Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-13 / 278. szám
2 Xlll. ÉVF. 278. SZÁM. vufitaÉb hogy az idén, még rosszabb körülmények között 660 millió lej szeszadó beinkasszálásában reménykedik, ez csupán a kormányzat féktelen optimizmusára mutat re£. Hasonlóképpen az illúzió játékának tekinthetők azok a jövedelmek, amelyeket a kormányzat bizonyos felemelt illetékektől vár, megfeledkezve arról, hogy akinek az élet anyagi feltételei, az adó elviselhetetlen, úgy az az illetékekkel szemben sem fog megváltozott érzülettel viseltetni. • A pénzügyi kormányzat tervbevette, hogy amennyiben a kiadás és a bevétel tételei nem követnék egymást azzal a megingathatatlan biztonsággal, amint azt a papiros remélni engedi, a takarékosság jelszavai, a tisztviselői elbocsátások és a tisztviselői fizetések redukciója bizonyulnak csalhatatlanoknak. Hárommilliár dón felüli összeg szerepel úgy mellékesen e költségvetésben, hárommilliárd, amelynek tekintélyes része a már amugyis létminimumon aluli fizetésekből kerülne ki. A tisztviselői fizetések redukcióját alighanem követni fogja a magánalkalmazottak és munkások fizetéseinek és béreinek is apasztása, ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy a fogyasztó piac még jobban megszültül, hogy ez a hárommilliárd, egyszerűen el fog vonulni a piacról, azaz a kereskedők hárommilliárddal kevesebbet fognak forgalmazni, már ennél az egyszerűbb tételnél is, az uj pénzügyi esztendőben. Ismételjük, az uj rendelkezés a gyakorlatban többet jelent, jelenti azt, hogy a csökkenő béreknek megfelelően az adóterhek kirovásának is csökkennie kell, mert azt csak még sem képzeli a kormány remélhetőleg, hogy az a tisztviselő, akinek tiz, vagy húsz százalékkal apad a bére, az uj adókivetéseknél ugyanazzal az adóalappal terheltessék meg, mint a tavalyi évben? A költségvetés azonban ezt az eshetőséget egyelőre nem vette kalkulációba. • A költségvetés egyáltalában nem vette kal- Kulációba, hogy az ország gazdasága és pénzügye a legszorosabb szervi kapcsolatban állanak egymással és hogy a pénzügyi helyzet, a köz helyzete csak akkor javulhat, ha a magánosok helyzete is javul. Most nem beszélünk arról a barbár intézkedésről, az útlevelek kiálli tási illetményének fölemelésével kapcsolatosan — ez csak egyik legkirívóbb jele annak a költségvetésnek, amely nem számol az intézkedések összetett voltával, más területeken megnyilatkozó pusztító ellenhatásaival. Popovici minisz tér például azt mondotta, amikor ezt az útlevél históriát a szemére hányták, hogy nem kell minden embernek, aki beteg, külföldi fürdőhelyekre utaznia. — Hát akkor a pénzügyminiszter ur miért utazik minden esztendőben Karls- badba? — szegezték mellének a kérdést. A pénzügyminiszter hallgatott és hallgatása szimbolikus beismerése annak, hogy ez a költségvetés nem a szegény emberek érdekében készült, hogy ez a költségvetés éppen a szegény emberek érdekeit fogja derékon találni. Igaz, vannak a pénzügyminiszternek is mentségei, hosszú évek rablógazdálkodása juttatta oda az országot, ahol most van és amelynek siralmas vigasztalanságát Stere Constantin tette szóvá a parlamentben. Máról-holnapra nehéz jobb helyzetet teremteni, de éppen ezért meg kell keresni az eszközöket, amelyek a köz- és magánérdekek, az ország pénzügye és polgárok gazdasága közötti összhangot hozzanak létre, mert ennek az összhangnak a hiánya miatt züllöttünk le ennyire. A bukaresti egyetem rektorátusa cáfolja, hogy a fővárosi tüntetést egyetemi hallgatók rendezték volna  kommüniké szerint felelőtlen elemek és középiskolai tanulók ragadtatták el magukat mag gondolatiam teltekre (Bukarest, december 11.) A bukaresti diákok tüntetést akartak rendezni a Calea Victo- riei-n levő királyi palota előtt, de a karhatalom a Nemzeti Színháznál útjukat állotta és visszaszorította a diákokat a Tiszti Kaszinóig. Közben kisebb összeütközések is történtek. A Calea Vietoriei-n levő Riegler-cukrászda nagy kirakatát a tülekedés közben beütötték, miközben 4 diák és 3 diákleány az üvegszilánkoktól megsérült. Az éjjeli órákban egy diákcsopon tüntetni kezdett a Strada Vacaresti-n és Str. Sfintilor-on, néhány a tüntetők közé keveredett idegen egyén több zsidó kereskedő kirakatait beütötte. A karhatalom hamarosan helyreállította a rendet és 40 tüntetőt letartóztatott, köztük 7 diákot. Egy csoport a Str. Dionisii-ra vonult, ahol be-( törték Raşcanu főügyésznek, a Beza-per ügyészének ablakait. Éjjel 1 óra után egy kisebb csoport a Calea Griviţfei-n tűnt fel, ahol A gép kora Az emberi tevékenység majdnem minden ágában a gép helyettesíti a kézimunkát. A legtöbb szappan gyártása és csomagolása kézzel eszközöltetik. A Cadum-szappant géppel gyártják, a puszta kéz nem érinti egyáltalában a gyártásának semmilyen fázisában. Ha látná a Cadum-szappangyár berendezését, meggyőződne, hogy mennyi gondot fordítanak az egészségre, higiéniára és soha más szappan! nem használna. jé*» néhány cégtáblát megrongáltak. A rendőrség itt is hamarosan helyreállította a rendet. A tüntetésekkel kapcsolatban a bukaresti egyetem rektorátusa kommünikét tett közzé, a tegnap lefolyt rendzavarásokkal kapcsolatban. A kommüniké hangsúlyozza, hogy ezek a rendzavarások kétségtelenül igen sajnálatosak, azonban nem nyert bebizonyítást, hogy az ex- cesszusok elkövetői egyetemi hallgatók lettek volna. Sokkal valószínűbb, hogy a diákok közé keveredett, tőlük távol álló egyének és kellő szülői ellenőrzés alatt nem álló középiskolai tanulók ragadtatták el magukat meggondolatlan tettekre. A rektorátus sajnálja a történteket, de a közrendészeti hatóságok feladata lett volna a tettesek személyazonosságát megállapítani, hogy amennyiben közöttük főiskolai hallgatók lennének, az egyetemi szabályzat teljes szigorával sujthatók legyenek. Az Adeverul a kommünikével kapcsolatban megállapítja, hogy súlyos hiba lenne az elkövetett rendzavaró cselekményekkel az egész diákságot azonosítani, mert kétségtelen, hogy annak csak csekély része vett részt a tegnapi demonstrációban. A rektorátusnak ama megállapítása azonban, hogy valószinüleg középiskolai tanulók a tettesek, különösen hangzik, amikor a középiskolákból csak egy lépés az egyetem és akik, mint középiskolai hallgatók ilyen cselekményekre kaphatók, azok holnap, mint főiskolai tanulók sem lesznek más mentalitásunk. GURT I. BUHUR: mmä! VILÁGREKORD! (28) — SpoFfrspng — — Vagy — veled menjek? Hannes még mindig hallgatott. Azután fölemelte a fejét. Fáradtan és közömbösen. — Mikorra lehetsz készen? Szóval megint ketten utaztak tovább. Görögországon át, végtelen és hihetetlenül rossz dalmát utakon tovább és már megint hideg szelek fújtak velük szemközt. Reggelre fehér volt a föld. A hegyek közé jutottak. — Davosba megyünk! — döntötte el Hannes egy napon. Dorrit még aznap irt haza, a mama legyen olyan szives és küldje el neki a télisport-holmijait. Azután elhagyták, most először az egész ut alatt, az autót és Landquart-ból a Práttigauer-vonal kis, kedélyes kocsiján utaztak fel Davosba, ahol méteres havat találtak. A szezon megkezdődött. Szán szánra csöngetett el mellettük, amint a szálló felé utaztak. Minden fehér volt. Végtelen ródli-kigyó siklott el mellettük sok integető emberrel, amint letértek a főutról. — Ez aztán az üzem! — mondta Dorrit szakértelemmel. Hannes szó nélkül bólintott. Egyazon az emeleten vettek ki a szállóban két szobát, Hannes felhozatta a csomagjait, átöltözött — és amikor Dorrit félóra múlva kopogott az ajtaján, hogy megnézze, milyen a szállása, akkorra már Hannes megint elhagyta a szállót. Kissé csalódva ment végig a helységben. Már az első lépésre ismerősökre talált. Nem is várhatta máskép. Es amikor később a szálló verandáján helyet foglalt, hogy megigyék egy kávéi, valaki kövéren és mozgékonyán evezett feléje: Reiber Ludi volt. Dorritnak akarata ellenére is nevetnie kellett, amikor meglátta Reiber Ludit, .a balsorso3 sportfiut! Kövéren és szakszerűen volt öltözve, téli felszerelésben, amelynek az egyes darabjairól szinte le lehetett nivasni az árazást: Berlin, Leipziger Strasse... Minden uj volt rajta, káprázatosán tiszta és elegáns, mint egy divatlap illusztráció. Kezet ráztak. — Dorrit! — mondotta Ludi lelkesen, — régóta van itt? — Pontosan négy órája Ludi, — Jelentette ki a leány. — Üljön le, Ludi! Nagyon rekordosnak nézem magát! A fiú le is ült és hallgatott a Dorrit megjegyzésére, azonnal elkanyarodott a tárgytól. — Mesés ez itt kint! — ielentette ki széles gesztussal. — Por-hó, kétméteres, a barométer emelkedőben! Az ember szive csak úgy ujjong! Hallja az ujjongást, Dorrit? Most jövök épp a Strela-kunyhőtől... — Ludi! — Dorrit halálos komollyá vált. — Maga füllent! A fiú elvörösödött. — Hogy-hogy? Dorrit a skitalpakra mutatott, amelyeket a fiú magával hozott és amelyek — mert az ajtó mellett ültek — alig kartávolságnyira voltak, tőlük. — Ludi — állt már maga ezeken a talpakon? — Hogy kérdezhet effélét? — kérdezte Ludi, kissé megütközve. Dorrit felkacagott: — Ludichen! Ludichen! Csak két méternyit húzta őket maga után a hóban, hogy azután elhenceghessen! Faggyuzatlan skivel jött le a Strela-kunyhótól? Ludi- ka! Hj. skivel akar hencegni, előbb egy kicsit tájékozódnia kell a dolgokról! Ludika elszomorodottan nézett a kávéjába. — Úgy se bírom ezeket a gaj-fogpiszkálókat! — mormolta aztán, — dehát mii tegyen az ember! Es aztán ez az öltözet olyan jól áll nekem! Es egészen gyorsan, hogy elterelje a beszédet, mesélte: — Egyébként Pahlen is három napja itt van! Dorrit az ajkába harapott. — Itt lakik, ebben a házban? — Nem. Odaát lakik. De mindenütt találkozhatni vele. Most valószinüleg még a Bogelschanze-n van. Megmondjam, hogy maga itt van? — Majd magam is találkozom véle, — mondotta Dorrit kitérően. Reiber Ludi még nagyon sokat jelentett ezután. Tiz perc múlva már az a benyomása volt Dorritnak, hogy egész Berlin találkát adott egymásnak Davosban, de Ludi megnyugtatta, hogy legfeljebb a feléről lehet szó. Természetesen mindenki már a következő hetekre készül, Pahlennek valószinüleg együtt van már a boblegénysége, — persze most Is a Komet II. -t vezeti, mint rendesen, — holnap egyébként jéghokki van, Davos Riessersee ellen s a következő héten a B. S.-C. a maga nemzetközijeivel direkt Bécsből utazik le ide, hogy a mérkőzéseken jelen legyen. A párizsi kanadaiak, akik a B. S. C.-t két héttel ezelőtt a berlini Sportpalastban egész kis aránnyal győzték le, szintén itt lesznek és azonkívül a belgák is. Szóval, egyszóval: nagy nekilendülés következik. A kis Henie Szónya is itt lesz holnap és holnap, vagy holnapután a nagy konkurrens, Jaross-Szabó asszony, át fog utazni itt. Szóval nagyon érdekes dolgok vannak itt készülőben. Miután Dorrit. erről meggyőződött, meglehetősen röviden búcsúztatta el Reiber Ludi urat, megint fölvette a sálját és a sapkáját és másodszor is kiment a közeledő alkonyatba, mert Tilden Hannes miatt aggódott, aki még most se tért vissza. A következő sarkon találkozott vele A skijét a vállára vetve vitte s az arca gőzölgött. — Buta kölyök! — mondta Dorrit felháborodva. — Nem tudsz egy szót szólni, amikor elnaéssz? Már az Engadin minden szakadékéban összezúzva láttalak magam előtt. Ekkor egy másik alak tűnt fel Hannes mögött és Dorrit Pahlent ismerte fel benne. A gróf csöndes mosollyal nyújtotta a kezét. — Jó napot, Dorrit. Hallottam már, hogy itt van. Helyes. Dorrit kissé feszesen viszonozta az üdvözlést, mert ámbár tudta, hogy Pahlen itt van, mégis váratlanul érte a találkozás. Pahlen, aki felismerte a kissé nehéz helyzetet, néhány közömbös megjegyzést tett az időre és a tájra és közben Dorrit visszanyerte a biztonságát, amelyet olyan ritkán vesztett el. — Mit szól Hanneshez? — mondta Pahlen éppen. A legelső üzletben skit vesz magának a fiú, kimegy a Bolgenschanze-ra és csak úgy vaktából, két órával a vasutazás után, odaáll és negyven métert ugrik: (Folyt, következik.),
