Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-10 / 250. szám
Haţieganu munkaügy! miniszter és a kolozsvári csizmadiamester „Egy öreg csizmadiától tanultam meg a munka megbecsülését és a szegény emberek védelmét, — írja a munkaügyi miniszter (Kolozsvár, november 8.) Véletlenül kezünkbe került a Gazeta Meseriaşilor, az iparosok bukaresti szakközlönye, amely egy éves fennállásának az alkalmából húsz oldalra terjedő jubiláris számot adott ki. A román iparos lap ünnepi számában megszólaltatja mindazokat a tényezőket, akik ma Romániában irányitó és vezetőszerepet játszanak a kézműiparban. Mindjárt az első oldalon Haţieganu Emil, munkaügyi miniszternek egy kedves cikkével találkozunk, amelyben közvetlen hangon meséli el, hogy egy magyar iparos házában hogyan tanulta meg a kézműipart tisztelni. Íme a cikket kivonatosan itt közöljük: Mikor az édesapja Kolozsról behozta a kolozsvári iskolába, egy öreg fehérszakállas csizmadiaiparos házában szállásolta el. A szállásadó gazdának teljes hatalmat adott, hogy távollétében teljes szülői hatalommal vigyázzon és őrködjék a gyermeke felett. Az öreg csizmadiamester a mai munkaügyi miniszter édesapjának megígérte, hogy az apát helyettesíteni fogja és élni fog azzal a joggal, amelyet még a gyerek fegyelmezésére vonatkozólag is reá ruházott. Ettől a pillanattól a gyermek Haţieganu nagy respektussal figyelte az öreg iparos minden mozdulatát, aki egész nap dolgozott, keveset beszélt, de szerető és féltő gonddal figyelte a gyermekek minden mozdulatát és ténykedését. — Amikor csintalanok voltunk, csapkodtuk az ajtókat, szigorúan megbüntetett, de mindezt az igazi szülői szeretet melegségével cselekedte. Vasár és ünnepnapokon sétálni vitt bennünket, ilyenkor elmesélte, hogy 1848-ban hogyan harcolt az oroszok ellen. Félő tisztelettel néztünk rá, mert meggyőződtünk róla, hogy szorgalmas, szavatartó, tisztességes és becsületes ember. — Még hosszú évek után is állandó figyelemmel kisértem az öreg iparosmestert és a családját. Mai helyzet szerint Romániában magyar ipari szakoktatás egyáltalában nincsen. Városaink magyar jellegének jövője az íntelligen» iparosokban való uj generáció elmaradása miatt mind jobban problematikussá Válik. Nemcsak a magasabb értelemben vett ipari szakoktatásunk hiányzik, hanem kisebbségi sorsunkban úgy állunk, hogy Erdélyben a magyarság által fentartott Inas Iskolák Is mind román nyelvűek. Elméletileg képzett n^igyar építőiparosok, gépészek, fa, fém, vegyészeti és szövőiparosok, elektroteohnikusok a 12 év óta felnőtt újabb nemzedékünkben csak úgy akadtak, ha szakmájukat külföldön tanulták, mert ma. gyár fiút az állami román szakiskolákba egyáltalában nem vesznek fel. Fel kell rázzuk fajunkat. Hová leszünk erdélyi magyarok, ha felnövő utódaink szakműveltségéről nem gondoskodunk, — ha csak sorvadunk, a régi tanult, intelligens iparosokból kifogyunk. Az inasiskolák romanizálása által a román állam elintézte alaposan, hogy a kisebbségi iparos ifjú, aki nem birt románul megtanulni, mentői butább maradjon, egyáltalán semmit se tanulhasson. Rémséges arra gondolnunk, hogy nagytömege a magyar iparostnnoncnak semmiféle nyelven sem tud beszélni, s igy Írni sem. Magyar anyanyelvét nem tanították neki, a románt meg nem bírta megtanulni. Ezt az égbekiáltó rettenetességet meddig türjük, ezt a kulturális elnyomást, e megaláztatást, mellyel műveltségében fajunkat visszatartják, barbárrá, műveletlenné teszik ez államrenddel, meddig nézzük el? Hagyjuk-e addig, mikor segíteni nem lehet? Kisebbségi jogunk, a székely területek oktatásügyi autonómiája nemzetközi szerződésben van biztosítva, a román állam törvényei közé Iktatva s mindezek dacára elemi iskoláinkban, óvodáinkban és székelyföldi gimnáziumaira :!>an románul tanítanak, magyarul nem tudó regéti „anerőkke! keserítik el a gyerekeket a tanulástól. Székelyföldi gimnáziumainkban kucó-roniánok tanulnak éllamköltségen Macedóniából beimportálva. Ez a székely autonómia, a székely oktatásügyi paródia! Miféle sorsot érdemelünk, ha meg nem mozdulunk, meg nem változtatjuk oktatásügyünk mai gyalázatát, s a jövő generációt analfabétának engedjük felnőni, ne- |MA% tWttţiţi »ittál*,. Valósággal szülőknek tekintettem s ők úgy néztek rám. mintha gyerekük lettem volna. Tizenkét esztendeig éltem és tanultam a házuknál, még a haláluknál is jelen voltam és mély lelki megrendüléssel búcsúztam el tőlük. A cikk további részében Haţieganu miniszter elmondja, hogy pz öreg csizmadiától tanulta meg a munka megbecsülését és a szegény emberek védelmét. Ma is szeretettel néz minden iparosra és mindenkiben kutatja volt házigazdájának a tiszta, becsületes lelkét. — Szerintem az iparos jellemes. gerinces ember, akinek a lelkét a munka csak megacélozza és erősiti, A kézműipar valósággal megnemesiti az embert. Más az a munka, amit a kézmüiparos csinál és más. amit a gyárak készítenek. Â kézmüiparos által készített iparcikk magán hordja az alkotó munka minden lelki küzdelmét. A cikk végén pedig rámutat arra, hogy a kézmüiparos nemcsak a kormánynak, hanem mindenkinek a megbcsiilését érdemli meg. Olyan kiváló tulajdonságokkal van felruházva az iparos, ami még a külföldön is hirt, nevet és megbecsülést szerez az országnak. Az iparos egy láncszem, amely kapcsolatot jelent a földműves és az intelligens osztály között. Minél jobban fejlődik az iparunk, annál nagyobb lépést tesz előre a földmivelő osztály is. Az államnak kötelessége tehát, hogy a kézműipart segítse s annak a támogatása érdekében mindent elkövessen. íme, ezeket irja Haţieganu Emil. Nem kételkedünk a szavaiban, mert azok őszinték. Sőt örülünk is, hogy a munkaügyi minisztérium élére került, mert ismeri az iparosságot, látja annak bajait és sérelmeit és hisszük, mindent el fog követni, hogy jóvá tegye azokat a súlyos hibákat, amiket az elődjei a miniszteri bársonyszékben a kézmü- iparosokkal szemben elkövettek. Ipari szakoktatásunk szükségét több, mint egy éve hirdetem, szervezetének pontos programmja is a Magyar Párt előtt fekszik s ezért nem térek ki e részekre. Egyházaink az uj impérium elején felállítandó íeie- kezetközl keresztény egyetemet terveztek, mely azonban csak terv maradt. Ipariskoláinkkal, a szakoktatás kérdésével nem szabad hasonló megtorpanásba esnünk, mert annak a rettenetes sötétségnek, melybe jogai dacára az egész erdélyi magyarság be van fenekedve, fel kell derülnie, világosság kell virradjon a mai borúra! A román iskolai rendszerről nem tud a világ, s még a szabadabb szellemű, europeer románokról sem hihető, hogy tudnának, mert azok között is akadna a sovinizmus szadizmusától mentes, hályogtalan szemű, tisztán látó intakt egyén, aki mégis csak szólana valamit igazunk érdekében! Románia francia mintára tette az állam Kínzó Prokrastas ágyává a kisebbségek iskolaügyét. Francia- országban állítólag az 1890. év előtti felekezeti iskolák politikailag iskolázták volna royalista szellemben a kezükre bizott növendékeket. Fel kell világosítanunk azonban az oktatásügyben bizalmatlan francia republikánusokat, hogy mi erdélyi magyarok nem akarunk kisebbségi vagy pláne irredenta politikai mellékcélt a mi iskoláinkban, mi tisztán tudásért, az élet küzdelmeiben való érvényesülésért kívánjuk ifjaink részére az anyanyelvűnkön oktató iskolákat. Az isteni legszebb jogot akarjuk gyermekeink részére: az anyanyelvükön való tanulásnak a jogát, mást semmit! Az uj Imperium első évének megrémítő erőszakosságai miatt nyomorultul tűrtük, hogy velünk ily oktatási metódus kínjai követtessenek el, közben elszegényedtünk, elszedték magánosainknak, egyházainknak, iskoláinknak minden vagyonát, ugv hogy, ma egy ipari szakiskola felállítása magyarságunk és egyházaink egyeteme részéröl az önsanyargatásig menő onadóztatás által történhetik. Az Erdélyi Római Kat'noliku* Státusnak Marosvásárhelyen szándékolt iparosiskola felállítása iránti Kérése hónapok óta fekszik a közoktatásügyi minisztei előtt. Csak hitegetnek az engedély kiadásával, húzzák, taszítják, újabb vélemények kikérésével amerikázzák el az engedélyt, jóllehet teljesen az állam programmjáva! hogy újból elvesztettünk egy esztendőt az Erdélyi Magyar Teohnikum felállításával, Tanoncotthonok. Erdélyben az iparkamarák állítottak fel újabban Tanoncotthonokat. A kolozsvári Tanoncotthon Óriási méreteivel valóságos román Iparos ifjú kaszárnyát képez. Az ilyen alapítások magyar fajiságunk kipusztltását célozzák. Fel kell világosítanom felekezeteinket, hogy tanoncotthon felállítása a törvény értelmében a legkönnyebb, ha bármely felekezet teszi azt. A Monitorul Oficial 1926. évi március hó 21-én, 67. számában megjelent „Căminul Ucenicilor" törvény értelmében nem a Trancu-Iaşi-f61e egyesületi törvény alapján kell a bíróságtól jogi személyiséget kérni, hanem a megalakulás után az iparkamara véleményezése alapján a Munkaügyi Minisztertől kell elismertetni a jogiszemélyiséget, tehát a speciális mód szerint. Ezzel a móddal igen gyorsan megy, vagyis amint valamelyik felekezetűnk elhatározza tanoncotthon felállítását, annak működését azonnal be is indíthatja. Igen fontosak 9 tanoncotthonok. Minden erdélyi városban kellene lennie ily magyar internátusnak, mely nem kerül sok költségbe, kifizeti magát. Azért ajánlom, hogy felekezetetink papjai vegyék kézbe az ügyet, mert iparosaink által egyházakon kívül alapítva nehézkesen megy az egész beindítás. Bármily áldozatot meg kel! hozni a magyarságnak tanoncotţhonok felállítása érdekében. A létesítésnél födolog, hogy helyiség legyen, mely egy kisebb tanoncotthonnál 1—2 hálószobából és az étkezőből állhat, mely egyúttal a tanulószoba is. Konyha, megfelelő cselédszoba es a vezető családfő részére lakás kell hozzá. Erre a célra 2 szoba elég. Okvetlen olyan legyen a vezető, aki legalább 10—15 évi pedagógiai múlttal bíró egyén. Lehetőleg gyerekes szülő, aki szeresse az ifjakat alapilag. A tanoncotthon fentartása az ifjakért fizetett tartásdijakból telik ki, mig a kulturális költségeket pártoló tagok adják önadóztatás utján össze vagyoni állásuk szerint megajánlott havi járulékok által. Pártoló, vagyis fizetőtag nemcsak az iparosok közül gyűjtendő, hanem a magyar társadalom minden rétegéből. Kívánatos, hogy a vezetőségben az iparosok mellett a magyar intelligencia aktívabb tagjai közül mentői számosabban legyenek képviselve. Az így kormányzott iparos tanuló otthon áldást fog jelenteni a magyar szellemi megerősödés javára, munkája pedig, mert az Iiten- hivésen és valláserkölcsön fog alapulni, harmonikus lesz: a jövőt épitő és a magyar kultúrát konzerváló. Határozati javaslatom e két tárgyban a következő: I. Kimondja a Magyar Párt Szatmáron 1930. évben tartott Országos Nagygyűlése, hogy a magyarság szellemi és anyagi javainak megőrzése és fejlesztése céljából szükségesnek tartja egy 4 fakultásu magyar nyelvű felsőbb ipari szakiskolának Erdélyben való felállítását, továbbá minden egyes magyar városban az ottani leg- nagyobob magyar felekezet égisze alatt egy-egy magyar iparos tanulóotthonnak a felállítását, örömmel veszi tudomásul, hogy egy ilyen ipariskolának Marosvásárhelyen való felállítását az erdélyi Katholikus Státus Igazgatótanácsa elhatározta, annak technikai és anyagi előfeltételeit biztosítani igyekszik s ez iskola működési engedélye iránt a kérést a kormányhatóságokhoz már be is nyújtotta. A nagygyűlés az ipariskola azonnali engedélyezésének, az Érd. Róm. Kath. Státus kérvényeinek kisürgetésére a parlamenti csoport tagjait kéri fel. II. Magyar tanoncotthonoknak minden erdélyi városban való felállítása érdekében, a Párt központját utasítja a Nagygyűlés, hogy az egyházi főhatóságokat kérje fel, hogy az alapításra vonatkozó tervezeti munkálatot készítsék elő az egyes városokban e az ügynek a legalkalmasabb egyházi személy kezébe való letételével magyar iparos tanulóotthonok alapítását igyekezzenek legsürgősebben keresztülvinni. A női fodrásziparosok nemzetközi kongresszusa Becsben. Most tartotta a bécsi női fodrászaliadémia húsz éves jubileumát, amellyel kapcsolatosan mult hó 28-án Bécsben nemzetközi kongresszust és fésülési versenyt is rendeztek. Ezen a versenyen 38 különböző nemzet képviselői vettek részt. Romániát hat női fodrász képviselte, sajnos, közöttük egy sern volt erdélyi. A versenyen Románia részéről I. Maler és I. Maróéi kaptak kitüntető oklevelet. Ugyanakkor pedig Dortheimer bukaresti női fodrászt a fodrászakadémia disztagjává választották. Vasárnap tartja a kolozsvári Iparos Egylet első tea- déiutánját. Már megemlékeztünk arról, hogy a kolozsvári Iparos Egylet főtéri székházát átalakították, ízlésesen rendezték he. Az egylet vezetősége nemes áldozat- készséggel otthonossá tette az iparos klubot, ahol a kolozsvári magyar Iparosok a munka és nehéz gondok után valósággal felfrissülhetnek. Az átalakítási munkálatok már befejezést nyerlek es a rendezóbizottság a hölgy- választmánnyal együtt vasárnap délután hat órakor műsoros teadélutánt rendez. Az őszi szezonban ez lesz az első teadélu'tán, amely alkalommal az iparosegylet dalkara Is be fog mutatkozni. Belépti dij nincs, de a műsor megváltása mindenkire kötelező. Az első teadélutánra a rendezőség minden iparost és ipajosbaráta* jtMük H «jggdzia&t, .V.égül annyira sJAuatáli az (dől, Ut Ipari szakoktatás Előadta a szatmári magyarpárts. nagygyűlésen Csiszár Lafos építész
