Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-25 / 288. szám
r XiZZ. 2TPF. 288. SZÁM. j Jósika Gáüor báró | Az erdélyi magyarságnak vezetősoraiból •dőlt ki az ősz, idős Jósika Gábor báró, aki ma- igas életkorában is kitartóan, munkával és odaadással állotta a köztevékenységnek azokat a su lyos, gondokkal járó nehéz vezetőtisztségeit, iamelyekre elhivatottsága, saját kötelességérzete ■és a nagy bizalom állította. A szó legigazibb ér* leimében nemes férfiú volt, aki minden lépésében,* állandó magatartásában és egész életmódjában a nemes ember életét élte. Az erdélyi Katbolikus egyháznak és az erdélyi magyar gazdák szervezetének állott az élén a legutolsó napjáig s még súlyos betegségében, a halállal való birkózásában sem akart a vállalt kötelezettségek teljesitésében mulasztani, hanem dolgozott. De köztevékenysóge nem merült ki a katbolikus státus világi elnökségének és az Erdélyi Gazdasági Egylet elnöki tisztségének a fáradhatatlanul munkás, odaadó betöltésében, hanem számos más magyar intézménynek juttatott még a munkában való részvételéből. Jósika Gábor báró hetvenhat éves volt, de az életben miudig olyan friss, olyan eleven, tettrekész ember volt, hogy elfeledtette a magas életkorát. Az Erdélyi Gazdasági Egyletnek és a. Méhész Egyesületnek harminc éven át volt elnöke, örökösen dolgozott, amellett feltűnő szerénység jellemezte. Az ő nevéhez fűződnek az egyesület nagy múltjának emlékezetes régi mozgalmai, akciói és az újabb időben súlyos i helyzetben kifejtett tevékenységei is. Még az ősz folyamán rendezett, szépsikerü kolozsvári kiállításon mondott beszédéből nem a hajlott ember hangja hallatszott, hanem lelkesített. A jóság, a szeretet, az épitőmunkára való biztatás áradt ki beszédéből. Több mint tiz éve töltötte be a római katho- likus státus világi elnökségének felelősségteljes tisztségét. Kisebbségi egyháznak az élén állott a legnagyobb megpróbáltatások évtizedében. Mennyi hozzáértést, tapasztalatot, nagy tudást és rátermettséget igényelt a vezetés. Jósika Gábor br. megfelelt annak a feladatnak, mit az idő itt ráháritott. Mindig a józan gondolkodás, a komoly előrelátás és a helyzetnek a reális felismerése jellemezte munkásságát. Tiz év óta minden nap fellátogatott a státuspalotába és éppen úgy, mint az a kis tisztviselő, akinek egzisztenciája függ attól, hogy ha egy órával későbben kezdi meg napi munkáját, pontosan hozzáfogott az ügyek és akták elintézéséhez, «figyelmesen végigolvasta az iratokat, s ha szükségét látta, kikérte a szakemberek véleményét is. A legutóbbi státusgyülésen is elnökölt és bölcs tanáS—T— - ■ s-t-----------------------------rr-~i—-------------T-ynrian. CURT I. BUHUR: HIHRá 1 VILáSBEKOED! (34) — SportrsgáüK — De Bellini Benito gróf nem volt hajlandó arra, hogy sz élete végső napjait pénzgondokkal sötétítse be. Szívós és elkeseredett eréllyel látott neki, hogy mindent pénzzé tegyen, amit csak fel tudott hajtani. Alkalmilag, ha Irén magára »hagy ta, egy karosszék ■arkába szorulva, sárga ujjakkal szíttá egyik cigarettát a másik után és maga elé meredt. Csalás? A bűnügyi következményektől való félelem? Ca ne vaut pas la peine. Néhány hónap múlva vége ennek a komédiának. Akkor aztán ég veled, szép világ. Mintha acélcsavarok szorították volna össze az agyát. Ezek az utolsó hónapok, amelyek adva voltak és amelyeket ki kellett használnia, ezek az utolsó hónapok, amelyekből egy másodpercet se volt szabad elveszítenie, pénzbe, sok pénzbe kerültek ... Irén semmit se sejtett, mert Bellini senkinek se beszélt erről. Génuában egy Rolls-Royce-ot vásárolt. Az Üzlethez való összeköttetésének köszönhette, hogy az ákontó-fizetés összege csak csekély volt. A hátralékos összeg, amely a vételárnak legnagyobb részét tette ki, hosszú lejáratú váltókkal volt fedezve. Bellini gróf azon kapta magát rajta, hogy ádázul mosolyog, amint a váltók lejáratait nézegeti és a nevét irja alájuk. Ezzel a Rolls-Royce kocsival utaztak azután tovább. Névjegyül használta a gróf, benyomástkeltö névjegyül. Flórencen át utaztak. Bellinlnek ott napokig tartó megbeszélései voltak egy pénzemberrel, akitől nagyobb hitelt akart igénybe venni. Biztosítékul azt a két óceán- járót kötötte le, amelyek még a tulajdonában voltak, de * kéményük pereméig el' voltak zálogosítva. Az így megszerzett összeggel a legzaklatóbb berlini csaival hozzájárult a státusgyülés komoly épi- tőmunkájához. Edzett férfi, kiváló sportember volt. Az utóbbi időben hülés lepte meg alattomosan, amit ő nem akart komolyan venni. Nem akart azonban ágyba feküdni, nehogy tüdőgyulladást kapjon. Önkéntes szobafogsága alatt még egy órára sem akarta felfüggeszteni a státusi ügyek intézését, hanem magához kérette a sürgős elintézésre váró aktákat. Még hétfő délután is dolgozott. Több aktát irt alá. Úgy viselkedett, hogy férfias magatartása elfedte a súlyos betegséget és környezete nem is sejtette, hogy Jósika Gábor báró élete mögött a halál leselkedik. Este nem panaszkodott fájdalmakról. Betegsége influenza volt. Reggel holtan találták. Közmondásos volt a puritán jelleme és a becsületes, lovagias élet mintaképének tartották. Puritánságában egyszerűen, szerényen élt és már a régi világban az erdélyi magyar gazda mintaképéül állították. Az erdélyi arisztokrácia köreiben is tekintély volt. A nép mindig szerette a nemes főurat, ki egyenes, korrekt, nemes gondolkozásával férkőzött be a magyar népnek a szivébe. A Jósika Gábor báró halála óriási részvétet keltett Kolozsvár magyarsága körében. Temetéséről a római katbolikus státus igazgatóin, nácsa tette pjeg a szükséges lépéseket. Temetése karácsony oiső napján délután három órakor lesz a kegyesrendiek Egyetem uccai templomából, ahol a státus igazgatótanácsának nevében Inczédy Joksman Ödön dr. fog gyászbeszédet mondani, a nagyszabású egyházi szertartás keretén belül. Az engesztelő gyászmisét december 26-án reggel celebrálják, ugyancsak a piarista templomban. Jósika Gábor báró elnöke volt a Kereskedelmi Banknak és a hitelszövetkezeti központ igazgatóságának. A katholicizmus érdekeiért kifejtett tevékenységéért a pápa a Szent Gergely rend lovagkeresztjóvel tüntette ki. Amilyen nehéz, bálváriás sors jutott az utolsó évtizedben az erdélyi magyar katholikusság egyházi élete számára, annyira lelkén és szivén viselte azt a sok gondot, tépelődóst és feladatvállalást. De a legnagyobb csapások sújtották az erdélyi magyar gazdákat ez alatt az évtized alatt s a magyar gazdáknak, a magyar birtoknak a sorsát a szivén viselte. Jósika Gábor bárónak, a vezérnek, kijutott a gondból s a csapásokat taláu senki mélyebben nem érezte át, mint ő. De megmutatta a maga munkásságával, hogy minél több az aggodalom, annál uagyobb szükség van a dolgozó emberre. Az ő élete erre mutat példát a mai és az ezutáni nemzedéknek. A római katholikus státus igazgatótanácsa közli, hogy a részvétnyilatkozatokat az igazgatótanács szerdán délelőtt 11—12-ig fogadja. Tüzft eisger Jáva fölött A borzalmas tazbányó-katasztróSa egymillió hektár területet pusz« ütött el — Egy tudós már tiz évvel ezelőit megjósolta a kitörést, de a hollandi kormány nem gondoskodott a veszélyes zóna kiürítéséről (Amsterdam, december 23.) Bataviai újabb jelentések szerint a javai Merapi vulkán erup- ciója egyike a leggigászibb arányú katasztrófáknak, amelyek valaha is érték Jávát. A tűzhányó még mindig teljes erővel működésben van, szórja izzó hamuját és ontja tüzes láváját. A hőség a vun rn közelében olyan nagy, hogy hat-nyolc kilométerre lekötetlen helyenkint megközelíteni az elpusztított vidéket. Több bennszülött csoportot a láva folyam kö rülzárt. Ezek a megáradt folyók és az állandó ömlő láva elől magasabb helyeken kerestek menedéket, de hasztalan, mert a hatalmas hőség miatt még akkor is nehéz lenne őket kimenteni, ha elegendő repülőgép állana elszállító-, sukra rendelkezésre. A körülzárt bennszülöttekhez lehetetlen élelmiszerek eljuttatása is s igy éhen kell pusztnlniok. A halálos áldozatok számát már ezerre teszik, de valószínű, hogy a pusztulás mértéke még ennél is nagyobb. Az elpusztított terület nagysága meghaladja az egymillió hektárt. A holland lapok rámutatnak arra, hogy Kemmerling professzor már 1920-ban megjósolta a katasztrófát és a hollandiai kormányzatnak azt ajánlotta, hogy a veszélyes zónából telepítse ki a lakosságot. A kormányzat keresztül akarta vinni a *ervet, de szándékai hajótörést szenvedtek a bennszülöttek ellenállásán, akik régi lakóhelyeiket nem akarták odahagyni. hitelezők, akik már csödnyitással fenyegették volt meg, egyelőre el voltak hallgattatva. Ami pénz még a kezében maradt, élég kevés volt, de nem csinált ebből gondot magának, mert már tárgyalásban volt egy francia pénzemberrel, akinek ugyanezt a két hajót akarta mégegyszer lekötni. Bellini Benito tisztában volt ennek az üzletvitelnek a következményeivel. A következményeket fegyháznak hitták. De tudta, hogy csak akkor kerülhetne oda, amikor már... amikor már nem lenne található. Rómában elhatározta, hogy ismét felkeresi azt a tanárt, aki elsőnek állapította meg ezelőtt egy évvel a sorsdöntő diagnózist. A magánlakásán látogatta meg és éppen olyannak találta ezt a bobémkülsejü, pattogó hangú embert a lobogó sörényével, mint amikor először ejtette őt kétségbe. Úgy ült ezelőtt az ember előtt, ijedt szemmel, mint egy iskolás. — Van valami változás? — volt az egyetlen kérdése a vizsgálat után. A tanár a szivarját rágta. — Felhagyott-e ön a morfiummal? Bellin Benito büntudatosail hallgatott. Nem hagyta el a morfiumot. Nem tudta elhagyni. Esztclcnség volt, ilyesmit kívánni. Az a három hét, amelyet annak idején a szanatóriumban töltött, pokol volt. — Van-e valami változás? — kérdezte még egyszer fojtott hangon. A tanár végigsimitotta sörényét. A szeme épp olyan részvétlen volt mint a hangja. — Gróf ur. én előírásokat szabtam volt Önnek, amelyeket Ön nem tartott be. Én egy szanatóriumot ajánlottam volt önnek. Gyógymódot Írtam Önnek elő. Felajánlottam önnek, hogy magam veszem át a felügyeletet Ön felett, ön mindebből semmit se tett meg. Tovább élt, épp úgy mint azelőtt! ördögöt törődött az én előírásaimmal! Miféle változást kivan ön akkor? Bellini Benito a szemüvegét tisztogatta szakadatlanul. És kis idő múlva tudott csak megszólalni: — Professzor ur... én már akkor is azt kérdeztem öntől, hogy a kezelés gyógyulást... vagy csak., eltolódást jelent, ön már akkor megmondta volt nekem, hogy csak eltolódásról van szó, semmi egyébről. Igaz ez? — Igaz, — dübörgött a viharos hang. — Hát akkor meg. tanár ur... — Bellini Benito felugrott és az arca eltorzult a szenvedélyességtől, — hát akkor meg, meg kell értenie, tanár ur, hogy fütyülök az egész orvostudományra! Érti, fütyülök rá! Néhány nevetségesen kevés hét miatt fogházba zárassam magam? Egy álló évig köbccntlméterszám Írják nekem elő a levegőt, csak azért, hogy egy évig és négy hátig élhessek? Semmihez sem értenek maguk! Vagyont Ígértem önnek, ha követ engem, ha úgy hagy élni, ahogy akarok — és amellett vigyáz reám! De nem tette^meg! — Másik ezer ember van itt, aki nem nélkülözhet engem, — mondta a viharos hang sajátságos szelid- séggel. — De én nélkülözhetem! — mondta Bellini Benito rekedten és a kalapjáért nyúlt — Mindnyájukat nélkülözhetem! Mindnyájukat, ha. nem tudnak többet elérni, mint három napi és két órai többletet. Szót se szólt többet és eltávozott. Amint az uccára ért, szürke köd hullt a szemére. Csak néhány másodpercig tartott. Azután összeszoritotta fogát és továbbment. Egy ékszerész kirakatában őt érdeklő holmikat látott. Belépett és hosszú válogatás után valami hallatlan gyöngysort vásárolt. A nála levő pénz háromnegyed részét ki kellett érte fizetnie. Nem törődvén vele, Irénnek szánta. Ott találta az asszonyt a szállodában, amelyet ritkán is hagyott el és égő szemmel figyelte az arcát, amint a tokot nyitotta ki előtte. De az asszony csak elsápadt, amikor az ajándékot megpillantotta, — Minek, Benito? — kérdezte halkan. A férfi lehorgasztott fejjel állt előtte. Az asszony az asztalra tette a gyöngysort és rácsukta a tokot. — Kérlek, Bénító, küldd vişsza. a gyöngyöt. — De miért? — könyörgött a férfi. (Folyt, következik.) I \
