Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-21 / 15. szám
XJF. eVF. 15. SZÁM. A tasnádi rémregény Eördögh Imréné holttestét éjnek idején csempészték át a tasnádi j ár vány kórházba Szemtől-szembe a súlyos vádakkal illetett járási főorvossal Pop (Tasnád, január 19. Kiküldött tudósitónktól.) Télvég felé járt az idő. A majtényi rónán enyhe márciusi fuvalom ömlött szét. A vakgőtét éjszakában Domahida felől három ember csendes beszélgetés közben baktatott a majtényi vasútállomás felé. A három éjszakai vándor közül az egyik e sorok Írója, másik egy kolozsvári ur, a harmadik — Eördögh Imre, akkor domahidai magyar református néptanitó. Tőle jövünk és a tanító az éjszakában elkíséri vendégeit a körülbelül öt kilométernyire fekvő majtényi állomásra. Látogatóban voltunk nála. Feleségével, egy szép, magas, királynői termetű szőke asszonnyal és négy apró gyermekével fogadott. Legidősebb gyermeke, Attila, kilencéves mult, a legkisebb akkor talán három- négyhónapos csecsemő. Három testvérkéje, a másik három gyermek, mint három orgonasip, körülveszi a szoptató édesanyát. Szebb kép nincs a világon. * Dehogy is gondoltam én akkor, hogy néhány hónap múlva riportot fogok írni Eördögh Imréről! A felesége sötét, borzasztó tragédiájáról. Meg az övéről. Meg a négy gyermekéérői. Szaltz dr.-t már csak a haldoklóhoz hivta Pop dr. Dr. Pop Miklóson kivül két tanú van, akik a halál körülményeire vonatkozólag fölvilágo- sitást tudnak adni. Egyik dr. Szaitz Mihály, elismert kiváló orvos, akit azon a tragikus pénteken, éjfél után fél egykor hivatott magához dr. Pop. Szaitz dr., amikor belépett Pop dr. rendelőjébe, az asszonyt a pamlagon feküdni látta. Megvizsgálta pulzusát, az már nem vert. Kezével legyintett: — Ennek már vége. Haldoklik. Dacára ennek, még a lehetetlent is meg akarta kísérelni: elszaladt a patikába konyha- sóoldatért. Mire visszaérkezett, Eördögh Imréné már halott volt. Fülöp Lászlóné, szülésznő, a koronatanú. — A másik tanú, aki már többet tud: Fülöp Lászlóné, szülésznő. Fülöpné mellette volt a szerencsétlen asszonynak délután két órától, nemcsak az éjfél után fél egykor bekövetkezett haláláig, hanem még azután is hajnalig. Hogy miért, alább kiderül. Külön borzalom. Fidóp Lászlónét lakásán keressük fel. — Kérem szépen — mondja a tipikus falusi bábanéni — én nem félek senkitől és megmondom az igazat, de csak azt, amit láttam és tudok, amit nem láttam, azt nem tudom elmondani. Miről tud a szülésznő. Eleinte nagyon nehezen beszélt, látszik, hogy tartózkodó, — gondolkozik, hogyan adja elő, de aztán kérdéseink szerint összefüggően a következő rémségeket adja elő: — Csütörtök délután úgy két óra tájt Pop doktor ur hivatott. Ott találtam nála egy szép, magas, szőke uriasszonyt. Meg kellett volna operálni, ötödikhónapos állapotos volt. A doktor ur megvizsgálta és mivel vérzett, elhalasztotta az operációt, csak könnyebben betampo- nozta. Én reám tehát egyelőre nem volt szükség. — Hogy aztán mi történt, nem tudom. Másnap, péntek délután két órakor, megint hivatott Pop doktor ur. Ott találtam rendelőjében Eördöghnét, amint fel és alá járkált. — Reggel óta fájdalmaim vannak, — panaszkodott — úgy érzem, mintha szülnék. — Alig hogy kiejtette ezeket a szavakat, hirtelen nagy vérömlése keletkezett és a következő percekben kijött belőle minden. Annyi vérrel jött, hogy fel se lehetett ismerni semmit, ami kijött belőle. — A doktor ur átkarolta és a pamlagra fektette. A szegény asszony meg erősen megragadta az én karomat, hogy ki sem bírtam vonni kezéből: — Jaj Istenem, érzem, hogy meghalok — mondta. doktor ur többször tamponálta, Én — A EnBumamannni folyton a beteg mellett voltam. Éjfél után el* küldött Pop doktor ur Szaitz doktor űrért, aki, amikor megérkezett, csak a kezével intett lemondóan. A beteg akkor már haldoklott. Alig lélekzett, de eszméleténél volt. „Mi atyánk..." Szaitz doktor ur elszaladt még a patikába, hogy konyhasóoldatot hozzon. Alig tette ki a lábát a rendelőből, a haldokló úri asszony, egyszerre csak elengedte kezemet, két kezét mellén összekulcsolta és halkan, elhalóan rebegte: — Mi atyánk ki vagy a mennyekben... — Amint idáig jutott, az Ur imájában, hirtelen fal felé fordította a fejét, egy halk, gyenge sóhaj még és — meghalt. — Doktor ur — szóltam az orvoshoz — kész van. Pop dr.-né ingét adták a halottra. Pop doktor ur is megvizsgálta, a már akkor teljesen elfolyt vérü nőt és konstatálta a beállott halált. Ekkor én megmosdattam a halottat. A doktor ur felesége kihozott a lakásból egy szép betétes inget és azt ráadtuk a holttestre. Még a nagyságos asszony is segített. Az ing fölé feladtuk a meghalt asszony felsőruháit és aztán néhány perc múlva előállott az udvaron a doktor ur autója. Â hulla éfszakai aisfőkirásidulása a „|árványk6rházáí-ba — A doktor urnák egy 1927-es tipusu nyitott Ford-autója van. A holttestet az autó hátsó ülésére helyeztük el, úgy, hogy hányát fektettük, de mivel a holttest nagy volt, kénytelenek voltunk a lábait tótágast az autó ernyőjének oldalához támasztani. Aztán télikabátjával letakartuk és a doktor nr rendeletére kivittük a járványkor- házba. A halotton kívül csak a soff őr és én ültünk az autóban. Én a soffőr mellett. Hátul a halott. Hullagyalázás! A tasnádi járványkórház nem valami nagy, hatalmas épület és az orvostudomány követelményeinek korántsem megfelelő intézmény, hanem egy egyszerű, ócska, rozoga kis vályogház, egy vityiló, három szobával. A kérdéses éjszaka csak egy betege volt: a református elemi iskolának egy hétéves kis növendéke. Szegény kis gyermek egészen oda lett, amikor megtudta, hogy éjjel két órakor egy holttestet hoztak mellé a szomszéd szobába. Az egyik szobában egy ágy volt. Rajta szalmazsák. A bábaasszony azt mondta a „járványkórház“ gondnoknőjének, hogy arra az ágyra fektessék a halottat. — Az ágyra lehet, de a szalmazsákra nem — jelentette ki a szigorú gondnoknő. Le is vették az ágyról a szalmazsákot és a holttestet az ágy csupasz deszkáira fektették. Aztán a télikabáíjavai megint csak letakarták, szépen, gondosan és Eördögh Imrénének, a szépséges fiatal szőke asszonynak elsárgult, vértelen és már egyre inkább merevedő holtteste igy költözött át éjnek idején Pop doktor főorvos rendelőjéből a tasnádi „járványkórház“ egyik kis szobájába. Az orvostudomány, aligha ir ilyesmit elő. Többeket meg is kérdeztünk, hogy miért kellett a holttestet igy éjnek idején a járvány- kórbázta szállítani. Senkitől se tudtunk rá feleletet kapni. Pedig erre egyszerű a felelet: „Hullagyalázás történt.“ Mit mond Pop dr.? Az „audiatur et altera pars“, a „hallgattassák meg a másik fél is“ elve alapján, felkerestük magát dr. Pop Nicolae járási főorvost. Kis alacsony, régi házban lakik a főorvos, Tasnád főuccáján. Pop Nicolae november elseje óta lakik Tasnádon, Kolozsvárról került oda. Rendelője mellett két kis szobát, amolyan szanatóriumfélének rendezett be. Az idő előrehaladott, azért minden szépitgetés nélkül, röviden, kategórikusan szólunk: — Főorvos ur, sziveskedjék az ön rendelőjében meghalt Eördögh Imréné ügyében nyilatkozni. — Szívesen — és már mondja is: — Ama bizonyos csütörtök délután megvizsgáltam Eördöghnét és akkor észrevettem, hogy nagyon vérzik. Habár az orvosi bizonyítványok alapján jogom lett volna tőle a gyermekét elvenni, elálltam minden néven nevezendő erőmüvi beavatkozástól, amit a bábaasszonnyal is tudok bizonyítani, akit iderendeltem. Megkérdeztem Eördöghnét, mit csinált, hogy a vérzése igy megindult és csak annyit válaszolt: — Ne is beszéljünk róla, mi mindent meg nem próbáltam már én, mert inkább meghalok, minthogy ezt a gyereket megszüljem. — Ez délután két óra tájt volt, akkor lefektettem, hogy pihenjen, hátha a vérzés eláll. Ennek ellenére, amikor este elmentem hazulról, ő szintén kiment. Állítólag a Roygl-kávéházba ment vacsorázni. Hogy mit csinált, meddig volt ott, nem tudom, mert amikor én este 9—10 óra között hazajöttem, még nem volt itthon. — Reggel mesélte el, hogy egy társasággal volt a Royalban és ott annyit mozgott ide-oda, hogy megindultak nála a méhgörcsök és most érzi, 'hogy ki fogja dobni egész tartalmát. És tényleg a méh folytonos összehúzódása következtében görcsei fokozódtak. És a kora délutáni órákban már közel volt a kitolás. Akkor megint előhívtam a szülésznőt, hogy segédkezzen. Körülbelül három óra tájt a méh kiürült és láttunk egy olyan üszkösödött masszát, hogy, alig lehetett felismerni és olyan bűzös volt, hogy az ablakot is ki kellett nyitni. — A lép elválása késett. Ellenben nagy vérömlés lépett fel. Erre azonnal gummikez- tyüvel behatoltam a méhbe, de ekkorára már óriási mennyiségű vért vesztett. Mivel a méh nem húzódott össze, pituglandol és er godin készítményeket adtam be neki, hogy a méh összehúzódását elérjük. — A sok vér azonban mégis szivárgott, a iiiiiipiuiiiiiiiDnmtiiinmntníniiiiiinmmiiiiii jmiiiiiimaiiiiimminmnniiiiiaiiiiimminiiiniiiiHiniiiimiiiiinmraiiiiiir mimiHiiHmiiiiiminiiimimHnHWMifflininnMiinniiiiimimnifliianiiinnmiimiw GALLIA R. T. 1 Francia—Román selyemgyár eluji-kolozsvári fiókja 1 Strada General Neculcea No. 2 — (Renner palota). .......................mi..................... Selyem crepe äe ebinél; Báli ratia-sáael 170 lei métere. ! 1
