Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
áte&nmxm 1930 KARÁCSONY Ha ön a karácsonyi ünnepeket kellemesen akarja eltölteni, akkor legyen figyelemmel arra, hogy a bevásárolandó rádió-vételkellékek csakis VALVO-CSŐ VEKKEL legyenek ellátva. Romjaifö’er?ka*: 8. SEIDMANN, Bukares*, Str. SfiJntPorß8. mTnnnnmmniiiiiiianiiiiiMiimniiiiiiiiiic3i!iiiiiiiiiia[iiiiiiiiiuuiuiiiiniiicaniiiimniaiiiiiniiiimiiiiiiiiiiiiniiniiiiiiii»iiiiMiiiiiiaHi[iiiiiiiiE]iii!iiiiiiiiuiiiiiMi>M! niiiiitiiiiiinimiiiiiiiiuiiiHiiiinmiitmiiironinii' Anna néni, segítsen! Irta; Ligeti Ernő* ösztöne hajtotta ki, mint a menekülő lovat, amelynek csóvát vetettek sörényébe. Ha hátul lemegy a konyhába, okvetlenül el kell haladnia apja rendelője mellett. Inkább az első ■»lépcsőn, a verandán keresztül megy és megkerüli a villát. Hajadon fővel állott meg a világos éjszakában. A hideg csillagok változatlanul szikráztak a feje felett. Február utolsó hete, a tél most adja ki méregfogát: Végig ment a kerti utón, a rongyokba pó- jált rózsafák és az elárvult, gömbös karók mellett. E helyről a távoli emelkedésre lehetett ellátni. A villanyvezeték hosszú póznái felszivód tak a messzeségben szeszélyes kis fényeik füzére azonban idecsillogott. A megfagyott csendben csak Néró vakkantott láncain. A különálló konyha körül a gesztenyefák óriási ágai meghajoltak a hóteher alatt. Az öreg Anna már megvetette összecsukható vaságyát, de még nem feküdt le. Ijjedten tolta el a reteszt, amikor Gábor halkan bekopogtatott hozzá. — Beszélni akarok magával, Anna néni — és helyet keresett, hogy leüljön. — Elromlott a csengő? Ez az első gondolata Annának és már topog a villanyos csengő felé, amely ott van a kakuk- óra alatt, — Ne fáradjon, Anna néni, semmi baja a csengőnek. Inkább azt mondja meg, hogy szabad ide leülnöm? Anna sietve törölte meg a fehérre lakkozott konyhaszéket, meglepetésében sok fölös igyekezettel. Azután kérdőleg pillantott Gáborra. — Nem tudok aludni, ez az egész. A fejem is majd szót szakad. Ha csinálna egy teát nekem, nagyon hálás lennék. — Attól fáj Gábor urfi feje, hogy nem vacsorázott. Ott sült össze a kitűnő vacsora a ler- ben. Ha eszik valamit,.. — Gondolja? — nevetett Gábor a becsipett emberek bizonytalan kedélyességével és szétnézett. Fényesre sikált rézedények a falon. Tiszta kőpadló, a stelázsik megrakva egyszerű porcellánnal, rózsaszínű diszpapirosok nyúlnak ki alóla. Két légy zsong a gyúródeszka felett, a vízvezeték csapja ábrándosán csurog, a konyhát betölti az ismert szag, amely elpusztíthatatlan ul évődik a cselédek alsóruháiba is. Anna kivette a teafőzőt a konyhaszekrényből, bekapcsolta a konnektorba. Megállóit, váfrt, nem mert visszaülni eddigi helyére. — Ne csodálkozzék, Anna néni! Maga is * Mutatvány a szerző Két Böszörményi című, »ajtó alá kerülő uj regényéből. tudja, hogy Bukarestben jártam és beszélgettem az édesanyámmal. Hát úgy gondoltam, beszámolok magának... Hát kit is érdekelne jobban, mint magát? — ironikusan mosolygott befelé, hogy lám, riiég Anna nénit is többre tartja az apjánál. — De előbb üljön le maga is... Különben nem tudok beszélni. Anna zavart csodálkozással engedelineske- dettt. Óvatosan leült az ágy szélére. Állandó elfogultságban kopott kék szoknyájával babrált, mintha az lett volna legfontosabb dolga a világon, eligazítani egy ráncot. Egy ráncot vagy egy gyűrődést — ezeket már nem lehetett megkülönböztetni egymástól. — Hát úgy vagyok az édesanyámmal, Anna néni, hogy amikor nagynehezen megtaláltam — el is veszítettem. Nem furcsa? Azon a hires Calea Viptoriein laknak, tudja, a város legelőkelőbb uccájában, egy óriási házban — és az övék. Szavakon gondolkozott, hogyan tegye magát érthetővé ez előtt az egyszerű lélek előtt. — A mama még szép asszony, nincs egy ősz hajszála sem^ De akkor még szebb lehetett... Emlékszik még peá? Anna néni tüjnődve emlékezett vissza. — Nagyon Szép asszony volt a nagyságos asszony. Gábor ujrfikoz hasonlított, olyan piros volt az arca, mint a rózsának. — De csak volt... — egy pillanatig merengett magában: finom ráncok a szeme és az álla körül, amelyeket ;semmi kozmetika el nem tüntet. Az álla már szót esett, elvesztette eddigi rugalmas tartását. Mindig a i'élárnyckban ült, ez a világitás számára a legelőnyösebb. Hiú asszony. De mit érdekli ez Anna nénit? Fennhangon folytatta: — Még mindig szép és nagyon örültünk egymásnak. Csafy hogy nehezen ment az Össze- ismerkedés. Képzelje, amikor beléptem, éppen akkor ment el hazulról. Rám nézett, sejtelme sem volt, hogy ki vagyok... Amikor megmondtam a nevemet, egy pillanatig ingadozott, hogy megcsókoljon-e jodakünt a folyosón? Nem csókolt meg. De bevitt a szobába, a kezemnél fogva. Meg volt elégedve velem, úgy láttam.. Én azonban valaki más? vártam, Anna lelkem. Kevésbbé olyan plőkelő dámát... Édes istenem, sejtelmem sincs j— folytatta lehangoltál), — hogy milyennek Ijcell lenni egy anyának. Vagy egy fiúnak az anyjával szemben... Anna ümmegptett. Arca egyetlen csodálkozássá tárult fel, minden szóra ügyelt, ha nem is volt tisztában az egyes szavak értelmével. — Fia is van, a második házasságából — magyarázta Gábor fölöslegesen. — Egy-két évvel fiatalabb, mint én. Akkortájt nem volt odahaza. Anyám csak ennyit mondott róla: nektek tnlajdonképen a legjoblf' barátságban kell élnetek, hiszen testvérek vagytok. Magáról is érdeklődött... Örült, hogy maga még mindig nálunk van. Azt mondotta, hogy minden úgy él benne, mintha tegnap lQtt volna... De én még három hónapos sem voltam, amikor itt hagyott... Elhallgatott. A nagy csendességben hallani lehetett a felforrott viz türelmetlen fortyogá- sát. — Jaj, a teaviz — eszmélt fel Anna -*■ meg is feledkeztem róla. Mentegetőző ábrázattal csoszog az asztalhoz, heönti a teát, cukrot készít elő, citromot hoz az éléskamrából. Most látszik, hogy van benne bizonnyos irányú életműködés. Különben oly mereven ült, mint akit odakötöztek. Amig Anna a tea elkészítésével foglalkozik Gábornak elég idő, hogy felidézze egy régi emlékét. Anna évekkel ezelőtt halálán volt. Apja nem volt odahaza, beteghez hívták ki egy közeli udvarházba. Annán már az előtte való nap lázroham vett erőt, de nem feküdt le. De tovább azonban nem bírta. Épp olyan cudar hideg volt akkor is, mint ma. A szoba egykettőre áthült. Anna minden áron fát akart felhozni éjszakára a fáskamrából. Nagynehezen behozta, de amikor lehajlott, végigcsuszott a parketten. Osuromviz volt szegény, egész testéről ömlött a verejték. Mégis saját erejéből té- pászkodott fel, de ő segédkezett neki, hogy kimenjen a konyhába. Hatodik gimnazista volt, karácsonyi vakációban. Orvosért akart szaladni, de Anna visszatartotta. — Rosszcsont nem vész el, urfi — erőlködött. — Ha már segíteni akar az urfi — mondotta később —■ adjon azokból a porokból, amelyek ott vannak az íróasztal baloldali fiókjában. A szivaros skatulyából ő maga válogatta ki magának a kinint, hiszen ismert minden orvosságot és apjánál is jobban tudta, hogy hol áll minden. Hideg borogatást is kért, a mellére, kitanitotta, hogy kell megcsinálni, feltenni a törölközőt. — Tüdő- gyulladásom van — állapította meg, de milyen határozottsággal. — Vagy kibírom reggelig, vagy nem bírom ki. Az éj folyamán magasra szökött a láz. Anna nem birt megmozdulni. Ö meg folytonosan rakta a borogatást. Anna zsörtölődött. — Minek az drágám? Hajnaltájban félrebeszélt, emlegette a doktort s a nagyságos asszonyt, fuldokolva mindig csak azt mondta: Doktor ur, Gáborka, Nagyságos asz- szony, jaj istenem, mi lesz a holnapi ebéddel? A pincekulcs ott van a stelázsiban, a cifra papír alatt. Ki teszi oda a tejet reggel? Jaj istenem, nincs betakarva, a macska belemászik... Azután fel akart ugrani, hogy majd ő megy ki, de a metsző fájdalom az ágyra kampózta és most már fenyegető hangon óbégatott, nagy vitában egy láthatatlan ellenséggel: Ezt nem lett volna szabad megtennie, nagyságos ur... egy gyermeket mégsem szabad örökre eltépni az anyjától... Meg kellene mondani neki az igazságot... — Tessék a tea, urfi — tette Anna elébe a párolgó italt egy tálcán, — vagy talán be vigyem a szobába? Gábor olyan olvadozó melegséggel nézett az Öregasszonyra, amely nála teljesen szokatlan volt: — Itt akarom meginni. Magánál. — Két kézzel fogta meg a csészét és sokáig tartogatta a szájánál. — Emlékszik Anna néni, hogy mikor ültünk igy együtt, maga meg én a konyhában? Amikor maga olyan beteg volt, emlékszik-e? Az öregasszony arca megtelik az emlékezés forróságával. Kissé nekidült a kemencének, kezében a porcukor tartóval, amelyet elfelejtett visszatenni a helyére. Próbált mosolyogni, az a huszonnégy év, amit itt töltött, együtt mosolygott vele. Gábor elmesélte neki, hogy miképen él benne az este. — Csak hajnalban mentem át a szobába, nem tudtam aludni. Nemcsak a betegsége, de az is felizgatott, hogy miket mondott lázas álmában. Unalmamban leemeltem a földgömböt az üveges szekrényről és órákig forgattam az asztalon. Nézegettem a térképet, a tengereket, a szárazföldet. Kikerestem a pontot, hogy hol lehetek én és a másikat, hogy hol lehet ő? Mert akkor még nem tudtam, hogy Bukarestben lakik. Elhallgatott. (Most megint elő kellene vennem a földgömböt és megkeresni, hogy hova költözött Magda. A világgömböt, a meny- ország gömbjét.) Szerencsére pár nap alatt megfordult a betegsége és egy hétre rá olyan egészséges volt, mint a makk.
