Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-19 / 14. szám
XIV. EVF. li. SZAM. Ssssmm írók, öreg ríp ács ok,kiérdemesült primadonnák mentsvára volt a Népnevelési Igazgatóság, amely fölött megkondult a leépítés vészharangja Rebreanu elment ünnepelni, hogy vissza se térjen — Hatvan milliót spóroltak ki a bohémek hivatalának költségvetéséből (Bukarest, január 17.) Sokat Írtak a lapo mostanában a Népnevelési Igazgatóságról, er ről a fiatal és nem sok életképességet elárult intézményről, amely a színházakra, mozikra és az egyesületi életre kiterjedő hatáskörével olyan mélyen belenyúlt a kisebbségek érdekeibe, életviszonyaiba, mint kevés más minisztériumi hivatal. Néhány héttel ezelőtt az Igazgatóság' teljes megszüntetéséről adtak hirt a lapok és mindenfelől csaknem örömrivalgással üdvözölték a jelentéseket, hogy az állam takarékossági akciója állítólag teljes egészében áldozatául követelte a szinekurának, dologtalan- ságnak és bohém komolytalanságnak ezt a Schöngeist-i gonddal berendezett fészkét, amelynek megszervezése és elsőévi működése Rebreanu Liviu nevéhez fűződik. Ezekből a sértett érdekektől és egyéniem szeszélyii szenvedélyektől fütött lapközleményekből nehéz volna megállapítani a tényt: a Népnevelési Igazgatóság ma is működik. Első vezérigazgatójától, Rebreanuíól megfosztottan, költségvetésében nagyon megszegényedve, de körülbelül a régi hatáskörrel, a régi Bulevardul Elizabeta-i helyiségben zavartalanul őröl a maga taposómalmában. Rebreanu távozása. Rebreanu, akinek lemondása már hosszú idő óta köztudomású, a karácsonyi ünnepekre elutazott és azóta — nem tért vissza irodájába. A távozás legkevésbé fájdalmas és formailag legkönnyebben megvalósitható változatát játszotta végig. Nem vett szivreható búcsút a hivatalnokaitól, nem rendezett fontoskodó és teatrális hivatal-átadást. Elment ünnepelni és a portás, meg a szolga, meg a titkár úgy tudta, vagy legalább is úgy mondta mindenkinek a karácsonyi vakáció lezajlása után, hogy a vezérigazgató urnák egy-kót nap múlva jönnie kell, mert az ünnepi szünetet csak rövid idővel hosszabbította meg... Akiknek Rebreanuval személyes elintézni való ügyük volt, azok azóta nap-nap mellett ellátogattak a város perifériájára kihúzódott hivatalba, de hiába várták a vezér érkezését. S ma már mindenki tudja, hogy nem is jön többé vissza. Lemondása komoly volt és még komolyabb, hogy a miniszter elfogadta ezt a lemondást. Nem csinálják visz- sza a ,dolgot. Már utódja is van Rebreanunak, akiről eleinte kiméletesen csak mint helyettesről beszéltek, de ma már nyíltan elmondják, hogy ő a Népnevelési Igazgatóság uj vezérigazgatója. Emanuil Bncutanak hivják. Ő is iró, sőt regényíró, sőt ismert nevű iró, úgyhogy a Népnevelési Igazgatóság vezetősége, hogy úgy mondjuk, nem vesztette el irodalmi jellegét. Szineknrák leépítése. Sokkal rosszabbul járt az irodalom az Igazgatóság alantasabb hivatalnoki pozíciójában. Nem kevesebb, mint harminc tisztviselői, túlnyomóan napidijasl állást szüntettek meg a hivatal átszervezése, helyesebben a költségvetés szigorú leépítést követelő csökkentett tételei miatt. Legnagyobbrészt szépirókat, kisebb számban színművészeket és képzőművészeket penderítettek ki ezekből a négy-nyolcezer lejes hivatalnoki állásokból, amelyek semmiféle munka elvégzésére se köteleztek. Elárvultad a vadonatúj íróasztalok —■ és a fiktiv Íróasztalok is —- a színházi osztályon, a moziosztályon, a sportegyesületek osztályán és a többi szekciódban és aligazgatóságokon, amelyeknek nagyhangú felirásu ajtajai mögött naphosszat Kedélyes terefere szokott folyni az osztályvezetők és alkalmazottaik között. Mind „irók, színésznők és más csirkefogók“ valának ők, itt-ott egy-egy hivatásos tisztviselő kivételével, aki megható buzgalommal igyekezett elvégezni osztályának halaszthatatlan munkáját. Kiérdemesült primadonnák mentsvára. Bájos és bohém hivatal volt ez eddig; a falakon művészi festmények, ragyogóan színes színházi reklámplakátok; vakító fehérre festett fiiggönyös üvegajtók, Ízléssel összeválogatott bu torok, melyek inkább előkelő, szépérzékü urak dolgozószobájának, mint hivatali helyiségnek benyomását keltették. Az Írógépek mellett, szecessziós öltözetű daktilográf-kisasszonyok s még a minden idők legprózaibb és legunalmasabb hivatali szobájában, az iktatóban is érdékes hölgy-jelenség ült, aki — merem állítani — Jeanne d’Arc-ot játszotta jobb napjaiban. Valami hallatlanul megnyugtató tudat kellett hogy legyen a román iró- és miivész-világ számára a Népnevelési Igazgatóság létezése. Van egy hely, ahová be lehet jutni napidijas- nak, hivatalnoknak, sőt ha jól megy, inspektornak és igazgatónak is makacsul tartó indisz- poziciók, kiégettség, fáradtság, vagy végképpen tehetségtelennek bizonyultság esetén. A legrosszabb esetben időnként meg lehetett jelenni a vezérigazgatónál egy rövidke kérvénynyel, amelyre háromezer lejig lehetett kiutalást kapni a tág felhasználási lehetőségeket nyújtó rendelkezési alapból. Most mindennek vége. A Népnevelési Igazgatóságnál csak a vezetőpoziciókban maradtak meg iró- és művészemberek. A többi huszonnégy helyet ezentúl hivatásos tisztviselők töltik be, akik jórészben az egykori művészeti és kultuszminisztériumtól kerültek át annakidején, mikor onnan kiszakították és az egészségügyi-népjóléti minisztérium televény talajába ültették el a Népnevelési Igazgatóság müvirág- ját. Hatvan milliót spóroltak meg Eszerint felénél kevesebbre leapadt a hivatal személyzete. Nem kell aggódni: a munkáját elvégzi igy is... De ugyancsak majdnem felére apadt a Népnevelési Igazgatóság javára eső költségvetési előirányzat is. Teljesen törülték a magánszínházak szubvencióját s csak az állami, illetve az állam által koncesszionált színházak támogatását hagyta meg tízszázalékos csökkentéssel s ezenkívül egymilliót a rádió-szolgálat támogatására. Mindez összevéve 60 milliós megtakarítást jelent. Ez a szám illusztrálja egyszersmind a mult évben oly nagy- tekintélyű Igazgatóság hatáskörének, erejének csökkentését is. De egyelőre még nem vesztette el önállóságát. Nem felelnek meg a valóságnak azok a hírek, hogy beleolvasztották volna ismét abba a minisztériumba, amelyből vétetett s amely időközben szintén kénytelen volt teljesen beolvadni egy rokonszakmába: a közoktatásügyi minisztériumba. A hivatal helyiségét sem oszlatták fel, legfeljebb megkopik s lezüllik lassanként más hivatalok külsőségi nivójára. És koncessziókért járó magyar szinigazgatók, játszási engedélyekért kérvényező kisebbségi szinházi ügynökök továbbra is a Bulevardul Elizabeta-i ma még elegánsan berendezett hivatalban fognak előszobázni, — ba a bőrpárnás vezérigazgatói szobácska ajtaja mögött nem is a román sajtó részéről bizonyára igaztalanul támadott, rokonszenves Rebreanu fogadja majd őket, hanem egy másik iróember, akiről egyébként csak jót mondanak azok, akik ismerik. Jávor Béla. Felhívás kémkedésre az apróhirdetésekben A magyar kormány félhivatalosa szerint a cseh vezérkar keze játszik a dologban (Budapest, január 17.) A budapesti 8 Órai Újság legutóbbi számában szenzációs leleplezést közöl. A lap szerint nemrégiben egy Kuhár nevű egyén, — legalább is ilyen nevűnek mondotta magát — magyarországi lapokban kishrrde- téseket tett közzé, amelyekben házassági ügyekről és különböző üzletekről volt szó. A hirdetésre nagyon sokan válaszoltak s az illetőktől azután a kérdéses egyén olyan adatokat kérdezett, amelyekre kétségtelenül a cseh vezérkarnak van szüksége, sőt egyeseket az érdeklődők közül jó állás és pénz ellenében kémkedésre akart rábírni. A hatóság a sajtó utján is felhívta a magyar közönség figyelmét, hogy Kuhár hirdetéseinek ne üljön fel és ha még ilyen eset történik, arról azonnal értesítse a rendőrséget. Grandi revíziós beszéde megriasztotta a francia sajtót Títulescu a leghatározottabban ellenzi Törökország és Oroszország felvételét a Népszövetségbe (Párizs, jan. 17.) A francia sajtó behatóan foglalkozik az Európa-értekezlet vitájával. A Petit Párisién szerint a német-lengyel ellentét szikrájának nem szabad átcsapnia a népszövetségi tanács ülésére. A szerződések revíziójára csak két ut van: vagy megegyeznek egymással az illető államok, vagy pedig, ha megegyezni nem tudnak, izenjenek egymásnak háborút. Az Ouvre kifogásolja Grandi olasz külügyminiszter beszédét. Grandi szerint eredményes munka csak úgy végezhető, ha előbb kiküszöbölik a jogi és politikai egyenetlenségeket. Ez a kijelentés Grandi részéről a párizsi lap szerint legalább is impertinencia. Mussolini azért állott a revizió gondolata mellé, mert azt hiszi, hogy ebből '. Olaszországnak haszna lehet. Az Echo de Paris-nak az a véleménye, hogy Briand eszméje gyenge alapokon nyugszik. Egyébként figyelemreméltó ténynek tartja, hogy Briand mostani beszédében már nem is említette májusi memorandumát. A Republique szerint Páneurópa eszméje minden ellenkezés mellett is jól halad előre, amit Curtius beszéde is bizonyít. Népszövetségi körök bizonyosra veszik, hogy a tanács ez alkalommal nem fog dönteni a német-lengyel vitában, hanem annak megvizsgálására bizottságot fog kiküldeni. Emellett a terv mellett van Anglia is s előreláthatólag azt Lengyelország is elfogadja. Szombaton Briand ebédre hivta meg az Európa értekezlet résztvevőit. A délelőtti zárt ülésen azt a kérdést vitatták meg, hogy Orosz és Törökországot meghivják-e az európai unióban való részvételre. Curtius és Henderson a meghívás mellett szólaltak fel, mig például Titulescu azt a legbatá- HU e nczto _ ^ ^^^^^ Regények regényei Sue: Páris mélységei. H&n.$níe W. Se sít: Quentin Durward 560 oldal az ntolsó római tribün. Hót kötet 5e0 oldal Három kötet 840 oldal Bulwer: Pienzi, G. Freyiag: Tartozik és követel A10 kötetes sorozat fűzve 340 1. Vidékre utánvéttel, vagy előrefizetve portó nélkül küldi Lepage, Kvár Kérje egyéb olcsó sorozatok jegyzetét
