Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-10 / 250. szám
ami. *m isi. szám. Anglia súlyos gondjai A gAzda^ág! helyzet Angliát olyan veszedelmes Siely- zetbe sodorta, amilyenre a Britt világbirodalom fennállása óta nem volt péída Irta: Torday József 2K gazdasági világválság hullámai 'Angliát íém kerülik el. A statisztika, amely Angliának a világkereskedelemben való részvételéről készült, a Szigetországra nézve egyre szomorúbb adatokat tartalmaz. Anglia napról-napra kevesebbet tud gyarmatainak és a külföldnek eladni, aminek természetes következményeként a munkanélküliség ijesztő méreteket ölt. A munkáspárt annak idején annak köszönhette győzelmét, hogy a választó tömegek tőle remélték a közgazdaság kátyúba jutott szekerének járható utakra irányítását. MaeDonaldék azonban nem tudták a működésükhöz fűzött reményeknek ezt a részét valóra váltani, Kormányzásuk jideje alatt a mtmkátlanok száma 1 millió 400 ezerről 2 millió 200 ezerre emelkedett és az angol export a folyó év augusztusában a békekötés óta a legmélyebb nívóra esett. A közeledő tél a munka- nélküliséget bizonyára nem kis mértékben fogja fokozni. Tudjuk, hogy ezekért a jelenségekért a munkáskormányt nem lehet felelőssé tenni. Hiszen & hatalmas birodalom legkitűnőbb szakemberei hiába törik fejüket a probléma megoldásán. Az ankétek és tanácskozások egymást érik, de eddigelé csak a válság okainak kinyomozásáig jutottak. Az angol prosperitást a háború előtt az ipari termeivények exportja biztosította. A konkurrencia nem tudta piacait vitássá tenni, azóta egyetlen komoly riválisától, Németországtól is megszabadult, ennélfogva a régi iskola tanításai szerint a Sziget- országra a legnagyobb jólét és fellendülés korszakának kellene következnie. A tények azonban szöges ellentétben állanak e tanítással. Mert bár Angliának a német konkurrenstől sikerült ugyan megszabadulnia, azonban a háború alatt gazdaságilag bámulatosan megerősödött egykori gyarmatában, az amerikai Unióban Németországnál sokkal veszedelmesebb riválist kapott. Az angol gyarmatok és domíniumok önálló gazdasági politikára törekszenek, ennek következményeképen az anyaországnak gyarmatai felé irányuló forgalma egyre csökkenő tendenciát mutat. Európában a békeszerződés óta máról-holnapra 11 ezer kilométerrel hosszabbak lettek a vámhatárok. Az aj vámvonalak évszázados fejlődés során kialakult, jól működő gazdasági egységeket önkényesen szabdaltak szét és szomorúan igazolják Key- nesnek, a cambridgeí egyetem közgazdasági professzorának pesszimista jóslatait: Ujenrópa rosz- szabb körülmények között és kevesebbet termel, mint a régi. A megcsökkent termelésnek csökkenő fogyasztás jár nyomában, aminek pedig az európai államok között első sorban Anglia érzi következményeit. Most, hogy a háborút követő áruinség megszűnt és Európa gazdasági reorganizációja úgy ahogy megtörtént, az angol külkereskedelemnek további szűk esztendők bekövetkeztével kell számolnia. Annyival is inkább, mert Európán kivül az Unió is a legelzárkózóbb védővámos politikát folytatja, amit csak súlyosbít az a körülmény, hogy az angol áruk egyik legnagyob fogyasztó területe, Oroszország ebből a szempontból alig vehető számításba, ugyanezt mondhatjuk Ázsia legnagyobb részéről is. A recsegő gyarmatbirodalom. Anglia politikai horizontja sem felhőtlen. A 'domíniumok és gyarmatok függetlenségi küzdelmei azt bizonyítják, hogy a gyarmati politika körül alapvető hibáknak kell lenniök. A jelekből azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a birodalom mai szerkezete nem elég erős ahhoz, hogy az érdekek azonossága alapján a gyarmatokat és az anyaországot erős szálakkal kösse össze. India és Egyiptom vezet az önállóság kivivásáért folytatott küzdelemben, de kisebb-nagyobb intenzitással fellelhetők ezek a törekvések csaknem minden angol gyarmat népei lelkében is Ily körülmények között vagy sikerül Angliának gyarmatait reális érdekszálakkal szorosabban magához fűznie, vagy pedig a divergens erőknek nem is távoli jövőben bekövetkező érvényesülésével kell számolnia. A külpolitikai események sem biztatók Angii- ára nézve. Az USA sokkal nyersebben árulja el i céljait, semhogy London különösebb illúziókban ringathatná magát. Kíméletlen konkurrenciája minden piacon érezhető, a dollár nagy lendülettel tör előre Délamerikában, de last not least, az angol gyarmatokban is! Az európai népek viszálykodása és a közöttük meglévő súlyos érdekellentétek miatt erről az oldalról ezidő&zerint komoly veszedelem nem fenyegeti ugyan Albion fiait, ellenben az általános gazdasági válság nehéz napjai egyre jobban kidomborítják az európai népek egymásrautaltságát. Ma még ezen a téren nem sok konkrétumról számolhatunk be, azonban a szinajai, varsói, athéni és bukaresti konferenciákat nagyobb gazdasági egységek előfutárjainak tekinthetjük. Briand Páneurópája múlttá vált, mielőtt jelenné lehetett volna, aminthogy ennek a francia hegemóniára törekvő államszövetségi tervnek, mert elnyomásra törekedett, vajmi kevés reménye lehetett a sikerre. Azonban az európai népek szövetségének az az ideája, amelyben nem lesznek elnyomók és elnyomottak, talán nem is oly messze jövőben megvalósulható lehetőség. A kontinens népeinek bekövetkezhető kooperációja ismét csak nehéz problémák elé állítaná Angliát. Az anyaország területi fék vésénél fogva csatlakozhatik ugyan Páneurópához, ebben az esetben azonban gyarmatait vagy át kellene adnia apportként az uj államalakulatnak, vágj’ sorsukra kellene hagynia őket Mondanunk sem kell, hogy egyik megoldás sem szolgálná a? angol nemzeti és gazdasági érdekeket. Ennélfogva Angliának a megvalósítandó Páneurópához való csatlakozása nagyon valószínűtlennek látszik. E kérdéssel kapcsolatban Londonban két dologgal tisztában vannak. Éspedig, tudják, hogy: 1 az európai népek szorosabb kooperációja nem tartozik a lehetetlenségek birodalmába és 2. ha Páneu- rópa Anglia részvétele nélkül születik meg, ebből a birodalomra nézve csak újabb politikai és külö nősen gazdasági komplikációk származhatnak. A sajtófejedelmek kereszteshadjárata. Ezek a súlyos gondokat okozó problémák, amelyekhez hasonlókkal az Empierenek talán fennállása óta nem kellett megküzdenie, az utóbbi években az angol közvéleményt élénken foglalkoztatják. Társadalmi különbség nélkül minden angol a holnap politikai és gazdasági lehetőségein töpreng. És ennek az általános nemzeti gondnak élénk visszhangja támad az angol sajtóban. Sőt, a sajtó nem is elégszik meg az eseménj’ek puszta regisztrálásával, hanem a? iniciativát is magához ragadja. Rolhermore lord, a „Daily Mail“ lapkoneern tulajdonosa és Beaverbrook lord, az angol sajtó másik fejedelme, lapjaiban a „Daily Express“-ben és a „Morning Post“-ban azt a gondolatot propagálják, hogy az angol kül- és belpolitikának a mai nehéz viszonyok között egészen uj utakat kell keresnie. Teljesen elvetendőnek 1 ártják az eddigi gyarmat- politikát és oly megoldást javasolnak, amely a gyarmatokat gazdasági érdekeik révén szorosan és elválaszthatatlanul az anyaországhoz fűzi. Azt tanítják, hogy egyetlen gazdasági egységgé kell a birodalmat átformálni, hiszen a föld negyedrésze angol terület és e hatalmas birodalom különböző területei között oly észszerű munkamegosztást lehet megvalósítani, amely a birodalom minden lakójának biztos megélhetést nyújthat. E cél elérésére az első lépést a szabadkereskedelem eltörlésében és a védővámrendszer megvalósításában látják. Azzal érvelnek, hogy a dolgok ma: állása mellett az angol 13 árunak lehetetlen biztos piacot teremteni, ennélfogva a birodalom népei megélhetésének kérdése továbbra is az eshetőségek bizonytalan játékának függvénye marad, holott az egész birodalom gazdasági megszervezése, céltudatos és a tudomány minden eredményének figyelembevételével való vezetése az Empire összes népeinek boldogulását biztosíthatja A két sajtófejedelem tanainak hatása bámulatos, amit könnyen megérthetünk, ha tudjuk, hogy a két koncern lapjai napi négjroilliós példányszámban forognak közkézen. A politikai pártok közül a konzervatív párt többsége az uj tanítás hivének tekinthető. A munkás pártok hivatalos programja ma még a szabadkereskedelemhez köti, azonban a szaksszervezetek tagjai között megejtett szavazás alkalmával 2 millió angol munkás szavazott a vámok behozatala mellett és csak 1 millió 200 ezer kivánta a mai rendszer fentartását. A kereskedelmi kamarák képviselői szintén a vámsorompók felállítása mellett nyilatkoztak. A szabadkereskedelem utolsó napjai. A vámok ellen már csak a liberális párt küzd De a vámok ellenzőinek hangja még e párton belül is egyre halkul. Harciasabb a vezető közgazdasági lapok magatartása, amelyeknek Angliában igen nagy tekintélyük van. Az Economist a leghatározottabban a mai rendszer fentartásáért harcol és hasábjain a legkiválóbb közgazdasági irók bizonyítgatják, hogy Angliának sokkal fontosabb érdeke a kontinensen és a világ egyéb részein levő piacainak megtartása, mint a távol eső gyarmatokkal való forgalom fokozása. A tömegek azonban, amint látjuk, vámvédelmet követelnek. Erre lehet következtetni a napokban megtartott paddingtoni utóválasztás eredményéből is, ahol Taylor admirálist védővámos programmal juttatta a választók óriási többsége mandátumhoz. Az utóválasztásokon korábban még egy védővámos képviselőt választottak meg. A két lord ugyanis nem elégszik meg az empire gondolat terjesztésének csak a sajtóban való propagálásával, hanem uj poltikai pártot is alakított. Az united empire párt hívei, akik magukat a „birodalom keresztes lovagjai“-nak nevezik, egyre szaporodnak és a leglelkesebben terjesztik a pánbrita- nizmus eszméit. Hatásuk, főként az ifjabb nemzedék körében, egyenesen frappáns. Ily előzmények után nagy a valószínűsége annak, hogy a közel 100 éves angol szabadkereskedelem a free trade utolsó napjait éli. Hibát követnénk el, ha az united empire párt megmozdulását csupán gazdaságpolitikai oldaláról néznők, az em- pire-gondolat talán épp Briand Páneurópa eszméinek reflexeként, mély gyökereket eresztett az angol népiélekbe és valóságos uj nemzeti ideállá lett, Kanadában, Ausztráliában és Délafrikában a mozgalom épp gazdasági célkitűzései révén máris lelkes visszhangra talált. Sikerül-e a keresztes lovagoknak az nj birodalmat megteremteni vagy sem, e pillanatban ki tudná megmondani A gondolat azonban oly grandiózus, hogy nem kell csodálkoznunk azon, hogy ez az idea az egész angollakta területen a britt nacionalizmus reneszánszát teremtette meg. Eddig a gyarmatok és domíniumok sorsa nagy mértékben a véletlenre volt bízva Ha az empire-párt. törekvéseit siker koronázza, egy oly hatalmas világbirodalom megszületésének lehetünk tanúi, amelyhez foghatót nem ismer a történelem. Az angol nép lassan ■ lelkesedik, nagy terveket csak lassan termel ki magából, de elhatározásához a buldogg csökönyösségével az utolsó ezüstgolj’ójának feláldozásáig ragaszkodik. Az empire-gondolatot a szükség teremteti e meg és tette angol nemzeti ideállá, amit pedig egy nagy nép akar. ha erősen akarja — bármily nagy akadályok álljanak is útjába _ előbb-utóbb valóra válhatik... 27 év óta fennálló óra, ékszer, ezüst és kinaezüst1* áru üzletemet feloszlatom és a teljes árukészletet jpj natóság: ellenőrzés mellett minden elfogadható áron kiárusítom. — mii Iw Fenyő Fi ékszerész CLUJ«KOLOZSVÁR, PSAŢ& UKIRIi (FŐTÉR) 23 3lá*4. 9
