Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-08 / 274. szám
s Döntött a kormány az egyházak államsegélyének leszállítása ügyében Lélekszám szerint állapátjják meg az ui államsegélyt A kongnia megvonás több mint 30 százalékos ksz XIII. SVF. 874. SZÁM. BKi13 (Kolozsvár, december 6.) A Keleti Újság több ízben foglalkozott a kormánynak azzal a tervével, amely szernit a takarékosság cime alatt redukálni akarja az egyházak államsegélyét. A kérdésben hosszú ideig végleges megállapodásra nem tudott jutni a kultuszminisztérium. Az összes egyházak vezetőségei tiltakoztak a redukció ellen, de nem sikerült a tervet megakadályozni. Különböző módozatok voltak forgalomban az államsegély leszállítás módját illetőleg. Szó volt róla, hogy arányosítás utján 15-től 25 százalékig terjedő lesz a megvonás. A másik terv a hívek lélekszámát vette alapul és ennek megfelelően állapította volna meg a kormány az egyes egyházaknak járó államsegélyt. Értesülésünk szerint a döntés végül is a lélekszám szerinti megállapítást vette alapul, ami' egyenesen katasztrófális veszteséget jelent az egyházakra nézve. Tudni kell ugyanis, hogy a hivatalos statisztika a hívek százezreit sikkasztja el. Ezekben ugyanis nem szerepelnek a szórványok, vagy a háromszáz lélekszámnál kisebb egyházközségek, amelyek nem kaptak államsegélyt eddig sem. Arról a híradás nem számol be, hogy vájjon hajlandó-e a kormány az igazságnak megfelelő«' statisztikai kiigazítást elrendelni. Téjny az, hogy az igy támadt államsegélyredukció több, mint 30 százalékos. Egy egész község lakossága nevére hamisított váltókat a magyardécsei szatócs (Dés, december 6.) Furfangos módon csapta be Betrky Dániel magyardécsei szatócs a falu gazdáit. Sikerült egyik bankkal olyan összeköttetést szereznie, hogy a bank csak azoknak a gazdáknak adott kölcsönöket, akiket ő javasolt. A megszorult gazdák erre tömegesen fordultak Berkyhez 3—10.000 lejes kölcsön ügyekben. A váltókat ő vitte be a bankba, azonnal felülbélyegeztette és háromezer lej helyett 30.000-re töltötte ki, az 5000 lejeseket 50.000-re javítgatta, de a félnek csak az általa kívánt 3 vagy 5000 lejt adta át. Amikor az adós nem fizetett, a banktól felszólítást kapott, amely minden egyes esetben 100 lejbe került. Berky készséggel fizette ki a saját zsebéből ezeket az összegeket, hogy a fél ne kapja meg a levelet. Gondoskodott, hogy a posta neki kézbesítse ki a leveleket. A mult heten azonban rajtavesztett a ifianipulúción, amennyiben az egyik gazda megkapta Berkinek minden elővigyázatossága ellenére a felszólításokat a banktól. Erre felháborodva sietett a bankhoz és tiltakozott a felszólítás ellen, bizonyítva, hogy ő a tartozását kifizette. Erre a bank vizsgálatot indított. Előmutatták a váltót, amelyről kiderült, hogy az aláírás hamis. A bank természetesen azonnal megtette a feljelentést, amire Berky Dánielt letartóztatták, átadták az ügyészségnek. Berky beismerte, hogy mintegy ötven gazda nevében, körülbelül 400.000 lejre rugó összeget vett fel a banktól. Az eset nagy feltűnést keltett. A vizsgálat folyik. Az Ekcéma Azok. akik szenvedtek ebben a kínos betegségben es éveken át tűrhetetlen viszketegséget álltak ki, • Cadum kenőcs használata után rövidesen visszanyerték álmukat és nyugalmukat. Ez a kenőcs beigozelta hatásosságát azáltal, hogy ezer és ezer egyént gyógyított ki. akik régóta szenvedtek ekcémától, sömör- tol, pörsenéslöl, pattanástól, furunkulustól, kelevé- tól. kiütéstől, csalánkiütéstől, vérkeléstől, i nytö aranyértől, vlszketegségt ól. rüh töl, tályogtól,égéslse btöl, «slpéstöl. kérgesedéitől, úgyszintén sebesüléstől. Psrísít negativ és pcsíífv retasőrnő, ki mütermifelvételekbcn is jártas, azonnali belépésre állást keres. Ajánlatokat „Szorgalmas“ jeligére Rudolf Mossehoz Arad kérünk. QIRT I. BRÜSK: HIIKEfl 1 VILÁGREKORD I (241 — Sportregcns Hannes a drótkerítésbe fogódzott. A feje lecsuklott. Azok ott lent starthoz álltak. Nekifutamodtak. Ütemesen mozogtak a lábak a pályán. És az else kör vége felé két alak már kivált a többi közül és előre húzott. A többi visszamaradt. Még egy versenyző tapadt az első kettőn, de ennek a lépései már bizonytalanok voltak. Fél környire se fogja bírni a Nurmi óriáslépéseit. Máris összemorzsolódva maradt vissza. Most hát csak a kettő volt elől. ilannes a foga közé kapta az öklét. Neki itt kell állnia — egyedül — nem szabad velük tartania — nem futhat többé velük — Hirtelen elfordult, keresztülfurta magát az izgatott tömegen és egymagában a kijárat felé tartott. Megfulladt volna, ha még tovább kellett volna néznie a versenyt. Vannak dolgok, amelyek meghaladják az emberi erőt és ez bizony túlontúl sok volt neki. Úgy látszik, többre becsülte az idegeit, mint amennyit értek. Amint elérte a kijáratot és a köivek alatt haladt tovább, csaknem könnyek szöktek a szemébe. Utoljára volt itt, ezen a helyen, amelynek élt — most a legeslegutoljára. A kerítésnél egy alak várt és most elébe jött. Dor- rit volt. m — Tudtam, hogy itt kell lenned, — mondotta a leány, — rég kereslek. Hannes eszmélöen nézett a tiszta arcba. Az ötlött az eszébe, hogy jó lenne most, ha egy ember volna mellette. — Gyere, — mondta a leánynak és továbbment. MÁSODIK KÉSZ. 1. Hannes levelet Irt Irénnek. Százszor vette a kezébe a tollat és mindig letette: a büszkesége és az önérzete nem engedték íráshoz jutni. Végre is nem birta többé • kínos nyugtalanságot. Néhány sort irt csupán. Csak oletjelt kért az asszonytól, annak a jelét, hogy gondol rá, hogy hisz neki. Három nap tel el; semmi hirt se hallott. Negyednapra jött vissza a levél és a posta megjegyzésével volt ellátva: Címzett ismeretlen helyre távozott. ötödnapra levelezőlapot kapott Hamburgból. Ez volt rajta: „Isten veled, Hannes! Irén.“ Hannes rábámult a papírra, amelyen négy szóban volt rajta a sorsa és nem hihette, hogy az asszony igazán elutazott. De végre is hinnie kellett. Kint ragyogott a napsütés. Az ősz csípős levegője ült az ablaka alatt levő fákon. Minden ablakot tártra nyitott, hogy minél több levegőt bocsásson be. A csak két lépésnyire levő Kurfürstendamm szakadatlan élete, beszállt hozzá a nyitott ablakon; autók, autóbuszok, villamosok és a sok, 6űk ember... A szobájában ült és egyik cigarettát a máEik után szitta. Csöngettek. A szobalány valami Lechziner nevű urat jelentett be, aki nem hagyta magát lerázni. Tilden Hannes sohase hallotta ezt a nevet. Fogadhatta tehát anélkül, hogy kellemetlen dolgokra kellett volna emiatt visszaemlékeznie. Az a bizonyos Lechziner nevű ur belépett. Fantasztikusan kockás öltönyt hordott és ennek a tetejében egy billiárdgolyó-fejet, amelynek az elülső felén két fekete gomb előtt egy csiptetö lógott egy orron. A billi- árdgolyó meghajolt és váratlanul egész ijesztő módon életre kelt, amint izgatottan kezdte sorolni: — Tilden ur, üzleti ajánlattal jövök önhöz, olyan ajánlattal, amelynek az előnyei azonnal nyilvánvalóak lesznek ön előtt! Tilden Hannes bólintott. Mindig ké3z volt arra, hogy nyilvánvaló dolgokat halljon. Lechziner billiárdgolyó ur egy klubszékbe esuszam- lott, bizalmas mosollyal hajolt előre és olajos szeretet- reméltósággal szólt: — Önnek professzionistává kell lennie, Tilden ur! Hannes, fölemelte a fejét. — Hogyan kérem? A Lechziner nevű billiárdgolyó kilőtte az elő nyilat. Most srapnelltüzelésbe fogott, amitől a csiptetöje szokatlanul mozgott. — Nézze, Tildén ur, —- kezdte és kerepelni kezdett, mint az uccai árusok. — ön a jelenkor egyik legnépszerűbb íérfia! Mondjuk ki nyugodtan, ön ma a legnépszerűbb ember! Oh kérem, hagyjon beszélni, tudom, öfit akar mondani, az a nevetséges eset semmit sem ártott az ön hírnevének, ellenkezőleg! Használja ki a konjunktúrát, Tilden ur! Ilyen alkalom nem igen lesz többé! Gondoljon Charles Hoffra! Gondoljon Suzanne Lenglen-ra! Gondoljon Richards-ra! Vagyont fog szerezni, Tilden ur! Én leszek a manager-je, — megengedi, varieté-manager vagyok — szóval érti kérem, ki- Uiabálom a nevét minden hirdetőoszlopról és minden újságról be a közönségbe! A legjobban fizetett artistájává lenne a szezónnak! Szenzációs szám lesz! — Pillanatra, — szakította félbe Hannes, kit az ötleteknek ez a bősége megrendített, — és mi dolgom leone mindezeknél? — Mi dolga? Kiállítást rendezünk! Előadásokat fog tartani futólátványossággal! Az amerikai szerződések itt vannak a zsebemben! — Úgy, úgy, — mondotta Hannes elgondolkozva, — már azt hittem, hogy fehérre kell pingálnom magam és bajazzó-jelmezbcn kell énekelnem ezt a dalt, hogy „Én is voltam ur valaha." — De Tildén ur, — dadogta a billiárdgolyó megsértődve. Késő volt. Tilden Hannes úgy felugrott, hogy a klubszék felborult, kinyújtotta a karját és ordított: — Kifelé! A Lechziner nevű ur ajkán megfagyott a barátságos mosoly. Halálsápadtan állt fel és csak nézte az előtte álló embert, aki most az ajtóhoz ment, feltépte és mégegyszer ráharsogott: . — Kifelé! Lechziner mégegyszer beszélni próbált, de a szó meghalt a szájában mielőtt még megszületett volna — olyan szörnyű volt a pillantás, amely rárövellt. Irtó sebesen kapta fel a kalapját, a botját és a fehér kez- tyüjét és fejcsóválva tűnt el. Hannes az ablakhoz ment szusszanni. A telefon megcsendült. Tudta, hogy ez a Dorpit rendes napi jelentkezése. És nem tévedett. — Ki szeretnék menni a zöldbe, — mondta a Dorrit- leány, — volna-e kedved velem jönni? Hannes az Íróasztal szélére ült és gondolkozott. — Hallgass ide, Dorrit — el akarok menni Berlinből. Az a másik hang hirtelen elhallgatott. Azután egészen halkan kérdezte: — Hová, Hanes? (Folyt következik.)
