Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-22 / 16. szám
2 TIV. ZVF. ît. SZÁM. adásakor pontos megegyezés jött létre közöttük s Mironescu a megegyezést betartotta. Mironescu azután a külföldi kölcsönről beszélt, amely az európai gazdasági élet krízisének szanálásától független. A Népszövetség és az európai konferencia most tárgyalja azokat az intézkedéseket, amelyek a gazdasági válság megszüntetésére alkalmasoknak Ígérkeznek. Szervezkednnük kell, hogy a megindítandó nemzetközi akció bennünket se találjon készületlenül. A moát foljtó kölcsöntárgyalások hivatva lesznek olyan kölcsönt nyújtani, amely jelentékeny javulást fog eredményezni, addig is, mig a nemzetközi gazdasági helyzet általános javulása megindulna. A kölcsön nem lesz túlságosan nagy, ez nem is kívánatos, de nem is túlságosan kicsi és mindenesetre több, mint a lapokban jelzett húszmillió dollár. A kölcsön segítségével igyekezni fog a kormány az állam természeti kincseinek fokozottabb kiaknázására, ami magának az állampénztárnak a bevételeit is emelni fogja. Másrészt nagy be ruházások válnak lehetségessé, ami az ipar és munkanélküliség szempontjából is nagyfontos- ságu. A kölcsön feltételeinek alapját a stabilizálási kölcsön nyújtja, tehát nem lesznek súlyosak. A tárgyalások igen előrehaladott stádiumban vannak és rövidesen be is fejeződnek. A miniszterelnök azután a távolléte alatt Bukarestben történt eseményekről is mondott néhány szót. Hangsúlyozta, hogy a CFR vezérigazgatójának személye nagyfontosságu ugyan, hiszen az állam egyik legfontosabb köz- intézményének vezetéséről van szó, egy ilyen személjÉ^kérdés azonban mégsem okozhat kor- mányk®list. Egyébként semmi olyan ok nincsen, amely a jelen pillanatban válsághíreket okozhatna. fl Szent István ftdngvek n] számai: Dr. Trikál: A lélek rejtett élete-----------136 Dr. Petro: A szentmise története — — — 187 Dr. Meszlényi: A magyar jezsuiták a XVI. ' században----------------------------— — 153 Dr. Mihelics Vid: Azuj szociális állam — 136 Dr. Éhik Gyula: Prémek és prémes állatok 102 A pénz előzetes beküldésére portómentesen küldi a Minerva, Cluj-Kolzzsvár, Strada Regina Maria (Deák Ferenc ucca) 1 sz. CUfiY I. BRfllin: Hamut i VIUÍ6REK0R91 (48.) — Sportreglnj — Ezek az utak elhagyott ösvények és kerítések voltak a stadion körül. Azután helyben volt az ember és hátul a hcmckuton ment lefelé. Hannes a kalapját a szemébe húzta és látszólag közömbös arccal ballagott az emberek között, akik föl sem ismerték. Úgy igyekezett, hogy ne tűnjön fel, ámbár minden égett és lázongott benne. a Nem Hannes fülkéjébe mentek, hanem egy másikba, amely üresen állt és amelyet a Johnny kérésére azonnal rendelkezésükre bocsátottak. Csak amikor már ott voltak, akkor lélekzett fel Hannes, ledobta a kalapját és végighevert a fekvőhelyen. w Johnny még egyszer eltűnt, s amikor visszajött, sokkal nyugodtabb volt. — Senki se tud még róla, — biztosította Hannest. — Nem is láttam őrszemet se! Valószínűleg senki se hiszi, hogy idejöttél! Kihallgattam a fiukat is. Egyik se tud még a dologról. Mind örül, hogy végre itt vagy. M Hannes öltözködni kezdett, még egyszer meglágyittatta az izmait és úgy várt. Félórája volt még. Egy félóra, amelynek minden perce örökkévalóságnak tűnt. Johnny megkísérelte hogy elterelje a gondolatait. Sokat beszélt arról, hogy kint mi történik. — Tömve van! — mondotta. — Ha nem kőből volna. rég leszakadt volna a tribün! Rekordlátogatottság, ilyen még nem volt! Hannes alig figyelt rá. Hirtelen összerázkodott. Kopogtattak. Ezernégyszáz szakoktatót elbocsátottak Nagyrészük írni és clvasni se tudoii — Egyik moldvai községben a lakosság meglincseHe a szakokiaiónőt (Kolozsvár, január 20.) Mintegy nyolc évvel ezelőtt az akkori liberális kormány egyik tagja az állam pénzén külföldön üdülve, megismerte a belgiumi elemi oktatás kérdését, ahol az általános alapismeretek mellett szakoktatásban is részesítik a gyermekeket. Mihelyt hazaérkezett, azonnal törvényjavaslatot készített az elemi szakoktatásról és a törvényt meg is szavazták. Annak idején mindenki örömmel üdvözölte a kormány programját. A szegény, gondterhes szülők azt remélték, hogy gyermekeiknek ezután sokkal nagyobb elhelyezkedési lehetőségeik lesznek, mint eddig, hiszen amikor búcsút vesznek az iskola padjaitól, már kenyérkereső emberek. A törvény végrehajtásaképpen hozzáláttak a „szakoktatók“ kinevezéséhez. Ahány jártember s protekciós kovács, cipész meg asztalos, továbbá harisnyakötő volt, mind „katedrát“ kapott. 1924-től napjainkig igy összesen 1400 mestert neveztek ki. A gyakorlati élet azonban erősen rácáfolt a tanügyi kormány terveire. A „mesterek“ a legtöbb esetben még írni és olvasni sem tudtak. Ellenben valósággal terrorizálták a szülőket. Első teendőjüket a névjegy készítése képezte, amelyen a foglalkozást a „professzor“ szóval jelölték meg. Miután a névjegykészitésen túlestek, megkezdték a tanítást. Nem egy alkalommal olyan balkáni módszert használtak, hogy a szülők ’méltán háborodtak fel. A „professzor“ urak és „tanárnők“ működésének második fejezete a büntetéspénzek kirovása volt. Ilyenkor aztán súlyos büntetéssel sújtották az amúgy is szegény szülőket. A legtöb besetben a ruha és ga- bonanemüt is elárverezték, mivel az emberek nem tudták előteremteni a büntetéspénzt. Mol- dovában annak idején ez a helyzet valóságos forradalmat idézett elő. Egyik faluban a lakosság valósággal meglincselte a szakoktatónőt. Természetesen gondoskodtak arról, hogy az eset nehogy a nyilvánosság tudomására jusson. Az a nehány ifjú, aki végighallgatta a „professzor urak“ előadásait, olyan szaktudásra tett szert, hogy egy pár esetben a pénzgyártás mes térségét űzték. Az uj költségvetés elkészítésével a szakokta iókra is nehéz napok virradtak. A pénzügymi niszter ugyanis törölte az 1400 professzor urat a költségvetésből. Munkatársunk ez üggyel kapcsolatban kérdést intézett Széni Valor dr. a tartományi igazgatóság tanügyi osztályának főnökéhez, aki a következőket mondta: — Az elbocsátott mesterek nem voltak tör* vényesen kinevezett tisztviselők, hanem a szakoktatást mellékfoglalkozásként űzték. Az a törvény, amely ezeket az állásokat létesítette, nálunk nem vált be s igy a kormány a költségvetés elkészítésével kapcsolatban törölte ezeket a szinekura állásokat. Máskülönben az sem volt ritka eset, amikor a „professzor urak“ még Írni és olvasni is alig tudtak. Tehát az államnak semmi kára sem származik abból, hogyha megszüntette ezeket a szinekura állásokat. Ugyancsak itt Írjuk meg, hogy Besszará- biában több állami tanítói állás üresedésben van, de még a tanszék nélküli tanítók sem akarják elfoglalni ezeket a helyeket. Fogalom ! íjj a közönség körében az a tisztaság, |jj rend és előzékeny kiszolgálás, melyet I ;)j 29 százalék engedmény ij {{} adása mellett nyújtunk ezen lap ol- [j iI vasóinak Legolcsóbban nálunk !; íjs étkezhet, mert olcsó árainkból külön I jíj kedvezményképp- n (P. 1.50-es menüt I íj kivéve) lő ste sslák engedményt IJ'íjl adunk. — Semmi költsége sem az * jíj! érkezéskor, sem az elutazáskor, mert j j szemben vagyunk a Keleti pálya* ; I udvarral Magyaros vend gszere- j; tettel varjuk családi szállodánkban. I PARK szálloda, I íi Budapest, VIII. Baross-tér 10. Szem- 4 ' ben a Keleti pályaudvar érkezési oldalával. Félelemtől sápadt arccal nézett a kijárat felé..., az ajtó kinyílt.... Pahlen állt ott és mögötte Dorrit látszott. Hannes megnyugodva hanyatlott vissza. Pahlen vidáman köszöntötte: — Hogy vagy szökevény? Hogy állnak az esélyeid? Es most Dorrit lépett tétovázva hozzá. Am aztán egész elfogulatlanul nyújtott kezet Hannesnek, mint hogyha soha semmi se lett volna közöttük. — Adjonisten, Hannes. örülök, hogy végre is láthatlak. Hals- und Beinbruch mára! Hannes kényszeredett mosollyal köszönte meg a jókívánságot. — Zavarunk? — kérdezte Dorrit. Hannes a fejét rázta. Ellenkezőleg, örül neki, hogy eljöttek... Dorrit odaült mellé és furfangos arcot vágott: — Hát — Hannes-fiókám... most valami újságot kell elmondanom neked. Ülj le! Ja úgy, fekszel. Hát annál jobb. Hannes-fiókám, — halgasd meg és ámulj —> tegnap eljegyeztem magam azzal az úrral! Hannes fölemelte a fejét. Ezen a hangon, amelyen Dorrit ezt a közlését tette, minden idegessége mellett is nevetnie kellett. — Az az ur — Pahlen volt. Csak távolról bólintott sugárzó mosollyal. — Úgy bizony, Hannes. Eljegyeztük magunkat. Négy hét múlva lesz az esküvő! — De gyerekek, — mondotta Hannes elképedve, — hát szívből gratulálok! Hogy történt ez? Dorrit csufondáros arcot vágott. — Istenkém. tudod. Hannes, — mihez fogjon egy olyan szegény lány mint én? Gazdagon férjhezmenni, ez az egyetlen lehetősége! Mert akihez szívesen hozzámenne az ember, ahoz nem lehet... no és az az ur ott azt mondta nekem, hogy ö szeret és aránylag jó dolgom lesz nála. S3 egyébként egész bizalmatkeltő külseje van. nem igaz? Pahlen diszkréten nevetett, mint mindig, a Dorrit jókedvén Ez a tréfa csöppet se bántotta meg. Es hogy a leány csak tréfából mondta mindezt, ez a hangján hallatszott.,, Talán véletlen volt, Dorrltnak egy pillantása, egy mozdulat, vagy egy megtörtént beszélgetésük emléke, hogy Hannes ebben a pillanatban megértette: amit a leány mondott, nem volt tréfa. A nagy, keserű igazság vallomása volt ez, amit Dorrit vidám szavakban tett. Egy lemondás vallomása, amely elég értelmes volt ahhoz, hogy ne áltassa önmagát. Hannes nem állíthatta, hogy sajnálja Dorrit-ot. A leány különben sem akarhatta ezt .... Dorrit már ismét nevetve csevegett tovább Es amikor Pahlen Johnnyval valami izgalmas sportesemény megtárgyalásába volt elmélyedve, amely alkalommal Johnny igen lármásan magyarázta el a saját külön módszerét, Hannes kissé elörehajolt és halkan kérdezte: — Boldog vagy, leány? Dorrit néhány szempillantásig komolyabban nézett rá mint máskor. Azután éppen olyan halkan válaszolta: — Tudod, Hannes, egy-egy kis reményt az ember évröl-évre sírba tesz. Okosnak kell lenni, nem igaz? Nem vagyok gyermek. Azt hiszem, hogy a legjobb részt választottam.... Hannes hallgatott. Es hirtelen kinyújtotta a kezét: — De azért — mi jó barátok maradunk, Dorrit? A leány arca fölragyogott. Belecsapott a Hannes kezébe és nyilt szivvel szólt: — Köszönöm, Hannes. Ép erre akartalak kérni. Mindig jó barátok leszünk! 25. A stadion tultömöttsége ez első pillanatban zavarólag hatott ötven, vagyi-hatvanezer arc nézett le rá Százezer kéz integetett. Hangok kiáltottak. A zene fölharsant és hirtelen elvágódott. A lelkesedésnek tömege szállt föl az ég felé. Hannes megértette, hogy ez neki szól, — öt ünnepli a sovén közönség, hogy Németország szineit a» egész világból való legjobb nevek ellen megvédel- mezze. (Folyt, következik.)
