Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-24 / 287. szám
^cpviseióüaz BUD.,* V. 1 C*g,j-Kolozsvár, 1930 dtcentbet 24 ^SICTCfél ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖN: 1 É*re 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. Ára 5 lej ORSZÁGOS MAGYAllPÁRTI LAP Sterkesztöség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4, Telofoa: 5-08, 6 94. XIII. évfolyam 287-ík szám ELŐFIZETÉS M AGYAEORSZÁüON; 1 évre 56 rengő, félévre n pengő, negyedem 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. TAXA POŞTALA PLĂTITĂ IN NUM3RAR No. 2426S.-927. Magyar vagy és szent kötelességed magyar anyanyelvűnek és magyar nemzetiségűnek vallani magad. Me feledd el, hogy vallomásoddal nemcsak a magad sorsáról, hanem gyermekeid jövendőiéről is döraícsz. Magyar légy múndiialálig s veled lesz az Isten! Az álláshalmozók győzelme j képviselőknek ez a passzív rezisztenciája a költségvetésnek mondhatni egyik legjobb inten- cióju törekvésével szemben, fájdalmasan igazolja a pénzügyminiszternek ama többi költMost nem. beszélünk arról, hogy Goga állítása szerint ez a költségvetés nem harminc és egynéhány milliárd, hanem hatvan és egynéhány milliárd, csak arról beszélünk, hogy ez a költségvetés az úgynevezett nagy költségvetés, amellyel együtt „áll és bukik a kormány“. A modern parlamentarizmus ismert néhány ilyen nagy költségvetést, ilyen volt annakidején 1905-ben Lloyd Georgenak, mint pénzügyminiszternek hadüzenete a sörfőzők ellen. Az alsóházban számos anyagilag érdekelt képviselő ült, de azért fogcsikorgatva szavazták meg Lloyd George szociális költségvetését, amely a szegényebb néposztály helyett a tehetős néposztályra akarta áthárítani az adófizetés terheit. Pedig 1905-ben a boldog Anglia nem került a katasztrófa szélére, mint manapság a gazdasági helyzetek liorderejét eléggé fel nem ismerő államok — mégis meghozta az áldozatot. A román költségvetésnek is ilyen katasztrofális pillanatait éljük most, amelynél nem az a fontos, hogy megszavazza-e a törvényhozó testület a költségvetést olyanformán, mint ahogyan azt Popovici ur elképzeli, vagy nem, — a probléma az, hogy Romániának valamelyes módon hangsúlyba kell hoznia a kiadás és bevétel számoszlopa it, lehetőleg a legigazságosabb és leggazdaságosabb módon. A rai pénzügyminiszterünknek minden bizonnyal Románia összes józanul gondolkozó polgárai segítségére sietnek, hogy kihúzza az ország szekerét a kátyúból, viszont kell kritizálni, mérlegre kell tenni azokat a fiskális elveket, amelyek jól? és kérlelhetetlenül ki kell irtani a költségvetésből azokat a tételeket, amelyek ab- szurdak. így a szociális elképzeléssel teljesen ellenkező az adóknak emelése, a tisztviselői fizetések redukciója, a hóbortos útlevél illeték, stb., stb,, viszont alapjában véve tiszteletreméltó volt a pénzügyminiszternek az a törekvése, hogy a minél nagyobb takarékosság elérése céljából szüntessék meg az álláshalmozásokat. És lám, mi történni? A kamara mai többsége kedvvel szavazza meg az egyenes adó tiz százalékos emeléséről szóló törvény további fenntartását, nem óhajt gátat vetni a tisztviselői fizetések leszállítása elé sem, ellenben egy test egy lélekként tiltakozik az álláshalmozások megszüntetése ellen. A tegnap esti szavazás alkalmával kiderült, hogy a többségi képviselők az álláshalmo- zásrój szóló törvény megszavazása elől kibújtak és anélkül, hogy a pénzügyminiszterrel közölték volna elhatározásukat, reformkísérletét meghiúsították. Bizonyos szemérem azonban kötelezte őket, hogy elvileg ne tiltakozzanak e kétségtelenül, szociális programpont megvalósulása ellen — amelyet szerény megítélésünk szerint még akkor is meg kell valósítani, ha a költségvetés takarékossági szempontjai egy el- dorádós világban nem is volnának indokoltak és szükségszerüek — és igy szép csendesen, a suba alatt megbuktatták a javaslatot. De bármennyire is diszkréten adtak kifejezést a többségi képviselők zsebüket, féltő önzésüknek, bármennyire is kevés lármával, úgyszólván finoman ment végbe ez a „hazabeszélő“ sza.vazás, eljárásuk hatásosabban destruálja a romániai közvéleményt, mint például az egyidősen lezajló szenátusi csete-paté. A többségi ségvetési tételeit, amelyek antiszociális meggondolásból születtek meg. Ha a többségi képviselőknek tényleg az az álláspontjuk, hogy állást állásra halmozni indokolt, hogy elhappolni esetleg tailliós jövedelmeket indokolt, ellenben (Becs, december 22.) A Magyarország eimü lap bécsi tudósítójának érdekes interjút adott le egyik vezető cvşrdj'politikai személyiség Bethlen István miniszterelnök bécsi utjával kapcsolatosan. Az osztrák politikus kijelentése szerint a cseh-magyar kereskedelmi kapcsolatok megszakításával (Bukarest, december 22.) A szenátus hétfői ülésén Bratu elnök fölolvasta az uralkodónak a kamara és a szenátus válaszfelirata átadása alkalmával a törvényhozó testületek küldöttsége előtt tett nyilatkozatát. Az uralkodó többek között a következőket mondotta: — Mély inegindultsággal fogadom a szenátus kiküldötteit annál is inkább, mert mint uralkodó elsőizben veszem át annak a testületnek feliratát, amelynek az alkotmány értelmében sok éven át tagja voltam. A szeretet és bizalom, amely a feliratban megnyilvánul, melegen érintik szivemet. A közgazdasági krízisek nehéz napjaiban kettőzött buzgalommal és szakadatlan munkával igyekszem országom javára lenni. Különös örömmel látom, hogy ebben a munkában Önök mellettem vannak. Nem a törvények nagy száma teszi boldoggá a népei, hanem azok minősége és az a lelkiismeretesség, amellyel alkalmazzák okéi- Ezekben a nehéz időkben elsőrangú gondunk legyen, hogy az országot rendszeresen a gazdasági gyógyulás utján vezessük és ezért fog kormányom több ilyenirányú javaslatot terjeszteni a törvényhozás elé. Meggyőződésem, hogy a célt szem előtt tartva mindenkinek kötelessége, hogy a gazdasági újjászervezés terveinek előkészítéséből lelkiismeretesen vegye ki részét. A háború után a világ képe olyan gyüKere- sen megváltozott, hogy nélkülözhetetlenül szükséges a termelés teljes újjászervezése és kiegyensúlyozása. Végcélunk ez: Boldog és gazdag polgárok, boldog és gazdag országban. Ezt az adókat leszállítani, a létminimumot is alig megtaláló — és rendszerint csak papírforma szerint megtaláló —- tisztviselőket, eddigi gázsijaikban megtartani már nem indokolt, úgy a pénzügyminiszternek tökéletes igaza van, amikor azt a hangot üti meg a parlamentben, amely a vagyonilag is többségi képviselők füleinek számára kedvesebb, minden mélyérzésü reformkísérletnél. eddiginél szorosabb kapcsolat fog létrejönni, amelynek jelentős politikai kihatásai is lesznek. Egy határozott és részletekre is kiterjedő osztrák-magyar politikai és gazdasági szövetség meg fogja hökkenteni Csehszlovákiát és siet- tftni fogja a kisantant szétmorzsolódási folyamatát. természetesen egy-két év alatt nem lehet elérni, de mindig erre kell törekednünk. Erre irányuló eszközeink között első helyen áll a munka. Nem a munkaórák száma az elhatározó, hanem, hogy mit és hogyan dolgozunk. A király ezután elismerőleg nyilatkozott arról, hogy a szenátus figyelemben részesítette a hadsereg ügyét és hogy a népnevelés kérdését, mint különös fontosságút emelte ki a válaszfeliratban. — Elsősorban a népiskolát kell konszolidálnunk. hogy az analfabétizmus teljesen megszűnjék az országban. Sajnos, az elkövetkező költségvetési évben a súlyos gazdasági helyzet miatt ebben az irányban nem sokat tehet a kormány, de ez kell legyen a következő évek egyik első feladata. Legnagyobb figyelmet kell szentelni a gyakorlati és a szakoktatásnak. A király végül annak az óhajának adott kifejezést. hogy az ország összes erői a legteljesebb érdektelenséggel működjenek együtt a nehéz gazdasági helyzet megjavításában. Raducanu közlekedésügyi miniszter válaszolt azután Gredisteanunak a vasúti taípfa szállítások ügyében mondott interpellációjára. Kijelenti, hogy jelenleg csak két aktát tud rendelkezésére bocsátani, mert az általa kért többi iratok olyan óriási tömegnek, hogy azoknak a szenátus irodájába való szállítása, két társzekeret is igénybe venne. Az iratok azonban a vasul vezérigazgatóságánál rendelkezésére állanak. Bethlen bécsi útja alkalmával a legszorosabb gazdasági együttműködést készíti elő Ausztriával Magyarország cs Ausztria között az Károly király kijelentette a parlament küldöttsége előtt, hogy „nem a törvények nagy száma teszi boldoggá a népet, hanem a lelkiismeretes alkalmazás“ A gyorstalpaló törvényalkotás királyi megbélyegzése
