Keleti Ujság, 1930. december (13. évfolyam, 268-291. szám)
1930-12-11 / 276. szám
Ív TAXA POŞTALA. PLĂTITĂ IN ITJMERAR No. 24256—927. Civj-KoIozsvár. 1930 december 11 Csütörtök ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Szerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4 Telefon: 5-08, 6 84 XIII- évlolyasn 276-Ik szám JSLŐFIZETSS HAGY AROESZÁGON; 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév» 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. _________ UBBBSB A nagy ketrec Volt idő, amikor az ember, aki román állam- polgársággal dicsekedhetett, úgy érezte magát ebben az országban, mint a világitótorony őre, alţit három hónapra vagy egy évre bezártak a maga óceáni ketrecébe és reménytvesztetten érezte, -hogy onnait se be, se ki, amig érte nem jönnek,; Csalikcafy a mi átléphetetlen határsorompókkal' és*az utlevélszerzés ezer tortúrájával körülbástyázott rabságunk még bizonytalanabb. még keservesebb volt, mert senki sem tudta, mikor következik el az enyhült atmoszféra, mikor omlanak le a gyanakvás és talán bosszú védősáncai. A fagy aztán lassanként kiengedett és az oi’szágot kormányzó politikus urak is belátták, hogy nem lehet Európa közepén párszázezer négyzetkilométernyi területet Tiketté változtatni. Rájöttek arra, hogy egy országnak, amelynek Európában a legnagyobb fürdőkulturája lehetne, igen is építenie kell a külföld globetrottereire, viszont polgárai sem élhetnek örökös elszigeteltségben. Azóta kiépült a határforgalom Románia és a szomszédos államok között és azt lehetett remélni, hogy Közópeurópa újra megindult vérkeringése lassanként Romániát is közelebb viszi Nyugathoz. Tizenkét esztendő után azonban egy tehetetlen kormány gondolatszegónysége és adósra folási szenvedélye egy tollvonással meg akarja semmisíteni mindazt, amit egy keserves évtized alatt lépésről-lépésre elértünk. Ahova tizenké! évvel ezelőtt a háború reakciós utóhullámai juttatták, oda akar visszavinni az a kormány, amelynek a gazdasági válsággal szemben nincs más védekezési eszköze, mint a legvalészinütle- nebb adónemek kiagyalása. Valakinek eszébe jutott és mindjárt statisztikát is beszerzett arról, hogy Romániában évente negyvenezer ember vált útlevelet. Ezt a negyvenezres számot csak meg kellett szorozni tízezerrel és kijött négyszázmillió lej, mint a költségvetési redukció nehéz diójának Romániában szabadalmazott patentje. Arról van szó, hogy az amúgy is tulmagas hatszázötven lejes utlevélilletéket tízezer lejre akarják felemelni, igy próbálván meg- vámolni mindazokat, akik akár mint kereskedők, akár mint nyári pihenést kereső egy évi munkában elfáradt emberek, akár mint kényszerhelyzetben, családi okokból vagy halálesetek miatt utazók, akár, mint külföldön tanuló diákok útlevelet kénytelenek váltani. Sorra vehetnék az itt említett összes kategóriákat, köny- nyü szerrel ki tudnánk mutatni, hogy az utazás horribilis megadóztatása nemcsak erkölcstelen, hanem egész Európa előtt állít pellengérre bennünket. Felesleges azonban a bővebb kommentár: mindennél többet beszél az az egyetlen mondat, hogy mindenkit, aki útlevélhez akar jutni, tízezer lejjel akar megvágni az állam. Ez az obskúrus adónem csak arra jó, hogy ismét visszavigyen bennünket a tökéletes elszigeteltségbe. Csak arra jó, hogy az ország határain felállítsa a kínai falat, vagy ha úgy tetszik a ketrec rácsait, Mert itt nincs pénzük az embe- reeknek tízezer lejes útlevélre. Nem az államkassza fog szaporodni, hanem az utasok száma zsugorodik össze arra a néhány ezer kiváltságos emberre, akik a mai általános elszegényedésben még megengedhetik maguknak a tízezer lejes útlevél luxusát. Ezek még kimehetnek olykor a szabad levegőre, a mi sorsunk argonban már csak az örök mozdulatlanságra Ítélteké. Életfogytiglan zárnak be a nagy ketrecbe, amelyből nincs más számára kivezető ut, mint a gazdagoknak. Csak a lehetetlen kapkodás, az örök tehet- ségtelenség tudta kieszelni ennek a nagyszabású adósrófolási kampánynak előre csődöt Ígérő tervét. A néma határállomások hamarosan be fogják bizonyítani a kormánynak, ha lesz bátorsága a megvalósításhoz, hogy a legraffináltabb adónemek is befagynak, ha meg nem állítja mindent lehengerelő útjában a gazdasági katasztrófát és meg nem teremti azokat a módokat, amelyek visszaállítják a pénz fluktuációját, életre támasztják a fizetni nem tudó adóalanyokat és rajtuk keresztül talpra állítják magát az államot is. Az ilyen utlevélkombinációk lehetnek groteszk ötletek, de a költségvetési mérleget soha helyre nem billentik. A nagy ketrecet megcsinálhatják, de azonkivül, hogy kompromittálják vel$ az országot, semmi más célt el nem érnek. Legfeljebb azt, hogy Európa szemében ezentúl még lejebb zuhanunk a keleti színvonal lejtőjén. Makkai Sándor dr. református püspök a szenátusban az államsegély redukciójánál egyenlő elbánást kértatöbbi egyházakkal A beszéd nagy hatást váltott ki — Wz®m szenátor védelmébe vette a kisebbségeket (Bukarest, december 9.) A szenátusban napirend előtt Cămăneu szenátor tiltakozik a szenátus nevében Dori Popovieinak a mult ülésen elhangzott felszólalásának egyes kitételei ellen. A következő szónok Makkai Sándor dr., református püspök volt, aki a következőket mondotta: — Elnök ur, szenátor urak! Kötelességemnek tartom, hogy arra, a- magas helyről jött nyilatkozatra, amely az elmúlt napokban Románia patri archáj a részéről itt elhangzott, a romániai református egyház nevében röviden válaszoljak. A református egyház elismeréssel és helyesléssel vette tudomásul, hogy áz ortodox egyház feje a maga egyházi érdekeinek hangoztatása mellett a felekezetek iránti méltányosság és a felekezetek közötti békés együttműködés nemes szavait is hangoztatta. Valóban ezt kívánja meg az ország legmagasabb érdeke is. Ünnepélyesen kijelentjük mi is, hogy ugyanezen a véleményen vagyunk és teljes szívvel készek a felekezetekkel való közös munkálkodásra. . Egyenlő elbánást — Amit a mi egyházunk az országnak ebben a súlyos gazdasági helyzetében kér, ez az, hogy a 750.000 hivőnek és ama munkájának megbecsüléséért, amelyet a társadalmi rend, a békés munka és a keresztyén kultúra érdekében végez, igazságos és egyenlő módon részesüljön az állami támogatásban a többi egyházakkal. Ha az állami költségvetés biztosítása kikerülhetetlenül szükségessé teszi azt, hogy az áldozathozatalból az egyházak is kivegyék részüket, mi sem képezhetünk kivételt, de az összes többi egyházakkal egyenlő mértékben akarunk abban résztvenni. Mindezekért tisztelettel kérem, hogy az államsegély esetleges redukciója ne bénítsa meg adminisztrációnkat, amely két egyházkerületünkre ma is súlyos feladatokat ró és semmiképpen se vezessen exisztenciák megsemmisítésére, akikről saját erőnkből képtelen volnánk gondoskodni. Részletes kívánságainkat a miniszter urnák előterjesztettük, segítségét, támogatását e helyen is újra kérjük. Isten segedelme és áldása legyen a nemzetiségek és felekezetek békés együttműködésén, az egész ország javára. Makkai beszédét a Ház osztatlan tetszéssel fogadta és azt úgy többségi, mint ellenzéki részről megtapsolták. A beszéd mérsékelt hangja mellett is a református egyház kívánságát maradék nélkül kifejezésre juttatta. A miniszteri széksorban Costachescu közoktatásügyi miniszter ült és ö szintén megtapsolta Makkait és a szünetben úgy nyilatkozott egyik magyarpárti szenátornak: — Egyháziashangu szép felszólalás volt. A református püspöknek számosán gratuláltak és Graur szenátor bejelentette, hogy az egyik közelebbi ülésen reflektálni fog szavaira. Napirenden Viciu szenátor szólott hozzá a felirati javaslathoz. Az európai államok íede- rációjának gondolatáról beszélt, hangoztatta, hogy ez nem áll ellentétben a nemzetiségi eszmével. A magyar revizionistákkal polemizált s annak illusztrálására, hogy a nemzetek között még ellenségeskedések idején is lehet szó kölcsönös megértésről, a román-magyar hadjáratról beszélt el epizódokat. A román-magyar perszonálunió gondolatának felvetődáse is azt mutatja, hogy a két nemzet között lehetséges a békés megegyezés. Méltatta a trónbeszédnek a kisebbségekről szóló részletét és kijelentette, hogy a kisebbségekkel szemben való méltányos és az állampolgári egyenlőséget szem előtt tartó bánásmód az állam fontos érdeke, mivel az állami életben az összes erők egyesítése nélkülözhetetlenül szükséges. Mayer Ebner cionista szenátor az adók nagyságáról, a gazdasági válságról beszélt, majd áttért az antiszemita kilengésekre. Zipstein közbekiált: Ön ne beszéljen a zsidók nevében, legfeljebb annak a pár urnák a nevében beszélhet, akik a zsidók klubjának parlamenti tagjai. Én is zsidó vagyok és vannak zsidók mások is, akiknek az ön felszólalásához semmi közük nincs. A vita egyre hangosabb lesz és a szenátus derültséggel figyeli a cionista és a nemzeti parasztpárti zsidó szenátorok purpárléját. !’!’ [fo 1» ji {«jí ji j! ji 1» [i [ijt [i |í ji jiji ji fi Miii&k ajkán esandU! ffal a iil.ók zenéje cimü ,64 oldalas pompás zenealbumból. Ára 40 lei, sőt ennélis olcsóbb. Rnminri 2 Választ ad Önnek • Moravetz,Temesvár