Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-19 / 283. szám
TAXA POSTAI A PIA TITA IN NUMERAR No. 24258—927. Claj-Ko!ozsvár, 1930 december 19 ]PéBtdk Képviselőht.j^ ELŐFIZETÉS MAGYAEORSZÁGON; i évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedén« 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP 6«erkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) L Telefon: 5-08, 6 94. ELŐFIZETÉS BELFÖLDÖK: 1 lm 1200 lej, félévre 600 lej, negyed évre 300 lej, egy hóra 100 lej. *5 A nipirámláléi! Ivea a 13-ös ssAmu rovat felirata : an^aevelv ; a 17-es rovaté pádig neniíetlság. figyeljetek, hogy a biztos ezekbe a rovatokba vallomásotokat ärja-3 be t „Megváltozott az egész légkör az országban!“ — állítja Madgeariiy aki a Magyar Párt deklaráció Jái túlzottnak tart ja Madg:eara, a kormány vezérszónoka osztályozta a pártokat: a németek dicséretet kaptak, a zsidók intőt, msrt szerintük távol esünk Nyugattól, Cusa revíziós terve és a liberálisok szekundáf (Bukarest, december 17.) A kamarában Cuza válaszolt Fagure képviselőnek az ő beszédeire tett megjegyzéseire. Kijelenti, hogy addig nem áll szóba érdemben Fagureval, amig nem tisztázza magát azok alól a vádak alól, amelyek az Universulban megjelentek róla. A békeszerződések revíziója tekintetében fenntartja álláspontját. A Népszövetség cm tudja garantálni a békét és igy az uj háooru magvát rejtő szerződéseket revideálni kell. Gafenen: Olyan kérdésekről próbált minket meggyőzni, amelyekről nekünk csak egy véleményünk lehet, az, hogy respektáljuk a jelenlegi állapotokat. Cuza: Maga nem lehet objektív, mert maga a diplomáciai pályára készült. Tovább fejtegeti álláspontját. Ha őt nem is veszik számba — mondja, — de ugyanezt a né Magyar Párt toldásba esett. TTtána Sfadgearu miniszter a kormány nevében válaszolt sorban a vitában elhangzott beszédekre. A német párt — mondotta — deklarációjával bebizonyította, hogy lojális politikai pártja az országnak. A Magyar Párt ellenben túlzásba esett nyilatkozatában, amikor azt állította, hogy a kisebbségi helyzet nem változott a Maniu- és a Mironeseu-kormá- nyok alatt. A kisebbségekre vonatkozó külön törvényes intézkedések nem történtek meg ugyan, de megváltozott az egész légkör az országban (?) és ez kihat a kisebbségekre is. — Nem alkottuk meg a kisebbségi törvényt, de elértük a többségi nép statútumának, az alkotmánynak tiszteletben tartását. Ha a Magyar Párt aggodalommal néz a jövőbe, erre csak azt válaszolhatom, hogy nincs állam, ahol a kisebbségek akkora szabadságnak örvendenek, mint Románia. Már az a tény, bogy a nemzeti parasztpárt kormányzása alatt a magyarság nem küldött panaszt a Népszövétséghez, mutatja a türelmes bánásmódot. Nyngat feló? Fischer Tivadar beszéde nyomán a zsidóság álláspontjával foglalkozott ezután Madge áru. P'ischer az államnak a nyugati viszonyokhoz való alkalmazkodását kivánja. Ez a kormány törekvése is és két év alatt megtették, amit tehettek, de a problémát nem lehet máról-holnapra megoldani. Tiltakozik az ellen, hogy a kormány gyenge kézzel járt volna el az anti« szemita kilengésekkel szemben. A kormány teljes szabadságot biztosit a politikai mozgalmaknak, az úgynevezett közvetlen mozgalmakat azonban, mint a múltban tette, le fogja törni. (Folytatása a második oldalon.) zetet vallja Mussolini, aki pedig egy nagy birodalom vezetője. Gafencu: Tudják Mussolini politikájának inditó okait. Hangok: Nem akarjuk tovább hallgatni Cuzát. Cuza: Azt tapasztalom, hogy önök nem értik meg az egész kérdést. Ez nagy kár, mert a revízió kérdését ma már világszerte tárgyalják. Mindazonáltal nem vesztem el a reményemet, hogy végre meg fogom győzni Önöket. Pompiliu Joanitescu parlamenti iniciativá- ból törvényjavaslatot terjeszt a Ház elé a képviselők napidíjainak leszállításáról. A kamara a javaslatot mérsékelt tapssal fogadja. Polizu Micsunesti a felirati javaslat előadója folytatta beszédét és kérte a.javaslat megszavazását. „A személyiségek kormánya“ Van egy ősrégi zsidó szokás, amely szerint a haldokló nevét, hogy ne egykönnyen találjon reá a halál angyala, a haldoklás pillanatában hirtelen átkeresztelik. Ez jut az eszünkbe, amikor az utolsó héten nap-nap után „a személyiségek kormányáéról olvasunk. Mert a diktatúrát is az utolsó pillanatban azért keresztelik át, hogy a halál angyala ne találjon reá olyan könnyen. Mert mi az. hogy a személyiségek kormánya? Vagy a többségi párt jeles személyiségeiből toborozzák össze a kormány tagjait és akkor az nem személyek kormánya, hanem többségi kormány. Vagy a vezető politikai pártok markáns égj éuiségei ragadják kézbe a miniszteri tárcákat és akkor az megint nem a személyiségek kormánya, hanem koalíciós kormány. Ellenben az a kormányzat, amelynek vezető tagjai nem az egyes pártokból kerülnek hatalomra, kormányzati tényeikkcl' nem a pártokra támaszkodnak, azaz még egyszerűbben: ha őket nem fenyegeti a leszavazás ténye, „pártokon felül állva“ úgy intézik az ügyeket, mintha a pártok számukra nem is léteznének, ez minden, csak nem személyiségek kormánya, ez a — diktatúra. Tulajdonképpen minden kormánynak a személyiségek kormányának kellene lennie olyan értelemben, b^gy azok a miniszterek, akiket a párt jelöl be á kabinetbe, önmagukban véve is markáns egyéniségek legyenek, akik fel tudják venni a harcot pártjaikkal szemben is, azok ellenére is kormányoznak, nem pedig mozgatott bábui, üres visszhangjai megbízóiknak. A mai demokráciának nagy hibája a felelőtlenség, úgyszólván eredendő hibája, mert a tömegek, a választók nem felelősek, a „felelős“ miniszter pedig könnyedén átruházza a felelősséget a pártra. Az ideális az volna, ha a minisztereket, akik egyszer a cselekvés stratégiai pontjára kerültek, hagyják békében, ne csak ellenzéki, hanem kormánypárti oldalról is. Az ideális az volna, hogy valóban a személyiségek intézkedjenek az országban — the right man at the right place, ahogyan ez félig-meddig ma is meg van az angoloknál, — nem pedig jelszavak, éhes mamelukok, a husosfazók ábrándosai. Ezt azonban az uj Romániában 10 esztendő alatt nem kaptuk meg egyik oldalról sem, fájdalom, r.em kaptuk meg a nemzeti párt oldaláról sem, amely lám. a többségi mandátumok birtokában hivatalos szócsöve utján is csak annyit tud mondani: hát miért vagyunk még mindig a kormányon? Vonuljunk vissza, mert elveszítjük a népszerűségünket. Valóban: csak anyagiak tekintetében érdemes lenni kormánypártinak, morális erkölcsi tekintetben: ellenzékinek. Nálunk mindenki, aki ellenzéken van, egyszerre kedves, jó fin lesz, titkos világmegváltó, „alti tudja, mit kell csinálni“, kávéházi Konrád, aki a mellényében és a ceruzája hegyén hordja az összes stratégiai terveket, de mire kormánypárti oldalra kerül, egyszerre elakad a hangja, mint ama bizonyos Galii Curei-nak, aki pont akkor nem tud énekelni, amikor a hallgatóság azt várja tőle, hogy énekeljen, ne pedig a pénztárnál üljön és számolja a bevételt. Diktatúrák sehol a világon nem vezetnek jóra és valljuk be őszintén, sok esetben nem a diktátorokon múlik, hanem azon, hogy a poli tika iránt érdeklődő emberek nem simulnak eléggé a jót akaró főember intencióihoz. A politika a legfélelmetesebb diktatúra alatt sem áll meg, legfeljebb a föld alá kerül és onnan mormol fölfelé. Miután a kormányzó és a kormányzottak között a folytonos áramlás elkerülhetetlen, a diktatúra csak addig lesz tartós, amig a visszaszorított erők újra meg nem erősödnek. A demokráciának, mint kormányzási formának éppen az a létjogosultsága, hogy a társadalmi együttélésnek természetes föltétele, amelynek megzavarásából előállhatnak egyrészt diktatúrák, másrészt pártvillongással el- posványositott álparlamentárizmusok, de minden kórtünet csak önmagát igazolja, nem pedig azt az organizmust, a testi együttműködésnek azt a rendszerét, amelyet megtámadnak. A személyiségek kormánya — legyünk nagyiéi- küek, nevezzük úgy— semmit sem fog elérni, ha a test maga nem kezdi meg saját reorganizációs folyamatát. A pártok prüszkölnek, ha a diktatúrát emlegetik, ahelyett, hogy belátnák: a hiba bennük van. Ha minden párt országos érdekből indulna ki — az „öngyilkosság költségvetése“ eléggé figyelmezteti a pártpolitikusokat is az „országos“ érdekre, arra, hogy ime, Európának ez a győztes, óriási kincsü országa, hova jutott, — ha politikájának alapjául nem azt a minisztert tekintené, aki őt képviseli, hanem azt az alantos pórt, akit a miniszter képvisel, akkor igazán nem volna szükség a romániai parlamentárizmus halálos ágyánál különböző mókákkal és átkeresztelésekkel megtéveszteni a halál angyalát. (I, e.\ Nlapr anppIiM! Magyar nemzetiségűéit!
