Keleti Ujság, 1931. január (14. évfolyam, 1-23. szám)
1931-01-16 / 11. szám
Képviselt, .»az BI T» V XA POŞTALA PLA-I ITA ”ţî r 'MERAR 2*258—9"7, 3 Cíu '-Kolozsvár, 1931 január lé Péntek ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 km 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPARTI LAP Seerfcesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér). Telefon: 5-08. 6 04. XIV. évfolyam 11-ík szám i évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén* ' 18 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. 7. kér. Spiclik az adófronfon A pénzügyminiszter rendeletileg megváltoztatta az adókivetések eddigi módszerét. A rendelet szerint megszűnik az adókivetö bizottságok működése és az adót ezentúl a pénzügyi ágensek fogják megállapítani, az elmúlt évi adó és az uj adóvallomás alapján. Az adómeg- állapitás ellen természetesen felebBezéssnl élJietS mindkét fél, az eddig is müködqftv.ád$fti&be«i zési bizottsághoz. 7,*v Az uj rendelkezést ugylátszik újabb .■meglepetésnek szánta a pénzügyminiszter. Alíeiyétt;. hogy a lakosságnak túlságosan igénybe ve'tţ teher biróképességén könnyitene, az amúgy is súlyos adóterhek alatt nyögő polgárságot újabb vegzaturáknak teszi ki, ami sok esetben katasztrófáiig lehet, nemcsak az adóalanyokra nézve, hanem gazdaságilag is rendkívüli kellemetlenségeket és bajokat idézhet elő. Az eddigi adókivétőbizottságok rendszere mellett is valósággal kisajtolták a szegény polgár utolsó garasát is. Az adóprés nem ismert kiméletet. Az előirányzott összegeket kegyetlenül kirótták a polgárságra és egész foglalkozási ágak mentek jóformán tönkre sok esetben. Az uj rendszer ebben a tekintetben még nyugtalanítóbb. Pénzügyi ágenseknek szolgáltatják ki a lakosságot, akiknek hatásköre túlságosan nagy ahhoz, hogy ellene indokolt esetekben védekezni lehessen. Mert, ami a felebbe- zéseket illeti, azzal régen tisztában van mindenki, hogy sok jót nem igen lehet várni tőle. Célját tévesztett és káros volt az eddigi adópolitika is, de ugylátszik ennek a meggondolása hiányzik a pénzügyminiszter koncepciójából. A roskadásig megterhelt polgár kiszolgáltatva pénzügyi ágenseknek, nem szolgálja az ország gazdasági és pénzügyi helyzetének megszilárdítását, ellenkezőleg, az adófizetők egyéni összeomlása megával rántja az egész helytelen pénzügyi politikát is. Az adóbehajtás ismert módszereire éppen csak utalunk. Mindenki tisztában van vele, a saját bőrén,- hogy hogyan járnak el ezen a téren. Jóformán alig van ház Erdélyben, ahol a végrehajtó meg ne fordult volna és számtalan esetben mentek teljesen tönkre egzisztenciák, vagy különböző ipari és kereskedelmi vállalkozások az elviselhetetlen adóteher, vagy annak behajtási módja miatt. Mindenki azt várná ezek után, hogy a pénzügyi kormány egészséges elgondolással és reformokkal legalább némileg enyhíteni fog a helyzeten. Ehelyett pénzügyi ágenseket szabadítanak rá az ország nyakára, akik szemrebbenés nélkül hajtják végre a pénzügyminiszter intézkedéseit. Kétségtelenül mindenre kész adókivető gárda fog rendelkezésére állani és majd a tapasztalat meg fogja mutatni, hogy az elhibázott intézkedésnek milyen súlyos következményei lesznek. Lehetetlennek tartjuk, hogy az ország lakossága ki legyen szolgáltatva egyes embereknek, akik Ítélkezhetnek elevenek és holtak adója fölött, sokszor olyan esetben is, amikor az egyéni szempontok fölött képtelenek uralkodni. Anélkül, hogy bárkinek a jóhiszeműségét kétségbe vonnók, le kell szögeznünk, hogy az uj Bukaresti indiszkréció hozta nyilvánosságra a szovjet varsói ajánlatát (Bukarest, január 14.) A Lupta egyik utóbbi száma azt a nagyérdekességü és mindenütt nagy érdeklődést keltett cikket közölte, hogy a szovjet kormány ajánlatot tett* Lengyelországnak barátsági szerződés megkötésére. Az A-deverul szerdai számában foglalkozik a cikkel és az orosz szerződési ajánlattal. Megállapítja, hogy va( Lupta leleplezésére a szovjet-kormány azonnal energikus hangú cáfolatot adott ki, lengyel '^Örökben pedig a cikk nagy enerváltságot idézett elő. A helyzetről a bukaresti lap ezeket írja: — A szovjet ajánlatát Lengyelország teljesen diszkrét módon közölte a román diplomáciával és ez a közlés a külügyminisztérium egyik hivatalnokának indiszkréciója utján került nyilvánosságra. Ettől eltekintve bizonyos, hogy az orosz ajánlat, amely állítólag a Litvi- nov-féle paktum kimélyitése lett volna, Romá,niát akarta Lengyelország felől is izolálni s igy mutatja, hogy a szovjet tovább folytatja ebben az irányban a cári Oroszország hagyományos politikáját. Az orosz körök számoltak azzal a hangulattal, amely a varsói külügyminisztériumban egy idő óta észlelhető és amelynek az az oka, hogy a lengyel diplomácia a francia választásokkal kapcsolatban a francia külpolitika eltolódását várja. Előrelátható, h.ogy Franciaországban a baloldali pártok fognak győzni és igy Franciaország és Németország között közeledés, jön majd létre. A szovjet ismeri a varsói külpolitika vezetőjének gondolatait erről a kérdésről és úgy hitte, hogy kellő időben jönnek az áf^hlatthl Lengyelországhoz, amely Németországgal* szembenálló helyzetében kapni fog azonjjj|hogy keleti határait biztosíthassa Az ;®i«érulnak ez a cikke természetesen csak valnssinüségi kombináció. Ízeli fenÉipájság hire fratóMifs i Dollii feiet A Vidsríghln-ügy likvidálása még stem sikerült — A király nem hagyta jóvá a személyi vállozások javaslatát (Bukarest, január 14.) Az Adeverul mai száma foglalkozik a kormány helyzetével, amelyet nem tart túlságosan szilárdnak és bennfentes körök véleményének ad kifejezést akkor, amikor közeli kormányválságot jósol. Elmondja, hogy a Vidrighin-ügy rendkívül sokat ártott a kormánynak. A volt CFR vezérigazgató, aki állitólag a nemzeti parasztpárt rendíthetetlen hive, hónapokig rezisztált és engedte, hogy az ellenzéki sajtó az ő személyén át pergőtűzzel robbantsa a kormány tekintélyét. Vidrighinnek be kellett volna látnia, hogy súlyos ballasztot képez és ahelyett, hogy bevárta volna, amig kiteszik, már korábban kellett volna a konzekvenciákat levonnia, ami egy jó pártembernek a kötelessége. Most hasonló játék kezdődik Andronescu postavezérigazgatóval, ami szintén nem fogja emelni a kormány tekintélyét. A lap szerint Popovici miniszterelnökhelyettes ma délelőtt kihallgatáson jelent meg a királynál s előterjesztést tett az uj CFR vezér- igazgató kinevezésére vonatkozólag. Az igazgatói állás betöltésére és az igazgatóság személyi változásaira tett kormányjavaslat nem nyerte meg a király tetszését. rendszer sok visszaélésre is alkalmat adhat. A kormány tehát sem az országnak, sem magának nem tesz jó szolgálatot a mindenképpen eltévesztett adókivetési uj módszerével. Nem nehéz megjósolni, hogy a panaszok egész áradata fogja követni az uj rendszert. Helyes és okos pénzügyi politika már eleve kizár minden ilyen kísérletezést. Arról nem is beszélünk, hogy az adófizetőkre nézve a legsötétebb kilátásokat jelenti az ágens-rendszer. Joggal elvárhatná az ország lakossága, hogy a kormány ne az utolsó verejtékcsöppünkre A lap folytatólagosan rámutat a kormány kebelében és a kormánypárt soraiban, állandóan felmerülő ellentétekre, amelyek nagyrészt Ma- niu erős kezének hiányára vezethetők vissza. Az Adeverul odáig megy a kormány helyzetének pesszimisztikus megítélésében, hogy nem tartja kizártnak a kormány visszalépését még Mironescu visszaérkezése előtt, esetleg már ma. Az Adeverulnak a cikke természetesen egészen egyéni kombináció és ezt a politikai hírek semmilyen oldalról nem erősitik meg. A többi bukaresti lapok nem tudnak arról, hogy a Popovici szinajai kihallgatásán válságosra fordulhatna a kormány helyzete. A lapok élénken kommentálják, hogy tegnap különböző pártállásu politikusok között számos megbeszélés folyt. Különösen Petrovici volt avereseánus miniszter, aki jelenleg is a parlament tagja, tárgyalt többekkel, igy Ma- noilescuval, Argetoianuval és Gogával. Goga Grafliddal is tanácskozott. Ugylátszik, hogy ezek a megbeszélések közös gazdasági jellegű állásfoglalást céloznak, néhány napirenden lévő problémára nézve. utazzék, ne olyan ötleteken törje a fejét, hogy miként lehetne minél többet kipréselni a szerencsétlen adóalanyokból, hanem enyhítsen az amúgy is elviselhetetlen helyzeten. Nem az adóprések maximális teljesítésére kellene gondolnia, hanem arra, hogy megfontolt és egészséges gazdasági politikával olyan módon fokozza az ország jövedelmét és tartsa egyensúlyban annak pénzügyi helyzetét, hogy ne legyen szüksége a már-már haldokló adóalanyok újabb veg- zaturájára és tönkretételére.
