Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-08 / 274. szám
17 XIII. ÉVF. 274. SZÁM. Vé^re RADI is van 5 Karácsonyi vásár az „ELECTRICA‘ -nái SSii;?«™?“11’ haráeKonyi ajándék. Gyßsöäjön meg! Senki sera tagadhatja, hogy ezalegpraktikusabb Oiesöbb mint bárhol ! JONNEK.J. Irta: Zomora S János % Baráthy Samu a „Szervecs“ mellől nyolc hónap után ment haza Jászladányra. A „Szervecs" patak volt Zirin mellett, Wolhinia szivében, a Tuganovichy grófok tizezer holdas birtokán. A hatalmas latifundium erdőinek évszázados, mohóskérgü fenyőfáit learatta a gránát, ami pedig megmaradt, elhordták fedezéknek és tüzelőnek az árokba. Az ezüstösen szaladó gyengesodru patak mellett a boróka, meg a tüskés bozót úgy festett, mint a tükör szélén az idötépászott menyasszonyi koszorú. Julius vége volt, a háborúnak második évében, akkor, amikor Baráthy hazament a falujába. Égy kis gyenge idegsokkot is hozott emlékül, bár ezzel nem küldték volna szabadságra. De hát nyolc hónap egyhuzamban elég volt ara, hogy az egyik szabadságos csoporttal pihenni küldjék. Igaz ugyan, hogy már az ütközet előtt letelt a szabadságra jogosító nyolc hónap, de a magasabb érdek, a szárnyaló haditaktika elébesodort egy hetes vérvihart. Senkit sem engedtek el, tiszteket meg éppen hoztak volna. mindig ott van a vastag rémület ráfakult nehéz fátyola. * Baráthy zászlósék visszavertek minden orosz tornádót. Jött a szabadság... és ő a jászladányi úri kaszinóban, amikor a felmentettek irigy tisztelettel akarták belőle kierőszakolni a tüzmeséket, egy elhárító mozdulattal dobta feléjük: — Ugyan hagyjatok. Unom gyerékek. Rettenetesen unom. Ti ezt nem értitek meg. Vagy arról meséljek, hogy mennyire félek, hogy mindenki fél és csak az a gyáva, aki ezt letagadja... minek. Inkább ti mondjátok el, hogyan éltek és mennyire örvendtek, hogy itthon maradtatok. Igyunk és meséljetek a szép asszonyokról. A szivébe visszabuggyant egy csomó emlék. Az ajkába harapott és úgy hajtotta íe a nehéz dalmát bort, mintha minden múltat elhantolni akart volna. A szabadság második napján az urikaszinó vadászatit rendezett Baráthy tiszteletére. Úgy -volt megbekilométeres, hosszan szaladó, mély bozótos árok választotta el a mammut-birtokot. Tlbben helyezkedtek el a vadászok és várták az ezer lépésre elmaradt, lassan felvonuló hajtósereget. Az árokban a vadászok elosztását Lukács tanító rendezte, ö volt a legötletesebb és a nyulpusztitás rekordere. A gyenge szive mentette meg a fronttól és ezt az előnyét napi három liter borral igyekezett elmélyíteni. Mint főrendező, Baráthy mellé került. Kulacsát, amelyben kétszer főzött jászsági szilvőrium volt, sűrűn nyújtogatta Baráthy felé. A fegyver az árokparton feküdt. Lövésre készen. — Igyál, komám! — biztatta Lukács a partnerét. Kint úgy sem szopogattatok ilyen pompás elixirt. Baráthy ivott. Egy-egy félkortnyit. Inkább udvariasságból, sem mintha szerette volna. — Te! Mikor kezdődött az utolsó offenzivátok? — Rengeteg sebesült lehetett, hát még halott?! — Milyen érzés, mikor felétek ömlik a muszka? — Voltál már szuronyrohamban? — zúdította Baráthy felé a kérdések pergőtüzét a szívbajos tanító. Baráthy nem nagyon felelgetett. Unta és csodálkozott, hogy vannak emberek, akiket ilyen kérdések is érdekelnek. Inkább elnyujtózkodott az árok menedékén és élvezte a pihenés gyönyörűségét. Az otthoniság selymes rózsaszínű lepellel vonta be és melegítette a vérét. Elfáradt, petyhüdt izmait belesüritette a veszélytelenség gyönyörűségébe. A várakozás csendje, a halk suttogás elringatta fáradt érzéseit. Elszenderedett. De nem bóbiskolhatott sokáig. Vagy csak ö gondolta rövidnek az időt addig, amig Lukács a füléhez hajolt és belesugta: — Jönnek... pszt... jönnek.... A hajtők jöttek. Pár száz lépésnyiről. Úgy jöttek szürkén, ványadtan, mint egy halálvárásra ernyedt, előrehuzódó rajvonal. Legalább is igy látta Baráthy Akkor, amikor álmosan, a fegyver csövén végignézett a feléje közeledő hajtóseregen. Szeme előtt a mindent elsöpörni akaró áradatot látta és célzás nélkül beledurAkik már két évet testben meg lélekben, a halálig patinásodtak az árokban, meg sem rebbentek az ütközet hirére. Ették nyugodtan a faggyus levest, a szálkás ökörhust és a gyanús lekvárral mázolt lepényt. Vagy pedig nyugodtan ramsliztak az agyagszagu fedezék piszkos asztaltákoimányán s azzal sem igen törődtek, ha a muszka gránát dörgeti be az adut Fel sem vették, akár az elbújt bányász a dinamit robbanását. Az offenziva is olyan volt, mint máskor. Pergőtűz. A halálárverés fülrepesztő dobpergése. Milyen gyönyörű is ilyenkor az élet. A visszagondolt, yisszakivánt élet. Az árok alján, a gigászi rókalyukak sarkából várva, reménykedve, remegve a következő percért, ami évszázadokig tart, az izgalom magasra feszült lobogó lázában. Azután a roham! Az már cudarabb, mert ki kell bújni a lehasalt sárból, az odúból, mert ha az őrszemeket nem lőtték homlokon, vagy nem preckelte őket szilánkokká a gránát... akkor beorditják a fedezékbe: V — Jönnek... jönnek... jönnek!!! A tűzeső dübörgésén is átsikolt és hörögve vonaglik szájról szájra, szívről szívre, lélekről lélekre: —- Jönnek... jönnek!!! Ez nem vezényszó, csak a halálnász kobozénak egy búrjára pengetett groteszk akkord. Amitől elszakad minden idegszál. Megremeg a vér, az agy minden sejtje és ciklonná egesedlk a torok körüli fojtogató félelem és mégis ki kell bújni a fedezékből, mert... — Jönnek...!!! Aztán kivánszorogni, odatapasztani a mellet az árok yértszomjazó, szikkadt, göröngyös pereméhez és lőni. A százezernyi golyó hangja olyan, mint egy világot átszelő, fénylő, hatalmas kasza egybeolvadó suhintása. De hiába kaszál a napsugárban megvillanó acélzápor... az orosz tömeg még sem apad. — Jönnek...! Hekatombákba torlódik a muzsik a drótsövény kusza tarlóján. A vérrel biborozott, lacsakos mocsár ezer torokból sir, jajgat, üvölt és rémült hörgéssel agonizál... denem apad a rohanó tömeg. A patak ezüstjén végtelen csikókban hömpölyög a párolgó testből kizuhogott vérszalag és a tépett izmu, szilánkká tört csontu, halálra kegyetlenitett emberroncsból, a forró füstkárpitos levegőben úgy buggyan ki a szenvedés, mint a vissza nem térő utolsó sóhaj... és még mindig yértelen arcú, meredtszemü, szennyes, sáros, zivatarszaggatott ruhás, élettől elvonaglott, reszkető muzsikraj, amely búvik, hasoncsuszik, térdenkuszik a hátára zuhanó kancsuka szaggatásától és a lábába sikló gépfegyvergo- lyő parancsszavától kísérve. Az első aratásból megmaradt emberkéve végre felér az árok pereméig. De itt megtorpan. Fegyverét a földbe azúrja. A levegőbe emeli két karját és riadt, könyörgő Ezemmel, alázatoskodik azért a vacak ajándékért* ami most az élet... ami most mindennél a legnagyobb... azután rohan boldogan az árkon keresztül... szája mosolyra »»-évül,,, yad, boldog vigyorgásra,., de a szemében még y' Ékszerárak, órák és ezüstáruk > engedélyezett fefl (iá ISitÉSB FENYŐNÉL. Clui-Kolozsvár, P, Unirii 23, ahol az Üzlet végleg feloszlik. ! 5 3zélve az ünnep, hogy Seffer Vili, a tanító, stílszerűen felgyürt ingujjal, az asszonyától kölcsönkért konyhaköténnyel fcíldiszitve, bográcsban főzi a nyulpaprikást. Erdélyi Guszti tanítónak a felesége — akit negyvenéves korában Éét nagy kamasz után lepett meg az élet egy gügyögő lánykával, — készíti a legremekeob túrós csuszát. Mészáros Jóska biró, — akinek a felesége Bösendor- ferben ültöt; a tyúkokat, — adja a bort, a zenét ped'g a helybeli i önkéntes tűzoltók fúvós zenekara szolgáltatja. Reggelig tart majd az ünnepség. Szép aszonyok, lányok, ferbli, ramsli, néhány toszt. Mámoros felköszöntők. Ez volt: a program. * A káplánok civilbe csizmásodtak. A tanítók, kántorok, a jegyzők, a tizedik községből is eljöttek a nagy napra. A nagy hajtásra. Még a községi gyám is kölcsönkért egy ócska Wendl-puskát, csakhogy jelen lehessen a diszvadászatjon. Hollós,, az jállami igazgató, kirendelte a hatodikosokat, Kövér Dini, a nótárius a szabadságos katonákat fogadta fel haj,toknak két korona bérért. A gyerekek csak egy koronát kaptak. Es a hajtők kétszáz főnyi tömege úgy vonult fel a Kohner báró ujszászi vadászterületére, mint egv viadalra kész hadsereg. A Kohner báró birtoka úgy terpeszkedett el a község határában, mint egy gigászi polip, amely meg akarja fojtani a tízezer lakosú falut. A község határától ötrantott a hajtők rajvonalába. « Egy ordítás a hajtők vonalából, Lukács is ordított. — Az istenért mit csinálsz? — és elrántotta Baráthy karját a fegyverről. Ez ránézett az ordító tanítóra. Azután kiegyenesedett. Tágranyilt szemmel sárga halottan nézte, amint feléje tódul a csapat, magával cipelve egy tehetetlen embert. Többet aztán semmit eem látott. Fekete nehéz fátyol zuhant az agyára és úgy rogyott össze, mint a homlokon lőtt, elrengyolt lelkű, halálbafáradt közkatona. * — Nincs semmi baj! — mondták neki kórusban a vadászok, amikor fellocsolták. — A Juhász Pi3ta káplárnak két szem sörét ment a bőre alá. Ennyi az egész, Székely doktor egy ujjnyo- mással kipattintotta. Ennyi az egész. Adj Pistának öt koronát, — de háború utánig ne gyere többé vadászni. Ingyen szórakozhat gyermeke, ha kezébe adja, nagy képes karácsonyi árjegyzékünket. Kívánatra bérmentve küldi; GORSO Bazár, Cluj* Kolozsvár. Tislh almozott raktár miatt nagy árleszállítás ! Eredeti GILETTE penge . . .................10 drb. 90 lei, 100 drb. 850 Lei „Unicum“ önborotvaló penge. íeltétlenül van olyan jó. mint az eredeti Gillette . . 10 drb. 70 lei, 100 drb. 650 Lei „Cito“ hajvágó: gép, l darab .................................................................100 Lei Prima solingeni szabó-olló, 9 colos, l drb..............................................170 Lei Garantált prima solingeni aipacca evőeszköz, 6 személyes garnitura, 24 drb. . ............................................................................................. 850 L-től Zsebkések, ollók, hentes és konyha kések hasonló olcsó árakon. Áruira jó minősegét cégem 66 éves ió hírnevével garantálom. Kim Mátyás Ft a, Cluj«Kolozsvár, Calea Victoriei 2. I
