Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)
1930-11-10 / 250. szám
XIII. *VF. 350. SZáM Bratianu Vintila és Duca Kolozsvárra érkeznek, hogy ellenchemarista szervezetet alakítsanak (Kolozsvár, november 8.) Nemcsak Bratíanu György és a* ifjú liberálisok, hanem a régi liberális párt is nagy erőíeszitéseket tesz, hogy a párt kereteit kibővitse, több hivet szerezzen magának. Vasárnap Kolozsváron tartanak országos nagygyűlést, amelyen nemcsak az erdélyi és bánáti liberális vezető férfiak, megyefőnökök vesznek részt, hanem Vintila Bratianu és Duca, a liberális pártnak a két törzsfőnöke is. Szombaton délelőtt és délután előértekezletek voltak. A nagygyűlést a kereskedelmi és iparkamara disztermében tartják meg. A liberális párt ezúttal a nemzeti parasztpárt chemarista ifjúsági szervezetének a mintájára az „ifjú liberálisok“ néven akar szervezetet létrehozni. Annakidején Bratianu Vintila és a liberálisok heves kirohanásokat intéztek Maniu Gyula és pártja ellen azért, mert az ifjúságot is bevonták szervezeteikbe. Azóta is állandó támadási témájuk volt a Chemarea és a vojnik szervezet. Most azonban el- sajátitották ugyanezt a taktikát. Bratianu Vintila hasonló módon életrehivja az ifjú liberálisok szervezetét ■ ezért hívta össze Kolozsvárra a mostani nagygyűlést, hogy itt bontsák ki az ifjú liberálisok zászlóját(Már&marosszlget, november 8.) A kolozsvári tartományi igazgatóság mellett működő reviziós bizottság még & múlt hónap ötödikén tartott ülésén kimondta a. végső szentenciát, hogy a máramarosszigeti városi tanács delegációjának megválasztása jogerős, a határozat ellen lehet ugyan apellálni a bukaresti központi felülvizsgálati bizottsághoz, de csak birtokon kivül és ez nem lehet akadálya annak, hogy végre azok vegyék a kezükbe ennek a faluvá süllyedt városnak az irányítását, akiket ezekre a posztokra a polgárság bizalma kijelölt. Kétségtelen, hogy a nemzeti parasztpárt egyes korifeusainak nagyon fájt az, hogy a delegáció összes tagjaiul kisebbségi embereket, főleg magyarokat választott meg a nagytanács, mivel azonban ez a választás a közigazgatási törvény idevonatkozó paragrafusainak a teljes betartása mellett folyt le, meg kell most már nyugodni annak eredményében. Éppen egy hónap telt el már a kolozsvári határozat óta, ennek dacára, Máramarosszigeten még mindig az interimar bizottság uralkodik a városházán. És bármennyire kutatja is az ember, nem lehet a nyomára akadni, hogy tulajdonképpen mi is az oka annak, hogy a megválasztott polgármester és a delegáció tagjai vájjon miért nem vehetik még mindig át a város vezetését. A hivatalos körök azt mondják, hogy a kolozsvári reviziós bizottságtól még mindig nem érkeztek vissza a választásra vonatkozó iratok, már pedig azok nélkül nem lehet előterjesztést tenni az egyhangúlag megválasztott polgármester megerősítésére, illetve a két szavazatot kapott alpolgármester-jelölt közül az egyiknek a kinevezése tekintetében. Kétségtelen, hogy mindez a kormánypárt taktikázása, mert hiszen a polgármester és az alpolgármester megválasztását, ami még májusban megtörtént, soha senki meg nem támadta és így volt idő bőven arra, hogy ezt a kérdést dűlőre juttassák annál is inkább, mert ez teljesen független volt a delegáció-választástól, amelynek a sorozatos megfeleb- bezése miatt húzódott annyit a tanács hivatalbahelye- zése. Egyévi semmittevés után sebbel- lobbal dolgozik az interimár- bizottság. Ugylátszik azonban, hogy a városhaza jelenlegi, ideiglenes urai, akik több mint egy éve ülnek már a Az egyik liberális pártvezető az ifjú liberálisok programjáról az alábbi óvatos kijelentéseket tette: — Tény az, hogy a liberálisok a jövőben nagyobb politikai szerepet szántak a fiatalságnak. Hogy ennek külsőleg is jelét adjuk, a vasárnapi nagygyűlésen formálisan is megalakul az ifjú liberálisok szervezete, amelynek megválasztjuk a vezetőségét és megjelöljük a politikai irányelveit. Nem kell külön hangsúlyoznom, hogy az ifjú liberálisok szervezete nem kisebbségellenes, nem antiszemita szervezet, sőt éppen az a célunk, hogy az ifjúságot minden politikai kilengéstől visszatartsuk és előttük szélesebb politikai horizontot tárjunk fel. Szóval: mindenik román párt az ifjúsággal kacérkodik, annak aktiv erejére támaszkodik és a régi elavult pártorganizációkat fel akarja frissíteni. Minden román párt az ifjúságot a maga érdekszférájába akarja vonni, valóságos versengés folyik az ifjúságért, amely ilyen viszonyok között nemcsak túlértékeli politikai misszióját, hanem minden politikai pártot elobb-utóbb a" szélsőségek felé sodor. A liberálisok is Erdélyben akarnak ifjúsági organizációt. Vagyis Kolozsvárra jönnek, hogy megkíséreljék megbontani a nemzeti párt ifjúsági erejét. város nyakán, érzik, hogy vége van az uralkodásuknak, mert sebbel-lobbal igyekeznek most helyrehozni az* amit egy esztendő alatt elmulasztottak. Mert hogy mulasztások történtek és az egyéves uralom alatt alig tettek egyebet, mint annyi adót felhajtottak, amennyi a tisztviselők és a saját dotációjukra elegendő volt, ahhoz kétség nem fér. Azt is jól tudják a városházán, hogy a megválasztott tanács nem fog egyszerűen napirendre térni az interimár bizoVság egyéves működé se felett, hanem lesznek bizonyos számonkérések is. Ezért akar most a végén valamit produkálni, ezért siet a költségvetés letárgyalásával és több olyan városi ügynek az elintézésével, amit már régen meg kel lett volna tenni. Választás előtt nem kell az értéktaxa. A költségvetéssel kapcsolatban, amelyet az interimár bizottság mindenáron tető alá akar hozni még távozása előtt, máris nagy harcok dúlnak. Máramaros- sziget városa esztendőkön át élt azzal a törvényben biztosított jogával, hogy a városba bejövő és innen kimenő áruk után szedi a félszázalékos értéktaxát. Nagy szüksége volt erre a város háztartásának, mert másképpen nem tudta egyensúlyba hozni költségvetését. Az interimár bizottság, amikor az év elején összeállította az idei költségvetést, szintén felvette a költségvetés bevételi tételei közé az értéktaxát, mert hiszen nem merte vállalni a felelősséget az esetleg előálló költségvetési hiányokért, gondoskodás történt azonban, hogy a költségvetés megfelebbeztessék és a megyei delegáció amely kizárólag a kormánypárt embereiből áll, törölte is ezt a tételt. És ha hozzátesszük, hogy ennek a taxának az eltörlése éppen a városi tanácsválasztás előtt történik, mindjárt látható, hogy mindez csak választási trükk volt. Hiszen erre mutat az is, hogy a most folyó költségvetési munkálatoknál az interimár bizottság ismét felvette a költségvetéstervezetbe ezt a tételt. Igen ám, de most már észbekaptak a kereskedők is és azt mondják, hogyha erre az évre a város nélkülözni tudta ezt az adót, miért kell azzal a jövő évben sújtani a kereskedőket, akik amúgy is a legnagyobb adóterhek alatt nyögnek és újabb megterheltetést már nem birnak el. És a kereskedők a legerőteljesebb akciót indították meg a költségveté-tervezet ellen és nyíltan hangoztatják, hogy az Interimár bizottság ne siessen a költségvetéssel, bízza annak az összeállítását a megválasztott városi tanácsra, amelynek tagjai a legjobban ismerik- a város lakosságának a helyzetét. Egyetlen benzinknt — tizennégy és fél lejes benzin. Egy másik jellemző tünete az Interimár bizottság működésének. Máramarosszigeten egyetlen benzinkút van a város főterén. Ketten is kértek engedélyt újabb benzinkutak felállítására, de az intdrimár bizottságnak nem volt annyi ereje és befolyása, hogy keresztülvigye ezeknek a kutaknak a felállítását. A város ugyan megadta az engedélyt, de mindig akadtak felebbezök és csodálatosképpen a felebbezés mindig eredményei járt. Ezért van aztán, hogy a máramarosszigeti autósok ma már tizennégy és fél lejt kénytelenek adni egy liter benzinért és a város vezetőinek eszébe sem jut, hogy ezt a lelkiismeretlen árdrágítást megakadályozzák. Nyílt titok különben, hogy az interimár bizottság egyik tagja csendes társ a mai, egyetlen benzinkútnál. ötvenhatezer lej perkSltséc egy reménytelen pernél. Ez az eset is hozzátartozik annak ilusztrálásához, hogy a máramarosszigeti városházán soha nem nézik a városi érdékeket, hanem nagyon sokszor egyéni szempontok által vezéreltetve tesznek lépéseket és az eredmény az, hogy a városnak súlyos ezreket kell fizetnie. Itt van például az az Ítélet, amit a napokban hozott a törvényszék, amely pervesztesnek nyilvánította a várost és elmarasztalta 56.000 lej perköltségben. Egy olyan perben, amelyet nem lett volna szabad a városnak megindítania, mert előrelátható volt, hogy vesztes lesz benne. Amikor a város négy évvel ezelőtt a Vigadó Mozgó koncesszióját és helyiségét bérbeadta, kikötötte, hogy a bérlő köteles a bérleti Idő hatéves tartama alatt három- százezer lejt beruházni és erre nézve a bérlet megkezdésekor százötvenezer lejt letétbe Is kellett helyeznie. A szerződés kimondotta azt Is, hogy ezt a munkát a város utasításai szerint kell elvégeznie. A mozinál az előirt építkezések és javítások szükségessé váltak, a bérlő, mivel a város többszöri felszólításra sem reagált, a saját belátása szerint elvégeztette a munkálatokat, Amikor ezek megtörténtek, jelentette azt a városi akkori vezetőségének, amely egy bizottságot delegált a munkálatok felülvizsgálására és átvételére. A bizottság megállapítása szerint a munkálatok 289.000 lejt tettek ki, ami azt jelentette, hogy a bérlő eleget tett a szerződésben vállalt kötelezettségének. A bérlő erre azt kérte, hogy mivel ő a kötelező háromszázezer lejt befektette, a város a letétbe helyezett százötvenezer lejt tudja be a bérbe. Ez Így Is történt, annál nagyobb volt azonban a meglepetés, amikor egy napon a városi főügyész a\város nevében pert indított a bérlő ellen arra való hivatkozással, hogy a bérlő a város előzetes jóváhagyása nélkül végeztette el a munkálatokat és így a város azt szerződésteljesítésnek nem ismerheti el. Meglepetést keltett a perindítás, már csak azért is, mert arra a városi tanács a főügyésznek utasítást nem adott, de különben is, minden embernek, aki csak a legkevésbé is járatos a jogban, tudnia kellett, hogy a város akkor, amikor szakértő bizottságot küldött ki a munkálatok felülvizsgálására és ennek a bizottságnak a jelentését tudomásul vette, akkor egy- szersmint szankcionálta is a bérlő építkezését. Különösen kellett volna ezt tudnia a város főügyészének, akit mégis csak azért fizet a város, hogy jogi tanácsokkal szolgáljon. Az interimár bizottságot viszont ott terheli * felelősség, hogy bár a per érdemi letárgyalása az ő műkő- 1 dési idejére esik, nem akadályozta azt meg, sőt amikor a város a pert első fokon elvesztette, engedte, hogy a városi főügyész felebbezésael éljen. Pedig az interimár bizottság elnöke egyben a vármegye főügyésze is. Az eredmény az lett, hogy a város a törvényszéknél Is elvesztette a pert s a bíróság elmarasztalta ötvenhatezer 'ej pcrtköltségben. Joggal felmerül azonban a kérdés, hogy köteles-e a város közönsége egy olyan per anyagi ódiumait vállalni, aminek megindítására a városi tanács nem adott megbízatást a városi főügyésznek, ami tehát így csak egyéni akciónak minősíthető. • Néhány adatot soroltunk itt fel a máramarosszige- i városháza egyéves életének sok vitára alkalmat adó történetéből. De ez éppen elegendő arra, hogy mindenki lássa: mennyire epekedve várja már a gazdaságilag a tönk szélén álló város teherviselő lakossága, hogy a városházán megszűnjék végre a politikai szolgálatokért jutalmazottak uralma és átvegyék a gyeplőt a polgárság választottjai. Mert a kolozsvári felülvizsgálati bizottság már Ítélt: nem lehet ok az önkormányzat életbeléptetésének megakadályozására az, hogy egy város állandó választmányába kizárólag kisebbségi embereket választottak meg. j LENGYEL ISTVAN, A kolozsvári reviziós bizottság megerősítette a máramarosszigeti városi tanácsot, de késik az installáció, mert — a delegáció tagjai kisebbségiek
