Keleti Ujság, 1930. november (13. évfolyam, 243-267. szám)

1930-11-08 / 248. szám

2 TUI. *7F. SIS. SZÁM. A demokraták győzelme kicsa­varta Hoower kezéből a hatalmat Az óriási gazdasági válság miatt buktak meg a republikánusok (Newyork, november 6.) Most zajlottak le Amerikában a képviselőházi választások, amelyek eddigi eredménye nyilvánvalóvá teszi, hogy Észak- amerika közvéleménye elpártol az uralmon levő republikánus párttól, miután a jelenlegi kormány­nak nem sikerült a gazdasági válságot végzetes ut­ján megállítani. A legutóbbi jelentések szerint a mai nap folyamán a republikánusok több mandátumot szerez tele s ezzel kis többségbe sikerült szaft ten- niök a képviselőházban. vénytársaságok minden dollártól 30 centet az ál­lampénztárba fizetnek be. És ha a háromszorosára emelkedett adóterhek mellett az egyre növekvő munkanélküliséget is figyelembe vesszük, nem lep meg senkit az ellenzéki párt győzelme. Győz a demokratapárt. Neáyorkból jelentik: A legutóbbi jelentések szerint az amerikai képviselőválasztásokon a de­mokraták 217, a republikánusok 212 mandátumot kaptak. Az abszolút többséghez 218 mandátum szük­séges, kétségtelen, hogy a hatalmat & demokraták­nak sikerül megszerezni. A választási eredmény Hoower elnököt megfosztja minden lehetőségétől annak, hogy törvényhozói akaratát végrehajthassa. Ezzél szemben a demokraták sincsenek abban ä többségben, hogy az elnök vétóját leszavazhassák, minthogy ehhez nincs elég szavazatuk és ilyenfor­mán a kongresszus zsákuccába jutott. Az európai békeszerződések változtatásra szorulnak — állapítja meg Herriot is A még mindig nem végleges eredmények szerint a republikánusoknak van 212 mandátumuk, amely­hez hozzászámít egy farmer és egy munkáspárti és egy független képviselő, akik a kormányt támogat­ni fogják. A demokratáknak eddig 210 mandátum jutott. Nyolc mandátum sorsa még ismeretlen. A képviselőválasztások természetesen ki fog­nak hatni az elnökválasztás sorsára is. A hangulat Északamerikában nagyon nyomott, mert mig a ta­vasszal átmeneti válságra számítottak, most nyilvánvalóvá válik, hogy a gazda­sági válság egyre rosszabbodik és belát­hatatlan időre húzódik el. Az adóterhek egyre súlyosbodnak. Az American Bankers Association kimutatása szerint, mig 1923-ban 22.66 dollár adó esett egy emberre, most ez az összeg 77.39 dollárra emelkedett fel. A rész­(Párizs, november 6.) Herriot az Ere Nou- vello-ben. vezércikket irt a békerevizió kérdésé­ről. Fontosnak tartja, hogy Franciaország közeledjen Ausztriához, mivel Ausztria van hivatva arra, hogy közve­títő szerepet játsszon a latin és germán világ között. Sajnos, Írja, hogy Ausztria még nem mondott le a Németországhoz, vagy esetleg a Magyarországhoz való csatlakozásról. A továb­biakban a cikk Mussolini revíziós politikáját támadja, amely a leghatározottabb mértékben imperialista és amellyel szemben Franciaor­szágnak résen kell lennie. A békeszerződések reviziója a népszövetségi alapokmány rendel­kezésein kívül feltétlenül háborúra vezetne. A jelenlegi Európa változásokra szorul, de azt a népszövetségi szerződés keretein belül kell végrehajtani. VÉGKIÁRUSITÁS Megkezdődött tizletfelhagyás miatt elképzelhető legolcsóbb órákon! Selymek, bársonyok, szövetek, zefirck, vász­nak, sifonok, asztalnemüelc, fehérnemüek, szőnyegek, függöny kelmék, stb., stb. garan­tált, legjobb minőségben kerülnek eladásra. GZiLLiSMEEL CluJ-Kolozsvár, P. Unirii 16. (F«é-). GURT I. BRflIin: HURRÁI VILÁGREKORD! — Sporiregânţ? — (3) Utánnyomás tilos ELSŐ RÉSZ Dorrit a rue Faubourg St.-Hönoré egy penziójában lakott az anyjával együtt, akivel legtöbbnyiíe együtt utazott. Tilden itt tette le. Pahlen is itt szállt ki, mert még gyalogolni akart egy keveset, >— valószínűleg légy­ottja volt — és ezért llannes és Brandt egyedül utazott tovább a szállodáig. Kövid üdvözlettel váltak el egymástól. — Úgyis látjuk egymást néhány óra múlva a Cárl- ton-ben, — mondta Pahlen. — Tilden Hannes barátai ma estére nagyobb társaságot hivtak oda egybe. Tilden Hannes szónélkül bólintott. Dorrit utánaszólt: És ha estére nem lesz barátságo­sabb arcod, szót se szólok hozzád, megértetted? A férfi futólag rámosolygott és továbbhajtott. A szállodában nyomban elvált Brandt-tól. Azt állí­totta, hogy legalább egy órát szeretne aludni, amit ki­fogásnak el is fogadtak. De nem tudott aludni. Egyáltalán nem tudott a mai hangulatával önmaga előtt tisztába jönni s mert hűvös, tárgyilagos jellem volt, ez megzavarta. Az első alkalommal történt, hogy egy sikere — és még hozzá milyen siker! — hidegen hagyta. Az a nyugtalanság, amelyik a szivét megülte, erősebbnek bizonyult. De szerette volna magának bebe­szélni, hogy ez kótyaság — egy asszony miatt, akit csak néhány percig látott s akivél egyáltalán ftem is beszélt — de ez flem ment. Talán ném is az asszony volt az ok. — Idegek! — gondolta bosszúsan. — Tulhajtottság a tréningben. — De semmi ellenvetés se használt. .Végre is megint csak fölkelt, megfürdött és a szek­rényből előszedte a szmokingját. Ezenközben félig besö­tétedett. Nemsokára mennie kellett. Mialatt a tükör előtt állt és a nyakkendője álnok­ságaival küzködött, kopogtak az ajtón. Egy inas lépett be és egy cédulát adott át neki. Tilden álmélkodva olvasta a németül irt sorokat: „Kérem, jöjjön ki egy rövid beszélgetésre. Az iró- szobában várom. I. B." Tilden felpillantott. — Egy hölgy, — biztosította az inas róla, miután megkérdette tőle. Tilden Hannes egy pillanatig mozdulatlanul állt. A szive bolondul kalapált. Azután fölegyenesedett, meghu­zigálta a nyakkendőjét és valami merev nyugalommal, amelyik ép ezért nem látszott valami természetesnek, Így szólt az inashoz: — Mondja meg a hölgynek, hogy két perc múlva lent leszek. Mikor azután belépett a szálloda irószobájába, egy pillanatig tévedésre gondolt, mert senkit se tudott ott fölfedezni. Azután odaát, egy kis asztalnál, amelyet egy zöldernyös olvasólámpa félig elfedett, valami mozgást látott. Közelebb ment és ekkor fölemelkedett előtte az az asszony, aki ma egész nap fogva tartottá a gondola­tait. Karcsú, túlontúl karcsú alak, két valószinütienül nagy sötét szem és valami sajátságosán ivelö száj a sá­padt, ideges arcban: ez volt tulajdonképen az első be­nyomása róla. — Tildén ur? — kérdezte a nő. Tilden Hannes szónélkül hajlott meg. A nő németül beszélt, de a kiejtése azonnal elárulta a nemnémetet Talán orosz nő volt. Egy pillanatig tétován, bírálón nézett reá a nő.. Tildennek pillanatokig az volt az érzése, hogy elme­rül a nő szemében... azután a második székre mutatott a nő, ö maga leült és nyugtalanítóan mosolygott. Tilden Hannes látta, hogy levelet Irt volt. De már ekkor a nő félhallt hangja más irányba kényszeritette a figyelmét. — Az újságokból ismerem a fényképét,.— mondotta a nő —■ s amikor ma délután ideérkeztem, láttam Önt a szállodában. 'Természetesen nem ismer engem! Tilden Hannes hallgatagon rútsta a fejéi. A nő máris folytatta: — Egész különös kérésem van magához. Ilyesmi még valószínűleg nem is történt Önnel. De nincs itt Párizs­ban senki ismerősöm és azt hittem, hogy legalább is megkísérelhetem. — Egy másodpercig habozott és az­után határozottan tette hozzá: Önnek nagyon szép au­tója van. Nem bocsátaná három napra rendelkezésemre? Tilden Hannes kissé elképedt. A nö ugylátszik, ész­revette ezt az arcán, mert halkan, dallamosan fölneve­tett és így szólt; — Ezt nem várta, ugy-e? Egész becsületesen szól­va: okvetlenül Deauville-ba kell utaznom. Abban re­ménykedtem, hogy itt Parisban ismerősökre fogok akad­ni, de sajnos, lekéstem őket. Szeretnék az ön kocsiján azonnal útra kelni és Deauville-ben gondoskodnék róla, hogy a kocsit a leggyorsabban és legbiztosabb módon visszajuttassam önhöz. Olyan mellékes hangsúllyal mondta mindezt ez a hihetetlen nö, mint hogy ha tüzet kért volna a cigaret­tájához. Tilden Hannes levegő után kapkodott. — Igen, de — kezdte. A nö a szavába vágott: — Tudom, ön nem ismer. Lehet, hogy szélhámos vagyok. Nem vagyok az. Ezt higyjo, vagy ne higyje, ahogy jólesik. Az autója úgy húszezer márka körüli ösz- szeget ér. Arról van szó, hogy rá kellene bíznia ezt a drága holmit egy asszonyra, akit nem ismer. Elég ennyi? — Igen, de— kezdte Tilden Hannes ismét, do most se talált folytatást a mondatának, mert a szó szoros ér­telmében nem tudta, hogy mit mondjon. A nő oldalról figyelte őt. Kis gúnyos mosoly játszott a szája körül, bólintott és Így Szólt: — Tudom mit akar modaani. Maga jó német és a józan tárgyilagosság embere. Nincs kedve az efféle fan­tasztikus mókához és ezzel el van Intézve. Igaz-e? Úgy tett, mintha fel akarna kelni. Mire Tilden Han­nes nagyon sürgősen megrázta a fejét. — Ellenkezőleg! Csak azt akartam kérdezni tulaj­donképpen, hogy miért nem utazik vonaton? Mire ez a teljességgel hihetetlen hölgy darabig sző- talan nézett rá és utána nagyon nyugodtan jelentette ki: — Mórt nincs pénzem. — Nincs — pénze? (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents