Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-03 / 269. szám

r SIUL ÉVF_. 269. SZÁM.

gg&egfyg

A bánsági mag[yar§ágf feledhetetlen ünnepe:

átadták rendeltetésének a bánsági Magyar Házat

(Temesvár, december 1.) Szombaton és vasárnap zajlott le a bánsági magyarság hatalmas ün- népe, a temesvári Magyar Ház felavatása■ Nemcsak a bánsági magyarság vette ki részét az ünneplésből. Táviratok, üdvözlőlevelek, az ország minden részéből érkező delegátusok, a többi kisebbségek üdvözletei és megbízottai, az a lelkes meleg hangulat, az együttérzés minden oldalról való áramlása, amely megtöltötte az ünnepségek levegőj'ét, bizonyítja legjobban, hogy a bánsági magyarság dokumentá- lis útjelző követ állított azon a nehéz kisebbségi utón, amely a kisebbségi érdekek kultúra, nyelv, közös testvériség megtartásához és megmentéséhez vezet.

Románia egész magyarságának ünnepe.

A temesvári Magyar Ház, mint dr. Páll György magyarpárti főtitkárnak az avató díszközgyűlésén felolvasott beszámolójából kitűnik, valóban minden bánsági magyar háza, sőt tulajdona. Báró Ambrózy Andor, az Országos Magyar Párt temesvári csoportjának elnöke alapította a Magyar Ház Rt.-ot, amely felépítette a kultúrának ezt az erős várát. A részvényjegyzésben részt vett az egész bánsági magyarság, egy-egy darabkát áldozva nehezen szerzett kenyeréből, hogy otthont teremtsen a magyar szónak. Előljártak a részvényjegyzésben a temesvári gazdasági élet reprezentánsai is. Kis és nagy garas gyűlt, amig felépülhetett a város legszebb helyén a háromemeletes palota, amely jelenleg ötmillió lej értéket képvisel. A bánsági magyarságnak történelmi érdeme, hogy megteremtette az első önálló magyar kultúrát.

Már szombaton délután megteltek a temesvári szállodák az ünnepségre érkező delegátusokkal. Minden magyarpárti tagozat küldött delegátusokat s azok, akik valami okból nem jöhettek, meleghangú táviratban üdvözölték a bánsági magyarságot, amely a Magyar Házat megteremtette.

A magyarság nagy ünnepélyének jellege ott érzett a város egész külső képén. A kávéházakban, vendéglőkben jöttek, mentek az idegenek s megszokott látvány lett, amikor az ország egész ellenkező részéről itt találkoztak ismerősök, barátok s ölelkezve, örvendezve üdvözölték egymástAz ünnepélyes hangulatot csak egy pillanatra zavarta meg a temesvári rendőrség tapintatlan és jogtalan közbelépése. Ahogy a rendőrségi közeg, __ még nem nyert világosságot, hogy felsőbb rendeletre vagy egyéni túlbuzgóságból, megakadályozta, hogy az Országos Magyar Párt hivatalos lapjának, a Keleti Újságnak röpcéduláit osztogassák. Ugyanakkor éretlen elemek leszakították a Keleti Újság plakátját, a Városi Színház előtt álló hirdető oszlopról. Az incidensek a delegátusok között nagy megütközést váltottak ki.

Este zsúfolásig megtelt a Városi Színház nézőtere, ahol díszelőadás volt. Az előadás ünnepi beszédét dr. Jakabffy Elemér, országgyűlési képviselő, központi kiküldött mondotta. A nagyhatású, gyönyörű ünnepi beszéd a lelkesedés könnyeit csalta a hallgatóság szemébe- A beszéd, amely igen érdekes visszapillantással szolgál a múltra, a nagyszebeni román kulturház felépítéseinek körülményeire mutatott rá.

— A nagy változás folyamán, — mondotta Jakabffy — minden kultúrintézményünk alsóbbrendűségbe aü lyedt. Egy csapással elvesztettük azoknak a külső ke reteknek nagy részét, melyek kifelé tiszteletet parancsolnak és az eredményes belső munkához nélkülözhetetlenek. Vezetőinknek be kellett látniok tehát, hogy politikai harcot hiába folytatnak, ha kultúrintézményeinket az alsóbbrendűségből ismét ki nem emelhetik, kultúránk külső kereteit megfelelőkké nem teszik. A munka tehát a Bánságban ez irányban indult s az eredmény el nem maradt. Megerösödötten és céltudatosan működnek immár újra kulturegyesületeink s ezeknek otthona gyanánt méltán büszkélkedhetik majd a Magyar Ház.

— Néhány napja ott álltam e nagyszerű alkotás

román példára hivatkozotton adhatunk teletetet a külföldi érdeklődőknek Is.

— A mi első Magyar Házunk azonban nem fogadhat be történelmi múzeumot, numizmatikai, archeológiái és néprajzi gyűjteményt, mert ilyenekkel mint nemzeti kincsekkel itt a Bánságban nem rendelkezünk. Ml ebbe a házba csak kulturális szerveinket helyezhetjük el és azt a műhelyt, melyben nemzeti érzésünket megacélozzák és ebből a salakot kivetik.

— Ebben a műhelyben kiváló vezetők és mesterlegények egyaránt megértették a történelem figyelmeztető szavát, mely szerint az elnyomás csak a politikai és közjogi utakat torlaszolhatja el, a szellemi és erkölcsi ut azonban mindenkor nyitva áll azok Bzámára, akik a győzelmes jóba vetett tántorlthatlan hittel és szent hevülettel lépnek reá. Megértették, hogy fáradt értelemmel, fonnyadt szívvel, erőtlen lélekkel, duzzadó meggyőződés nélkül robotolásunk hiábavaló.

— Megértették: nekünk olyan szent hevület kell, aminöt a középkor fiai mutattak, mikor vallásos hitüknek kifejezést adtak, olyan, amely mindenkit arra késztet, hogy énje, tudása, képessége legjavát adja az eszme diadalhoz segítésére. Sokak szemében az ilyen szent hevület őrültségnek látszik, mások ajkaira mosolyt von, mintahogy megmosolyogják annak a középkori vásári komédiásnak emlékét, aki Madonna oltára előtt, midőn látta, hogy mindenki kedveskedik valamivel a Szent Szűznek, neki pedig semmije sincsen, ott helyben a legszebb bukfencét mutatta be.

— A megmosolygóknak nincsen igazuk. Csak a* ilyen lelkesedés, az ilyen áldozatkészség hozhat eredményt. Ezek kellenek nekünk é3 nem fekete vészmadarak kétségbeesést és reménytelenséget terjesztő rikácsolása, még akkor is, ha sikertelenségek és keserű csalódások mint éjféli rémek zavarják úgyis ritka nyugalmunkat. Lelkesedés, áldozatkészség, szent hevület nélkül nem emelkedhetett volna a „Magyar Ház“, Ilyenek nélkül nincsen jövőnk, de ilyenekkel mindenek felé oda kiállthatjuk a költő szavát:

„Szürke az ég magyarom, de ne csüggedj, estre ne

Lgondolj,

Ébredezünk, sürgünk, hajnali szürkület ez!“

előtt. Lelkemre vetítettem kompozíciója igazi hatását,

amikor egy nem magyar ismerősöm szólított meg és a következő kérdést intézte hozzám: „Mit gondolnak az urak, ha egy külföldi eljut ide, és az ut egyik oldalán a német kultúra- nagyszerű otthonát a Bánátiét látja, másikon pedig ezt a magyar palotát, elhiszi-e, hogy a nemzetkisebbségek itt keserves napjaikat élik?“

— Erre a kérdésre itt adok választ. A román nemzet politikai múltjának nevezetes korszaka az, melyben az úgynevezett memorandum készült, hogy ebben a trón és Európa nyilvánossága előtt felpanaszolják azokat a sérelmeket, melyeket a magyar államhatalom részéről éreztek. Ennek a memorandumnak politikai hullámai olyan magasra csaptak, hogy a román nemzet vezérei még a millenáris ünnepségektől is távol maradtak, ellenben ugyanekkor elhatározták, hogy Nagyszebenben „Nemzeti Házat" építenek. A „Nemzeti Ház“ 158.000 korona, vagyis mintegy 6 millió lej költséggel épült. Ebben nyert elhelyezést az erdélyi románok történelmi múzeuma, numizmatikai, archeológia! és etnográfiai gyűjteménye, az Astra könyvtára, ennek összes irodai helyiségei, nagyterme pedig * nyilvános ülések, előadások, társas összejövetelek színhelye lett.

— Román polgártársaink tehát aligha tekinthetik cgy-egy ilyen kulturépület emelését annak bizonyságául, hogy valamely kisebbség kulturális és politikai szabadságának szükséges mérvéhez jutott, mi pedig a

Báró Ambrózy Andor ünneplése

Vasárnap reggel kezdődtek el a Magyar Ház felavatásának igazi ünnepségei. A delegátusok csapatonként körüljárták a Magyar Ház folyosóit és meghatódva szemlélték végig a gyönyörű termeket, az egész épületet, melynek minden téglája a magyar kultúra célját szolgálja. A földszinten a Magyar Párt hivatalos helyiségei és a magyar egyesületeknek, dalárda, nőegyletek stb. helyiségei nyertek otthont. Az első emeletet egészen elfoglalja a gyönyörű, hatalmas diszterem, á második emeleten lakások, a harmadik emeleten egy kisebb gyülésterem épült. It tartotta meg a bánsági tagozat intézőbizottsága ülését reggel 9 órakor. Ezen a gyűlésen is lelkesen ünnepelték a bánsági Magyar Ház megteremtőit, elsősorban br. Ambrozy Andor tagozati elnököt, akinek a Magyar Párt bánsági tagozata külön megható és a tagozat szeretetét, ragaszkodását dokumentáló meglepetéssel szolgált. Leleplezték br. Ambrózy Andor olajfestményi portréját, utána hosszasan és odaadó lelkesedéssel üdvözölték az elnököt, aki meghatva köszönte, meg a szeretet és bizalom spontán megnyilvánulását

A díszközgyűlés.

Délelőtt 11 órakor kezdődött meg a díszközgyűlés. A termet zsúfolásig megtöltötték a delegátusok és a különböző testületek kiküldöttei. Képviseltették magukat a hatóságok, nöegyletek, dalárdák és minden társadalmi egyesület.

Báró Ambrózy Andor megnyitó beszéde után dr. Páll György a Magyar Ház ügyvezető elnöke tartott beszámolót a Magyar Ház felépülésének körülményeiről. A beszámolót, amelyet joggal nevezhetünk az első magyar kulturház krónikájának, kivonatosan közöljük, mintegy dokumentumául annak, mennyi küzködésébe, önmegtagadásába, mennyi hiábavaló és csak részben megvalósult erős hitébe került a bánsági magyarságnak a kulturbástya megépítése.

Az Imperium átvétel utáni első években — mondja a jelentés — már felmerült a kívánság a temesvári magyarság körében, hogy saját otthont teremtsen maAz „Erdélyi Magyar Könyvtár“

kiadásában megjelent müvek megreudclhetök a „Kelet! Újság’* bony vcsztályáiól.

A könyvtár legújabb száma :

SEBES! SAMU,

az elhunyt kiváló erdélyi író

RICA

vesst be. —

csak 60 Se}.

cimüromántilois regénye, —amé- lyet Kovács Dezsőnek a szerzőről irt ssines ismertetése A díszes kiállítású kötet ára:

gának, ahol egyrészt elhelyezheti összes kuturintézmé- nyeit, másrészt megfelelő helyiséget biztosíthat saját előadásai, összejövetelei és mulatságai számára.

A Magyar Ház megépítésének eszméjét a nyilvánosság elé elsőnek Horváth Antal, a Temesvári Magyar Dalárda ügyvezető elnöke vitte, aki a dalárda 1922. április 26-án megtartott közgyűlésén, amelyen Szabolcska Mihály elnökölt, javaslatot tett egy részvénytársasági alapon létesítendő temesvári kultúrpalota építésére.

1922. december 10-én megalakult a Magyar Párt temes-torontálmegyei tagozata, amelyik szintén megalakulásától kezdve magáévá tette a Magyar Ház építésének eszméjét és már 1923. februárjában dr. Vete- rány Viktor ügyvezető elnök és Osztie Andor főtitkár aláírásával olyan taggyüjtési felhívásokat bocsájtott ki, amely a Magyar Ház házalapra történő adakozásra is felszólította a közönséget. Néhai Osztie Andor buzgol- kodott különösen egy ház megszerzése érdekében, ami 1923-ban meg is történt. Közadakozásból megmegvásároltak a Teleky uccában egy családi házat, amely a Magyar Párt tulajdonát képezte és amelynek vételárát, amikor 1929-ben, néhai Osztie Andor halála után eladásra került, a mai Magyar Ház felépítésére fordítottuk.

Az építési akció döntő stádiumba 1926. junius 28-án jutott, amely nap estélyére a Temesvári Magyar Dalárda báró Ambrózy Andor elnökletével gyűlésre hívta össze az összes magyar alakulatokat. Ez a gyűlés mindjárt cselekedett is, amennyiben a jelenlevők azonnal 333.000 lejt ajánlottak fel a Magyar Ház telkének megvásárlására. Maga dr. Kakuk János 100.000 lejes felajánlással állott az áldozatkészség megnyilvánulásának élére.

A magyar közönség és sajtó nagy lelkesedéssel karolta fel az eszmét és egy hónap múlva a Lloyd társulatban tartott gyűlésen a Magyar Párt és a kulturegy- letek vezetői meg is állapodtak abban, hogy közös egyetértéssel kijelölik az alapítókat, akik közül kétharmadrészt a Magyar Párt, egyharmad részt pedig a magyar kulturális alakulatok neveznek meg. Dr. Ungar Adolf vezetésével egy jogászi bizottság kidolgozta a megalakítandó részvénytársaság tervezetét 6 millió lej alaptőkével. Formailag teljesen egy kereskedelmi cég alakját öltötte a Magyar Ház rt„ lényegileg azonban minden magyar tudta és tudja, hogy részvényjegyzése nem arra szolgál, hogy a részvény jövedelmezzen, mert a Magyar Ház rt. altruista alakulat, a magyarság kultúrintézménye s aki részvényt jegyzett, az tulajdonképpen ezzel adakozott a magyar kultúra oltárára.

Szétmentek az alapítási tervezetek, a részvényjegyzési felhívások s megkezdődött, a részvényjegyzési akció, amelyet dr. Vasváry Ernő irányított a pártiroda munkájának igénybevételével. A részvényjegyzés során különösen Temesvár közönsége tett ki magáért, társadalmi különbség nélkül, felekezeti különbség nélkül