Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-12 / 277. szám
I Till. ÉVF. 277. SZÁM. zvsmrm Ahogy cgy liberális exminis^ter látja a politikai helyzetet .. . Lapedatu szerint előbb a „személyek kormánya“ jön és csak távoli időpontban a liberálisok — Á román egyházak egyesítése — Róma égisze alatt — A Magyar Párt dicsérete (Bakarest, december 10.) A vasúton is érzik az általános pénztelenség: gyéren benépesített vonat robog velem Temesvártól Bukarest felé. Lúgosig egyedül ülök a fülkémben. Lúgosnál előkelő utas helyezkedik el velem szemben: Lapedatn volt kultuszminiszter. Megvárom amig átfutja a lapokat s aztán felteszem az ellenzéki politikus számára leginkább közlékenységet provokáló* stereotip kérdést: — Mikor kerül miniszter ur kormányra? Mosolyog. — Talán sokkal távolabbi időpontban, mint ahogy egyesek reméiik s mint ahogy lapközlemények, kulisszák mögötti suttogások révén a közvélemény elképzeli. Vannak, akik határozottan állítják, hogy januárban már a mi kezünkbe kerül a kormánykerók. Sajnos, sokkal később. Először túl kell esnünk azon az alakulaton, amely nem is annyira koncentrációs kormány, mint — ha nem is személyiségek — személyek kormánya lesz. A közhangulatot úgy látom, sikerült e felé a formáció felé irányitani, s igy elképzelhető, hogy a hatalom uj birtokosai fognak tudni parlamentet is verbuválni maguk mögé. Főként a kis pártok vezéreiről lesz szó: Jorga, Goga, Bratianu György s a nemzeti parasztpárt bizonyos árnyalatai fogják megadni az erősítést: Iunian, Manoilescu. No de a személyiségek kormánya rövidesen be fogja igazolni, hogy nem bir segiteni a súlyos helyzeten, amelybe az ország jntott. És szét fog foszlani az illúzió. Az is, amit a közvélemény, az is, amit a korona táplál a koncentrációs kormány munkaképessége iránt. Mondom, túl kell esni ezen a kormányon s akkor az országnak pszichológiailag jobban megalapozott, tartósabb bizalma fogja hatalomra segiteni a liberálisokat, akiknek a pozíciója a mostanában megtartott választások és nagygyűlések tanúsága szerint rendkívül sokat erősödött az utóbbi időben.' Megkérdezzük a volt minisztert, hogyan látja az elnöki válság kérdését a liberális pártban. — Szó se lehet arról, — mondja, hogy a párt cserbenhagyja Vintila Bratianut. Nem követett el ő semmi olyan politikai hibát, amiért ezt a bánásmódot megérdemelné. Hiszen megtette azt a nagy engedményt, hogy rendelkezésére állott a trónnak. Ha ma kiadnánk az o fejét, holnap talán egy másik pártvezérünk fejét kívánnák tőlünk. Ha őfelsége nem akar dolgozni Bratianuval, az mindenesetre nagyobb türelmet, hosszabb ellenzéki pozíciót jelent számunkra, de nem vonhatja maga után a vezér kicserélését. A párt életében következetességnek kell lennie. Vannak ugyan nálunk is, — mint minden pártban* — opportunisták, akik irtóznak a hosszas ellenzékieskedés áldozatától, de ezek felfogása nem lehet irányadó, mert Vintilának akárki mással való helyettesitése okvetlenül a párt szétdara- bolódásához vezetne. Maradna egy Vintilához liü frakció, megalakulna az uj vezér frakciója, amihez ha még hozzávesszük Gheorghe Bratianu csoportját, akkor kész a káosz. Ez a felbomlás és összevisszaság pedig nem lehet sem a mi érdekünk, sem pedig másoké.,. A liberális párt nem mai alakulat, régi tradíciókkal rendelkezik. Első Károly és Ferdinánd király nem szólt bele, hogy a politikai pártok kit tegyenek meg vezérükké... Most az erdélyiekre terelődik a beszéd. — Mint erdélyi embert, — kérdezzük, — nem érinti kissé fájdalmasan, hogy az erdélyi miniszterek nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket? — Őszintén szólva, — kapjuk a feleletet, — szerettem volna, ha földijeim jobban szerepeltek volna. De ßajnos, nemcsak hogy nem feleltek meg, hanem egyenesen kompromittálták magukat. Annyira, hogy ebben a formában: „erdélyiek“ hosszú ideig nem is jöhetnek többé szóba mint kormányzati tényezők. Pedig a közvélemény joggal várt értékesebb teljesítményeket tőlük. Az erdélyiek azon a címen, hogy egy haladottabb kultúrája országrész és fejlettebb állam- életű ország neveltjei, akkora várakozást keltő erkölcsi igényekkel és politikai tervekkel vették át a vezetést, hogy a kudarc előrelátható volt. És ami a legfájdalmasabb: éppen a köz- igazgatás terén kellett elszenvedniük a legteljesebb vereséget, ahol nem ok nélkül képzeltük őket komoly feladatok megoldására alkalmasaknak. A költségvetési csökkentésekről kérdezzük meg a volt minisztert. — Lassan halad, — mondja Lapedatu. — Úgy akarja a kormány feltüntetni, hogy a parlamenté legyen a felelősség a fájdalmas operációért. Pedig helytelen okoskodás, ők a felelős miniszterek. Ezután szóbakerül Miron Cristeanak és Hossu görög katholikus püspöknek a szenátusban elhangzott érdekes vitája.1 Érdeklődünk: nem keltett-e meglepetést illetékes körökben, hogy Hossu olyan kijelentést tett, amelyből a román egyházak egyesülésének reménye meL lett a „los von Rom“ gondolatát érezhette kicsendülni az ember. — Igen, — válaszolta Lapedatu, — Hossu szavait sok szenátor is igy értelmezte. De én ismerem az ő gondolatmenetét. Hossu püspök csakugyan az összes románok egy patriarchátus alatt való egyesülésére gondol, — de Rómával kapcsolatban, vagyis görög katholikus alapon. Majd az általános gazdasági helyzet, a kisebbségek ügye és a Magyar Párt parlamenti munkája kerül szóba. — Meg kell állapítani, — mondotta, — hogy a Magyar Párt most sokkal jobban kialakult célkitűzésekkel halad a maga utján politikai küzdelmében, mint az első években tette. Az erdélyi magyar nép szolidaritása is nagyobb ma a párt mellett. Igaz, hogy évek folyamán végeztek a magyarok bizonyos politikai iskolát, de én a Magyar Párt e helyesebb politikai magatartását Bethlen György érdemének tudom be... A Magyar Párt parlamenti munkája is egyre átfogóbb. A szenátusban különösen a sokoldalú, rokonszenves Gyárfás Elemér, a kamarában pedig a kiváló szónoki készségű Wilier és a gazdasági kérdésekben igen járatos Jósika felszólalásait hallgatom nagy érdeklődéssel. Karánsebest kiált a kalauz és Lapedatu gyorsan leszáll. Valami tudományos előadást kell itt tartania... Jávor Béla. A Kádár-uccai templomrombolás bűnbakja három székely legény Egy rendőrt is letartóztattak, de vallomását titokban tartják (Kolozsvár, december 10.) A keddről szerdára virradó éjszaka folyamán erőszakosan behatoltak a Kádár-uccai zsidó templomba. Szerdán reggel a templomszolga megállapította, hogy a templom helyiségében több talmud- foliáns hiányzik és az óra teljesen össze van törve. A templomba való behatolás körülbelül éjfél után egy órakor történhetett. Értesüléseink szerint a rendőr, aki a kritikus időben a közeiben teljesített szolgálatot, látta, hogy ismeretlen emberek könyveket dobálnak a Szamosba. Ebből viszont arra lehet következtetni, hogy a templom elleni támadás antiszemita akció müve. A rendőrség elzárkózott minden nyilatkozattétel elől. A délután folyamán azonban Ho- dor Viktor dr., a tartományi igazgatóság vezértitkára hivatalos nyilatkozatot adott ki az ügygyei kapcsolatban. Hodor azt a meglepő kijelentést tette, hogy a Kádár-uccai templombetörés gyanúja alatt három székely legényt tartóztattak le. Őrizetbe vették ugyanakkor azt a rendőrt is, aki a zsidótemplom közelében teljesített szolgálatot. Munkatársunk megkérdezte Hodor állam titkárt, hogy milyen vallomást tett a nég>* letartóztatott. Kérdésünkre azt válaszolta, hogy a letartóztatott bárom székely legény tagad, mig a rendőr vallomásáról nem tett közlést. Ezzel szemben tény az, hogy a zsinagóga ajtói olyan masszívak, hogy fizikai lehetetlenség három embernek azt csak úgy egyszerűen minden nagyobb zaj nélkül feltörni. Nyilvánvaló, hogy a székely legények itt csak a bűnbak szerepét töltik be, anélkül, hogy valaki is feltételezné bűnösségüket. Különben december 10-én a diákmozgalmak megindításának évfordulóján a kolozsvári román egyetemi és főiskolai hallgatók a délelőtt folyamán a farkas-szobor előtt gyűlést tartottak, innen a Corso filmszínházba mentek, amelyet zsúfolásig megtöltött a diákság. Az ünnepi szónok Cătuneanu professzor volt, aki beszédében a Népszövetséget támadta, megállapítván, hogy kizárólag a zsidóság szolgálatában áll. Szerinte a világtörténelem legtöbb forradalmát a zsidók készítették elő. Ők csinálták a világháborút, a forradalmakat és diktatúrát. A keresztény kisebbségekről azt az érdekes kijelentést tette, hogy azokkal békés együttműködésben akarnak élni. Zavaró incidens egész nap nem fordult elő. A rend fenntartására nagyobb karhatalmi készültség őrködött. 99 Kertész József: Dalol a tenger és én fia Ugatom“ cimü szines, eleven, tengerész tárgyú novellas kötete megrendelhető a „Keleti üj>ís<í(i“ kö«ywos*Sáfyátöü, (Cluj-Kolozsvár, Piaţa Unirii, Mátyás király tér 4 sz.) Az „Erdély! Maeyar Könyvtár“ kiadásában megjelent díszes kiállítású mii ára csak 60 lel, amelyhez a vidéki megrendelőnek 11 lei postaköltséget számítunk fel.
