Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-30 / 22. szám
X/F. ÄFF. 22. SZÁM. auMaaBBawi BrV?S8& Működik a titkos színházi Cenzmaf amely kezeli a Feketeszára cseresznyét és nem haf an*óelőadását engedélyezni Isac Emil szerint előadhatatlan az a darab, amelynek bemutatására készülnek már Béig ádban s amelynek sikeréhez a budapesti szerb követség melegen gratulált az írónak— Szerény kérés Haţiegana aktiv és Coga volt miniszter arakhoz: olvassák el a proszkribált darabot (Kolozsvár, január 28.) Két nappal ezelőtt könyvalakban is megjelent Hunyady Sándor Budapesten nagy sikerrel szinrekerült darabja, a „Feketeszáru cseresznye“. Hunyady azzal, hogy ínüvét Kolozsváron adatta ki, ugylátszik ezzel is dokumentálni akarta szoros kontaktusát az erdélyi irodalommal. Annál feltűnőbb, sőt különösebb, hogy akkor, amikor Hunyady színdarabja az erdélyi könyvpiac eseménye, sem a kolozsvári, sem a többi erdélyi magyar színházak nem készülnek a darab előadására, holott a mai rossz színházi konjunktúrában ugyancsak elkelne a komoly szinpadi siker. Mindaddig, amig nem ismertük a darabot, nem is szólhattunk komolyan hozzá a kérdéshez. Most azon ban, hogy megjelent Hunyady színdarabja, amely erdélyi nyomdában készült, a Heţjkon könyvkiadóvállalat adta ki és mindenkinek módjában áll elolvasni, igazán kiváncsiak voltunk arra: miért nem lejbe t Erdélyben a közönség elé lépni a Feketeszáru cseresznyével? A nemzetek közötti megértés apológiája. Mindenekelőtt siettünk elolvasni a darabot. A régi Magyarország Bácskájában, a mai Vajdaságban játszódik le Hunyady színmüve, szereplői vegyesen szerbek és magyarok. A cselekmény 1916-ban kezdődik, a második felvonás az imperiumváltozás legviharosabb idejében folytatódik. Egy dúsgazdag szerb földbirtokos feleségének és a magyar főszolgabirónak szerelmi regénye pereg le a szemünk előtt. Az egyik kép a magyar főszolgabírói hivatal hivatalos átvételét jeleníti meg. Amint régebb is, ma is szer- bek és magyarok vegyesen élnek a Bácskában tehát szerbek és magyarok életsorai szövődnek össze Hunyady Sándor színdarabjában. Jó magyarok, fajtájukhoz ragaszkodó emberek és ugyanolyan jó Szerbek kerülnek egymás mellé Ugyanaz a nemzeti érzés füti a két nép fiait, de anélkül, hogy egy pillanatra is elhatalmasodnék rajtuk a gyűlölet mérge, anélkül, hogy egymást nemzeti érzékenységükben megsértenék. Megtudják érteni egymás gyengéit, de meg is tudják bocsátani. így válik Hunyady darabja, a Feketeszáru cseresznye a nemzetek közötti megértés, a békés, egymás melletti élet nemes és megragadó apológiájává. Reánk legalább ezt a benyomást tette Hunyady darabja. Távoli perspektíva képét lobogtatta meg előttünk az erdélyi iró színmüve, lehet, hogy csak délibábot látott, de úgy éreztük a könyv olvasása közben, hogy milyen szép, milyen jó volna, ha igy volna, ha igy lehetne... Nemcsak odalent a Bácskában, hanem Erdélyben is. A szerb követség is igy iátja... Ugylátszik nemcsak a mi véleményünk ez, hanem az ügyben közvetlenül érdekelt budapesti szerb követségé is, amely pár héttel ezelőtt levelet irt Hunyadynak, a legmelegebben gratulált a sikeréhez, amelynek koronatanúja volt, hiszen a budapesti szerb követségnek mindenik magyarul tudó tagja keresett és bizonyára talált is alkalmat arra, hogy a Vígszínházban hetvenötödik előadása felé közeledő darabot megtekintse. A szerb követség azonban nemcsak gratulált, hanem kérte Hunyadytól a Feketeszáru cseresznye szövegét is, mert — igy szólott a levél — a darabot elő akarják adni Belgrádiján és ez a legközelebbi módja a kézirat, vagy valamelyik másodpéldány megszerzésének. Rossz taktika. Már régebb érdeklődtünk a kolozsvári Magyar Színháznál, hogy mi van a Feketeszáru cseresznyével? Azt a választ kaptuk, hogy a dolog nem olyan egyszerű, a darabot „illetékesek“ még nem ismerik, már pedig a szinmü kényes témája miatt feltétlenül szükség van a felsőbb aprobációra. Ezt a színházi politikát a magunk részéről már akkor a, legélesebben elítéltük. Abszurdumnak mondtuk, hogy az erdélyi magyar színházak saját maguk állítsák be a cenzúrát, holott egy színház igazgatóságának feltétlenül kell legyen annyi judiciuma, hogy meg tudja Jégverés, tűzkár, betörés és baleset ellen előnyösen biztosit a MINERVA BIZTOSÍTÓ Rt. Kolozsvár, Calea Regele Ferdinand (v. Ferencz Józsefül) 37. Telefon 12-57. állapítani, mit adhat elő és mit nem. Már pedig ez a darab olyan távol esik az „irredentizmustól“, mint Makó Jeruzsálemtől. Később úgy informáltak, hogy meg kell várni a könyv megjelenését és azután már semmi akadálya sincs a szinrekerülésnek. Nyilvánvaló tehát, hogy a Feketeszáru cseresznye körül a legbelytelenebb színházi taktika érvényesül. Ahelyett, hogy minden kérde- zősködés nélkül előadták volna, addig húzták, halasztották az ügyet, amig valóban „kérdést“ csináltak belőle és alkalmat adtak illetékes illetéktelenek beavatkozására. Van, vagy nincs színházi Tudomásunk szerint nincs. A valóságban azonban ugylátszik mégis csak van. A színházi cenzura pirosceruzájának kezelője ezek szerint Isac Emil szinészeti inspektor, aki állítólag megbízást kapott arra, hogy a színházak műsorára kerülő darabokat „megbízhatóság,“ „irredentizmus“ és hasonló szempontokból ellenőrizze és átolvassa. Ezen az alapon került az ügy Isac Emil elbírálása alá. Itt aztán végérvényesen megfeneklett a dolog. A helyzet e pillanatban az, hogy Isac Emil „előadhatatlannak“ tartja. Őszintén szólva, nem akartunk hinni a fülünknek. Ez az álláspont ugyanis nem kevesebbet jelent, hogy Romániában irredentizmus, ha egy irodalmi mü a béke és megértés útját keresi, ami azt szeretné, hogy szerbek és magyarok, románok és magyarok ne fenekedjenek végre egymás ellen, hanem becsüljék meg kölcsönösen egymás jó tulajdonságait, segítsenek egymáson, ha lehet, ne ellenségként, hanem barátokként éljenek. Nagyon kiváncsiak voltunk terűit arra, hogyan indokolja meg Isac szerintünk tarthatatlan álláspontját. Felkerestük tehát a szinészeti inspektort s arra kértük, ismertesse velünk álláspontját. A hosszú eszmecserében aztán konstatáltuk a fájdalom  ífólísiFíjeÍceSliiíiíek az éjszaka folyamán Hofpp fájdalom nélkül szabadulhasson tyúkszemétől, fürdesse lábát egyszerűen meleg vízben, amelybe Saltrates Rodell-t áztatott. A Saltrates Rödell apró oxygén-buboíé- kokkal telíti a vizet és szinte tejszerű szint ad neki. Ezek az oxygén gömbocskék behatolnak a pórusokba es sótartalmukkal a leg- megrögtóttebb tyúkszemet is ügy ielpuhitják, hogy utána könnyűszerrel irthatja ki gvö- bsrestül. Egyetlen Saltrates fiirdö nagy megkönnyebbülést hoz a megduzzadt, fáradt, elkinzott és érzékeny lábnak. Három-négy további fürdő után eltűnt valamennyi tyúkszem s talpon lehet napestig vagy akár egész éjjelt áttábóolhat ha kedve tartja. M aden csomag szavatolt megtérítéssel kerül forgalomba. Ara jelentéktelenül csekély. azt, hogy az Isac Emil kifogásainak egyedüli alapja, a „belemagyarázási“ elmélet. Isac Emil ugylátszik sokkal jobb szerb, mint a budapesti szerb követ, mert ő úgy látja, hogy a darabban állandóan sérelem éri a szerb nemzeti büszkeséget. Fáj neki az, hogy a szerb nagybirtokos, nagyon lekezeli az egyik szerb tisztecskét, azt is kifogásolja, hogy nem a darabban, hanem a színhely megjelölésénél Magyarországtól elszakított területet jelöl meg az iró s általában az a fősérelme, — ha ezt nyíltan nem is mondta meg, — hogy egy magyar iró, magyar közönség számára készült színdarabja nem közöl politikai vezércikket a kisantantról. — Nézze, kedves inspektor ur, — fejeztük be a vitát, — az ön álláspontja elfogult álláspont. Azzal ugylátszik hiába szállunk vitába. Nem lát tehát semmi módot arra, hogy a Feketeszáru cseresznye szinre kerülhessen? — Nekem Hunyady Sándor — volt a válasz — jó barátom, elfogultság tehát nem vezethet vele szemben. Hajlandó vagyok azonban a véleményemet olyan véleményeknek alárendelni, amelyeket feltétlenül respektálok. Kérjék meg Hatieganu miniszter urat és Goga Octaviant, hogy olvassák el a darabot és mondjanak ők véleményt róla. Ha nem lesznek az én álláspontomon, semmi akadálya sincs a Feketeszáru cseresznye előadásának. Isac Emil felhívását tehát mi ezen az utón továbbítjuk kérésünkkel kiegészítve Hatieganu és Goga miniszter urakhoz. A probléma fontos számunkra, mert mi ebben is módot látunk arra, hegy megismerkedjünk a vezető román politikusok felfogásával. Hatiegann és Goga miniszter urak véleménye tehát nemcsak színdarabról fog szólni, hanem a nemzetek közötti megértés politikájáról is. Várjuk tehát a miniszter urak nyilatkozatát, (sz.) Nincsen skárláft járvány Kolozsváron, ellenben spa- nyolnáthás betegek száma állandóan növekvődéiben van (Kolozsvár, január 28.) A mult héten egy pár skárlátmegbetegedés fordult elő s a városban elterjedt az a hir, hogy több mint száz beteg van skárlátban. A hir mind jobban terjedt s arról beszéltek, hogy ez a veszedelmes járvány újból felütötte fejét Kolozsváron. Vlad dr. városi tiszti főorvos a következőket mondja: — Most értesültem én is a kósza hírről, melyről a városban beszélne^. Meg kell nyugtassam a lakósságot, szó sincs skárlátjárványról, mindössze két-három eset fordult elő. Ez a szám viszont olyan csekély, hogy szóra sem érdemes. Tény az, hogy egyik iskolában egy skárlátos megbetegedés történt, mire mi megtettük a szükséges intézkedéseket, Ez azonban izolált eset. Ellenben a spanyolnáthás betegek létszáma meghaladja a kétszázat is. Komoly aggodalomra nincsen ok, mivel a betegség könnyű lefolyású, sőt még jó magam is influenzás voltam, de mindössze egy napot töltöttem ágyban. I
