Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-06 / 272. szám
XIII. ÉVF. 272. SZÁM. WFknmÜMb sasa fi cselédbejelentési illetékek törvényességéhez (LEUÉL fl SZERKESZTŐHÖZ) Az én falusi magányomba is eljutott az a nevezetes újság, hogy Kolozsváron meghosz- szabbitották az évenként szokásos cselédbejelentések eredeti határidejét. A dolog ez ága, engem, ki pár éve nem vagyok kolozsvári lakos, nem érdekel, föltűnt azonban e kérdéssel kapcsolatban nekem egy kolozsvári lapnak aaen sajátságos magyarázata, melyet e dolog jogi hátteréről adott. E luminózus magyarázat szerint a magyar törvényhozásnak egy, az 3890-es evekben kelt alkotása adná a jogalapot a cselédkönyvek évről-évre megújítandó hatósági láttamoztatásának követelésére. Bizonyos naivitással hozzáteszi aztán e nevezetes fölfedezéshez a cikk Írója, hogy az az 1890-es évekből származó magyar törvény nem nyert végrehajtást s igy csodálkozik azon, hogy arra mégis hatósági rendelkezéseket alapit a kolozsvári városi tanács, illetve a népességi hivatal. Hát itt nyilvánvalóan tévedés van, amit a sajátságos fölületességgel megirt cikkel szemben nem árt földeríteni. A valóság az, hogy a gazda és cseléd közt a viszonyt a magyar törvényhozás 1876-ban szabályozta. Az ez évi XIII. t. c. alapján történtek ezután a cselédek bejelentésére nézve az egyes törvény- hatóságok részéröl szabályrendeletek utján megfelelő rendelkezések. Azonban sem ezek, sem későbbi törvényhozási aktusok nem módosították az 1876. évi XIII. törvényt, mely tehát Erdélyben és kapcsolt részein ma is érvényben levőknek tekintendő. Az 1890-os évekből sincsen törvény, mely az 1876. évit módosította volna. 1896-ban és 1899-ben létesült egy-egy törvény a gazdasági cselédekről, illetőleg a gazdasági munkavállalókról és segédmunkásokról, de ezek egyike sem áll vonatkozásban a szóbanforgó kérdéssel, vagyis: a háztartási alkalmazottak nyilvántartása és bejelentése ügyével. Az pedig szinte frivoli- tással határos fölszínes beállítás, hogy a magyar törvényhozás alkotta törvényeket az im- periumváltozás előtt nein hajtották volna végre. Ezt az állítást még.a barátság kedvéért sem kellett volna megkockáztatni, mert a jogbizony talanságra vezető effajta cselekmény akkor nem volt divatban. Az nem lehetetlen, hogy a kolozsvári népesedési hivatal valamely törvényre hivatkozik a minden bejelentés után 41 lej lefizetését követelő rendelkezése igazolására, de ez a hivatkozás csak olyan komoly lehet, mint volt a valamikori „darabont-kormány“ igazságügyminiszteréé, a különben érdemes Lányi Bertalané, a rosszlelkü árulkodások megszüntetéséről szóló törvényre a királyi biztosok kinevezésének igazolására. El is nevezitek ezért Lányit borzalmas törvényfacsarónak. Pedig, _— mint látszik, — vannak, akik túltesznek rajta s akadnak olyanok is, kik a facsarásnak ezt a rekordját a régi magyar törvényhozásra hivatkozással teszik tetszetőssé. Nem tudják a jámborok, hogy mit cselekesznek. Hallottak valami harangszófélét s nem ők a hibások, ha az a „harang“ valójában csak kolomp talált lenni. Egy falusi gazda. 1$ 16 Már csak ml. nap van december 21-ig I íÉffllM HmiÉM Mi HUH! bevezetés dátum, határkő, sorsíordulópont minden ember életében. 100 léivé? 3,450.000 leire látszik! Neremények kifizetője : Albina Bank! Főnyeremény: 1,000.000 Sorsolási eredményről hivatalos nyere- meny jegyzék és hírlapi lei készpénz, készpénz, készpénz. Sorsjegyek az ország minden városában kaphatók: Bankokban, piaci árusoknál, tőzsdékben, todrász- és más üzlethelyiségekben, ügynököknél stb. - Sorsjegyek rendelhetők: 117 lei előzetes beküldése ellenében: Központi Sorsjegyiroda Cluj-Kolozsvár, Str. Memorandului 16 sz. — Telelőn: 833. Vakok, bénák, falábú rokkantak mennek a színházba... Kenyér helyett színházjegyet adnak a háború szenvedőinek (Kolozsvár, december 4.) Tegnap este 8 óra után a román színház felé tartottam. A Minorita uccából izgatott, hangos beszélgetés hangjai jutottak- el hozzám, furcsa mellékzörejtöl kisérve. Pillanatok múlva négy embert látok magam előtt, kettőnek közülük falába volt s ez okozta a kísérteties zajt. Egyiknek a jobb karja hiányzott, a másik mindkét szemére teljesen világtalan. Előttem haladnak. Alig van köztünk egy pár lépésnyi távolság. Beszédükből egy-egy foszlány fülemig ér. — Vájjon milyen lesz az előadás? — kérdezi az egyik, akinek mülábán még csillog a rézveret. — Mit tudom én, — válaszolta társa, akinek a karja hiányzott. Jó lesz, akármit látunk. Most megszólal a harmadik. Hangja groteszkül ar- tikulálatlan. Megáll s példáját követik társai. Sétálva nem tud beszélni. Torkában cső van, csak akkor tud hangokat hallatni, amikor kezét ráteszi a „hangerősi- tőre". Végre megszólal: — Mit vitatkoztok? Nektek az a fontos, mit adnak? Nem úgy beszéltük meg a dolgot, hogy csak azért megyünk színházba, hogy egyetlen érvényesíthető jogunkat ne hagyjuk. A törvény előírja az ötvenszázalékos színházi jegykedvezményt... Itt pár percig elhal a hangja, majd igy folytatja: — Megyünk tehát a színházba komédiát nézni. Végre győződjön meg a közönség, hogyan bánnak a rokkantakkal. Kenyér helyett színházjegyet adnak. Megindulnak. Az a hadirokkant, aki két szemgolyóját is elvesztette és arcán mély vágás nyomait látom, a beszéd után kísértetiesen fölnevet: — Mennek a vakok a színházba! Már a színház előtt vagyunk. E sorok Írója is meglassította lépteit. Elfogott a kíváncsiság, mi lesz a színházban? Mielőtt a pénztárhoz távoznának, felvetődik köztük a kérdés, van-e annyi pénzük, amennyi a félhegy árához szükséges. Kiforgatják zsebeiket. — Kilenc lejem van, — hangzik el az első megállapítás. — Nekem öt, — mondja a nehezen beszélő. — Nekem — mondja a harmadik — semmim sincsen. Mindössze egy kopott fénykép kerül elő a zsebéből. Rajta egy feketeruhás asszonyon kívül három ap MINDAZOKNAK, kik magukaé gyen. «éknek és kimerüléeknek érzik, a ró gyermek. Bizonyára a tulajdonos családját ábrázolja háborúba indulás előtt. A negyediknek három leje volt. Közelebb megyek hozzájuk. As értelmesebbnek lét- szó felém fordul: — Jó uram, nem tudná-e megmondani, mennyibe kerül a legolcsóbb jegy? — Van tiz lejes hely is — mondom. De oda maguk ilyen lábakkal nem mehetnek, fennt van a kakasülőn. — Hát a földszinti ülőhely mennyi? — A legolcsóbb földszinti hely 40—50 lej. 50 százalékos kedvezménnyel 25 lejre lenne szükségük, hogy az előadást megnézhessék. Közben cseperegni kezdett az eső. Hideg szél fuj. A volt katonák reszketnek. Be akarják gombolni évtizedes blúzukat, de hiányzik a gomb. Reszketnek, de az arcuk mosolyra torzul. Halkan, szó nélkül visszafordulnak. Most eléjük állok. — Mondják jó emberek, hogyha négy embernek alig van húsz leje, miért nem vásárolnak rajta kenyeret? . \ Kérdően néznek rám. A vak válaszol: — Tévedni tetszik. Mi nem az előadásra voltunk kiváncsiak, hiszen amint látja, világtalan vagyok s csak két napban egyszer szoktam enni. De el akartunk menni. hogy lássa a világ, Íme, kenyér helyett, tisztességes nyugdíj helyett ötvenszázalékos szlnházjegygyel akarják kifizetni a vak és sánta hadirokkantakat. Nem mondom, papíron több jogunk van, de csak ez az egyedüli, amit érvényesíteni tudunk. Otthagynak. Az egyik bemegy egy bódéba a egy kenyeret hoz magával. Az elmaradt színházjegy helyett... D. B. ui életerőt ad. Vérképző, izomerősiéő, idegerősitő. étvágygerjesztő es élénkítő szer. — Kapható a gyógyszertárakban, vagy a készítőnél: FABRITIUS GUIDO „MEDVE“ gyógyszertára, Nagyszeben—Sibiu ■ t ■ ’ O rakonyvaiést és román-magyar levelezést vállal az esti órákban perfekt könyvelő, levelező. — Megkeresést a kiadóhivatalba „Könyvelő“ jeli- gére kér. ___________ E gyetemihallgató. nő német gimnáziumi végzettséggel privát órákat adna bármilyen iskolai tanulónak minden tantárgyból mérsékelt díjazásért - Értekezni Erzsébet ut 25. _______ U J diógyökér ebédlő eladó. Berkovies, müasztalos, Dezsma u. 2. Erdélyi Leszámítoló és Pénzváltóbank Részvénytársaság Koloisvár, Piafa Unirii (Főtér) 29. Bánffy palota. Foglalkozik a banküzlet összes ágaival >>•©« Előnyös feltételek mellett kölcsönt nyújt lterületen fekvő városi Házakra I. h. bekebelezés mellett b e
