Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-29 / 290. szám

Az erdélyi magyar társadalom részvéte kísérte utolsó útjára Jósika Gábor bárói Inczédy Joksman Ödön búcsúztatta el a Státus világi vezérét (Kolozsvár, december 27.) Kolozsvár ma­gyarságának mély részvéte mellett karácsony első napján a délutáni órákban kisérték ki utol­só útjára az erdélyi magyarság nagy halottját, Jósika Gábor bárót. Virágerdő borította a piarista-templomban felállított ravatalt. Nem­csak a család tagjai, hanem mindazok az intéz­mények, amelyeknek részben az élén állt, rész­ben pedig vezető tagja volt, koszorút küldtek a ravatalra. Már három óra előtt zsúfolásig meg­telt a templom gyászoló közönséggel. A ravatal körül,az erdélyi magyar arisztokrácia, és a kü­lönböző egyesületek képviselői foglaltak helyet. A temetési szertartás, amelyet dr. Hirschler .József pápai prelátus végzett, délután három órakor vette kezdetét. A státus igazgatótanácsá­nak elnökét a templomban dr. Inczédy Joksman Ödön, a Magyar Párt érdemes ügyvezető alel- uöke búcsúztatta el. Megható szavakban ecse­telte Jósika Gábor érdemeit, a közügyek iránti lelkességét, nagy munkabírását, és kötelesség- tudását, amely erények birtokában mindig elől­járt és példát mutatott. — Neked mindened volt a státus és Te min­dene voltál a státusnak, — mondotta Inczédy Joksman búcsúbeszédében. Hót évi világi el­nöksége arra a történelmi időre esik, mikor stá- tusi alapjaink vagyoni állagának csorbítása el­len és féltve őrzött hitvallásos iskoláinkért élet­halálharcot vívtunk. Vezéri minőségben ugyan, de közkatona módjára vetted ki a részedet a stá­tus munkájából, a Jósikákat olyannyira jellem­ző, Istenbe vetett erős hittel, az igaz ügy tuda­tában gyökerező bizalommal. Inczédy Joksman Ödön azután rámutatott arra, hogy a magyarság nagy halottja szemé­lyét sohasem tolta előtérbe, hanem mindig csendben, elvonulva dolgozott, ténykedéseit nem a hiúság, hanem az egyháza és a nemzete iránti mélységes szeretet irányította. — A régi egyiptomiaknál minden évben egy­szer, — folytatta Inczédy Joksman Ödön — meg nézte a fejedelem a lefátyolozott Istenképet és minden gondolat, amelyet népe javára megvaló­sított, minden tanács, mely országa javát előbbre vitte, minden harc, melynek győzelem volt a vége, minden fordulat, mely országára, nézve fejlődést jelentett: ennek a szent látásnak az eredménye volt. Jósika Gábor is minden év­ben, sőt minden nap Istenképét nézte, valiafaos megg3rőzödósből meri tett erőt és vezette az er­délyi római katholikus státust azon az utón, amelyet katholikus magyar szive világított meg. A katholikus eszmény lefátyolozott képe iesz emlékünkben fennkölt személye, melyre te­kintetünket olykor felvetve fogunk uj gondola­tokat, uj elhatározásokat, uj parancsokat ven­ni és termelni, hogy önmagunkon vigyük előbb­Meglepő megfigyelői, azt a gyorsaságot* amellyel a Cauum kcnocs megszünteti és begyógyítja a bőr ingerlékenységét. Nem kell törődni a már sikerte­lenül használt szerekkel és nincs helye a kétségbee­sésnek, mert a Caultím kenőcs teljesen különibözik az összes többi gyógyszerektől. Tüstént megszünteti a viszketegséget és mindjárt első hnsználatátől kezd gyógyítani. A bor legmakacsabb betegségeit, a pattanásokat, kelevényeket, kiütéseket, ekcémát, csalánkiütéseket . pörsenéseket, cs ipésn vonlokat • aranyereket, úgyszintén a vágásokat,_ stb. rögtön gyógyítja a Gadum kenőcs. Egy tégely ára«.. CURT I. BRfttlR: mmá! — Sporíre^lnx — Az asszony szavakat keresett. Nem akarta a fér­fit megbántani, de nehéz volt neki olyasmit mondani, ami ne fájjon. Nem lelt semmiféle részvétéé hazug­ságra, — Eenito, tudod, hogy nem szeretlek. Nálad ma­radok, mert a feleséged vagyok. Mert azt mondod, hogy szükséged van rám. Kérlek, ne tedd ezt nekem ■még nehezebbé. * Bellini elfordult. Fogta a csomagot és hanyagul zsebretette. * — Vissza fogom küldeni, — mondotta hangta­lanul. E naptól kezdve a gátlásai egyszerűen megszűntek. A berlini képviselőjének azt táviratozta, hogy oszlassa fel az ottani irodáit. Az volt a meggondolása ebben, hogy a jelenlegi helyzetben csak eszik a pénzét. A ber­lini megbízottól rémült válasz jött, felvilágosítást kért arra vonatkozólag, hogy mennyiben érkezett hibásan a távirat... Bellini mégegyszer megtáviratozta szóról-szóra ugyanazt a szöveget, egy félórával később a Rolls Royce-ba ült Irénnel és azt az utasítást adta az oliv- zöld sujtásos soffőrnek, hogy észak felé hajtson. Milánóban megálltak és Irén először nyilvánította azt a kívánságát, hogy egyedül szeretne kimenni. A férfi tétovázva, de szó nélkül teljesítette a kívánságot. Irén néhány óra hosszat terv é3 cél nélkül vándorolt a fehér városon keresztül. Köd és cső csüngött a váro­sok felett. Egy kirakatban a téli sport hajlékaiból való fény­képekkel diszes újságot látott. Az egyik fényképen is­merősöket Vélt fölfedezni és ezért megvette a lapot. A davosi jéghokkiról való. képek voltak benne. Irén ismer­te a csapat néhány tagját. Es amint közelebbről nézte meg a képet, elállt a szívverése. Az a férfi ott oldalt a háttérben, nem egészen felismerhetően, de mégis — az a férfi Tilden Hannes volt! Percekig nézte azt a kis képet. Mozdulatlanul állt az uccán, nem ügyelt arra, hogy a járó-kelők meg- meglökdösik, hogy kíváncsian fordulnak meg utána, — csak állt és a Hannes képét bámulta. Mint egy alvajáró, úgy ment vissza a szállóba. Bellini Benito a szobában volt és örömmel dörzsöl- gette a kezét. — Irén! — mondotta, — távirat jött Vaneltól. Még ma továbbutazunk. Davosba! Irén mind a két kezével a széktámlába fogózott. — Davosba — Benito? — Oda. Örülsz a télisportnak? Irén érezte, hogy a szive nehéz lett. örülni szere­tett volna, de nem tudott. Nem tudta még hinni. Nem tudta elgondolni, hogy mi fog ott történni. Csak azt tudta, hogy a sorsa elé vetette az ár. 9 Amióta a B. S. C.-fiuk Davosban voltak, Hannes reggeltől estig a jégen volt. A jéghokkt varázsa meg­fogta. Fel lehetett éledni benne. Fölsőges küzdelem volt. A saját csapatában gyakorlatozott, mint előbb a davosiakkal és csak azt sajnálta, hogy régebben tulaj- Sdonképen sohase törődött a hokkival. Az első mérkőzések közeledtek. Hannes ott állt Dorrit-tal és Fahlennel a nézők kö­zött és a harc minden fázisát átélte. Dorrit gyakran figyelte meg öt titokban oldalról. A csodálkozása nőttön nőtt. Hannes rövid idő alatt megváltozott. A sportszcilem megint csak megragadta. Most már nem az a melankolikus, érzékeny és idegei Hannes volt, akit a leány az utóbbi hónapokban elkí­sért' az utjain. Ismét föltámadt benne valami a régi a győztes, a futóbajnok Hannesböl. A korábbi érdeklő dés ismét feltámadt és Dorrit nem tudta, hogy örüljön-e ennek. Valami kis féltékenység volt az érzésben. Ami! ö nem tudott Hannes-szel elérni: ezt a változást elérte ez a néhány napi együttlét, a találkozás óta, a régi klubtársakkal. xin. WP. m. szám. 'WlfflHI IMBMW—g—CTB——BgaMBBBWMIim IW IÜKH1 re katholikus és nemzeti életünket. A’ Jósika Gábor példájából kell meglátnunk azt, hogy az a törvényszerűség, mely nemzetünk élete fölött uralkodik és azt szabályozza, ne külső végzet- szerű kényszer legyen, hanem öntudatos és terv­szerű kollektiv akarás. Hogy történelmének me­netét ne iatum, ne végzet gyanánt viselje, ha­nem hivatás és programszerűen és önmaga va­lósítsa meg a feladatát. Beszéde további részében nemcsak a státus, hanem a többi magyar intézmények nevében is búcsút mond. Beszédét pedig azzal végzi: „A békesség ünnepén száilsz sirodba, a békesség an­gyala őrködjön kihűlt poraid fölött!’* A beszéd elhangzása után a gyászmenet a Jósika-család kriptájába kisérte báró Jósika Gábor tetemét, ahol rövid ima után örök nyu­galomra helyezték. Uj rend az iialmérésí engedélyek kiadásánál (Déva, 1930 december 26.) A szesztörvéoy végrehajtási utasítása még nem jelent meg s így a nagyközönség körében teljes volt a bi­zon ytalanság arranózve, hogy a régi italmérési engedélyekkel mi fog történni. Dévai munka­társunk errevouatkozólag érdeklődött a pénz- ügyigazgatóságuál, ahpl azt a választ kapta, hogy a végrehajtási utasítás ugyan nem érke­zet meg, de jött a minisztériumból egy körren­delet, amely kategorikusan kimondja, hogy árverést csak a megüresedett ilalmérési helyekre lehet nyitni. Például, ha egy községnek van 35UO lakosa s van a községben egy italmérési engedély, nkkor a régi minden 500 lakosra egy eugedély, eshetik. Abban az esetben, ha mondjuk egy 2000 lelket számláló községben ö italmórési engedély van, ami a törvény szerint túlsók, mivel csak 4 lehetne, az összes 6 régi engedélyt meghagyják s árveréseket nem tűznek ki, mivel a pénzügyminisztériumnak az a felfo­gása, hogy a régi szerzett jogokat res­pektálni fogja, ami annyival is inkább igaznak bizonyult, mi­vel a korlátolt italmérési engedélyeket sem vonták még be, jóllehet ilyen engedélyt az uj törvény nem ismer. A fonti vélemény az egész országban irány­adó, mivel azokat dr. Munteanu, a pénzügymi­nisztérium szeszelőadója mondotta Csergit Ti­vadar inspektornak, a dévai pénzügy igazgató­ság szeszügyi előadójának. Pablennel beszélt egy Ízben erről, amint egyszer jgyedül ballagtak a hóban. Pahlen sokáig hallgatott és Dorrit hirtelen azt kér­dezte: Gondolja, hogy még mindig — azt az asszonyt sze­reti? — Azt hiszem, — mondotta Pahlen — hogy igen. Dorrit lehorgasztotta a fejét és alig szólt utána egy szót. Pahlen sokáig némán haladt mellette — azután hirtelen a kezéhez nyúlt. Dorrit fölfigyelt. Sajátságosán elváltozottnak látta most a Pahlen arcát. — Dorrit... — mondotta halkan, — nem gondolja, hogy tulon-tul Jó maga... Játékszernek? Dorrit hosszasan a szemébe nézett A férfi folytatta: — Nem tudom, Dorrit, hogy kinevet-e engem. So­hasem akartam szólni magának. De — nem is tudja, mennyire fájt nekem, amikor itt találkoztam magával... Dorrit lassan elvette tőle a kezét. Pahlen ott állt e'őíte és választ várt. Dorrit sokáig a földre nézett. Az­után kis mosoly jelent meg a szája körül, amilyent még nem látott nála Pahlen soha — Ne beszéljünk többet róla — mondotta a leány és tovább ment. Ezen a délután következett a Berliner Sport Club mérkőzése a belgák ellen. Három harmadidöben, tizenöt-tizenöt perccel, ját­szottak. Abelgáknak már az első két percben sikerült be­küldeni a korongot a kapun. A berliniek támadtak, a belga középcsatárnak sikerült a korongot elszednié és áttörni. Egy lesállást a balszélen elnézett a bíró és má­sodszorra is berepült a korong a berlini kapuba. Ezzel aztán bs is volt azonban fejezve. A berliniek most felocsúdtak az első meglepetésük­ből és most hallatlanul zárt. ragyogóan kombinált já­tékba kezdtek. Még az első harmadidöben három mes­teri gólesett a belga kapunál. A gólarány tehát három- .iettő lett a lefuvásnál. A második harmadban iramot fokoztak a berliniek, ikik, úgy tetszett, csak most kezdenek igazán játszani fi felvitték hat-kettőre, a belgák kétségbeesett védeke- dacára. (Folyt, következik.)

Next

/
Thumbnails
Contents