Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)

1930-12-21 / 285. szám

1 Xlll. ÉTI. 293. SZÁM. tísmms&t&amam 1 l Kolozsvárt TttenţŞkKés^pónzsrsjdtéfta 11 Otfitt a lZ-ik ópa! mindenkit menübe! a szerencse! De csak ba lesz IRentősorslegge! December 21-én, délalán 3 érabor feltétlenül és visszavonbataílana! sorsinak. Árusitás szakadatlanul folyik uccai árusoknál, üzletekben és Sorsjegy irodában, Strada Memorandului No. 16, ahol 117 lei ellenében postai rendelések is eszközöltetnek. Vér folyt az élesdi iskolában, mert Török Miska magyarul köszönt az iskolaigazgatónak (Élesd, december 19. Kiküldött tudósitónk­tól.) Érmihályfalva után Élesd. Ott a „különit- ményi“ komiszár pofoz és gyomroz, egészen az operációig, emitt a tanitó ur, az élesdi tanbe­tyár, üti-veri a gondjaira bizott magyar gyer­mekeket, mert azok anyanyelvükön merészel­nek beszélni, köszönni, nem az iskolában, hanem — az uccán. Az élesdi kis magyar gyermekek réme: Vă- tăsescu állami elemi iskolai tanitó, akit valami négy-öt héttel ezelőtt helyeztek Élesdre, a jó Ég tudja, honnan. Bizonyosan valahonnan a legmélyebb regátból. Orvosi látlelet: fején diónyi daganat; jobbfül vérrel szennyezett; háton, vál­lon, karon ütések nyomai. Lássuk csak, mit csinált ez a nemzeti hős! Mindenekelőtt beszéljen a hivatalos irás: OFICIUL SANITAR AL CIRCUM­SCRIPŢIEI ALESD. No. 330—930. Hivatalos orvosi látlelet. Török Mihály 13 éves élesdi lakás a mai napon nálam megjelent és előadja, hogy őt december 17-én megverték. Nevezettet megvizsgáltam, rajta a következő sérü­léseket találtam. 1. A fej bal oldalán a fálcsont felett van egy diónyi daganat. 2. A jobb fül vérrel szennyezett, a fül­kagylón lévő másfél cm. hosszú zúzott seb következtében a fülkagyló duzzadt. 3. A háton jobboldalt lapocvonalban van egy 8 cm. hosszú és 1 cm. széles ütés nyoma. 4. A vállon*és a karon több különbö­ző hosszúságú ütés nyomai láthatók. Vélemény. ' A leirt sérülések egy tompa szilárd ’ tárggyal többszöri ütés következtében létrejött zuzódások, amelyek 8 napon be- % lül gyógyulnak. Alesd, 17. Dec. 1930. Dr. Szirmay Kálmán medic. al. circ. Cifra kortörénete van ennek az orvosi látle­letnek. Két gyermek végzetes találkozása az iskolaigazgatóval. íme: Élesden, ebben a magyar, jórészt református faluban több elemi iskola van, állami is, fele­kezeti is. Az állami iskolában is magyar gyere­kek járnak, alig van benne román. Szerda dél­ben, mint rendesen 12 órakor fejezték be a taní­tást, a gyerekek szépen, csendben, rendben ha- gaszéledtek. Hazafelé tartott Török Mihály 13 éves fiúcs­ka, Török Péter derék élesdi szücsmester fia is kis barátjával, a Bajkán Ferkóval együtt. A két kis magyar gyerek csendesen beszélgetve haladt egymás mellett, amikor egyszerre csak előttük termett a mindenható iskolaigazgató ur , Tarău Joan, akit ezelőtt 11 évvel még Czárán János­nak hivtak és mint ilyen, nem Bukarestben, ha­nem egy kevésbé román nagyvárosban: Buda­pesten volt magyar állami iskolai tanitó és aki­nek a magyar közoktatásügyi miniszter apro- bálásával több magyar elemi iskolai tankönyve jelent meg. Szóval jött a nagyur: A domnu igazgató Czárán, illetve Tarán. A két gyermek szive pil­lanatra hevesebben dobogott. Illemtudóan utat engedtek neki. A kis Bajkán Ferkó ment elől. Török Miska meg hátul, hogy a járdán minél szélesebb hely maradjon az igazgató urnák. — Jó napot kívánok — emelte, meg kopott kalapját a kis szőke Bajkán Ferkó. Az igazgató ur valószinüleg rossz kedvében lehetett, nem is fogadta a kis fiú köszöntését. Valami azonban eszébe jutott és visszaintette a gyereket: — Miért nem románul köszöntél? Megmon­dalak Vătăsescu tanitó urnák. ElmeHtí«' Délutáni „tanrend“ az élesdi állam! elemi iskolában. Alig mult el egy óra, a két kis gyerek sietett vissza az iskolába. Csengetés után mindjárt jött a tanitó: a regátból ideszalajtott domnu Vătăsescu. — Menjetek át a harmadik osztályba — szólt, persze románul — a gyerekekre. A gyerekek felcihelődtek és indultak kifelé mind. — Ti, Török Mihály, meg Bajkán Ferenc itt maradtok — kiáltott a halotthalvánnyá vált két kis gyerekre. A két gyerek reszketve ült vissza a helyére. Hogy terjeszti a román kultúrát Élesden, Vătăsescu tanitó. —■ Te Bajkán Ferenc! — szólt isszonyu vér- fagyasztó, inkvizitori hangon — miért köszönte­tek ma magyarul az igazgató urnák? A kis Bajkán Ferkó, illedelmesen felállott: — Tanitó ur kérem, úgy köszönnek sokan neki. ügy látszott, mintha a regát disze, megelé­gedett volna ezzel a felelettel. Aztán odament a katedrához, magához vett egy vastag botot és odalé­pett a legrosszabbra elkészült kis Török Miskához, aki közeledtére (nem a bot, hanem a tanitó ur közeledtére) hirtelen illemtudóan felugrott: — Te is úgy köszöntél? — mordult rá a gyerekre. — Hgy> — mondta nagyártatlanul a kis fiú. — Nesze! —■ És ekkor — meséli nekünk a kis Török Miska, édesapja fülehallatára — nekem ugrott és botjával úgy fejbevá­gott, hogy a fejem menten feldagadt. — Jaj, jaj, — sirtam, — tanitó ur ne tessék ütni a bottal. A kis Bajkán Ferkó se tudta nézni: felug­rott a pádból és elkiáltotta magát. — Megyek haza, megmondom apámnak. A tanbetyár ugylátszik ilyesmitől még nem ijed meg: Puff! — Megint rám ütött a bottal, a könyökömre. — Jaj, jaj, ne tessék bántani, — kiáltottam és futni kezdtem a katedra, illetve a tanterem ajtaja felé. A tanitó ur futott utánam, kezében a vastag bottal. Az ő lába gyorsabb is volt, meg hosszabb is, meg aztán a bot is nála volt, ülőiért. Amikor utóiért, még háromszor sújtott rám a bottal. Úgy fülön vágott, hogy a fülkagylóm megrepedt és a vér folyni kezdett belőle, le a kabátomra. Aztán, ahol ért, ott ütött-püffölt. Olyan erő­sen ütött, hogy a botja három darabra tört. r A vért látott tanbetyár ezután bevitte a IV. osztályba a kis Bajkán Ferkót az igazgató úrhoz. A véresrevert kis Török Miska pedig futott haza édesapjához. — Amikor a .folyósón mentem — meséli -— kihallatszott Bajkán Ferkó hangos sirása. Nem I /udşm, mit csináltak ott vele. „Azért vertem megt mert magyarul beszél...“ — monyja az apának a regáti hős Szücsmester vette át vontam fele­Itt már Török Péter s' szót: — Miért bántotta a fii lősségre a tanitót. jmat? — Azért bántottam, péről a bőr bevallani, . Téglü le á ké­gyarul beszél, még az f,mert mindig ma magyarul köszöigazgató urnák is — Az uccán úgy kö5nf az uccán. akar. szűnhet a fiam, ahogy1 .Â.Z egykor kém ne köszijzárán" igazgató: „Ne­Mire Czárán, illetvfJnjön magyarul . dett el tiltakozni: 3 Taraü igazgató ur kez­— Nekem ne kö magyarul az uc­Fe szonjon can se. A kis Bajkán _ - került elibénk: rkó, a nagyapjával együtt — Engem nem mondta az értelme, ütött meg a tanitó ur, előre sirtam az igr s kis gyerek, —;; mert már ta, hogy én roma- azgató ur előtt, aki azt montl- (NévelemzésP Q vagyok. — Hát aztá , kérdeztük. all tanultok-e az iskolában. — Tanulná sen a kis mk, — felelt nagyon értelme- kékszemü fiúcska érésük. Ha pedig nem tudunk, akkor meg üt, vagy elbuktat a tanitó ur. A kis Tö­rök Miskán az én szemem láttára törte hármam darabra a botját a tanitó ur, úgy ütött % hogy vérzett a jobbfüle és a vér lecsu rgott a kabátjára, le a ruhájára. • A tanbetyár vérengzésének hire gyorsan szétfutott Élesden és az emberek a legnagyobb felháborodással tárgyalták és mi is hisszuk, hogy domnu Vătăsescu ezek után nem fogja nég egy második öt hétig a román kultúrát tvlesden tei’jeszteni, ebben a magyar faluban, vs tăsescu ne hozzon több szégyent a román köz- Q^atásra. El vele, oda, ahová való, vagy a kór­házba vagy a fogházba. .. nazu *=•' ötvös Béla. ííftMOl — de nem ^yárl raktár LEPAGE I „flif, 1) ft fioc rvo-*****-* * * *****

Next

/
Thumbnails
Contents