságot“. — Ezzel az ügy el is volt intézve, már ami Török IstváD uram szerint „a becsületbeli“ részét illeti.
