Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-09 / 249. szám

postala pla­in NUMERAR No. 24256—927. Cluj-Kolozsvâr, 1930 novembes 9 VssAtO&P ELŐFIZETÉS _____ 1 bn 1200 lej, félévre 600 lei, negaţii éí^í300; le), egy hóra 100 lej. ____________Ára 5 lej. ORSZÁGOS MAGYARPÁRTI LAP Bíerkesztőség és kiadóhivatal: Piaţa Unirii (Főtér) 4. ; Telefon: 5-08, 6 Ó4. XIII» évfolyam 249-ik szám ELŐFIZETÉS MAGYARORSZÁGON; 1 évre 56 pengő, félévre 29 pengő, negyedév»! 15 pengő. Egyes szám ára 20 fillér. Ausztria választ Bécsben még nem látni tisztán, hogy mi készül. Az ueca hangulata rendes, legfeljebb a nyomor von mé­lyebb barázdákat az arcokra. Egy-egy kirakatban föl­tűnik az úgynevezett „árja-táblácska“ jeléül annak, hogy útban a kurzusváltozás. Insbruck képe azonban már is teljesen föltárja a változó Ausztriát. Véletlenül azon a napon fordultunk meg Insbruckban, amikor tirol népe kivonult, hogy üd­vözölje a Münchenből odaérkezett érseket. Órákig tar­tott a körmenet, festői öltözetben alabárdosan, lobogók­kal, néprajzi öltözeteikben ifjak és vének, hadviseltek és veteránok, érdemrendjeleikkel, zenekaraik lelkesítő hangja mellett ünnepélyesen haladtak a Mária Teré­zia téren. E pillanatban lehetetlen volt meg nem érez­ni, hogy Bécs a maga modern, nagyvárosi életével, me­rész reformjaival, szocialista berendezkedéseivel, köz- társasági velleitásával nem azonos Ausztria népével és hogy ebben a legyőzött országban is két áramlat küzd egymással, amelyek közül nylivánvalóan a többségi áramlat a régi rendszert kívánja vissza. * Holnap zajlanak le Ausztriában az általános vá­lasztások, amelyek kimenetelét feszült érdeklődéssel né­zi egész Európa. Ez egy nem szokványos választás lesz, hanem sorsdöntő nap, amely ki fog hatni azoknak az európai áramlatoknak a kialakulására is, amelyek nagyban ugyan azon lelki motívumokból kerülnek ösz- sze, mint a kicsiny Ausztriában. A választásokon négy nagy párt vonul föl és több kisebb, de tulajdonképpen csak két párt van Ausztriában, az egyik, amelyik a szo­cializmust akarja és a másik, amely nem akarja. De mig néhány évvel ezelőtt az „igen“ é3 a „nem“ párt­jairól beszélhettünk, ma megváltozott a helyzet, mert a „nem“ pártja nem merül ki puszta negatívumokban, a tagadásban és a régi állapotok visszacsinálásának aka­ratában, ez a párt is erős pozitiv tartalommal telt meg, forradalmi, mint amaz, még csak nem is polgári, egy­szóval: a Heimwehr és a marxizmus. * • Hiszen vannak polgári pártok is Ausztriában. Ott van Seipel, volt kancellár elnöklete alatt a keresztény szocialista párt, Lueger hagyományainak letéteménye­se, amely bár rokonszenvezik a Heimverrel és itt-ott közös listára lép vele, alapjában véve a szociálisan gon­dolkodó kispolgári érdekek pártja volt és marad. Ott van a Schober, volt kancellár elnöklete alatt megalakult uj párt, amely a régi nagynémet párt gerincéhez ta­pasztja az odakivánkozó polgári merkantil és intellek­tuális rétegeket. De ezek a pártok csak annyiban es­nek a latba, hogy erősitik a marxista-ellenes közös frontot de elválnak útjaik a Heimveristáktól, akik nem Ismerik el a parlamentarizmus rendszerét, idejét múlt­nak tekintik nemcsak az államforma, de a kormányzá­si formának mai rendszerét is és most, ha képviselő­ket küldenek be a parlamentbe, az nem egyéb, mint pillanatnyi megalkuvás. A harmincéves Heimver mi­niszter Starhemberg, ezt úgy fejezi ki, hogy vasárna-' pon „nehány erős harcsát akarunk a pontyok tavába bedobni.“ • Vájjon ki fog győzni a választásokon? A jelek azt mutatják, hogy a szociáldemokrata párt lépésröl-lépés- re tért veszít. De mindkét világnézeti pártnak az a fel­fogása, hogy Ausztria jövője nem U a parlamentben, hanem as uccán fog eldőlni. Evek óta lappangó harc folyik a két párt között, a Heimvernek éppen úgy meg voltak és bizonyára meg vannak a titkos fegyverraktá­rai, mint a szociálista „Republikánische Schutzbund“- nak, amelynek egyik-másik municiót és gépfegyvert rejtegető fészkére most tapintott rá a belügylminiszter- herceg. A Heimvehr el van szánva, hogy fegyverrel hó­dítja majd meg Bécset, ha esetleg a vasárnapi votumok meg is óvnák a marxizmus fellegvárát. De ha ellenke­zőképpen történik, talán a szocialisták sem fogják oly könnyedén átengedni a hatalmat. Kérdéses azonban, hogy lesz-e fegyverük, mert a jelenlegi kormány teljes felkészültséggel máris ellenük fordult és a választások előtt hátukra fekteti őket. • 1 Tegyük fel, hogy győz a Heimwehr, kezére játsza­Hmm e!monditto az újságírók elöli, hogy a tamny sálija a költségvetés leszállásának fájdalmas műtétét A Mironescu-kormány nem akar lemondani — A király az ellenzéki pártokhoz felhívást intéz, hogy térjenek vissza a parlamentbe (Bukarest, november 7.) Mironescu miniszter­elnök a péntek esti sajtóteán több érdekes nyilatko­zatot tett a jelenvolt újságírók számára. Arra a kérdésre, mi igaz azokból a hírekből, amelyek sze­rint a kormány a lemondás gondolatával foglalkoz­nék, igy válaszolt : — Egyes lapok azt az értesülést közlik, hogy a kormány lemondani készül és több miniszter alig várja ezt a lemondást, mert ezzel menekülni akarnak a költségve- fájdalmas műtét ' felelősségétől. _ Tiltakozom az ilyen beállítás ellen. Ezek a hirek az ellenzék nehezen minősíthető akciójának eredményei. Az ellenzék mindent elkövet, hogy a kormány munkájának sikerét, különösen a külföl­dön, kérdésessé tegye, a kormány gazdasági terveit keresztülhúzza és hogy diszkreditálja az államot és az országot. A közvéleményre bízom, hogy ezt az eljárást hazafias szempontból megítélje. Nyilatkozott a miniszterelnök a tisztviselők leépítéséről megjelent hírekről is. _ A kormány _ mondotta _ nagy erőfeszí­téseket tesz, hogy a költségvetési redukciót megva­lósítsa. Ezért óriási áldozatokat kell hozni úgy, hogy a kormány esetleg népszerűségét is veszélyez­teti, azonban meg kell tennie mindent és meg kell hoz­nia az áldozatokat, mert azt elsőrangú állami érdek követeli. Tisztviselői elbocsátások azonban még sem lesznek, hanem a kormány úgy igyekszik a tisztvi­selői kérdést megoldani, hogy a redukált költség­vetés keretében találjon lehetőséget a tisztviselők számára és a redukció ne jelentsen nagy megráz­kódtatást a tisztviselői karra nézve. Az egyik újságíró megkérdezte, igaz-e, hogy Törökország felajánlotta közvetítését Ro­mánia és Szovjetoroszország között. _Ebből egy szó sem igaz__jelentette ki a miniszterelnök. _ Törökországgal igenis barátsá­gos viszonyban vagyunk, de ez még nem olyan mérvű és a jelen viszonyok között nem is lehetséges, hogy Törökország erre a szerepre vállalkozhassék. A trónbeszéd bejelenti az agrár­adósságok konvertálását. A legutóbbi miniszt?" w kiküldött, bizott­ság megszövegezte a trónbeszédet. A trónbeszéd említést fog tenni a konvertálási bankról, amely­nek alaptőkéje hatmilliárd lej lesz. Ebből egymil- liárdot a Morgan-csoport folyósít a bank részére. Hir szerint a francia Blair-csoport húszmillió dolláros kölcsönre vonatkozólag^ tett ajánlatot a kormánynak, Flandin francia ipari és kereskedelmi miniszter intervenciójára. Eredetileg úgy volt, hogy a Blair- csoport a Földhitelintézet alaptőkéjében jegyzi ezt az összeget, most azonban, minthogy általános véle­mény szerint a Földhitelintézet kötvényeinek elhe­lyezése a külföldi piacokon nehezen menne, az ösz- szeget kölcsön alakjában vennék igénybe a cso­porttól. rA király; a pártokhoz. Jól informált helyről úgy értesülünk, hogy az uralkodó a parlament megnyitása előtt fölhívást fog intézni azokhoz a politikai pártokhoz, amelyek annak idején kivonultak a parlamentből, hogy az alkotmányos, valóban parlamenti élet lehetővé té­tele szempontjából, térjenek vissza a parlamentbe. A hir annál jelentősebb, mert az Averescu-párt (Folytatása a második oldalon.) nak a Seipel és Schobert pártok is — mi fog történni azután? Amint láttuk a múltban, a Heimwehr nem elé­gedett meg Schobert alkotmányreformjával, amely a szoeiálizmust visszaszorította a bécsi Ringre, a munkás­ságot ki akarja kényszeríteni magából, a bécsi község- tanácsból is. A Heimvehr programja még ma sem elég­gé tisztázott Miután elszegényedett patriota, mezőgaz­dasági és hivatalnok rétegekre támaszkodik, kormány­zati irányzata egyelőre kettős lesz: a külpolitikában Ausztriának jobb helyzetet biztosítani, a belpolitikában pedig szavazóinak szociális színvonalát adóleszállitá- sokkal, agrárkedvezményekkel, uj hivatalnoki állások kreálásával, stb. emelni. A levegőben lóg a Németor­szághoz való csatlakozás kérdése, amely igen idősze­rűvé válhatik, abban az esetben, ha Németországból is a Hitler által képviselt nemzeti szociálista irányzat győz továbbra is. A levegőben lóg a Habsburg-restaurálás problémája is, amely már jóval a választás előtt föl­fedte létének és akcióba lépésének egyik-másik tüne­tét. A Heimwehr egy egész sereg törvényjavaslatot he lyez kilátásba, amelyek szinte máról-holnapra akarnak jobb gazdasági helyzetet elővarázsolni a tépett és agyonsanyargatott Ausztriában. Azonban akárhogy is dől el a játszma, a Heimwerh-nek számolni kell a töb­bi pártok erőviszonyaival egyrészt, másrészt pedig az általános világgazdasági válsággal, amelynek Ausztria még inkább függvénye, mint bármely más európai or­szág. — Valbó magyar külügyminiszter nem vonul vissza a politikától. Budapestről jelentik: Az Az Est pénteki száma azt a szenzációs hirt közölte, hogy Valkő magyar külügyminiszter vissza akar vonulni a politikától. A visszavonulás okát a lap abban jelölte meg, hogy Val- kó ezentúl csak birtoka kezelésével óhajt foglalkozni, Az Az Est értesülésével kapcsolatban illetékes helyen felhatalmazták a 8 Órai Újságot annak kijelentésére, hogy a magyar külügyminisztérium vezetésében közelebb­ről beálló állítólagos változásról szóló hírek csupán puszta koholmányok. — Egy hamburgi operaénekes tragikus halála a színpadon. Berlinből jelentik: A hamburgi színházban tegnap este a Rajna kincse előadása után tragikus ha­láleset történt. Kreuder Péter operaénekes, aki az ope­rát a legrosszabb közérzet mellett is hősiesen végig­énekelte, az előadás után szivszélhüdést kapott és meg­halt.

Next

/
Thumbnails
Contents