Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-08 / 248. szám

Xlll. ÉVF. 243. SZÁM. 1 Az élet és nyomor hajótöröttéi között (Kolozsvár, november 6.) A tartományi igaz­gatóság várótermének egyik sarkában öt munka­nélküli áll, hiányzik a kalapjuk, hajadonfővel jár­nak. Háromnak cipője sincsen. Beszélni akarnak a kormányzóság vezetőjével és remélik, hogy ilyen utón munkához jutnak. Az öt szerencsétlen panaszkodik. Hivatkoznak hajléktalan családjukra és éhező gyermekeikre. Végül előkerül pár száz lej. A munkanélküliek sze­me felcsillan és sietnek _enni. Egyik plüssel bevont fotölyben egy fogaras- megyei tanitónő ül. Hangosan panaszkodik. A tár­saságában lévő férfi csititja, hogy vigyázzon, mert nem illik ilyen hangnemben beszélni, de a nő nem hallgat: — Amiért nekem nincsen diplomám, azért sokkal többet tudok, mint egy okleveles tanitónő. Bezzeg, hogyha lenne egy képviselő rokonom, mind­járt tanárnőt is csinálnának belőlem. Bemegy a kabinetfőnökhöz, aki felvilágosítja a vehemens temperamentumul hölgyet, hogy a tan­ügyi osztályhoz kell fordulnia. Elrohan. Az ismerős utána. Öt perc múlva még izgatottabban térnek vissza. _ Milyen választ kapott? _ fordulok a nő felé. _ Azt, hogy nincsen állás. Sok az okleveles munkanélküli s igy nem alkalmazhatnak. Félóráig még panaszkodik, aztán letörüli könnyeit és lassan távozik. Az ajtóban két apáhidai földműves várakozik, Földvásárlási ügyben jötek. Harmincezer lej előle­get adtak egy földbirtokosnak, aki azonban __ mielőtt átadta volna birtokát, megőrült. Jelenleg elmegyógyintézetben van, a kérdés: mi a teendő? Természetesen az ilyen ügyek nem tartoznak a tartományi igazgatóság hatáskörébe. A földműve­sek szomorúan távoznak. Most egy magas, sovány, mintegy ötVen év körüli asszonyt pillantok meg. A lélek is csak hál­ni jár bele. Kezében papirosdarabokat tart. Bá­lint Ilonának hivják és a Magyar uccában lakik. Fájdalmától még a hangja is reszket: _ A férjem törzsőrmester volt, Orga János­nak hívták. A nyugdijamat azonban úgy kapom, mintha az élettársam közlegény lett volna, _itt az asztalra kiteregeti a magával hozott okmányt, _s igy havi 25 lej nyugdijat kapok. Tessék kérem el­képzelni, meg lehet-e napi 85 bániból élni? írok egy kérvényt, amelyben Bálint Ilona el­panaszolja, hogy a nyugdijmegállapitás alkalmával tévesen osztályozták és hogy közel van az éhenha- láshoz. A kabinetfőnök pétiig 11 lejt ad a hadiöz­vegynek, hogy a bélyeget megvásárolja. Az Írást beiktatják s a szerencsétlen asszony boldogan hálál­kodik. A diákok is tekintélyes számmal vannak kép­viselve, de fáradozásaik kevés eredménnyel jár­nak. Nincsen alap. Ahogy egyik panaszossal végeznek, helyette négy-öt uj ember jelentkezik. Ott vannak a jegy­zők, akik tizenegy hónapja nem kaptak fizetést. A különböző vállalatok ki nem fizetett számláikkal stb. stb. és ez igy folyik mindennap. Száz meg száz ember fordul meg naponta és kétségbeesetten hang­zik fel a kérdés: Mi lesz velünk ? nÂKOb NAGYSÁGBAN fO*. uímU, Vltáf »• ,1*. AZ ANTISEPTIKUS ESZKÖZ AMELY VILÁG HIBNÉMNEK ÖRVEND A AMELY ELTÁVOLÍTJA ES LEGYŐZI A TOROKFÁJDALMAKAT, KÖHÖGÉST, MEGHŰLÉST, VA­LAMINT A REGI VAGY UJ TŰD Ö BAJOK AT, CHAT4RO- 5QKAT, ASTMÁT, INFLUENZÁT.STB ADOÖOZ FAC-SimulJE -----7 kapható minden GYÓGYSZERTABAN ES DROGUERTÁBAN fi kolozsvári Chemarea-perben IHadgearu miniszter külön meg» beszéiésre hívta össze a nemzeti pán legkitűnőbb Jogászait Bukarestből száz ügyvéd jön le a hétSői tárgyalásra, az erdélyi ügy­védek közül nyolcvauan jelentették be, hogy elvállalják a vádlott védelmét — Az utóbbi idők egyik legnagyobb politikai szenzációja a per (Kolozsvár, november 6. Az Averescu kontra Che- marea-ügy napról-napra nő jelentőségében. Ma már Románia egyik legnagyobb politikai szenzációja az a nehány, fiatalos hévvel megírt bátor állítás, amely Ba- zil Gruia ifjú nemzetipárti tollából jelent meg a Che­marea hasábjain. Eddig nem igen voltak sajtópörei a román politikai életnek, ami meglehetősen különös kö­rülmény, tekintve, hogy a bukaresti lapok nem nagyon vigyáznak a hangjukra. A hétfőn Kolozsváron tárgya­lásra kerülő sajtópör, melynek sértettje Averescu tá- bornok-marsall és többszörös kormányelnök. Kis sajtó pörnek indult s országos jelentőségű politikai perré vált. Hogy a nemzeti parasztpárt mily lelkesedéssel fek­szik belé az ügybe, jellemzi az az eset. hogy szerda estére Madgearu miniszter külön megbeszélésére hívta össze a nemzetipárt legkitűnőbb jogászait fe itt megtárgyalta velük a tárgyaláson követendő taktikát. Az összejövetelen ott voltak Madgearu miniszter mellett Tilea, miniszterelnökségi államtitkár, D. Dob- rescu ügyvéd, a főváros polgármstere, R. Rosetti képviselő, a legnagyobb román büntetőjogász, Toncescu, a képviselőhöz aielnöke, P. Joaniteseu. V. Stanciu, Tă- năsescu képviselők, akik mindannyian ügyvédek is és kívülük még számosán a nemzeti parasztpárt képvise­lői csoportjának jogász tagjai közül. Megjelent Bazil Gruia is, a vádlott, 24 éves fiatalember, akit mindany- hyian szeretettel fogadtak s külön mgedicsérték cik­kéért. Csütörtökön délbe tért vissza Kolozsvárra Bazil Gruia, akivel elbeszélgettünk a nagy perről. Szigorló jo­gász s már néhány éve végzi a nemzetipárti fiatalok lapjának, a Chemareanak szerkesztését. Magas, vékony- arcú, intelligens és rendkívül lelkes tekintetű fiatalem­ber. Különben a legszemléltetöbb típusa a jelenlegi er­délyi román ifjúságnak. Láthatóan örül annak, hogy egy ilyen ügy köz­pontjába került. Meg is mondja: — Nagyon megtisztelve érzem magamat, hogy ne­kem jutott a feladat végre kimagyarázni az 1907-ben tprtént szomorú eseményeket. RendivüU meglep, hogy Averescu tábornok csak most kísérli meg igazolni az 1907-es forradalom alkalmával elkövetett dehonesztáló tetteit — Azt, amit én állítottam cikkemben, mondták és megírták már a legnagyobb és legkitűnőbb román sze­mélyiségek, mint a nagy tudós Jorga és mint a leg­híresebb román publicisták Titus Enacovici, Bacal Basa és Constantin Mille. Vádolták Averescu tábornokot és az még sem adta meg nekik a kért felvilágosításokat. — A fiatal nemzedék kötelessége, hog;y ne hagyja tovább is sötétségben a román történelem oly szomorú részletét, mint az 1907-es forradalom és különösen sok magyarázatot kíván Averescu ekkori működése. Mellet­tem van ebben az igyekezetben a Chemarea erdélyi, bá­náti és bukovinai szervezete teljes egészében és ugyan­csak velem együtt érez a Regát paraszt ifjúsága is. Szóba hozzuk Bazil Gruia előtt Averescu tábor­noknak azt a nyilatkozatát, amely az Adeverul nehány nap előtti számában jelent meg s amelyben a tábornok azt a meglepetéstkcltö kijelentést kockáztatta meg, hogy abban az esetben, ha Bazil Gruia visszavonja sértéseit, úgy ö is lemond arról, hogy per utján keresse igazát. Bazil Gruia int egyet s büszkén mondja: — Nagyon furcsállom, hogy egy olyan összehason­líthatatlanul kitűnő stratéga, mint Averescu tábornok, ilyen hamar feladja állásait és a visszavonulás védelmét keresi. Bn anélkül, hogy ilyen elismert tulajdonsággal rendelkezném, mégis megmaradok állításaimnál, nem retirálok és kitartok véleményem mellett, mely merem mondani, hogy az egész román közvéleményé is egy­úttal. Közbevetjük: — Hivatalos és teljesen elfogulatlan emberekkel beszéltünk ebben az ügyben s azok azon a véleményen voltak, hogy nem valószínű, hogy a törvényszéki Ítélet felmentő lenne. — Legfeljebb megbüntetnek — mondja — leülöm a büntetést s azután is csak az lesz a véleményem. • Újabb jelentések a per frontjáról: — Bukarestből összesen száz ügyvéd jön le a tárgyalásra, mindannyian Bazil Gruia védői. Szombaton és vasár­nap érkeznek meg Kolozsvárra. A nemzeti párt erdélyi ügyvédtagjai közül össze­sen nyolcvanan jelentették be, hogy elvállalják a vád­lott képviseletét. Ez összesen 180 s ha mindegyikük csak húsz-har­minc szót is mond, már akkor is nehány napig telik belőlük. Averescu föügyvédje Trancu Jasi lesz, aki mellett még nehány néppárti jogász fogja ellátni a magánvád képviseletét.

Next

/
Thumbnails
Contents