Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-31 / 291. szám
4 XIII. tVF. 291, SZÁM. » CH Fri nss mint a tavaszi nap virradata,... a Perle de Paris illata a jóizlésü kölgyk oz szói ligi*» A» fintat illata, — a Perl* At Paris hideUst a női bdj előtt Com de (Means' Jhrfe rlr Tari> dtMlKr par ŢALÁN csat egy jelentéktelen semmiség az az utolsó mozdulat, amellyel a nő befejezi öltözködését: a parfüm használata; de egy egyéni, kényes és végtelenül jellemző semmicég. Ugyanannyi finomságot és ízlést tanúsíthat ebben, mint magában az öltözködésben. Ez oka annak, bőgj' a disz- tingvált hölgy általában a Perle de Paris-t választja.. A Perle de Paris finom és friss illata bizonyosan hizeleg diszkrét ízlésének, de választását erősen befolyásolja enne.k a kölnivíznek az eredete is. A Perle de Paris Lady gyártmánya, a szépség specialistái készítik a legtisztább és legjobb anyagokból. Ä Perle de Paris megfelel a legkényesebb bőrnek; a bőrt finommá, bársonyossá és frisse teszi és a nőnek azt a finom bájt kölcsönzi, azt a meghatározhatatlan kedves semmiséget, ameíyenek intim jelentőségét mindannyian olyan jól ismerjük. 1.ff Ifiig Tbrfi df 7hri* -Jíai^e dfl C£:;fi-Lenn Kadulescu egyetemi tanár a királyhoz fordul panaszával PRO DOMO „România királya elitélte a törvényhozásban lábra-kapott gyorsba] palás rendszerét.“ A hírlapi tudósítás igy adta vissza annak az üze netnek a tartalmát, mellyel a királyi felség a munkáját újból megkezdett parlamentnek a trónbeszédre adott válaszfeliratát fogadta. „Nem a törvények nagy száma, hanem a törvényhozás alapos munkája szolgálja az ország érdekét.“ Körülbelül ezekben a szavakban csendült meg a királyi szózat, mely valóban nem jelent elismerést annak a gyorsasági rekordnak, melyet a törvények hozatalában az elmúlt időszakban Románia törvényhozása produkált. A Keleti Újságnak nagy oka van ennél a fénynél megállani, sőt egyenesen joga van ahhoz, hogy ebben a kérdésben „pro domo“ szólaljon meg. őszintén bevalljuk azonban, hogy oz a megszólalás nem könnyű dolog. Ugyanis nekünk, kik féltve őrizzük az alkotmányos jogelveket, nem könnyű még a látszatát som vállalni annak, hogy tetszéssel tudunk kisérni egy olyan uralkodói intést, mely a törvényhozás házainak tanácskozásába szól bele. Nem... Ezt nem lehet tennünk. Élénk emlékezetünkben van ugyanis a magyar paria mentárizmus történetének az a fejezete, mely 1904. óv őszén, gróf Tisza István nevezetes ug- rai levelével kezdődött. Gróf Tisza István, mint miniszterelnök megállapította az ugrai levélben, hogy az ellenzéki pártok minduntalan megismétlődő obstrukciója gátat vet a többségi akarat érvényesülésének és ezzel megakadályozza a törvényhozás: alkotó tevékenységét. Gróf Tisza Istvánnak ebben a megállapításban lényegileg igaza volt. A hiba csak ott jelentkezett, hogy gróf Tisza István ezt a megállapítást, mint miniszterelnök tette. Mint a király miniszterelnöke. Ezzel tehát tért nyitott annak a látszatnak, hogy az obstrukció kizárására irányuló bázszabályreviziót, mit az ugrai levél bejelentett, a korona kívánja, vagy legalább része van ebben a kívánalomban s ezzel megnyílik a lehetősége annak, hogy ami a törvényho zás házainak legsajátosabb belső ügye, abban a korona is állást foglaljon. Ez a látszat megpecsételte gróf Tisza István sorsat s bukása az 1905.. óv januárjában megejtett általános választásoknál be is következett. És bár e histó riai visszapillantásban, melyben az ezelőtt. 25 évvel törtéut események megelevenednek, ua gyón sokat lehet, sőt egyben-másban bell is a magyar ellenzék akkor folytatott küzdelméből elítélni, az alkotmányos jogérzetnek azt az ele venségét, mely a többség akaratának érvénye sülősére irányuló házszabályrevizió kérdésében az egyéniségében talán minden elődénél kiválóbb Tisza Istvánt tisztán ama végzetes látszat miatt a hatalom éléről pártjával együtt elsöpörte, csak elismerés illetheti. A többségi akarat érvényesítését magának a többségnek kellett volna parlamentáris föllépéssel kezdőmé nyeznie s nem volt szabad a kezdeményezést a királyi kormány elnökének magához ragadnia. Ez volt a magyar nemzet alkotmányos érzésének az 1905. évi választásokban megnyilatkozott ítélete, amit egy ilyen kérdés fel vetőd ősekor nem tudunk, de nem is akarunk el feledni. Éppen ezért mondjuk,'hogy nem könnyű dolog hozzászólni Románia királyának a törvényhozási tárgyalások rendszerét, érintő kritikájához, nem könnyű még akkor seni, ba ez a kritika implicite éppen minket talál igazolni. K- iti elérkeztünk oda, bol a „pro domo“ felszólalásra vonatkozó jogunk igazolására sort keríthetünk, nevezetesen arra, hogy körülbelül két hónappal ezelőtt ,.A királyi üzenet és a kisebbségi pártok“ cim alatt szóvá teltük e helyen azt a vonatkozást, mely a parlament összes pártjaihoz intézett és azokat komoly munkára intő királyi fölhívásból a nemzetkisebbségi pártokat érintette. Kiemeltük, hogy milyen jelentősége van az amerikázó, szabotáló és strikeoló román pártokkal szemben annak a ténynek, bogy a nemzetkisobbségi pártok állandóan részt vettek a törvényhozás reájuk nézve bizony nem egyszer sziszifuszi küzdelmet jelentő munkájában s ezzel hozzá járultak ahhoz, hogy ez a munka ne az egyoldalú pártabszolutizmus jegyében létrejöttként jelentkezzék. Mindezek konzekvenciájául aztán oda konkludáltunk, hogy a nemzetkisebbségeknek a parlament munkájában résztvétele, mely az első királyi üzenet világitásában fényes elismerést talált, a .többségi pártnak, mint a parlament tanácskozási rendjo jogszerű irányítójának kötelessége ezt a részvételt a múltra nézve honorálni és a jövőben úgy megkönnyíteni, hogy annak zavartalanságát a jogos kritika szabad érvényeAz Adevărul mai számában közli Kadulescu esernovici egyetemi tanár Őfelségéhez és a köz- oktatásügyi miniszterhez intézett memorandumait, amelyekben egész tárházát sorolja fel a panaszoknak, amelyek David Dalik zsidó diák sírjánál tartott beszéde miatt keletkeztek. Mint ismeretes, Kadulescu egyetemi tanár képviselte a Falik-családot abban a bűn perben, amikor Totu diák a esernovici törvényszék épületében agyonlőtte Falik Dávidot. A professzor december 10-én részt vett a zsidó diák sirkőavatási ünsülését a tumultuózus többségi terror semmiben ne érinthesse, a törvényhozásban, csupán gyorsaságra törekvő s annak, az alaposságot is köny- nyelmiien feláldozó pártönzés és kormányzati kényelmeskedés meg ne akaszthassa. Nos most alkalmunk van rámutatni arra, hogy a kiindulópontban, melyből ehhez a konklúzióhoz jutottunk, az államérdek legmagasabb képviselője igazol minket. Nem titkolhatjuk örömünket e felett, de még nagyobb örömmel kell fogadnunk azt a tényt, hogy a királyi felség az ő intelmében, mely a törvényhozásban az alaposságot és nem a gyorsaságot tartja főkövetelménynek, megállóit a kiinduló pontnál és a részünkről ahhoz fűzött következtetéseket nem vonta le. Bölcsen tette. S ez teszi reánk nézve könnyűvé e kérdésben a pro domo fölszó- lalást, mi első tekintetre nehéznek látszott. A király, mint az alkotmányos elvek tisztelője, aki tisztelője, aki tisztában van azzal, hogy a felállított praemissa konzekvenciájának levonása parlamenti rendszer mellett, mint a parlament legsajátosabb belső ügyéhez tartozó, nem őt illeti. Eleget tett hivatásának akkor, mikor a törvényhozás munkájával szemben a gyorsaság fölött az alaposság követelménepSégénél és nagyhatású beszédet tartott amelynek következtében a esernovici egyetem diákjai, valamint a tanári kar úgyszólván teljesen b'ojkötfálták. A királyhoz intézett memo randumában a következőket, írja: „Ellenem már évek óta éles kampány folyik az egyetem keretén, bélül. Állandóak izgatják a diákságot ellenem, amiért a Falik-család képviseletét, vállalni mertem. Amikor ezt. megtettem, azt hittem, hogy ezen gesztussal a román államnak teszek szolgálatot a külföld előtt." nyét felállította. Most már a parlament többségi pártjától kell várnunk a továbbiakat. A konzekvenciákat, miket az'alkotmányos elvnek, a parlamentáris rendszer tényezői között föltételezett egyensúlynak tartozó tekintetekből nem vonhatott le magas intelmében a szuverén, tessék levonni a törvényhozás legsajátosabb belső ügyében szintén szuverén testületek többségi pártjának. Tessék a többségnek szükséghez képest a házszabályok módosításával, lehetővé tenni a valóban alapos és komoly parlamenti munkát. Azt, amely minden oldalról tért nyit a jogos ellenőrzésnek, lehetővé teszi a különböző felfogások kölcsönös kicserélését s a parlament kisebbségi pártjainak jogos érvényesülését és a „gonosz hamarság“ helyett, mely a múltban egy gyári üzem lélekteleuségével termelte a törvények tömegét, alapos munkát végez s ezzel beviszi a törvényekbe az alkotmányosság imponáló szellemét. Ez a második királyi üzenet egyenes konzekvenciája. Annál pa- rancsolóbb, minél inkább örvendetes, hogy az uralkodó az üzenetben csak a praemissát állította fel s a következtetések levonását rábízta az arra illetékesekre. Várad! Aurél.
