Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-26 / 289. szám
IIS« KARÁCSONYI n A király kardja Irta: Gyallay Domokos Tizenhat decemberében óriási hó lepte be Galicia mezőit. A fronton megszűnt a harc, a jó Isten egy kis nyugvást engedett az ő meg- hajszolt gyermekeinek. A tisztek nagy részét a front mögé vezényelték különféle tanfolyamokra. Mikolajow városkában is volt egy kiképző csoport. Ä menetszázadok részint a határon levő barakkokban, részint a szomszéd falvakban kvártélyoztak. Mi, egy tiszti tanfolyam résztvevői, a barakkokban kaptunk szállást. Itt, az étkező hosz- szu asztalánál, ünnepeltük meg tizenhat karácsonyának szent estéjét. Vacsora után elüldögéltünk a tábori gyertyák világánál. Elegyesen folyt a szó: volt ott német, magyar, román, cseh, lengyel, olasz, horvát. Vegyes társaság volt a mi hadtestünk, minden szerzetből volt benne, mint a Nőé bárkájában. Egyszer, a beszélgetés javafolyásán, bejön a konyhából a magyar szakács cs azt súgja nekem, hogy fáradjak ki az udvarra: valami magyar katonák akarnak velem beszélni. Kilépek az ajtón s hát uramfia, mit látnak szemeim? Egy betlehemes csapatot! Volt ott minden, ami betlehemes játéknál lenni szokott: király, huszár, angyal, juhász, csillagforgató, mindenik illő öltözetben. — Hát ti ki népei vagytok s mi jóban fáradoztok? — kérdeztem tőlük keresztényi jóakarattal. — Főhadnagy urnák Kese Boldizsár hu- szonnégyes honvéd, mostan pedig eme bethle- hemes népek királya, alázatosan jelentem: egy kis karácsonyi tisztességet tennénk a tiszturak előtt, ha befogadnának... — Hm, királyatyám, egy kis baj van! — vettem tréfás néven a Kese Boldizsár ajánlatát. — Sokféle nemzet van odabent, nem tudom, hogy Ínyükre esnék-e a ti becsületes fáradozásotok... — Főhadnagy urnák Kese Boldizsár, beth- lehemes király, alázatosan jelentem, éppen er- reraló nézt fárasztottuk ki, székely vérünket. Legyen szives, tudja meg, hogy bebátorkodha- tunk-e a kicsi Jézussal... — No, jól van, várjatok, szót teszek értetek! Először az őrnaggyal, egy horvátba oltott némettel beszéltem. Elmagyaráztam neki, hogy mi az a bethlehemes játék. — Sohasem láttam affélét! — csodálkozott az őrnagy. — Éppen ezért, ha megengedné... — Lássuk, hadd jöjjenek! Urak — kiáltotta németül a tiszteknek — valami érdekes népszokást fogunk látni, fogadjátok illő komolysággal. Intette nekem, hogy szabad a bejövetel, én pedig kisiettfem és elmondottam az örömhírt Krisztus urunk mundéros szolgáinak. Először — a többiektől különszakadva — Kese Boldizsár, a király lépett be. Korona volt a fején, abroncsokból készült, színes aranykorona. A nyakában hosszú aranylánc, de az is inkább szakadós, mint törékeny. A lánc végén csillagos érdemrend, nyilván a királyi méltóság egyik jelvénye. De a király szemmelláthatóan legbüszkébb volt kardjára. Vadonatúj tiszti- kard volt ez, ragyogó aranybojttal. Bizonyosan valamelyik újdonsült hadnagy adta kölcsön Kese Boldizsárnak. Büszke volt Kese Boldizsár á fényes kardra, hármas tisztelgést vágott ki vele az őrnagy előtt. Alkalmasint igy kívánta a reglama a bethlehemes király részéről. De a köszöntő is szép volt ám, amit a király a vendéglátó házigazdához és háziasszonyhoz intézett. Csupán két baj volt vele: egyik az, hogy hire-hamva sem volt háziasszonynak, a másik meg az, hogy a hallgatóság kilencven- százaléka egy kukkot sem értett belőle. Villant a királyi kard és a nép is bejött és elkezdődött Krisztus urunk születésének szinjá- téka. Meg kel! adni, hogy az idegen nemzetek is nagyon gyönyörködtek a játékban. Tetszettek nekik a szép karácsonyi énekek, meg a csillagforgató káprázatos művészete. De, természetesen, közérthetőségük révén a juhász kurjan- tásai s«m tévesztették el hatásukat. Tapsok és ,.eljen“-zések hangzottak el minden oldalról a játék végén. Az öruagy megkért, begy kslaaao!j**n földijeimet a bsuvaknnk »gy másik’ lakosztályába ‘és adassak nekik mindazon javakból, amiket vacsoránkból másnapra félretettünk. A parancsot hűségesen teljesítettem, Krisztus urunk művészeit étellel, itallal bőségesen elláttam. S mialatt ők az asztal terhén szorgalmasan könnyítettek, én az otthonvalók egészségéről is mindnyájukat illendően megkérdeztem. Buzgó szolgálataimért, a vendégség végén Kese Boldizsár részéről többszörös királyi köszönetét kaptam. Bizonyosan medáliát is adott volna, ha lett volna tarsolyában. Boldog felvirradást kívántunk egymásnak és ezeknek utána Bethlehem népei jeles, szószóló királyuk vezetése alatt a csillagok szikrázó fényénél elkövetkeztek Mikolajow felé, ahol Isten karácsonyi kvártélyt rendelt számukra az ezerki lencszáztizenhatodik esztendőre. Másnap délelőtt, úgymint karácsony első napján, sürgős dolgom akadt Mikolajowban, a csoportparancsnokság irodájában, ügy irányoztam utamat, hogy még a kihallgatások előtt beszélni tudjak az adjutánssal. Sietve mentem végig a főuecán. Hát amint elhaladtam amellett a ház mellett, amelyben az őrszoba volt, hallom, hogy valaki nagy fenn- szóval kiabál utánam. — Főhadnagy ur, főhadnagy ur... tessék megállni! Honnan jön a hang? Néztem jobbra, néztem balra, végre fölfedeztem, hogy az Őrszoba mellett levő helyiség kis ablakából egy kar integet felém. — Tessék idefáradni egy szóra! — hangzott felém a kis ablakból. Kedvetlenül fordultam vissza. A kisablakos helyiség ugyanis a helyőrség fogháza volt s már hiába: az ember nem szívesen tart közösséget bűnös emberekkel. — Kicsoda maga? —- kérdeztem a házhoz közeledve. A kar behúzódott és egy szomorú arc jelent meg az ablakban. — Nem tetszik rámiemerni? Én vagyok Kese Boldizsár, a bethlehemesek királya. Az este találkoztunk... — Né, né. királyatyám! Miért zárták be? — Az idegen nemzet záratott be! — keseredett el a király arca. — Alezredes ur Leckes kísértetett be az őrséggel. — Miért? Hogy történt a vétség? — Biz az, kérem, szóról-szóra igy történt. Ma reggel a városban is bethlehemet jártunk a népemmel. Jószivve! láttak a civil keresztények, vígan róttuk uccahosszat a házakat. Hát, amint kilépek egymagámban az egyik ház kapuján — mert az a rend, kérem, hogy néhány lépéssel a népem előtt kell járnom — csak elém toppan Leckes alezredes ur és szörnyen reám mereszti azt a zöld cseh szemét. — Mit csinálni maga? Kicsoda van maga ebben az öltözet? — Becsülettel megfeleltem neki: Alezredes urnák Kese Boldizsár huszonnégyes honvéd alázatosan jelentem: én a király vagyok! — Micsoda, maga király lenni? — fortyant fel a cseh. — Az vagyok, jelentem alássan. Királynak választott a bethlehemes nép,,. — Hát erre ménkű módon csattogni kezd a cseh: —- Maga van egy király? Maga van egy bolond! Hej, Wache... őrség... futólépés! Ez az ember megbolondulta magát, fogdába bezárni!... — No, hallott ilyent, főhadnagy ur! Azt gondolja a tudatlan cseh, hogy megbolondultam. — Ejnye, ejnye, Kese barátom, hát ez mégis nagy csúfság! Dutyiban tölteni karácsony ünnepét!... — Ugy-e, kérem? Segitsen rajtam, drága főhadnagy ur. Tegyen szót értem... szabadítson ki! Eszembe jutott egy csomó történelmi példa önfeláldozó lovagokról, akik szivvel-lélekkel a fogoly király szabadulásán munkálkodtak. íme, számomra is eljött az alkalom! — No, várjon, megpróbálom! — intettem bíztatóan a kis ablak felé. A parancsnokságra siettem. A magam dolgát hamarosan elintéztem, aztán a Kese Boldizsár ügyét tettem szóvá az adjutáns előtt. — Tudsz-e róla, kérlek, hogy az alezredes ur ma reggel bezáratott egy honvédet? — kérdeztem a némettől. — Tudok. — Azt is tudod, hogy miért záratta be? — SPudpia. Az illet# megíavarpdott. Nagy. ! zási hóbortba esett, királynak képzeli magát. Papiros boronát tett a fejére, csillagot akasztott a nyakába, kardot kötött az oldalára. A* I alezredes ur maga csipette le a szerencsétlent.» Intézkedni fogunk a dolgában... — Mit akartok vele? — Elövezettetjük és megvizsgáltatjuk az eh meállapotát. Jó, hogy, szóvátetted, értesitenerü kell a doktort. — Barátom, ne értesitsdt — mondtam a németnek. — Itt egy nagy félreértés történt, amit legjobb lesz suba alatt elsimitani. Nálunk, magyaroknál, szokásban van, hogy falusi embereink igy karácsonyban eljátsszák Jézus születésének történetét. A játékban sokféle szerep van: a bezárt honvéd a király szerepét játszta. Tehát szó sincs róla, hogy megbolondult volna... — Donnewetter... igazán igy áll a dolog? —- meresztett nagy szemet az adjutáns. — Bizony, igy áll! A szóbanforgó karácsonyi játék nagyon komoly vallásos szertartás nálunk, ez a bezárás tehát a legsúlyosabb vallási sérelem! — maszlagoltam a németet. — Hiszen ha az eset belekerül a magyar újságokba... — Az újságokba? -— riadozott a német. — Bizony, az újságokba, ügy tudom, hogy az uj menetszázadokkal több újságíró jött ki, hiszen ha megszimatolja valamelyik. Sőt a parlamentben is szóvátehetik... — Donnerwetter, Donnerwetter! Ez aztán ostoba eset! — hüledezett a német. — Most aztán mit csináljunk? , — Legjobb lesz, ha azonnal kibocsátjátok a honvédet a fogságból. Amig nem terjed nagy hire... Az adjutáns vakarta a tarkóját, térült-íordult az irodában. — Kérlek... kibocsátani... nzt sem lehet csál: úgy minden nélkül. Mégis... nem lehet azt bevallani, hogy az alezredes ur akkora baklövést követett el. Valami büntetést mégis csak ki kell találnunk. — Ám lássátok! — mondottam hidegen — büntessétek meg azt az ártatlan vallásos embert. Én megtettem kötelességemet... Elbúcsúztam a tusakodó embertől. Gondol tam: éppen eléggé begyújtottam nekik, majd csak kisütnek valamit. Noshát ki is sütöttek. Hej, mert mégis hun cut nagy esze van az idegen nemzetnek! Az esti csoport-parancsban, a büntetések rovatában a következő pont állott: „Megtörtént az a felháborító eset, hogy legénységi állományban levő ember tiszti kardot kötött fel és avval kószált az uceán. Hová fog sülyedni a fegyelem, ha a. közkatonák játékot űzhetnek a tiszti kardból? A csoport-parancsnok harmincnapi szobafogsággal bünteti Nagy Andor huszonnégyes honvédhadnagyot, amiért kardját Kese Boldizsár honvédnak viselés céljából átengedte.“ — Á csukamájolaj mind'*» tulajdonságával rendelkezik ! — Ize olyan, mint a legfinomabb xere«i bor! elixir PflnenDuinE, legfinomabb tokhal májkivonatból készül és rendelkezik a csukamájolaj minden hatékony tulajdonságával, csakhogy négyszer olyan erős. Ajándék: Elegendő, ha a Georges Verglas cégnek, Bukarest, Str. Precupeţii Vechi No. 1 beküldi ezt a hirdetést a Keleti Üjság-bói, rendesen felülbélyegzett borítékban és olvashatóan közli nevét és pontos címét, ha azt akarja, hogy díjtalanul egy prébaküldemény „Elixir Pangadume“-t kapjon. — HóziosszonpSiniti újévre. 1 Erdélyi szakácskönyv irta egy székely asszony, 1 Háztartási könyv 1931-re 60 drb. papírszalvéta, 8 méter szekrénycsipke, 5 iv áilványpapiv 1 esomag fehér toaietpapir j 133-LEI Vidékre utánvéttel, vagy előre fizetve portómentesen Lepage Cluj-Kvár. nmTann?inmuuuwiíwiriAníliíim»ifiíi
